35.Fejezet-"Ne sírj!"

Sziasztok:) 
Nem húzom tovább:) bocsi a rövid rész miatt:( de azért remélem tetszeni fog:) légyszi komizzatok:3 
Jó olvasást:)

*Melody szemszöge*

Olvastam a sorokat és nem akartam hinni a szememnek..Ez tényleg ő lenne? Az én Harrym? 

"Harry Stylest ma délután látták a reptéren útlevéllel a kezében, és egy üveg vízzel. A One Direction 1/5 tagját régen láttuk már barátnőjével. Az a hír járja, hogy a 16 éves Melody Izabella Scottal szét ment a fiatal sztár pár. De, ha ez így van a One Direction szívtiprója miért tart Magyarországra repülővel? Talán békülés lesz a fiatalok között? Mindenki kíváncsi, de Harry nem nyilatkozott túl sokat. 

"Magyarországra megyek egy kis időre, magán ügyek miatt."

Többet nem tudtunk meg Harry miért tart Mo.-ra, de valahogy csak kiderül mit rejteget a fiatal tinisztár. Addig is reméljük vigyáz magára."

Harry jön ide?! De ez lehetetlen! Ilyen nincs. Amikor megláttam a képét, rájöttem, hogy tényleg nagyon hiányzik..Mindennél jobban..Túl tökéletes..Az a száj, az az arc, az a kéz, az a test, mindene..De Melody ezt már elb*sztad..Harry már nem a pasid..De miért jön ide? Reménykedtem, hogy minél hamarabb választ kapok a kérdésemre, amikor csöngettek. Kimentem ajtót nyitni, de amikor megláttam az ajtóban nem tudtam hinni a szememnek. 

-Harry tényleg te vagy az?-ugrottam a nyakába.

Akaratlanul is, de nem bírtam tovább..ajkaink egymásra tapadtak és nem váltak el egy ideig. Ez volt az ami annyira hiányzott már..Ez és az egész Harry. Bőröndje a földön hevert keze pedig a derekamra simult.

-Nagyon nagyon hiányoztál..Hibáztam amikor szakítottam, ne haragudj..

-Én viszont nagyobbat hibáztam, mert elengedtelek. Engedtem, hogy felülj a gépre és haza gyere. Meg tudsz bocsátani?

-Persze! Együtt örökre!

-És tovább.

Ajkaink megint egymáson voltak. Csókjaink forróak voltak és édesek. Sose éreztem még így. A boldogságomat semmi és senki nem tudta elrontani.

*Harry szemszöge*

Nem számítottam volna ilyen fogadtatásra. Sose gondoltam volna, hogy így történik majd minden. Most már kimondhatom..Újra együtt. Eszméletlenül boldog voltam! Már csak egy dolgot kell kideríteni..Apa leszek vagy sem? A szobájában ültünk..Túl boldog volt..nem akartam elrontani a kedvét, így inkább nem kérdeztem rá a baba dologra. Az egész délutánt végig beszélgettük csodálatos volt.

-Itt maradsz nálam?

-Tényleg akarod?

-Mindennél jobban!-ölelt át.

-De nem baj?

-Ne beszélj butaságokat! Imádlak! Tudod hogy hiányoztál már?

-Te is nekem.-csókoltam meg.

-Olyan üres volt nélküled az ágy a...

-A szoba, a ház, és egész London! Igen tudom, milyen ez az érzés! 

-Ez tudod minek a jele?

-A szerelemnek?

-Az örök szerelemnek! Szeretlek Harold!

-Én is Melody! Mindennél jobban!

Úgy csókolóztunk mint még soha. Ajkaink minél tovább voltak együtt annál jobban kívánták egymást. Egyikünk se akart elszakadni egymástól de muszáj volt. Eleanor rontott be a szobába.

-Melody te skizofrén lettél vagy ennyire szar egyedül lenni? Ennyire hiányzik Ha..-szava elakadt és tátott szájjal bámult minket.

-Ha..Harry? Te vagy az?

-Látod.-álltam fel, hogy megölelhessem.

-Mit keresel itt?

-Pszt!-súgtam a fülébe-Tudod te!

-Hiányzott Melody?-kérdezte. Gondolom értette mire céloztam.

-Túlzottan is!

-Én meg azt hittem Melody megőrült, mert hallottam, hogy beszél valakihez csak, hát nem tudtam kihez. Mikor jöttél?

-Ma délután.

-Akkor jött amikor elmentél aludni.-mosolygott Melly.-Tényleg kértek valamit enni? Régen ettem már..Kezdek éhes lenni..

Ell nézett rám nagy kikerekedett szemekkel, de én, csak egy olyan "ez már reménytelen..biztos terhes" pillantást vettettem rá, amitől, láthatólag elszomorodott..

-Hát megéheztem egy kicsit..-csókoltam meg.

-Csúcs! Akkor csinálok valamit enni.-mosolygott, és kiviharzott a szobájából.

-Harry beszéltél már róla vele?

-Nem..nem bírtam..túl boldog volt..

-De muszáj lesz! Nem várhatjuk meg a kilencedik hónapot..

*Melody szemszöge*

Vissza akartam szaladni a szobába, hogy kihúzzam a többieket, amikor megtorpantam az ajtóm előtt. Eleanor és Harry komolyan beszélgettek valamiről..Nem értettem, hogy mire célozhatnak, így tovább hallgatóztam.

-Persze ezt én is tudom!

-Figyelj! Tudom megbeszéltük, hogy én segítek neked és megkérdezem vagyis rákérdezek a dologra, de most itt vagy! És mivel te hibáztál, ezért ez a dolog neked kell megkérdezned tőle!

-Ell ezzel én is tisztában vagyok, de nem tudom, hogy kérdezzük meg Melodyt? 

-Kérdezd!-javította ki Harryt.

-Miről kéne engem megkérdezni?-léptem be a szobába, mert már nem tudtam tovább hallgatózni..

Mindketten ledöbbenve álltak előttem. Az arckifejezésük ijedt volt. 

-Na most akkor mondjátok! Tudtommal rólam volt szó..

-Sok sikert Harry.-veregette meg a vállát Eleanor és az ajtó felé vette az irányt.

-Nem Ell! Nem mész sehova.-tettem a kezem az ajtó elé.-Itt maradsz és elmondjátok!

-Figyelj Melody!-lépett oda hozzám Harry és megfogta a kezem.-Engedd, had menjen ki Ell! Én elmondok mindent..Vagyis megpróbálom..

-Nem! Ő is itt marad.

-Engedd ki inkább! Ezt négyszemközt szeretném elmondani.

-De ő is benne van!

-Nem ő nincs benne! Csak mi!

-Csak te és én?

-Lehet.

-Lehet? Ezt hogy érted?

-Engedd ki!

A kezem elvettem az ajtó elől Ell pedig kisétált rajta és becsukta.

-Figyelj Melody! Ez egy komoly dolog, és ezt nagyon nehéz megbeszélni..Mindketten fiatalok vagyunk..Eddig azt hittem felelősség teljesek, de attól félek, tévedtem..Tudod Melody vannak a felelősség teljes felnőttek akik már készen állnak a gyerek vállalásra..és vannak a felelőtlen tinik akik még nem...Hiába védekeznek még is becsúszik egy pici baba.. 

-Persze Harry ezzel tisztában vagyok. Sok ilyet hallottam már. De mire gondolsz? 

Harry a táskájában kezdett kutatni és előhúzott belőle két dobozkát. A kezébe tartotta és így szólt. 

-Ez egy nehéz dolog ami most velünk történt. Emlékszel az utolsó együtt létünkre? 

-Persze! Csodálatos volt!-mosolyogtam. 

-Aznap lehet hogy mi is felelőtlen tinik voltunk. 

-De védekeztünk, úgyhogy nem voltunk felelőtlenek!

-Melody te tényleg nem érted mire gondolok, vagy csak nem akarod magadnak bevallani a dolgokat? Ez két teszt. Két terhességi teszt. 

Amikor az utolsó mondatát kimondta, remegni kezdtem..Akkor jöttem rá mire gondolt.. 

-De..de..ez nem lehet..-kezdett könnyezni a szemem.-Védekeztünk! 

Harry tenyerét arcomra tette, közelebb hajolt és megcsókolt. 

-Védekeztünk, de kevés volt...Bármi legyen örökké veled maradok és soha nem engedlek el titeket! 

-De ennek mennyi az esélye, hogy tényleg babát várok?-kezdtem el sírni. 

-Nem tudhatjuk..De a jelek száz százalékban arra utalnak. Gondolj bele! Nem eszel, hánysz, érzékeny vagy a szagokra, egész nap alszol és gyenge vagy..Gondolj bele! Mikor jött meg utoljára? 

-Régen... 

-Látod? Nem szeretném hogy szomorú legyél, vagy boldogtalan..de minden jel erre utalt! És így hogy egy hónapja láttalak, olyan mintha a hasad is nőtt volna.. 

-Nem Harry ez nem lehet!-potyogtak a könnyeim egymás után.. 

-Még semmi sem biztos..Az lesz a legjobb, ha most megnyugszol, és utána megcsinálod a tesztet.-fogta meg a kezem és nyomott egy csókot homlokomra.

-És ha terhes vagyok? Akkor mi lesz?

-Amit te akarsz! Ha meg szeretnéd tartani megtartjuk, ha..-nem engedtem befejezni a mondatát.

-Nincs, ha! Ez a mi pici babánk! Ha elég idősek voltunk ahhoz, hogy megcsináljuk meg is tartjuk! Semmiért nem ölném meg! Ő a mienk!

-Akkor én örökre veletek maradok! És soha érted soha nem engedlek el titeket! Mindig vigyázni fogok rátok az összes erőmmel! Történjen bármi Örökre egy család leszünk! 

-Szeretlek Harold! Mindennél jobban!

-Hát még én!-hajolt hozzám közelebb, hogy megcsókolhasson.

-Azt hiszem kész vagyok, arra hogy megcsináljam!-néztem gyönyörű smaragdzöld szemeibe.

Felvettem az ágyról a dobozkát és a fürdőszobába vettem az irányt..

*Harry szemszöge*

Kezeim tördelve sétáltam ki a szobából. Remegett mindenem..Két kis vonalka lehet, hogy megváltoztatja majd az életem..Rettentően izgultam..Az óra már este tíz órát mutatott..Fáradt voltam, de egy szemhunyásnyit sem tudtam volna aludni, amíg nem tudom e meg, hogy vajon Melody pocakjában ott rejtőzik e egy icipici csöppség. 

-Gyere Harry, ülj le.-tette kezeit Ell a vállamra.

-Nem nem tudok egy helyben maradni.-köröztem a nappaliban.

Ujjaim még mindig egymásba fonódva tördelték egymást. 

-Hogy ment azért?-állt mellém Eleanor.

-Megijedt.-nem mondtam többet. 

Hisz nem is tudtam volna többet mondani. Ellnek nem is kellett több. Csendben leült a kanapéra. Próbált nyugodt maradni, de nem ment neki..Ő is kezdett egyre idegesebb lenni..Már a telefonom nyomkodását is bevetettem hátha akkor gyorsabban telik az idő. De az sem vált be. Sose gondoltam volna, hogy egyszer ilyen fiatalon arra fogok várni, hogy megtudjam gyerekem lesz e vagy sem? Nem tudtam, hogy készen állok e egy kisbabára. Egy saját icipici gyermekre. Van négy barom haverom akik mindenben támogatnának, de azért egy kisbabához ők sem értenek. Jó mind idősebb nálam, de mind hülyébb is. De ott van az édes drága anyukám is aki mindenben támogat! Kicsinek is minden hülyeségem eltűrte..De most egy babának nem tudom mit fog szólni..Felelőtlennek fog gondolni..Talán még csalódni is fog bennem..Ez minden rémálmom, hogy az a nő aki vigyázott rám kilenc hónapon keresztül,  megszült felnevelt és aki miatt idáig eljutottam az a nő csalódjon bennem! Hogy én neki csalódást okozzak! Ez a legnagyobb félelmem. A nappali minden kis részét ismertem már annyit mászkáltam..Ujjaim már nem is éreztem..Nagyon nagyon féltem, hogy vajon mi lesz..Melody nem volt távol öt percig, de nekem minimum egy órának tűnt..Amikor kilépett a fürdőből a dobozka a kezében volt..Arca rezzenéstelen képet mutatott..Odarohantam hozzá, és a kezébe lévő dobozkára néztem.

-Hol van a teszt?

-Benne.

-És mi van rajta?

-Még semmi. Vegyük ki és tegyük le az asztalra..

-De nem csináltad meg?

-Harry ezzel várni kell.-mondta Ell.

-De mennyit?

-Két-Három percet.

-De az rengetek!

-Most annak tűnik, de nyugi..-nyugtatott még mindig Eleanor.

Leültünk a kanapéra, és az előtte lévő asztalra letettük a dobozt és arra a tesztet. Nem mertem levenni a szemem a tesztről..Csak figyeltem és figyeltem és azon izgultam, hogy két csík vagy egy csík lesz..Melody a kezébe vette a tesztet. Könnyei egymás után hullani kezdtek. Arcát felém fordította, majd a tesztet is. Csak bámultam az alig 2 centis kijelzőt..Nem tudtam, hogy most örüljek vagy sírjak...Csak néztem és néztem..Megszólalni alig tudtam..Csak annyira voltam képes, hogy Melodyt átöleljem és a fülébe súgjam.

"Ne sírj!"