21. Fejezet-Kórházban

Sziasztok! 

Ugye kérdeztelek titeket, hogy érdemes e folytatni a blogot:) Azt mondtátok, hogy folytassam és én így is teszem :) Folytatni fogom :3 Nagyon jól estek a komik, köszönöm <3 Egy kivételével...Tudom, az az ő véleménye, de ha  már lehúzza az írásomat, legalább NÉVVEL! Azért remélem tetszeni fog ez a rész :) 

Jó olvasást! <3

Szorítottam Harry kezét. Arcáról folyt a víz és remegett. Könnyei szét áztatták pólóját. Láttam arcán, hogy nem bírja sokáig...

-Mindjárt készen vagyunk.-mosolygott a nővér.-Már csak a tetanusz oltást kell beadnom.

Harry arcán kitört a rémület. 

-Tetanusz?! Ugye ez csak egy rossz vicc! Inkább fertőződjön el, de belém tűt nem szúrnak!
-Harry.-néztem a szemébe.-Túl fogod élni. Ha ezt kibírtad, ez már annyira nem fog fájni.
Hazza bólintott egyet. Átöleltem. A nővér előkészítette az injekciókat. Miközben a nővér beadta Harrynek az injekciót, végig öleltem.
-Készen vagyunk.-mosolygott.
-Mi? De a tetanusz?! Még be sem adta.
-Ugye mondtam, hogy fog fájni.-adtam egy puszit az arcára.-a fájdalomtól, úgy elzsibbadt az oldalad, hogy 3 szúrást, már meg sem éreztél.
-Bekötöm és már mehetnek is.
A nővér bekötötte a sebét,  és már mentünk is vissza a kórterembe, ahol én voltam. Visszafeküdtem az ágyba, Harry pedig leült a székre. 
-Brendonnal mi van?-jutott hirtelen eszembe a bátyám.
-Maradj itt, megnézem.-fogta meg a kezem Hazza. 
-Én is veled megyek! 
-Neked pihenned kell!
-Mondod ezt te!
-De te elájultál...
-Téged, pedig leszúrtak...
-Jó..jó, jogos...gyere, menjünk..
-De azt se tudjuk hol van Brend.
-Én tudom...végig vele voltam, amikor épp nem veled.
-Oké. Akkor menjünk.
Amint kisétáltunk az ajtón, Eleanor rohant felénk.
-Úristen Melly! Jól vagy? Mi van veled?
-Nyugi Ell, jól vagyok. Már nincs semmi bajom. De Lux hol van?
-Lou reggel jött érte. 
-Mit mondtál neki? Nagyon mérges volt?
-Nem, nem volt mérges egyáltalán. Azt mondta, hogy Luxal az ilyen gyakran előfordul.
-Huhh. Már megijedtem.
-Amúgy hova mentek?
-Brendonhoz.-jelentette ki Haz.
-Én is mehetek?
-Persze.-karoltam át.
Brendon nem volt tőlem messze. Körülbelül 2 folyosóval volt arrébb. Beléptünk a terembe, ahol Brendon egyedül feküdt, csak az orvosok vették körül. Rögtön odaszaladtam, mert nem tudtam, mi van vele. Brend ébren volt. Szememből a könnyek újra utat törtek maguknak. Boldog voltam, hogy a testvérem már jól van. Nem tudom, mit csináltam volna, ha meghal. Amikor az orvosok megláttak, közelebb engedtek hozzá, hogy megölelhessem.
-Soha többet ne merj ilyet csinálni.-súgtam a fülébe.
-Esküszöm, nem fogok!
-Mr. Styles beszélhetnék magával?-hallottam az egyik orvos hangját.
-Természetesen.-felelt Hazza.
Harry és Mr. Star (legalábbis ez volt írva a köpenyére) kimentek a teremből, én pedig odaengedtem Ellt Brendonhoz.

*Harry szemszöge*

-Mr. Styles, Miss. és Mr. Scottról szeretnék magával beszélni.-közölte velem az orvos.

Féltem, nem tudtam, miről lehet szó...Valami rossz történt velük?! Miért ilyen komolyak az orvosok?

-Szerencsére mind a ketten jól vannak, mint láttam.-mondtam az orvosnak.

-Sajnos a látszat néha csal...Bár tényleg jól vannak, mármint, sokat javult az állapotuk,  de nagyon vigyázni kell rájuk, hogy ne érje őket semmi megterhelő dolog...

-Persze ez természetes! 

-Tudom, hogy maga egy világsztár és éppen ezért mondom magának, hogy állítsa le a rajongóit, hogy semmi fenyegető levelet ne írjanak Melodynak, mert azzal romolhat az állapota.

-Rendben! És mikor mehetnek haza a kórházból?

-Még egy éjszakát bent tartjuk őket, megfigyelésen, de holnap haza mehetnek mind a ketten.

-Köszönöm.

-Nekem ez a dolgom.-mosolyodott el Mr. Star.

Kezet fogtunk, majd ő az egyik irányba ment tovább én pedig a másikba, vissza Brendonékhoz. Amikor beléptem, mindenki nevetett. Ezen elmosolyodtam és boldog voltam, hogy ez az eset után még tudnak boldogok lenni.

-Apa hol van?-kérdezte Brend.

-Tényleg apu?!-nézett rám Melly.

Én egy fej rázással jeleztem, hogy nem tudok róla semmit.

-Nyugi, otthon van. Amikor eljöttem még aludt. Nincs semmi baja.-nyugtatott meg mindenkit Ell.

-Brendon nincs senki ebben a teremben rajtad kívül, átkérem magam hozzád. Mit szólsz?-kérdezte Melody a bátyját.

-Én benne vagyok!

-Nem akarlak még egyszer elveszíteni!

-Nem fogsz.

-Akkor gyertek, menjünk át Melody cuccaiért.-mondtam.

-De először én megbeszélem az orvosokkal.-mondta Melody.

-Rendben, veled megyek.-fogtam meg a kezét.

Elsétáltunk a portáig és megkérdeztük, hogy lehetséges e a csere. Szerencsére megengedték, csak annyit mondtak, hogy a csomagokat nekünk kell elvinni. Bár ez nekünk természetes volt. Vissza mentünk Melody helyére, és nagy meglepetésünkre, 4 fiú hátát láttuk meg egymás mellett ülve Melly ágyán. Melody megörült és egyből nekiugrott a fiúknak hátulról. 

-MELODYYYYYYY!-hangzott egyszerre a 4 fiú hangja. 

Louis felkapta a hátára és forgott vele hármat. Amint letette mind a 4-en köré álltak és egyszerre ölelték meg. Én az ajtónak dőlve mosolyogva figyeltem őket. Amint vége lett az óriás ölelésnek Louis odajött hozzám és átölelt. 

-Áhh.-nyögtem egyet.

-Te jó ég Harry! Mi a baj? Mi történt?

Melody odaszaladt hozzám. 

-Nagyon fáj?-kérdezte.

-Túlélem.-nyögtem ki.

-Úristen! Mi fáj neki? Mi történt? Nyögjétek már ki!-kiabált Loui.

-Nincs semmi, csak egy kis seb.

-Ja persze...Hol van?

-Itt.-mutattam az oldalamra.

Louis felhúzta a pólómat. 

-Harold Edward Styles és Melody Izabella Scott! Mi folyok itt? Mi történt Harryvel?

-Mondom, szereztem egy kicsi sebet...

-Harry Louist, nem fogjuk meg hazudtolni!-mondta Melly.

-Melodynak igaza van! Mond el szépen részletesen! Mi történt veled?

Elmeséltem mindenkinek, hogy egy kést szúrtak az oldalamba, de nincs semmi bajom, mert már lekezeltek.