19. Fejezet-Mi jöhet még?!

Hát Sziasztok! :) Haza jöttem és meg is írtam nektek az új részt! :) London tényleg gyönyörű város, imádom <3 Remélem, aki még nem volt ő is egyszer majd kijut :) Jött egy olyan komment, hogy csúnya  a főszereplő, ezért, hogy neki, is tetszeni, le fogom cserélni...De ha már "kritizáltad" , legalább névvel tetted volna....Na de mindegy :P  Amint tudom, lecserélem a főszereplőt...Vissza térve ehhez a részhez, egy cseppet szomorúra sikeredett...:'S Meg hát nem is lett valami hosszú...:l Azért remélem tetszeni fog :) Légyszi Komizzatok! :3 

Jó olvasást! ;)

Senki nem szólt bele a telefonba...néma csend volt...

-Mi történt? Mondja meg kérem!

-A kisbabát sikerült megmentenünk, de az édesanyját már nem sikerült...

-Micsoda? Ugye nem...-tört ki belőlem még jobban a sírás.-Hol vannak?

Az úr elmondta a hely nevét, én pedig átszaladtam Eleanorhoz.

-Eleanor! Érlek vigyázz Luxra!

-Mi történt? Úristen mi van veled Melody?!

-Anya...anya...

-Mi van vele?

-Meg...meg...meghalt....-borultam a vállára.

-De nem, az nem lehet...

-Vigyázz kérlek Luxra, el kell mennem arra a helyre...

-Veled megyek!

-Nem, te maradj itt Luxal!

-De mégis, hogy mehetnél el egyedül?

-Hívok egy taxit.-tört ki belőlem még jobban a sírás.

-Harrynek szóltál már?

-Nem, nem is akarok.

-De szólok neki.

-Ne. Nem kell neki szólni.

Kirohantam a szobából, mert Lux sírni kezdett. Lux a földön feküdt, az ajkaiból folyt a vér...Felkaptam és rögtön átszaladtam Ellhez.

-Ell gyere! Mennünk kell!

-Te jó isten! Mi lett Luxal?

-Nem tudom.. Hívj gyors egy taxit! De nagyon gyorsan.

Luxot felöltöztettem egy melegebb ruhába, és szerencsére gyorsan megérkezett a taxi.

-Gyerünk.

Kiszaladtunk a taxihoz.

-A gyermekkorházba kérem.-mondta Ell.

A taxis, amint meglátta Lux száját, belehúzott. Eleanor kivette a kezemből Luxot, majd átölelt. Én csak zokogtam és azon gondolkodtam, mi jöhet még...Oda értünk a kórházhoz, Eleanor bement Luxal én pedig megkértem a sofőrt, hogy amilyen gyorsan csak tud, menjen a helyszínre. Szerencsére nem telt 10 percbe, és már oda is értünk. Átadtam a pénz és már rohantam is. A helyszínen rendőrök mentők, tűzoltók álltak. Korom fekete sötétség volt, csak a villogó fények világították be a teret. 2 autót láttam ami darabokra van törve. Körbe volt kerítve a terület. Átakartam bújni a szalagok alatt és odamenni anyához, de egy erős kéz megfogott

-Elnézést, de ez zárt terület...

-De az édesanyám ott van! Kérem.

-Melody Izabella Scott?

-Igen.

-Jöjjön velem.

Átölelt és elvitt anyához. Egy mentőautóban feküdt. Körülötte minden tiszta vér volt. Sírva térdeltem le mellé. Kezét megfogtam, de éreztem, hogy nincs velem. Tudtam, hogy én vagyok a hibás. Én veszekedtem vele reggel. Egy nővér lépett be a mentőautóba. Egy ici pici kisbabát tartott a kezében. Elálltam anya mellöl és a hölgyhöz léptem. Átadta a kezembe a kisbabát.

-Melody itt a kishúgod. Szerencséje volt. Sikerült megmentenünk.

Az én kishúgom?! Az nem lehet. Gondolkodtam magamban.

-Az én kishúgom?-tettem fel a kérdésem a nővérnek.

-Igen. Sajnos az édesanyját nem sikerült megmentenünk, de a húgát igen.

-Köszönöm.-öleltem meg a nővért.

A nő kiment a mentőautóból, így továbbra is egyedül maradhattam anyával és a húgommal. Leültem a földre, a kezeimben tartottam kishúgomat, és csak néztem és néztem. A könnyeim egyesével gördültek le arcomról. Hogy történhetett ez?! Miért?! Ezer gondolat járt az eszembe...Anya miért nem szólt a kishúgomról? Brendon tudja? Valaki segítsen választ adni ezekre a kérdésekre....!Bámultam gyönyörű kishúgom...Pont olyan volt mint anya...Az arca, a szemei...Mindene...Nem sírt, csak nézett rám. Sajnáltam...soha nem ismerheti meg az anyukáját...az ő csodálatos anyukáját. Magamhoz öleltem, majd felálltam a földről. Anya kezét megfogtam, majd az arcára leheltem egy puszit. Ott álltam anya mellett a kezemben a húgommal, amikor valaki belépett az autóba. Megfordultam, majd odasétált hozzám Harry. Nem szóltunk egymáshoz semmit, csak megöleltük egymást. Megfogtam a kezét és oda húztam anya mellé. Látszott rajta, hogy próbál erős lenni, de nem sikerült neki...Néhány könnycsepp lecsurgott arcán.

-Melody.-suttogta halkan.

-Igen Harry.-fordultam felé.

-Ki ő?-pillantott a húgomra.

-Az eltitkolt kishúgom.

-Eltitkolt?

-Én sem tudtam eddig róla...Az orvosoknak sikerült megmenteniük.-szorítottam magamhoz.

-Nem mondta neked senki, hogy anyukád terhes?

-Nem.-hajtottam le a fejem.-Megfogod?-kérdeztem egy erőltetett mosoly mellett.

-Igen-nyújtotta a kezét Harry.

Átadtam neki. Annyira aranyosak voltak együtt. Harryt eddig csak képen láttam kisbabával...meg hát ma Luxal. 

-És neve már van?-tette fel a kérdést.

-Nem, még nincs. Mit szeretnél, neki adni?

-Én?

-Igen te.

-Hát, ha nekem lányom születne, Glendának nevezném el. 

-Gyönyörű név. 

Harry mosolygott egyet, majd megint néma csend lett. Újra megfogtam anya kezét, és hozzábújtam. Bár tudtam, hogy nem érti már, amit mondok neki, de azért a fülébe súgtam valamit.

-Örökké vigyázni fogok Glendára...Szeretlek anya...

Utoljára megpusziltam és megfordultam. Kezeit el engedtem és egy könny cseppet ejtettem arcára. Oda mentem Harryhez, átkaroltam és kimentünk a mentőautóból. Harry átadta a kezembe Glendát én pedig elvittem a nővérhez. 

-Találtak  neki nevet?

-Igen. Glenda Sarah Scott. 

-Rendben. Aláírna néhány papírt? 

-Igen, persze.

A nővér megmutatta miket kell aláírni, majd oda kellett adnom neki Glendát. Azt mondták még egy kis ideig a kórházban bent kell tartaniuk, de aztán haza mehet. Nyomtam egy puszit Glenda arcára, majd vissza sétáltam Harryhez. Harry apával volt. Apa arcán rémület volt, és sírt. Megöleltem, majd a fülébe súgtam.

-Glenda jól van.

-Glenda?-nézett érthetetlenül apa.

-A kishúgom.

-Értem már. 

-Menj be anyához köszönj el tőle...

-Bemegyek...-folytak le könnyei arcárról.

-Bemenjek veled?

-Nem kell kicsim.

-Sok sikert.-ölelte meg apát Harry.

Apa elsétált a mentőautóhoz, ahol anya feküdt. Mi pedig Harryvel leültünk egy padra.

-Luxal Eleanor van otthon?-kérdezte Harry.

-Úristen LUX! Harry gyere! Be kell mennünk a gyerek kórházba!-rántottam fel a padról.

-Mi?! Te jó ég mi történt?! 

-Útközben mindent elmesélek!  Csak gyere siessünk!

Hazzával elfutottunk az autóig, beültünk, majd Harry beindította az autót.

-Na Melody! Mi történt Luxal?!

-Jött a telefonhívás anyáról, átszaladtam Eleanorhoz a másik szobába addig, Lux az enyémben maradt tévét nézni. Amikor vissza mentem, lux a elesett és felrepedt a szája. Ellel bevittük a kórházba és most ő van bent vele. 

-Huhh akkor nem történt vele nagy baj!

-Nem, szerencsére.

Néma csend lett a kocsiba, Harry néha néha rám nézett, de egy szót sem szólt.

*Harry szemszöge*

Sírni akartam, de tudtam, hogy most erősnek kell lennem és támogatnom kell Melodyt. Most  Glendát se gondoltam volna, hogy becsöppen az életünkben, de legalább ő túlélte a balesetet. Nem tudom, hogy inkább szóval tartsam Melodyt, vagy inkább fogjam be a számat és üljek csendben az autóban. Hát a 2. variációt választottam. Néha néha rá pillantottam, és láttam könny cseppjeit lehullani sápadt kis arcán. Legszívesebben magamhoz öleltem volna, de így vezetés közben nem tudtam...Fél órás út után megérkeztünk a kórházba. Megfogtam Melody kezét és beszaladtunk. Melody rögtön érdeklődni kezdett Luxról, majd a nővér megmondta, hogy az 5-ös folyosón jobbra a 2. ajtónál lehetnek. Oda siettünk. Éppen abban a pillanatban jöttek ki. Melody odarohant legjobb barátnőjéhez. 

-Mi lett?-kérdezte.

-Be varták, de Lux olyan ügyes volt, hogy alig sírt. 

-Hajííííííííí-kiáltott lux.

Én is odaszaladtam, majd Ell átadta a kezembe Luxot. Melodyból megint kitört a sírás...Eleanor próbálta vigasztalni, de nem járt nagy sikerrel...Leültünk a székekre, és vártuk a papírokat...

-Mijért síj Mejody?

-Majd ha nagyobb leszel, elmondom...

-De méjtnem most?

-Lux, légyszi...majd ha nagyobb leszel megtudod...oda mész hozzá? Megpróbálod meg vigasztalni?

-Iden.

Luxot oda vittem Mellyhez, majd az ölébe ültettem. Én elmentem a recepcióra, érdeklődni, hogy még mennyi idő, amíg kész lesznek a papírok. Amikor vissza indultam, a folyosón lévő tévében egy képet mutattak...Én és Melody voltunk rajta, amint ma este elköszöntünk egymástól egy csók kíséretében...

Vissza futottam Mellyékhez, hogy átadjam a hírt, de akkor már ők is tudták...Pont előttük volt egy másik tévé és azon is az a csatorna ment. 

-Mi jöhet még?!-csordultak ki a könnycseppek Melly szeméből.