4. Fejezet-"Szia!"

Sziasztok! :)
Úristen annyira szégyellem magam...:( ne haragudjatok, amiért ilyen sokáig nem hoztam részt...nagyon sok dolgom volt...de azért remélem nem haragszotok :) Itt is a 4. fejezet. Remélem tetszeni fog! Légyszi  írjatok komikat, hogy milyen lett. :3
Jó olvasást.

Már majdnem odaértünk, mikor megcsörrent a mobilom. 
-Szia Melody.
-Szia Ell.
-Mikor értek ide, már háromnegyed öt van....
-Jó bocsi, mindjárt körülbelül 5 perc és ott leszünk.
-Oké, siessetek! Szia.
-Szia.
Eltettem a telefonom a táskámba.
-Miért hívott Eleanor?-kérdezte anya.
-Tudod Ellék mindig mindenhova időbe odaérnek, és kérdezte, hol vagyunk.
-Akkor mérges volt!?
-Hát egy kicsit.
Anya keresett egy parkolót, én pedig addig elővettem a parkolójegyet. Kilyukasztottam a dátumot, az időt és már ki is szálltunk a kocsiból. Eleanor és a szülei már ott álltak, és láttam rajtuk, hogy egy kicsit mérgesek.
-Csókolom. Szia Ell.
-Szia Melody.-köszöntek egyszerre Ell szülei.-Ne magázz minket, nem vagyunk még öregek.-mosolyogtak.
-Akkor sziasztok-vigyorogtam.
-Sziasztok!-köszönt anya is.
-Szia Kate!-köszönt Ell anyukája Danielle.
-Miről akartál beszélni Melody?-kérdezte Eleanor.
-Azt majd anya elmondja.-kacsintottam anyára.
-Na igen. Arról lenne szó, hogy kijönnétek e velünk Londonba, mert nekünk ki kell költöznünk.
Ell szeme akkorára nyílt a meglepettségtől, mint két óriás szőlőszem. Én elkezdtem nevetni, Eleanor képétől.
-Anya! Apa! Légyszi! Annyira szeretném!
-Hát...mi nem megyünk ki....ne haragudjatok....-mondta Eleanor apukája.
-De mi...-kezdett bele Ell, de apukája Greg félbeszakította.
-De, ha Eleanor szeretne és ti is megengeditek, hogy veletek lakjon, kimehet a nyárra.-mosolygott Greg.
-Na anya?-néztem rá.
-Nagyon örülnénk, ha így is megengednétek.-vigyorgott anya, és átölelt engem és Ellt.
-Komolyan?!-kérdeztük egyszerre.
-Persze.
-De Kate biztos nem baj?-húzta fel a szemöldökét Danielle.
-Dehogy. Mi imádjuk Eleanort nagyon jó kislány, sosincs vele semmi baj.-mosolygott anya.
-Mikor indulnánk?-érdeklődött Eleanor.
-Három nap múlva.-vágtam rá a választ.
-Akkor anya menjünk és pakoljunk!
-Nyugi kicsim egy nap is elég arra, hogy összepakolj.-mosolygott Danielle kislányára nézve.
-De Biztos nem baj, hogyha Ell is veletek megy?-húzta fel a szemöldökét Greg.
-Dehogy! Mondtam Eleanor imádni való kis csaj.-mosolygott anya.
-És mennyibe kerül, mennyit adjunk nektek?-kérdezte Danielle.
-Nálunk Ell olyan mintha családtag lenne, úgyhogy mi köszönjük, inkább, hogy elengeditek.
-Biztos?
-Szálszázalék.-mosolygott anya.
-Köszönjük.-mosolygott Ell, Greg és Daniell.
-Igazán nincs mit. Akkor majd a részleteket majd megbeszéljük telefonon.-mondta anyu.
-Rendben.
-Sziasztok, akkor majd holnap hívlak Danielle.-mondta anya.
-Oké. Sziasztok.-mondta Danielle.
Mindenki adott pár puszit egymásnak majd elindultunk haza. A kocsiban egész végig mosolyogtam, nem bírta volna semmi leszedni azt a vigyort az arcomról. Mikor hazaértünk anya mondta, hogy vigyem fel a szobámba a ruhákat, amiket összeállítottam a bátyámnak. Utána pedig kezdjek el bepakolni, minden cuccomat, mert ide már a csak vizsgázni jövünk vissza, meg néha meglátogatni a nagyiékat. Brendon és én magántanulók leszünk itt Pesten, de kint Angliában azért sajnos iskolába fogunk járni. Kivettem a kocsiból a ruhákat és felvittem a szobámba, hogy becsomagolja Brendonnak a meglepetését. Szerencsére nem volt otthon. Gondolom a haverjaitól köszön el, mert sokáig nem fogja őket látni, csak ha meglátogatják Londonban. A ruháknak kerestem csomagolópapírt, és becsomagoltam őket. Egy gyönyörű zöld masnit is tettem rá, mert Brendonnak a zöld a kedvenc színe. Gyors beszaladtam a szobájába és letettem az ágyára az ajándékot. 

~*~

Már majdnem teljesen kész voltam a bepakolással, mikor hallottam, hogy Brendon hazaért. Gyors leszaladtam az emeletről, hogy köszönjek neki. Amikor meglátott, rögtön megfordult és kiment a bejárati ajtón. Nem tudtam mi baja lehet, ezért utána mentem. Mikor meglátott elkezdett szaladni. Gondoltam mérges rám, azért ilyen furcsa ezért hagytam inkább. Felmentem a szobámba, folytatni a bepakolást. Csak öt bőröndöt pakoltam tele ruhákkal úgy, hogy ráülve is nehezen lehetett becipzározni.  Hallottam, hogy valaki felszalad a lépcsőn, de nem foglalkoztam vele, mert biztos voltam benne, hogy Brendon az. Természetes ő volt, mert hallottam, amikor becsapta maga mögött a szobája ajtaját. Már egy órája bent volt a szobájába, de annyit nem mondott, hogy szia. Már azon meg sem lepődtem, hogy  nem köszönte meg az ajándékot, de azért rosszul esett. Nem bírtam tovább elsírtam magam. Én mindig gondolok rá, ajándékoz hozok neki, ő meg annyit nem képes mondani, hogy szia...Hallottam, hogy nyitódott Brendon ajtaja, utána pedig az enyém. Éreztem, hogy valaki megsimogat, de nem tudtam ki, mert az ajtónak háttal ültem az ágyamon.

-Mi a baj húgi?-hallottam Brendon hangját miközben átölelt.

-Semmi! Menj innen!

-Van valami baj? Történt valami?

-Hagyjál menj innen!

-De mi a baj? Valaki bántott? Fáj valamid?

-Hagyjál békén! Húzz innen....

-Melody mi a baj? Ha nem lenne semmi baj, nem sírnál.

-Te vagy a baj! Érted?! Te! 

-Miért mit csináltam?

-Tudnod kéne! Húzz innen nem akarlak látni!

Brendon kiment, és becsukta az ajtóm. Mérges és egyben szomorú voltam, nem tudtam mit csináljak. Átmenjek hozzá, és én kérjek bocsánatot? Vagy hagyjam a dolgot ő volt a bunkó?.  Hallottam, hogy Brendon lemegy a képcsőn. Körülbelül tíz perc után hallottam lépéseket az ajtóm felé. Kinyílt és anya volt az. 

-Mi a baj Melody? Miért voltál ilyen a bátyáddal?

-Anya nem is foglalkozik velem, még köszönni sem köszön, és még annyit sem mondott, hogy kössz az ajándékot....

-Jajj kicsim...Brendon azt hitte, hogy én adtam neki az ajándékot, és nekem megköszönte, de én mondtam neki, hogy tőled van.

-És miért nem köszönt?

-Mert biztos elfelejtett.

-De amikor lementem hozzá, kiszaladt az ajtón, és elfutott.

-Nem tudom. De ne sírj. Nekem vissza kell mennem a vacsit csinálni. Ugye nem baj?

-Dehogy menj csak nyugodtan!

Anya kiment és becsukta az ajtóm. nem telt el fél perc és megint kinyílt. Anya lépett vissza.

-Ja és Melody ne haragudj a bátyádra!

Nem mondtam neki semmit. Újra kiment és az ajtó megint csukva volt. Egy félóra múlva kimentem a szobámból egyenesen Brendonéhoz tartva. Benyitottam, de nem volt bent senki. Becsuktam az ajtót, és megfordultam. Majdnem rám jött a szívroham, annyira megijedtem a bátyámtól. 

-Figyelj Melody!

-Figyelj Brendon!

Mondtuk ugyanabban a szent pillanatban a bátyámmal.

-Kezd te!

-Kezd te!

-Nem te kezd!

-Nem te!

-Jó kezdem én.-mosolyogtam.-Nem akartam olyan bunkó lenni veled a szobámba ne haragudj!

-Inkább te ne haragudj! Elfelejtettem köszönni, és még az ajándékot sem köszöntem meg. 

-Semmi gond!

-Biztos?-húzta fel a szemöldökét Brendon.

-Biztos-kacsintottam.

-Gyere ide te szöszke!

Emelt fel a bátyám. 

-Feljössz a nyakamba?

-Nem bírsz el.-nevettem.

-Dehogynem! Gyere csak!

Felugrottam az ágyra, hogy könnyebben felvegyen a nyakába. Tényleg elbírt. Levitt a konyhába, mert anya szólt, hogy kész a vacsora. 

-Kibékültetek?-kérdezte anya mosolyogva.

-Persze-mondtam miközben lehajoltam, hogy egy puszit nyomjak az arcára.

-Mi a vacsi?-kérdezte Brendon.

-Rántott hús és sült krumpli.

-Az jó.

-Gyertek üljetek le az asztalhoz apa mindjárt hazaér.

Abban a percben ért haza apa, ahogy anya kimondta.

-Sziasztok!-nyomott apa mindenki arcára egy-egy puszit kivéve anyának, mert ő csókot kapott.

-Na akkor együnk.-mondta apa.

-Brendon te össze vagy már pakolva Londonhoz?-kérdeztem.

-Még nem, segíthetsz, ha van kedved.-húzott magához.

Gyors megvacsoráztunk és beültünk a tévé elé megnézni egy filmet. Nem volt nehéz kiválasztani, melyiket nézzük, mert mindenki ugyanarra szavazott, az "Igazából Szerelem"re.