3. Fejezet-London

Sziasztok!
Meghoztam a 3. fejezetet is :)
remélem tetszeni fog! ;) 
Írjatok légyszi komikat :3

Mikor felébredtem, már tíz óra volt. Felvettem egy melegítőgatyát és egy melegítőfelsőt, majd lementem a nappaliba. A nappaliban egy cetli várt az asztalon. Felvettem és elkezdtem olvasni.
"Szia Kicsim!
Ne haragudj a tegnapiért, ma betudsz jönni hozzám a munkahelyre?
Puszi 
Anyu :)"
Elgondolkodtam, hogy ma van-e valami dolgom, és arra jutottam, hogy ma ráérek. Bementem a konyhába ettem egy kis müzlit és felszaladtam a szobámba. Felvettem egy nejlonharisnyát egy miniszoknyát és egy nyakba kötős felsőt. Át mentem a fürdőszobába, feltettem egy kis szempillaspirált, a hajamat pedig kivasaltam. Már majdnem készen voltam, már csak a cipőmet kellett felvennem, és egy táskát keresem. Mikor megtaláltam a táskám, belepakoltam a bérletemet, a telefonomat, és a pénztárcámat. Lementem az előszobába. Kerestem a ruhámhoz illő cipőt, és végül egy krémszínű magassarkú mellett döntöttem. Kivettem a kulcsom a kulcsos ládikából. Bezártam mindent, majd elindultam a buszmegállóhoz. Nem sok idő telt el, mire jött a busz körülbelül 10 perc. Kereken félóra alatt értem be anya munkahelyére. Anya stylist  a Topman-nél ezért imádtam oda járni. Anya itt Magyarországon állította össze a ruhákat, és úgy küldték ki Amerikába, az összeállításokat. 
-Szia Anya!
-Óóó Melódy! Szia! Milyen gyorsan ideértél.
-Gyorsan?!-csodálkoztam-már 12óra van.
-Jó, de gondolom nem 9-kor keltél.-mosolygott anya.
-Hát igaz, nem 9-kor, hanem 10-kor.-mosolyogtam én is-egyébként miért hívtál be?
-Hát...tudod...szégyellem magam  a tegnapiért....-komolyodott el anya.
-Jajj...anyu! Semmi gond...én is hibás voltam, hisz mégiscsak 16 vagyok.
-De tudod azért nem engedtem meg, mert volt/van egy meglepetésem.-vigyorodott el.
-Igen?! Mi az? Mond gyorsan!
 -Tudod kicsim, a cégnek nem megy olyan jól itt Budapesten ezért...hát tudod...őőő...hogy is mondjam....
-Jajj anyu nyögd már ki...
-Ki kell költöznünk Londonba.
-Mi?!-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Nem örülsz?-ijedt meg anyu.
-Jajj dehogyisnem úristen ez csúcs, nem jutok szóhoz....
-De örülök, hogy boldog vagy!-ölelt meg anya.-de kicsim, van egy gond...még iskolavégzés előtt ki kell mennünk.
-Nem baj. Nem érdekel.-ugrándoztam örömömben.-amúgy se lesz ebben a két hétben már tanítás.
-Hát ez fantasztikus.-vigyorgott anya is.-szerinted Elenor és a szülei velünk jönnének?
 -Ők is jöhetnek?-nyitottam óriásira a szám, a nagy csodálkozás közepette.
-Persze, ha van kedvük, de csak, ha becsukod a szád kicsim-nevetett anya.
-Mindjárt felhívom Ell-t.
Kimentem anya irodájából, a folyosóra, és elővettem a telefonom. Megkerestem Elenor nevét, a telefonomban, és felhívtam. 
-Szia-vette fel El a telefonját.
-Szia! Úristen találkoznunk kell! Meg a szüleiddel is!
-Miért? Történt valami?-kérdezte rémült hangon.
-Nem, nem történt semmi, de találkoznunk kell! Ma mikor jó nektek?
-Nem tudom, várj megkérdezem!
-Oké.
Majd néma csend lett. Öt perces csend után, majdnem a szívroham kapott el.
-Ma 4-után bármikor jó.-jött vissza a válasszal Elenor.
-Ó remek! Akkor fél ötkor a Hősök terén.
-Oké, akkor ott fél ötkor! Puszi. Szia Melcsi!
-Szia Ell.
Letettük a telefont. Visszamentem anyához, az irodába, és megkérdeztem, hogy ő is jön-e fél ötkor.
-Mehetek, én is persze.
-Így legalább megtudjátok beszélni, pontosan.
-Olyan aranyos vagy Melody! Mindent megszervezel-mosolygott anya.
-Egyébként anyu tudok neked valamit segíteni?
-Jó, hogy kérdezted.-mosolygott-nem tudom eldönteni, hogy melyik póló illik ehhez a nadrághoz.
Mutatott egy fekete szaggatott ülepes csőnacit, és egy fehér London zászlós és egy ugyanolyan pólót, csak feketében.
-Jajj anya temetésre lesz?-vigyorogtam
-Nem, miért kérdezed?-váltott anya egy csodálkozós tekintetre.
-Csak mert szerinted nem lenne olyan temetéses, ha az egész fekete lenne?
-De igazad van kicsim.
-Van még valami?
-Hát, ha gondolod, válogathatsz, ehhez kiegészítőket.
-Nagyon szívesen!-ugrottam fel a székről, és mentem a kiegészítőkhöz.
Egy hózenetrógert egy kék ice watch-ot és egy kalapot választottam.
-Ez így milyen lenn?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Nagyon jó.-állt fel anya a székéből-kicsim belőled stylist lesz.-simogatta meg a fejem anya.
-Nem lehetne inkább Mrs. Styles?
-Örülnél mi?-vigyorgott.
-Nagyon.-ültem le egy székre.-amúgy Brendon tudja már?
-Mit?-értetlenkedett.
-Jajj ne csináld már! Hát Londont?
-Ja igen, tudja.
-Mit szólnál hozzá, ha ezt a szerelést hazavinnénk neki?
-Ez nagyon jó ötlet. Hiába vagytok kibírhatatlanok, azért mégis szeretitek egymást.
-Ez természetes, minden családban így van.
-Tényleg Melody! Sophiék odaértek már Franciaországba?
-Úristen! Nem hívott. Használhatom a laptopod?
-Persze!-nyugi, biztos nincs semmi, baj, csak elfelejtették, vagy túl fáradtak voltak már.
-Remélem igazad van, mert belehalok, ha valami történt volna velük.
Felmentem Facebook-ra, de nem kaptam semmit. Gyors átmentem Twitterre, azt hittem, megáll a szívem, ha nem kapok semmi jelet Sophiékról. 
-Huhh...Sophi Twitterre kitette, hogy ,,Végre itthon``.-végre megnyugodhattam.
-Mondtam kicsim, hogy csak elfelejtette.-simogatott meg anya.
-Anya állíthatok még össze ruhákat?
-Nyugodtan.-mosolygott anya
-Köszi.
Körülbelül öt perces keresgetés után találtam csomó jó cuccot, ami a bátyámnak jól állna, és összerakosgattam őket. Az egyik, az egy kockás térdnadrág volt, egy szintén kockás rövid ujjú pólóval. Cipőnek pedig egy egyszerű lábujjközes papucsot választottam.
-Anya ez így szerinted jó lenne Brednek?
-Neked aztán van ízlésed a divathoz Melody!
-Köszönöm anya.
-Egy óra múlva fél öt. Mikor lesz vége a munkaidődnek?
-Melcsi! Amikor akarom, tudod, miénk a cég, bármikor hazamehetünk.
-Akkor meg miért is vagyunk bent szombaton?
-Mert meg kellett még csinálnom néhány papírmunkát.
-De hát vannak titkárnőid, alkalmazottjaid.
-Melody ne legyél ilyen. Nem szeretem, mikor így viselkedsz.
-Jó bocsi. 
-Egyébként kint Londonban lesz neked is saját irodád, mármint szobád, ahogy szeretnéd hívni.
-A Topman-nél?
-Igen, úgy rendezed majd be, ahogy szeretnéd.
-Olyan lesz, mint most a tiéd? Csak az enyém?
-Igen. Meg néha a takarítóé.
-A tak....
-Nyugi, csak akkor,  amikor ki takarítja.-nevetett anya.-amúgy nem tudom, honnan örökölted, azt, hogy ilyen irigy vagy.
-Én nem, de ki akar együtt lenni, egy takarítónővel?-húztam fel a szemöldököm.
-Nem kell megmagyaráznod...
-Na szerintem pakoljunk össze, és indoljuk el, mert már csak fél óránk van.
-Igazad van. Tedd vissza a ruhákat a szekrénybe, én addig elteszem, amiket Brendonnak csináltál. 
-Tényleg hazavisszük?
-Persze. Nem adnám oda senkinek, azt amit a lányom külön, a bátyjának csinált.
-Imádlak.
Gyors összepakoltunk, és már el is indultunk a Hősök terére.