5. Fejezet-Baleset

Hát itt az 5. Fejezet is ;) Bár szerintem ez borzasztó lett...:S Azért remélem nektek tetszeni fog :) Írjatok légyszi komikat!
Jó olvasást! ;)

Vége lett a filmnek, ezért elmentem fürdeni. Engedtem a fürdőkádba forróvizet és tettem bele habfürdőt. Félórát voltam benne, mindenem szétázott. Brendon zavart meg, hogy jöjjek már ki, mert még senki sem fürdött rajtam kívül. Ezért kimentem a fürdőből és felmentem a szobámba. Felvettem a pizsamám és befeküdtem az ágyamba. Nagyon fáradt voltam, ezért rögtön el is aludtam.

~*~

Reggel megszólalt a Bacause Of You (az ébresztőórám). 6óra volt ezért el kellett kezdenem készülődni, mert   kedden utazunk Londonba és ma még mennem kell suliba. Utálom a hétfőt, mert mindig 7 óránk van. De ma nem volt tanítás, de be kellett menünk. Kikeltem az ágyból és felvettem azt a ruhát, amit kint hagytam és nem csomagoltam be a bőröndbe. Egy csőgatyát és egy pántos fölsőt vettem fel. Kimentem a fürdőszobába, fogat mostam, megmosakodtam, a hajamat begöndörítettem, és egy kis sminket tettem fel. Már 7 óra volt. Felvettem egy magassarkút és már kiléptem az ajtón, amikor anya megkérdezte, hogy elvigyen e kocsival. 
-Köszi anyu nem kell elmegyek most busszal. Aludj tovább nyugodtan.-mosolyogtam.
-Vigyázz magadra! Legyen szép napod.
-Szia anya! Vigyázok nyugi. És köszi.
-Szia Melcsi.
Elindultam a suliba. Busszal negyed óra az út a suliig, de el kell gyalogolnom a buszmegállóba, ami tíz perc. Úgyhogy majdnem félórába telik mire eljutok a suliba. 

~*~

Eleanor szemszöge

Mentünk hazafele a suliból, mikor Melodyva lés Flórával megálltunk a piros lámpa előtt. A lámpa zöldre váltott és el is indultunk, Melody előttünk mi pedig pár méterrel utána. Flórával beszélgettünk, mikor egyszer csak egy hatalmas autófékezést hallottunk. Előre fordultunk, de akkor már csak annyit láttunk, hogy Melody a földön fekszik eszméletlenül. Rögtön oda rohantunk, nem tudtuk mit csináljunk, rögtön hívtuk a mentőket. Szerencsére a mentők tíz perc alatt kiértek. Újra kellett éleszteni. Háromszor próbálták, és szerencsére a harmadik próbálkozásnál sikerült. Bevitték a kórházba. Flórát hazaküldtem, mondtam neki, hogy elég leszek én egyedül bent a kórházban Melodyval. A rendőrség is kiért, a helyszínre, azt mondták maradjak ott, hogy elmondjam mi történt, de én Melodyval akartam lenni. Sírtam, tudtam, hogy a barátnőmnek szüksége van rám. Mondtam a rendőröknek, hogy nem láttam semmit, már csak akkor néztünk oda, amikor Melody már a földön feküdt. A rendőrök felhívták Melody szüleit, akik rögtön a kórházba siettek. Szerencsére engem is elengedtek a rendőrök, ezért én is siettem be Melodyhoz. Amikor megláttam, még jobban elkezdtem sírni. Csövek álltak ki a legjobb barátnőmből. Az egész arca tiszta vér volt. Ott ültek mellette a szülei is, de tudtam, hogyha megszólalok, csak rosszabb lesz...inkább kimentem a kórteremből, és leültem a folyosóra. Magamat okoltam mindenért, tudtam, hogy az én hibám...ha én nem maradok le Flórával, akkor nem történt volna meg. Visszamentem a kórterembe, hogy megkérdezzem Melody szüleit, tudnak e valamit, hogy lett e valami maradandó baja Melodynak...Kiderült, hogy eltört a jobb lába és a bal keze. Szerencsére ennél nagyobb baja nem esett. De még nem volt eszméleténél, ezért nem tudtuk, hogy van. Bejött két orvos a kórterembe, hogy megvizsgálja Melodyt, és azt mondták, hogy három nap  múlva már haza is mehet. Kicsit boldogabb lettem a mondta hallatán, de még mindig csurogtak a könnyek a szememből. Ott ültünk Melody mellett, vártuk, hogy felébredjen. Másfél óra múlva Melody magához tért. 
-Melody kicsim jól vagy?-kérdezte rögtön Melodyt az anyukája.
-Mi történt? Hol vagyok? Miért vagyok begipszelve? És miért vagyok infúzión?-ijedt meg Melody rögtön, ahogy felébredt.
-Kicsim nem emlékszel semmire?
-Miért mire kellene? Egyáltalán ki ez a lány itt?
Nem tudtam mit csinálja, óriási sírásba törtem ki, és kirohantam a kórteremből. Leültem a földre felhúztam a térdeim, és ott sírtam, amíg Melody apukája oda nem jött hozzám.
-Elenor ne sírj, tudom, hogy rosszul esett, de úgy tűnik kiesett neki minden, elvileg a fejét nagyon beleütötte a betonba, és ezért az emlékei elvesztek.-nyugtatott Greg, Melody apukája.
-Tudom Greg, de...de..tudod...nekem ez nagyon, nagyon nehéz feldolgozni....
-Gyere ide Ell-nyújtotta a kezét Greg, hogy felhúzzon és megöleljen.-Gyere vissza elmagyarázzuk Melodynak, mi történt és, hogy ki is vagy valójába.
-Á nem, hagyjuk a dolgot, most inkább hazamegyek.
-Biztos Elenor? Hazaviszlek kocsival, nagyon rosszul nézel ki, biztos nagyon kikészültél.
-Nem kell, hazamegyek busszal, jó nekem az.
Majd megöleltem Greget és elindultam kifelé a kórházból.

~*~

-Kedd reggel.-néztem a telefonomra.-Ma mentünk volna Londonba, de nem érdekel. 

Lementem az emeletről, megnézni ki van itthon, és láttam, hogy mindenki. Anya rögtön odarohant hozzám, ahogy lementem a lépcsőn, megpuszilgatott és kérdezte, hogy, hogy vagyok. 

-Miért mi bajom lenne?

-Tegnap amikor hazaértél, összeestél a nappali közepén. Apa vitt fel a szobádba az ágyadba.-mondta anyu-Tényleg, ma hánykor indultok Londonba?-kérdezte

Én nem tudtam rá válaszolni, csak felrohantam a szobámba, és megint sírni kezdtem. Anya rögtön bejött a szobámba, hogy mi történt?

-Melodyt...Melodyt...

-Mi történt Melodyval?

-Autóbaleset érte...

-Micsoda? Lett valami baja?

-Eltört a egyik keze és az egyik lába, és minden emlékezetét elveszítette, nem tudja kivagyok.

-Gyere ide!-ölelt magához anya-majd emlékezni fog rád hidd el.

-Remélem.-és kicsordult még egy könnycsepp a szememből.

Anya kiment a szobámból, és azt mondta, hogy inkább pihenjek, mert tudja mennyire megviselt ez a dolog. El is aludtam. Körülbelül másfél órát aludtam, de rémálmom volt, ezért felébredtem. Lesétáltam az emeletről és odamentem  anyához.
-Mond meg anyu mit csináljak?
-Jobban tennéd, ha inkább elmennél valakivel sétálni, vagy vásárolni.
-De kivel?
-Elkísérjelek?
-Az jó lenne.
Gyors felmentem a szobámba, felvettem egy melegítőfelsőt egy melegítőnadrágot, és mondtam anyának, hogy indulhatunk.
-Eleanor nem eszel valamit?
-Nem, egy falat sem menne le a torkomon. 
Aztán el is indultunk, elsétáltunk a plázáig, mert mondtam anyának, hogy be kell mennem.