7. Fejezet-Twitcam

Sziasztok!
Meghoztam a 7. fejezetet :) Bár nem lett hosszú, de nincs sok időm mostanában...De, ha minden jól megy, hétfőn már tudom hozni a 8. fejit, amint jön 1 komi;)Remélem tetszeni fog :)
Jó olvasást!

Reggel, mikor felkeltem gyorsan felkaptam egy piros csőgatyát, egy csíkos pólót, a hajam kivasaltam, tettem fel egy kis szempillaspirált és gyors lementem anyához. 
-Jó reggelt! Indulhatunk?
-Szia Ell! Hova?
-Hát Melodyhoz!
-Jajj kicsim! Nyugi! Majd elmegyünk igen, de várj egy kicsit!
-De anya megígérted!
-Eleanor! Megígértem, tudom és be is fogom tartani! De várj még egy kicsit! Fél óra és indulhatunk! Addig csomagold be! Vagy vegyél Melodynak virágot.
-Ez jó ötlet! Elmegyek veszek valami szép virágot, de utána indulunk oké?!
-Rendben!
Majd felvettem egy piros pöttyös cipőt és elindultam virágot venni.

~*~

-Ajj anya ennél lassabban nem tudsz vezetni?! 

-Ell nyugi, tudnék gyorsabban is menni, de a barátnődet is azért ütötték el, mert a sofőr gyorsan ment.... 

-ANYA! Ne hozd fel még egyszer ezt a témát!

-Jó bocsi, de értsd meg, nem mehetek gyorsabban.

Negyed óra múlva bent voltunk a kórházban. Melodynál bent voltak a szülei és a bátyja Brendon is. Anya kihívta Melody látogatóit, hogy ketten lehessünk.
-Szia!
-Szia!
-Nem tudom, emlékszel e már, hogy ki vagyok?
-Nem, nem tudom, ne haragudj...
-Semmin gond, ezt neked hoztam, remélem hasznát veszed majd.
-Köszönöm, de mi ez?
-Nézd meg!-mosolyogtam.
Kibontotta és ahogy meglátta a képünket elsírta magát.
-Eleanor?
-Mi az Melody?
-Te vagy Eleanor?
-Igen...én...én...én vagyok...emlékszel?
-Azt hiszem...ez a kép akkor készült, amikor nálatok aludtam...
-Igen...ez...ez...akkor készül-sírtam el magam.
-Gyere ide Ell! Ölelj meg!
-Örömmel.-majd odabújtam Melodyhoz.
-Emlékszel már?
-Mire?
-Ami történt?
-Velem?
-Igen.
-Anyáék már elmondták.
-És van még valami emléked?
-Nem...ez a kép hozta csak vissza azt az egy pillanatot...
-Majd segítek neked.-mosolyogtam, majd megint átöleltem.
-Tudod tegnapelőtt amikor azt mondtam, hogy "Ki ez a lány?" akkor az én szívem darabokra tört.
-De hát tudtad, hogy nem direkt csináltam...
-Igen tudtam, de nagyon nehéz volt...avval a tudattal együtt leni, hogy nem tudod, ki vagyok. De inkább hagyjuk ezt a témát. Mikor engednek ki a kórházból?
-Holnap.
-Már holnap?
-Igen, én nagyon örülök, mert annyira fehér ez a hely...-nevetett Melody.
-A humorod megmaradt!-nevettem én is.

~*~

3 nappal később

Melody szemszöge

Amint hazaértem a kórházból elkezdtem írni a naplót. 

"Annyira furcsa itthon lenni. Bár csak feküdhetek, de akkor is annyira jó. Kiderült, hogy a lábam már jól van, így csak a kezem van begipszelve. Anya azt mondta, hogy holnap után indulunk Londonba, a munkája miatt így most nagyon boldog vagyok. Elvileg a balesetem utáni napon mentünk volna, de így sikerült. Nagyon várom már. Sosem voltam még Londonba, de már kiskorom óta kiszeretnék menni. Anyáéknak mindig mondtam, hogy én Londonban fogok élni, ha nagy leszek. Nem tudom mért, de Brendon annyira aranyos velem, mióta a balesetem volt. Persze nem baj. :)"
Semmi nem jutott eszembe, amit még írhattam volna. Már álmos is voltam, így azt láttam jónak, ha lefekszek aludni. 
Reggel, amikor felébredtem, nagyon izgatott voltam holnapi utazás miatt. Felhívtam Ellt, hogy ő,  hogy áll a bepakolással. Azt mondta, hogy mindjárt készen van és aztán átjön nekem segíteni. Imádom Ellt a világ legjobb barátnője. Mindig velem van, bármikor számíthatok rá. Elkezdtem a bepakolást egyedül, hogy amikor Ell ideér, több időnk legyen hülyülni. Tök jól haladtam, mikor csengettek. Leszaladtam a lépcsőn, hogy ajtót nyissak, mert senki nem volt itthon rajtam kívül. Beengedtem Eleanort, majd bezártam az ajtót. 
-Szia.
-Szia.
-Miért zárod be az ajtót?-kérdezte Ell.
-Mert egyedül vagyunk itthon, és nem akarom, hogy bármi történjen. 
-Ja értem. Amúgy hogy vagy?-ölelt meg.
-Jól, csak vigyázz a kezemre, mert még fáj egy kicsit.
-Persze! Persze vigyázok! Annyira örülök, hogy jól vagy!-mosolygott Ell majd megpuszilt.
-Hidd el én is örülök. Főleg annak, hogy nem kell a kórházban lennem.
-És az emlékezeted visszatért már?
-Nem nagyon-nevettem.
-Majd segítek. Sok időnk lesz holnap a gépen beszélgetni.-kacsintott Eleanor.
-Körülbelül 3 óránk. Remélem azért mellettem akarsz ülni!
-Alap.-nevetett.
Felmentünk a szobába. Ell segített folytatni a csomagolást, így nem telt fél órába, és készen is voltunk. Ledobtuk magunkat az ágyamra, persze óvatosan, nehogy valami történjen a kezemmel. Ölünkbe vettük a laptopokat, én a sajátom, Ell pedig Brendon gépét. Felmentünk facebookra twitterre. Facebookon az oldalamon írogattam, hogy ne haragudjanak, de baleset történt velem ezért nem tudom jelentkezni. Sokan kérdezték, hogy hogy vagyok, lett e valami maradandó bajom, vagy bármi. Elmondtam nekik, hogy csak a kezem van eltörve, és emlékezet kiesésem van. Kiírtam, hogy a legjobb barátomnak Ellnek köszönhetik, hogy megint itt lehetek, és vezethetem az oldalt, mert ő segített visszaemlékezni. Megkérdeztem a Directionerektől, hogy szeretnék e, ha twitcam lennénk. mindenki azt mondta, hogy nagyon jó lenne. Átmentem twitterre, és ott is megkérdeztem, hogy szeretnék-e, hogy twitcamon legyek. Ott is mindenki azt mondta, hogy legyek, így Ellel kifestettük magunkat, megcsináltuk a hajunkat. Bekapcsoltuk a webkamerát, majd elindítottuk a twitcamot. 50 nézőnk volt, nagyon csodálkoztam, mert ez az első videózásunk és 50 néző?! Jöttek a kérdések, alig bírtunk válaszolni. Sokan kérték, hogy kövessük őket twitteren, és meg is tettük. Nem tudtuk, hogy miért vagyunk ilyen híresek, de nagyon jó volt. 3 órán keresztül camoztunk, így elfáradtunk. Amikor elköszöntünk és kiléptük, visszaolvastuk a kérdéseket hozzászólásokat. Eleanor kiment vécére, én pedig hangosan olvastam neki. Az egyik hozzászólást amikor megláttam nem hittem a szememnek. Azt hittem, leesek az ágyról. 
-Melody mi van mért nem olvasod őket?
-Ell gyere ide most! Siess!
-Mi történt Melcsi mond már!
-H...H...H...
-Mi H?
-Ha...Ha...Ha...
-Mi Ha?
-Harry...Harry...Harry...
-Harry Styles?-kérdezte Ell.
-I...I...Igen....
-Mi van vele?
-Ő...Ő...Ő is nézett minket!
-Micsoda?
-Ő is nézett minket twitcamon!-kiáltottam vissza neki.-Gyere ide!
-Úristen! Kezet mosok és megyek!
-Siess!
-Itt vagyok! Komoly nézett minket?
-Látod itt a hozzászólása!
-De honnan tudod, hogy ő az?
-Nézd meg itt a twitter neve @Harry_Styles 
-Jézusom! Ezt írd ki az oldaladra!-vinnyogott Ell a fülebe.
-Jó ötlet. 
-Menjünk fel twitterre!
-Minek?-kérdeztem.
-Menjünk fel!
-De minek?
-Menjünk fel!
-De mi értelme? Előbb jöttünk le onnan.
-Csönd menjünk fel!
-Menj fel Brendon gépéről, ott van az öledben!
-De nem tudom a jelszavad...
-Minek neked az enyém?-néztem rá értetlen fejjel.
-Melody Izabella Scott menj fel twitterre.
-Ne hívj így...tudod, hogy nem szeretem a 2. nevem....
-Épp ezért csináltam. Menj fel.
-Nesze itt van. Lépj be, automatikusan kiírja a jelszóm...
-Kössz.-köszönte meg bájosan Ell.
10 perc néma csend lett. A csendet Ell törte meg egy sikítással.
-Mi történt Ell? Valami baj van?-aggódtam.
-Ezt nézd ki követett be!
-Na neeee....ez...ez...ez...ez Harry?!
-Igen ő! Mondtam, hogy menj fel twitterre!
-Ezt sem gondoltam volna, hogy ilyen sikeresek leszünk a twitcamon.
-Szerinte én?!-nevetett Ell.
-Nézd a Larrys twittereden is követ .
-Téged?
-Mi van velem?-értetlenkedett.
-Jajj ne szívass téged követ?
-Nem tudom....
-Akkor nézd meg, te "barna"!
-Ahhj engem nem.-szomorodott el Ell.
-Nyugi, majd megkérem.-mosolyogtam majd átöleltem legjobb barátnőmet.