49. Fejezet-"Megígérem"!

Hát sziasztok.:') 
Itt az utolsó rész az epilógus előtt.:3 Remélem elnyeri tetszéseteket ez a rész, mert sokat dolgoztam vele.:) Igaz szerintem nem a legjobb de ez nem fontos:) Előre is köszönöm ezt az egy évet.:) köszönöm a kommenteket és minden mást! A jövőhéten szerintem már hozom is az epilógust úgyhogy nem kell sokat várni!:) 
Jó olvasást!♥

-Mi?-tettem fel a kérdést.-Te ittál?
-Nem Melody teljesen józan vagyok..-állt fel.-Áhh.
-Mi a baj?-álltam fel én is.
-Semmi..Nem lényeg.-tette kezét a hátára.
Harry mögé mentem és megláttam hogy véres a pólója.
-Te jó ég! Mi történt veled?
-Melody nem kell már velem törődnöd..Vigyázz a fiunkra..
-Harry ne beszélj butaságokat!-sírtam egyre jobban.
A vértől piros kezeit az államra helyezte és maga felé fordította az arcom.
-Kérlek ne sírj!-törölte le az éppen kicsurgó könnycseppet ujjával.-Hidd el ez lesz a legjobb döntés mindkettőnknek!
-Nem Harry! Én szeretlek!
-Én is mindennél jobban!
-Akkor miért? Miért akarsz elválni?
Kezeit levette arcomról megfordult és az ablakon át az eget kezdte bámulni.
-Miért Harry mond meg miért?
-Melody négy év eltelt azóta hogy összeházasodtunk és két éve nem csinálunk mást, csak mindenen veszekszünk..Ez se nekünk, se Juliannek nem tesz jót. Julian négy éves..Fiatal még ahhoz, hogy a szüleit mindig csak veszekedni lássa. Érted már?
-De Harry nem válhatunk el! Értsd meg!
-Pedig el kell válnunk. Nincs más megoldás..
Megfordultam és szaladni kezdtem..Kirohantam a gyerekszobából le a lépcsőn és a fürdőszobába vettem az irányt..Becsaptam magam mögött az ajtót és neki dőlve csúsztam le a földre. El akar válni..Ha elválunk én összezuhanok és egy roncs leszek..Ez nem történhet meg..Ez csak egy rossz álom, amiből mindjárt felkelek és minden szép és jó lesz..Hallottam ahogy a lépcsőn lejön Harry és keres engem.
-Melody kérlek ne törj össze..Hidd el megfogod érteni ez lesz a legjobb megoldás! 
Nem válaszoltam csak sírtam és sírtam. Hányingerem volt, de nem érdekelt. Rosszabb volt az, hogy akiért az életemet odaadnám most elakar válni.
-Melody kérlek nyisd ki az ajtót.-kopogott.
-Nem Harry hagyj békén! 
-Melody mondani akarok valami!
-Harry hagyj! Kérlek!
Hallottam egy koppanást, ahogy Harry az ajtó másik oldalának dőlve leereszkedett a földre.
-Áhh..
-Jól vagy?-ugrottam fel a földről.
Akármennyire össze vagyok törve és nem akarom ezt az egészet, szeretem és nem akarom hogy bármi baja legyen.
-Harry jól vagy?
-Persze..-csuklott el a hangja..-Semmi bajom.
Kinyitottam az ajtót és az előtte ülő fiút rögtön megpróbáltam felhúzni a földről.
-Harry állj fel! Még mindig mindened csupa vér! Gyere menjünk a nappaliba..Így nem maradhatsz!
Felállt és elsétáltunk a nappaliba. Leültettem a kanapéra, majd hoztam fertőtlenítőt és kötszert. 
-Harry mi történt?
-Amikor tegnap elmentetek Juliannel, mérgesnek, összetörtnek és tehetetlennek éreztem magam. A konyhába tányérokat és mindent ami a kezembe került földhöz vágtam és összetörtem.
-Ez csípni fog..-suttogtam..
-Áhh...-kiáltott..
-Ne haragudj..
-És amikor már ''kidühöngtem'' magam.-mutatott idézőjelet kezével.-Megcsúsztam valamin és ráestem a szilánkokra ami csupasz testemen keresztül eléggé belemélyedtek a bőrömbe..
-Úristen Harry..De ezzel orvoshoz kell menned, a hátadba még benne vannak a szilánkok..
-Nem érdekelnek..
-Értsd már meg, ezek el is fertőződhetnek!
-De nem érted hogy nem akarok?
-Harry! Nem érdekel mit akarsz el kell mennünk a kórházba!
-De..
-Csönd! Vedd vissza a pólód és indulunk!
Harry "engedelmeskedett", visszavette a pólóját, végül pedig elindultunk. Én vezettem Harry pedig mellettem ült. Némán telt el az a kis negyed óra amit egymás mellett töltöttünk a kocsiba majd megérkeztünk. Harryt bekísértem és leültünk a váróteremben. A csendes folyosó néha az ajtók nyikorgó hangjától vagy az emberek újság lapozásától víz hangzott. Egy nővér lépett oda hozzánk. Hirtelen nem ismertem fel, de aztán rájöttem ki az.
-Szia Melody.-mosolygott.
-Ohh Cheryl Szia!-álltam fel!
Szeretem Cherylt, de tudtam mért jött oda..
-Mr. Styles!-hívta be az orvos Harryt.
-Veled menjek?-kérdeztem.
Harry válaszként megrázta a fejét és elindult.
-Hogy van a baba?-kérdezte Cheryl.
Harry hátra nézett mielőtt mielőtt bement volna és egy furcsa pillantást vetett rám.

*Harry szemszöge*

Baba? Milyen baba? Julian már 4 éves..Jól elvan tévedve az a csaj..De rá bízom ő hány éves gyereket mond babának..Beléptem a hófehér szinte világító szobába és leültem. Elmagyaráztam mi történt az orvos pedig végezte a dolgát. Hiába kaptam meg az érzéstelenítőket a szúró égető fájdalom nem csillapodott. Már könnyeimmel küszködve de végeztünk. Az egész felsőtestem kapott egy kötést, majd kiléptem az ajtón és odaléptem Melodyhoz.

-Készen vagyok.-mondtam.

-Jól vagy? Hogy sikerült?-állt fel.

-Látod jól sikerült itt vagyok. És igen jól vagyok. Indulhatunk? 

-Persze.-mondta Melody szinte suttogva.

Beszálltunk az autóba. Hiába akartam én vezetni, Melody nem hagyta így újra az anyós ülésen ülve kellett figyelnem az utat. Bunkónak éreztem magam, ahogy bántam vele..

-Melody..-rám nézett de nem mondott semmit.-Sajnálom..Bunkón viselkedtem ne haragudj..

-Nem baj.-mosolygott.

A további utunk néma csendben zajlott majd leparkoltunk a közös házunk előtt.

-Én most inkább vissza megyek Brendonhoz..Vagy bekísérjelek?-nézett rám.

-Nem kell köszönöm..

-Hát akkor szia.

-Köszönöm a segítséget.

-Igazán nincs mit.-mosolygott.

Kiszálltam az autóból és besétáltam a kapunk. Becsuktam magam mögött és az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam és beléptem rajta. Levettem a cipőmet és a kabátomat majd a konyhába mentem Leguggoltam és elkezdtem összeszedni a törött tányérok, poharak darabjait. Mikor végeztem felmostam és a falhoz mentem. Tudtam, hogy valahogy le kell takarítanom a foltokat onnan, de hogy hogy fog sikerülni arra nem jöttem rá. Amilyen vegyszert találtam minddel próbáltam, de végül a festéknél maradtam. Lefestettem amatőr módon a foltokat és felmentem a hálószobánkhoz. Lemostam az ajtón lévő mintát, végül az ágyneműket a mosógépbe dobtam és beindítottam. Tiszta volt már minden, de ez eltartott egy darabig így elfáradtam. Bementem a szobánkba és a falon lévő órára pillantottam már majdnem éjfél volt..Elfáradtam..Befeküdtem az óriási franciaágyba és magamra húztam a takarót. Minden olyan üres volt egyedül ebbe a nagy házba..Melody nem volt mellettem..Se Julian aki ilyen időben mindig közénk bújt..A villámok bevilágítottak a szobába. A dörgések megrengették az ablakokat az esőcseppek pedig kopogtattak az ablakon. Csak bámultam ki a fejemből amikor az óra csipogni kezdett. Éjfél..00:00..én pedig kívántam..Kívántam, hogy bárcsak itt lenne velem most Melody és Julian. Megint elrontottam mindent, mint mindig..De miért vagyok ekkora tahó?! Elegem lett ebből. Bocsánatot kell kérnem Melodytól. Szeretem és nem akarom elveszíteni! Ő az enyém. Ledobtam magamról a takarót felvettem egy farmert és egy pólót és leszaladtam a lépcsőn. Felhúztam egy cipőt, a kezembe vettem a kocsikulcsom és kirontottam az esőbe. Bepattantam az autóba és a gázra léptem. A szívem a torkomban volt. Siettem ahogy csak tudtam. Tudtam hol lakik Mell bátyja így amikor odaértem leparkoltam. Kiugrottam a kocsiból és a csengőre tettem a kezem. Brendon nyitott ajtót. 

-Harry?-törölgette meg a szemét.

-Melody itt van?

-Most ment el hozzád! 

-Baszki..Köszönöm.

-Nincs mit. Sok sikert!

-Miért?

-Melody nem könnyű eset! 

-Tudom.-erőltettem egy mosolyt az arcomra és visszamentem a kocsihoz.

Hajamról csöpögött a víz ahogy a ruhából is. Újra a gázra léptem és hazafele indultam. A sebességmérőt nem néztem és nem is érdekelt. Csak minél előbb Melodyval akartam Lenni. Az esőtől alig lehetett kilátni az autóból, de az ablaktörlő ahogy csak tudott dolgozott. Befékeztem a házunk előtt. Melody a kapu előtt állt. Hosszú haja vizesen a hátára omlott. Az kocsiajtót kinyitottam és kiszálltam rajta, majd Melodyhoz futottam. Amikor meglátott felém futott végül mikor már egymással szemben álltunk apró kezét arcomra helyezte magához húzott és megcsókolt. 

-Nem bírom ki nélküled! Értsd meg!-suttogta..

Nem válaszoltam csak újra és újra megcsókoltam..

-Harry nem válhatunk el! Kérlek ne! Terhes vagyok! 

Az utolsó mondata a szívemig hatolt..

-Harry babát várok tőled! Újra!

-De hát ez csodálatos!

-Ugye nem akarsz elhagyni!

-Sose akartalak.-fésültem el a haját arcából..-Sose..-emeltem fel.

Lábait körém fonta és úgy csókolt. Esőben csókolóztunk..Olyan romantikus volt..Csak egymásba voltunk gabalyodva és úgy csókolóztunk. Leírhatatlan érzés volt. De ami tényleg a legszebb volt ebben, a tudat, hogy újra apa leszek! Elengedte derekam lábaival én pedig letettem.

-Örülsz?-mosolygott.

-Örülök és én vagyok a világ legboldogabb embere! 

-Szeretlek Harold!

-Én is téged Melody! És tudd amit tegnap mondtam nem gondoltam komolyan! Életem legjobb dolga volt hogy Julian megszületett.

-Tudom Harry.-suttogta egyre közelebb hajolva hozzám.

Ajkaink újra egymáson voltak. Az eső szakadt továbbra is. A villámok fényt adtak az utcára. Melody karjai a nyakamat kulcsolták az én kezeim pedig a derekán pihentek. A dörgésre közelebb jött hozzám én pedig erősebben fontam karjaimat köré. Megakartam védeni mindentől amitől csak tudtam. Az édes illatát magamba szívtam és csak szorítottam. 

-Annyira szeretlek.-suttogtam.

-Mindennél jobban?

-Mindennél jobban.-csókoltam meg újra. 

-Ugye mindig velünk leszel!

-Megígérem!

-Azt is, hogy sose kell apa nélkül felnőniük a gyerekeinknek?

-Megígérem.-mosolyogtam, majd Melody arcomhoz hajolt és megcsókolt.-Velem maradsz ma éjszakára is ugye?

-Julian Brendonnál van..

-De hazahozzuk.

-Alszik..-mosolygott.-De mondjuk, amikor eljöttem azt mondta Brendonnal akar aludni.-nevetett.

-Ennyire jól kijönnek Brendonnal?

-Jobban mint gondolnád. Felhívom és mondom neki, hogy veled leszek oké?

-Benne vagyok.-csókoltam meg.-De nem gondolod, hogy be kéne mennünk és nem itt a szakadó esőbe kéne megbeszélnünk?-nevettem.-Romantikus meg minden de a kötés is már átázott a hátamon..Pedig a sebeknek nem szabadna vizesnek lenniük..

-Jujj tényleg!-ijedt meg.-Majd átkötözöm, úgyis tanultam elsősegélyt!-mosolygott.

-Az én angyalom!-kaptam fel és bevittem a házba. 

Melody előkapta a mobilját és felhívta a bátyját és mindent megbeszélt vele. 

-Most már a tiéd vagyok.-csókolt meg.-Csak a tiéd.

Felmentünk a szobába és átöltöztünk, majd Melody pedig kicserélte a kötést a hátamon. Az egész estét közös romantikus filmezéssel töltöttük. Melody a karjaim között aludt el. Annyira édes volt így nem volt szívem felkelteni. Feljebb húztam magunkra a takarót és elaludtam én is. Reggel mikor felébredtem nem Melody feküdt a mellkasomon, hanem én az ő hasán. Felnéztem rá, de ő csak mosolygott. 

-Kényelmes?-kérdezte nevetve.

-Uhum.-hümmögtem és odabújtam hozzá.

-Harry kérdezhetek valamit?

-Persze-csókoltam meg.

-Miért szerettél belém? Miért engem választottál? És mit szeretsz bennem? Hisz annyi modell, színész, énekes meg híres ember van..Miért pont én?

Felültem az ágyon a kérdések hallatán és a szemébe néztem. Megfogtam apró kezeit és megpusziltam.

-Azért mert te vagy a legcsodálatosabb lány a világon!-válaszoltam az első kérdésére.-Mert te voltál az a lány akibe első látásra beleszerettem.-Ezzel megkapta a második kérdésére is a választ.-És mit szeretek benned? Ez egyszerű!-mosolyogtam.-A hajad, a vicceid, a mosolyod, a nevetésed, a szemeid, a bókjaid, a hibáid, a hangod. Ahogy rám nézel. Ahogy kimondod a nevem. Ahogy rám mosolyogsz. Egyszóval mindent!-ezzel megkapta a harmadikra is a választ.-Te is modell vagy.-mosolyogtam ezzel az összes kérdésére megadva a választ.

-Annyira de annyira imádlak!-ugrott rám és egy újabb csókot kaptam tőle.-De én csak 2 éve vagyok modell!

-De én már akkor tudtam amikor megláttalak, hogy az leszel.-nevettem.

-Hülye vagy.-tette fejét a mellkasomra.

-Az látod lehet..Viszont Julianért mikor megyünk? 

-Hiányzik?

-Nagyon.-eresztettem el egy apró mosolyt.

-Most ugrott ki az ágyból.

-Legalább nadrágot vegyél fel.-nevettem mert az én pólóba volt.

-Igaz.-nevetett és a tegnapi ruhája után kutakodott.

-Fürdőszoba.-mutattam a ruhákat őrző szoba felé.

-Tudtam én..-kacsintott.

-Tudtad persze.-mentem utána.-Csak ne szaladj, mert nem akarom, hogy összetörd magad.

-Nem fogom.-nevetett és leakasztotta a ruháit a szárítóról.

Felöltöztünk és elmentünk Julianért. 

A kocsiban ülve végig Melody figyeltem ahogy a telefonját babrálta. 

-Mi a baj?

-Nincs semmi.-mosolygott.-Csak Ellel levelezek.

-Azt hittem van valami..

-Nem dehogy.

-Akkor jó! Mit szólnál ha miután felvettük Juliant elmennénk együtt az állatkertbe? Amikor Julian a hasadba volt akkor is állatkertbe mentünk!

-Ez remeg ötlet!-mosolygott! 

-Akkor meg van a mai programunk is.

Leparkoltam az autóval mivel megérkeztünk a tervezett helyre. Bementünk és amikor meglátott Julian a rám ugrott. Szorosan öleltem magamhoz apró kisfiamat és pusziltam meg. 

-Úgy hiányoztál.-ölelt még szorosabban.

-Te is nekem.-pusziltam meg újra.-Mit szólsz ha elmegyünk az állatkertbe?

-Juj az nagyon jó lenne!-csillantak fel a szemei.

-Akkor nyomás pakold össze a játékaid és indulunk rendben?

-Aha.-bólintott.-Imádlak apu.-puszilt meg.

-Én is kicsim nagyon.

Felszaladt a lépcsőn, de akkor vissza nézett.

-Apa segítesz?

Bólintottam és utána mentem. 

-Hát itt meg mi történt?-néztem végig a játékokkal teli szobában.

-Brendonnal játszottunk.-kuncogott.

-Na de akkor gyere gyors szedjük össze és mehetünk az állatkertbe.

-Ülhetek majd a nyakadba?

-Szeretnél?

-Aha.-nevetett és odaszaladt hozzám, majd megölelt.-Apa?

-Igen?

-Megígéred, hogy sose hagysz el engem?

-Megígérem kicsim..megígérem..

Összeszedtük a játékokat és levittük. Betettem a kocsiba Melody cuccaival együtt. Elköszöntünk Brendontól és elindultunk az állatkertbe.