6. Fejzet-Napló

Sziasztok!
Hát hoztam a 6. rész is ;) Én miközben írtam, elsírtam magam, mert van benne olyan rész, ami valójában megtörtént velem és a barátnőmmel...belegondoltam  hogy milyen nehéz lenne ez nekem, ha ugyan ez megtörténne vele és egy ugyanilyen emlék könyvet kéne írnom neki, hogy újra emlékezzen rám. :'( De azért remélem tetszeni fog :) Köszönöm az eddigi komikat <3 Most már úgy lesz kövi fejezet, ha minimum 1 komi lesz hozzá :P Ja és köszönöm az 602 megtekintőt <3
Jó olvasást! ^^

Bent voltunk, a plázába. Mondtam anyának, hogy egy emlék könyvet akarok venni. Az egyik kirakatban megláttunk egy gyönyörű rózsaszín és kék színű dobozt amibe kettő darab emlék könyv volt. Az egyik könyv elejébe egy fényképet lehetett csúsztatni, a másik elején pedig gyönyörűen fel volt írva, hogy "Naplóm". 
-Anya ezt kell megvennünk!
-Elenor minek neked napló?
-Anya majd meglátod! Vegyük meg légyszi!
-Jó oké.
Bementünk az üzletbe, levettem a polcról, és odavittem a pénztárhoz. Anya kifizette, és mentünk is haza.
-Ell most már elmondanád, miért kell neked az a napló?
-Nem anya, nem. Majd meglátod, ha kész.
Fél óra alatt haza is értünk. Felrohantam a szobámba, kibontottam a dobozt és kivettem belőle azt a könyvet, amibe képet lehet csúsztatni. Oda léptem az asztalomhoz, és elvettem az egyik fénykép tartót, amibe  egy kép volt rólam és Melodyról. Kivettem belőle a fényképet, és belecsúsztattam a könyv borítójába. Néztem a képet, ahol összeölelkezve állunk. Nem bírtam tovább, nem voltam erős, megint elsírtam magam és gondolkozni kezdtem. "Mi lesz, ha nem fog emlékezni rám soha többé? Mi lesz, ha utálni fog?" A fejemben csak úgy szálltak a gondolatok...Erőt vettem magamon és kinyitottam a könyvet. Egy rózsaszín tollat vettem a kezembe és elkezdtem írni.

Ajánlott dal! Born To Be Somebody

"Kedves Melody!
Tudom, nem tudod ki vagyok...Bár sosem gondoltam volna, hogy kiesek az emlékezetedből, de sajnos ez lett. 2 napja még legjobb barátok voltunk...de én most már neked egy idegen vagyok... Szeretném, hogy emlékezz rám, ezért leírok neked mindent, segítek visszaemlékezni.
1. osztály óta ismerjük egymást, egy napszemüveg hozott minket össze...Egyikünk sem ismert senkit az 1. napon az iskolában. Az év nyitón ültél a széken én pedig megkérdeztelek, hogy szabad e a melletted álló szék. Te kedvesen, de félénken felém fordultál rám mosolyogtál, és mondtad, hogy üljek le nyugodtan. Leültem és megdicsértem a szemüveged. Te csak mosolyogtál és megköszönted. Attól a naptól kezdve legjobb barátok voltunk. Mindent együtt csináltunk.
2.-ban meghívtak minket egy szülinapi buliba, de én nem tudtam elmenni, mert a Balatonon voltam. Te mondtad, hogy te se fogsz elmenni, mert nélkülem nem akarsz. Úgy kellett, hogy rábeszéljelek, hogy elmenj, mert tényleg nem mentél volna el.
Nézz fel a parafa tábládra! Látod ott azt a krém színű ló fejet? Azt tőlem kaptad...én csináltam neked a saját kezemmel még 2.-ban. Annyira örültél neki! 
Most áll fel és menj oda az íróasztalodhoz! Ülj le a kék székedre és nézd meg a képeket az asztalodon! Azok ott mi vagyunk ketten. Az a barna kis kosarat fogó szandálos kislány vagyok én.Te pedig az a kis rózsaszín dresszben álló pacsnis majorette botos kislány vagy. Azon a képen 1. osztályosok vagyunk. 
Most nyisd ki a fiókodat! Ott van egy lila karkötő. Azt is én csináltam neked, mert szerettél volna te is egy ugyan olyan karkötőt, mint ami nekem van. 
Látod azt az órát a polcodon? Azon mi ketten vagyunk. Apával csináltam, a barátság napunkra. Tudod, ami január 10-én van, amit mi ketten találtunk ki. Az a kép itt Pesten, az állatkertben készült, a mosó maciknál, ahol van az a torony szerűség, ahova apukáddal amikor kicsi voltál mindig felmásztatok. 
Menj a tükröd elé! Nézd meg az arcod! A szemed és a szemöldököd között van egy kis vágás. Azt együtt fedeztük fel! Nekem is van, pont ugyan ott.
A suliban mindig összekevernek minket. Mindig én vagyok Melody te pedig Elenor. 
Ibu a tesi tanárunk?! Te adtad neki a nevet. Előtte mindig Ibolykának hívtuk. Most év végén megígértük neki, hogy jobbak leszünk tesiből...hát, nem tudom, mennyire fogjuk betartani...?! :)
Megígérted 1 hete, hogy az egész nyári szünetet együtt töltjük! Így is lett volna, mentünk volna Londonba, de sajnos nem...Nem Londont sajnálom, hanem azt, hogy nem lehetünk együtt. Tudom, ezért nem te vagy a hibás hanem én, velünk kellett volna, hogy gyere...Annyira sajnálom Melody nem akartam, hogy bármi is történjen veled! Segíteni fogok neked mindenbe, visszaemlékezni, a jó élményeket visszahozzuk együtt, és csinálunk még többet, ha szeretnéd! Remélem ez a könyv segítségével megint legjobb barátnők lehetünk! Nagyon hiányzol! 
Melody én segíteni fogok neked mindenbe! Ha tovább lapozol a könyvben rengeteg képet találsz rólunk kettőnkről! Te vagy a szőke kék szemű gyönyörűség :) Én pedig a barna hajú barna szemű lány ott melletted :) Van olyan kép is, ahol többen vagyunk. Ők mind a barátaink. Flóra, Sophi, Leila,   Karoline, Destiny, Danielle, Brendon, Ben, Peter, Lili David. Flóra velünk volt amikor történt a baleseted...Hát még ott van Ben...hát, hogy is mondjam (írjam) ő a te hódolód. ;) Nagyon szeret téged! Inkább imád! Te is szereted, de mondtad, hogy nagyon megbántott egy megjegyzéssel, amit a hátad mögött mondott. Peter ő a te 1. osztályos szerelmed <3 1. osztálytól 4. osztályig együtt voltatok. Jártatok randikra is. Volt, hogy cukrászdába, volt, hogy pizzázni. Nagyon aranyosak voltatok együtt. :) A többiek pedig szimplán csak legjobb barátok. ^^ 
Neked van egy oldalad facebookon, "Larry Stylinson Hungary"! Mindenki imádja! 543 lájkolód van, de most senki sem tudja, miért nem jelentkezel...Írogatnak az oldal üzenő falára, hogy "Történt valami? Miért nincs Melody?" Tegnap láttam egy olyan kiírást,  ami így szólt "Ma láttam a tévében, hogy bemondták, hogy egy 13 éves vagy lányt elütött egy autó, és most a kórházban van! Nem lehet, hogy Melody az?!" Ez a kiírás olvasása közben, rögtön elsírtam magam...
Hát Melody...tudod...ez mindenkinek nehéz feldolgozni, ami veled történt...de remélem mindenkinek sikerülni fog. Most lapozgasd végig ezt a könyvet, hátha visszajönnek az emlékeid, és emlékezni fogsz rám és a többi legjobb barátodra! A dobozban van még egy könyv egy "Napló" felirattal az elején, ha gondolod írd le a napjaidat, vagy amit szeretnél. Rajzolj bele, vagy ahogy gondolod.
Szeretlek és hiányzol!
Eleanor! <3"

Jó pár lapot elfoglalt ez a szöveg, de ezért vettem, hogy teljesen beteljen. Kerestem néhány képet, amin mi vagyunk Melodyvyl, és a barátaink. Pont annyi képet találtam, hogy minden oldalra jusson egy-egy kép. Az összes fotó alá odaírtam, ki kicsoda... Remélem ezzel segítek egy picit Melodynak visszaemlékezni. Anya bejött a szobámba, hogy mióta hazaértünk itt vagyok bent, mi a fenét csinálok én itt ennyi ideig ilyen csendben?!
-Tudod anya egy emlékkönyvet csináltam Melodynak. Hátha így jobban fog emlékezni.
-Kicsim te egy angyal vagy! Öt órán keresztül ezt csináltad?! Igaz barát vagy! Megmutatod?
-Persze! Itt van tessék. 
Anya nézte a könyvet, elolvasta és elsírta magát.
-Ez Eleanor gyönyörű!
-Nézd tovább, nemcsak írtam, hanem képeket is tettem bele.
Anya nézte, és csak úgy hullottak a könnyei.
-Jajj anya ne sírj, még eláztatod a könyvet-nevettem, majd átöleltem.
-De tudod, Ell, azért sírok, mert boldog vagyok, hogy ilyen aranyos lányom van.
-Anya, most elvinnél kocsival a kórházba, hogy odaadjam Melodynak a könyvet?
-Persze, bár már 11 óra.
-Nem baj!
-De 17:00-ig van látogatás.
-De ígérd meg, hogy holnap vigyél el! 
-Persze elviszlek! Most már Ell feküdj le. Oké?
-Oké Jó éjt Anyu!
-Neked is kicsim! 1D-s álmokat, ahogy te mondanád!-mosolygott.
-Köszönöm!
Majd kiment a szobámból, lekapcsolta a lámpám, és elaludtam.