40. Fejezet-Nem, Kislány, Igen

Sziasztok:) nem tudom nektek hogy fog tetszeni ez a rész.:) remélem tetszeni fog:) Valamit elcsesztem rajta mert kijelölte ilyen fejér háttérrel és nem tudom hogy kell visszacsinálni:c de azért így is olvasható:)  úgyhogy jó olvasást.:)♥

/3 héttel később/

-Figyelj Harry! Attól hogy három hete nem csinálsz semmit azon kívül hogy itt bent vagy a szobába és nem beszélsz senkivel sem attól nem fogtok kibékülni Melodyval..
-Meg kértem a kezét Louis! Ennél mi többet akarhat egy lány?! Megkértem a kedvenc tánc együttesét hogy csináljanak egy privát fellépést Melodynak és hogy a végén formázzanak egy ''Marry me?'' feliratőt..Aztán pedig letérdeltem elé és egy gyémánt gyűrűt tartottam felé hogy megkérdezzem hozzám jön e..De nemet mondott! Érted NEMET! Mond meg hány lány akarna egy ilyen lány kérést?!
-Jó oké ez szép és jó, de gondolkozz logikusan! Lehet, hogy Mell inkább egy egyszerűt szeretne. 
-Egyszerűt? 
-Igen. Talán csak egy romantikus gyertyafényes vacsorát és akkor ott kéred meg a kezét.
-El se jönne.
-Harry! Elég! Mióta szakítottatok, mindenhez olyan negatívan állsz hozzá! Tudom mennyire szar most neked, velem is szakított Eleanor! Én is magam alatt voltam, de nem voltam bunkó! Gondolkozz már legalább egy kicsit! Mindenben próbálunk neked segíteni hogy jobb legyen, de te mindig csak flegma és bunkó vagy! Elég volt már ebből! Vagy elfogadod a segítségünket vagy akkor old meg magad!
-Könnyen beszélsz Louis! Szakítottatok Ellel, de túl tetted magad..és ez tudod miért sikerült? Mert találkoztál Emmával..Egy másik lány könnyen elfeledteti veled a rossz emlékeket!
-Akkor állj fel menj el egy buliba és csajozz be, ha szerinted csak akkor tökéletes az élet ha van egy csaj melletted! De jól figyelj! Az élet nem erről szól! Úgyhogy ideje lenne ezt neked is felfogni!
-FIÚK! ELÉG! Mit veszekedtek már megint?-rontott be a szobába Emma.-Mióta veletek élek, azóta mást nem hallok mindössze azt hogy ti veszekszetek..Elég ebből! Karácsony van! Min tudtok karácsonykor is összeveszni?
-Louis kezdte.
-Mi az hogy én kezdtem?! Harry most már tényleg elegem van belőled és szerintem mindenkinek! Itt hisztizel folyamatosan, hogy neked hiányzik Melody, hogy te egyedül vagy..Akkor menj és szerezd vissza! Ennek így semmi értelme, hogy itthon ülsz!
-Louis TE ne szólj bele abba mit hogyan csinálok! Ez az én életem! Azt csinálok amit akarok! Nem te fogod megmondani!
-Rendben! De rám többet ne számíts! Nem foglak többet vigasztalni, a kórházban az ágyad mellett állni és attól rettegni melyik percben veszítelek el..NEM! Végeztem veled! Csinálj amit akarsz! Cseszd el úgy az életedet ahogy akarod! Engem többé nem érdekelsz! A fellépéseken kívül, nem leszel nekem több mint egy szimpla ember. Te már csak Harry Styles leszel..EGY IDEGEN!
-Loui nyugi! Ezt most te se gondolod komolyan.-simította meg Louis arcát új barátnője.
-De ezt így gondolom! És jobb ha ezt ő is felfogja!
-Jól van! Te se leszel több számomra mint Louis Tomlinson! Parancsolgass másoknak akiknek szükségük van rád! Nekem innentől kezdve NINCS! Larry Stylinsonnak ezennel VÉGE!
-Harry! Louis! Elég karácsony van! A szeretet ünnepe! Louis szülinapja! Ne veszekedjetek már!
-Emma igazad van! Ma van karácsony. Ma van egy idegennek a szülinapja. Ez remek! Csodálatos! Úgyhogy Louis ez még attól a személytől jön akit öt perce ismertél. Tessék!-nyújtottam át Louisnak egy dobozt.
-Ez micsoda?
-Ha már nem leszek itt nézd meg! Boldogat Louis.
-Harry várj!
-Minek? Hogy megint megmond mit tegyek?
Felvettem az ágyon heverő kabátomat és kiviharzottam a szobámból. Lementem a lépcsőn. A nappaliban ott volt mindenki. Liam, Danielle, Zayn Perrie, Niall, Julia, mindenkinek  a barátnője, vagy pasija csak az enyém nem..aki nekem a legfontosabb! Köszönés nélkül tovább mentem, felvettem a cipőmet és kirohantam a hóval borított Londoni utcára. Az időjárás szúrósan hideg volt. Az utak tiszták voltak, a rengeteg autó miatt ami London főutcáján járkált. A hó szakadt. A szél fújt én pedig egyenes mentem csak tovább és tovább. Nem tudtam mit csinálok és hova akarok menni csak azt, hogy el innen minél messzebb. Nem akartam találkozni régi legjobb barátommal. Azt mondta idegen vagyok számára. Hát, ha így gondolja legyen! Idegenek..Azok leszünk egymás számára.
Kezeimet zsebre tettem, de akkor találtam valamit a fekete kabát mély zsebeiben. Egy aprócska dobozt..kivettem a zsebemből és csak néztem. Néztem a dobozkát..Tudtam, hogy ez az amit Melodynak akartam adni. Ami még egy gyűrűnél is többet ér. Egy babacipő. Kis hófehér cipőcske. Még a szakítás előtt oda akartam neki adni de nem tudtam. Csak sétáltam tovább és tovább nem tudtam, hova menjek mit csináljak. Semmi ötletem nem volt. A zsebemben fogtam a kis cipőt és szorítottam. Melody nélkül egy senki vagyok. Nem bírok esténként elaludni..Üres az ágy nélküle. Egyedül vagyok. Tennem kell valamit! De nem tudom mit..Úgyse fogadna vissza. A ruhái a szekrényben vannak még mindig. Amikor csak kinyitom mindig ugyan azok a szép emlékek jönnek elő..Magamhoz szorítom egyik pólóját és magamba szívom édes illatát ami a ruháiból áradnak. Nagyon hiányzik. A sétám vége egy parkba vezetett. Leültem a földre..Nem érdekelt, hogy vizes leszek vagy bármi bajom lesz. Hisz úgysem hiányoznék senkinek. A fa tövében ülve észrevettem egy lányt. Egy kislányt. Sírt. Nem volt még hat éves. Felálltam és odamentem hozzá.
-Mi a baj?-guggoltam le hozzá.
-Eljöttem otthonról.-mondta csilingelő hangján.
-De miért?-töröltem le egyik könnycseppjét.
-Összevesztem a tesómmal. Azt mondta már nem akar rám nézni és hagyjam békén.-kezdett el még jobban sírni.
-Ne sírj!-öleltem magamhoz.-Biztos nem úgy gondolta! Hidd el szeret téged! Csak biztos ideges volt..
-Nem..tudom, hogy nem..Mérges rám..
-Mennyi idős a testvéred?
-18 éves..Noelnek hívják.
-És téged hogy hívnak?
-Melody..Melody Ford..
A hideg is kirázott a név hallatán.
-Csodálatos neved van Melody! És ne sírj! Noel biztosan nem gondolta komolyan.-Felhúztam a földről a kardigánban ülő kislányt, majd levettem a kabátom ér rá terítettem. Megfogtam a kezét és elindultam vele kifelé a parkból.
-Melody figyelj!-guggoltam le elé.-Ma én is összevesztem az egyik barátommal..Ő is ugyan ezeket mondta..És képzeld! A barátnőmmel is összevesztünk..És őt is Melodynak hívták..Gondolj bele, mennyire rossz lehet, most anyukádnak, hogy nem talál otthon, hogy nem tudja hol van a kicsi lánya..
-De Noelnek nem hiányzok..
-De hiányzol neki is! Biztos vagyok benne! Nekem van egy nővérem..Egyszer én is összevesztem vele és elszöktem..Amikor hazamentem ő ölelt meg először..Nagyon félt, hogy hol voltam, és hogy történt velem valami. A testvérek mindig veszekednek, de utána mindig kibékülnek és még jobb lesz a kapcsolatuk mint volt. Ezt hidd el nekem. 
-De nem tudom, hogy kell hazamenni..
-Haza viszlek ne félj.-öleltem meg az apró szőke hajú Melodyt.-Tudod hol laktok? Tudod a címeteket?
-Igen. Azt tudom.
Elmondta a lakcímüket én pedig felvettem a kezembe az aprócska lányt és hazafele indultam. Hazasétáltam vele, majd beültünk a kocsiba. Az utat végig beszélgettük. Megkérdezte hogy hívnak, hogy miért vesztem össze a barátnőmmel és a legjobb barátommal. Nagyon kedves kislány volt. De végül odaértünk.  Amikor kiszálltunk a kocsiból Melody megfogta a kezem, majd becsöngettünk a házba. Egy magas fiú nyitott ajtót velem egykorú volt. Amikor meglátta a mellettem álló kislányt könnyek szöktek a szemébe és felkapta.
-Melody kicsim! Ne haragudj! Nem akartam így kiabálni veled! Nem volt szándékos! Megtudsz nekem bocsátani?
Itt megtudtam, hogy ő Noel a kislány bátyja. Csak mosolyogtam a meghitt jeleneten.
-Szeretlek Noel. Megígéred, hogy többet nem fogsz velem kiabálni?
-Megígérem kicsim...megígérem..-suttogta a kislány fülébe.
-Noel ki az?-hallatszott egy hölgy síró hangja a háttérből.
Noel megfordult, hogy az édesanyja is láthassa gyermekét, majd odaszaladt a testvérpárhoz. Az anyuka kikapta a fiú a kezéből fiatalabb gyermekét, majd körbepuszilgatta. 
-Ne csinálj többet ilyet édesem! Nagyon megijedtem.-puszilgatta gyermekét az édesanya.
-Harry hazahozott.-ölelte meg anyukáját Melody.
-Mivel hálálhatnánk meg?-lépett hozzám Noel.
-Semmivel. Örülök, hogy segíthettem.-mosolyogtam.-Csak ígérd meg, hogy többet nem kiabálsz a húgoddal.
-Megígérem. Nem tudod mennyire sokat segítettél ezzel! Belehaltunk volna, ha bármi baja esik Melodynak.
-Boldog vagyok, hogy segíthettem.-mosolyogtam.-Boldog karácsonyt!-fordultam meg, hogy az autóm felé menjek, de akkor egy apró kéz átfonta lábaimat.
-Köszönöm!-hallottam a lágy csilingelő hangot.
Megfordultam és láttam, hogy az apró Melody az. Felemeltem és a fülébe súgtam.
-Szívesen! De ne csinálj többet ilyet.
Az apró szépség megölelt és egy puszit nyomott arcomra. Boldog voltam, mert segítettem egy családon. Melody otthon van épségben, semmi baja nem esett és most ennek a családnak ez a legnagyobb boldogság. Amikor letettem a kislányt az anyuka is közelebb lépett hozzám és megölelt. 
-Köszönöm, hogy hazahozta a lányomat! Köszönöm.-sírta el magát.
-Csak tettem amit tennem kellett.-mosolyogtam.-A parkban voltam és láttam, hogy ül a hóban, aztán pedig mindent elmondott, hogy Noellel összevesztek és ezért jött el otthonról. De mindent megbeszéltünk, és megígérte, hogy soha nem fog ilyet csinálni.
Az anyuka még egyszer megölelt, majd letörölte könnycseppjeit és megköszönte. Noel pedig odajött és pénzt akart a kezembe nyomni.
-Nem! Nem fogadom el! Nekem az elég volt, hogy segíthettem és megismerhettem egy ilyen kedves családot.
-De valamit fogadjon el! Kérem!-erősködött az édesanya.
Melody hirtelen odaszaladt és egy rajz volt a kezében. Lerajzolta ahogy guggolok előtte a parkban és vigasztalom, és főlé írta, hogy "Köszönöm Harry♥".
-Ezzel megvan hálálva.-mosolyogtam az anyukára.-Köszönöm Melody.-guggoltam le elé és megöleltem.
A rajzot zsebre tettem, majd elköszöntem a családtól és a kocsi felé indultam.
-Harry várj!
Megfordultam és Melody nyújtotta felém a kabátomat.
-Köszönöm.-mosolyogtam, majd beszálltam a kocsiba.
Vezetés közben a mai napomon gondolkoztam. Karácsony van és én meg egyedül bolyongok a városban. Elegem lett ebből, így elmentem egy ékszerárushoz. A gyűrűkhöz mentem rögtön. Megkértem az eladót hogy mutasson nekem eljegyzési gyűrűket. De olyat amitől egyből igent mond a lány. Amikor megmutatta, miből választhatok, egyből kiszúrtam azt ami nekem kellett. Egy olyan gyűrűt amitől egyből Melody jutott eszembe. 
-Ez lesz.-mutattam az üveg alatt lévő gyémántokkal kirakott karikára.

-Biztosan? Nagyon gyorsan eldöntötte.-mosolygott a kedves eladóhölgy.
-Biztos vagyok benne, hogy ez tökéletes lesz!
-Doboz lesz hozzá?
-Nem köszönöm. Az nem dobozban lesz át adva.-mosolyogtam.
A hölgy becsomagolta egy kis zacskóba, majd kifizettem és távoztam az üzletből. A következő utam rögtön a virágárushoz vezetett. Amikor beléptem mindent a virág illat árasztott el. A pénztárhoz léptem és megkérdeztem, hogy van e vörös rózsájuk. 
-Persze! Mennyit szeretne a fiatalember?
-Sokat nagyon sokat..-húztam mosolyra a szám.-Egy ilyen csokrot szeretnék.-mutattam a telefonom az úrnak.
Elmosolyodott, majd megkérdezte.
-Eljegyzésre lesz?-vigyorgott.
-Honnan tudta?-döbbentem le.
-Tudja nem ma kezdtem már. Rengeteg ilyen csokrot kértek már és általában vagy veszekedés utáni békülésre kellett vagy leánykérésre.-mosolygott.
-Hát ez egyszerre lesz mindkettőre.
-Ohh. Hát sok sikert. Szurkolok.
-Köszönöm. 
A csokor negyed óra múlva el is készült.

 Azt is kifizettem, majd beültem az autóba és és elővettem a kis cipős dobozt. A gyűrűt rákötöttem a cipőre, majd a cipő alá tettem egy cetlit egy "Marry me?♥" felirattal aminek a hátuljára fel volt írva, hogy "Sorry♥". A dobozt és a csokrot is a mellettem lévő ülésre tettem és elindultam Melodyékhoz. Egy órás kocsikázás után elérkeztem a célponthoz. A rózsa közé becsúsztattam egy lapot, amire fel volt írva három nyelven, hogy szeretlek. "I love you!♥ Szeretlek!♥ Ich liebe dich!♥" Mind a három szót Melody mondta nekem még egyszer. Így mondta el mennyire szeret, így most én is bebizonyítom neki, hogy szeretem és hiányzik. A szeretlekes lap hátuljára pedig felírtam, hogy "Harry". A kocsit Mellék mellett egy kicsivel parkoltam le. Nem mertem volna még Melody szemébe nézni így az ajtójuk elé letettem a csokrot és a dobozt, majd az ajándékok elé krétával felírtam a betonra, hogy "Merry Christmas!:)" Becsöngettem és elfutottam. Mintha csak egy csöngőbetyár kisgyerek lennék. Beültem az autóba és onnan néztem Melody mikor jön ki. Az ajtó kinyílt de nem Mell jött ki..Az apukája volt, de akkor ő hirtelen eltűnt az ajtóban és a gyönyörű lánya jelent meg. Melody egy piros ruhát viselt és egy mikulássapka volt a fején. A pocakján már rendesen látni lehetett, hogy babát vár. Édes volt mint mindig. Mosolygott amikor kilépett az ajtón, de amikor meglátta az ajándékot még szélesebbre húzta a száját. Gyönyörű volt. Felemelte a virágcsokrot, és beleszagolt. Letette a csokrot és a kis dobozkáért nyúlt. Kinyitotta és megpillantotta benne mindkettő tárgyat. Kiemelte a dobozból a cipőt és a rajta lévő gyűrűt. Amint megpillantotta a lapot arca rezzenéstelen volt. Megijedtem..Felemelte újra a virágot aztán pedig kivette belőle a lapot. Amikor elolvasta mosolyogni kezdett, majd megfordította a lapot és körül nézett. Arca meglepett volt. Csodálkozott. Átlépte a csokrot, hogy az út széléről jobban szemügyre vegye a terepet. Nem bírtam tovább kiszálltam az autóból. Amikor meglátott arcáról nem tudtam leolvasni, hogy szomorú, boldog vagy inkább mérges. Sétálni kezdtem felé. Ő csak nézett és nézett rám. Végül elindult. Léptei egyre gyorsabbak voltak. Ott álltunk szótlanul és néztünk egymás szemébe. Gyönyörű kék szemei csillogtak. Féltem a választól, de akkor bólintott egyet. Felkaptam és megpörgettem a levegőben. Régen voltam olyan boldog mint akkor. Amikor letettem, egy csókot nyomott a számra és kimondta a bűvös szót.
-Igen!
Boldog voltam nagyon boldog.
-Boldog karácsonyt kicsim.-súgtam a fülébe.
-Szeretlek!
-El se tudod hinni mennyire féltem, hogy újra nemet kapok válasznak..
-Átgondoltam mindent és hiányoztál. Rájöttem, hogy szeretlek!
Kézen fogva sétáltunk vissza az ajtóhoz. És akkor ott személyesen is megtettem. Megfogtam a gyűrűt. Letérdeltem és megkérdeztem.
-Melody Izabella Scott hozzám jönnél feleségül?
Szeme könnyes lett, majd megszólalt.
-Ezer örömmel leszek a feleséged Harold Edward Styles.-csókolt meg.
A gyűrűt felhúztam ujjára és akkor hirtelen egy vakuvillanás. Oldalra néztünk mindketten és megláttuk Ellt, meg Justint. Mindketten mosolyogtak és gratuláltak. Melody átölelt és újra megcsókolt. Ezzel újabb képek készültek a "fiatal párról" azaz rólunk. Boldog voltam nagyon boldog. Bementünk a jó meleg szobába. Mindent elmeséltem a mai napommal kapcsolatban aztán pedig tovább karácsonyoztunk együtt.