47. Fejezet-"Csókolj meg úgy ahogy őt csókoltad!"

Sziasztok!:)

Nagyon nagyon szépen köszönöm a komikat*-* valami hihetetlenül jól estek.:33 ehhez a részhez is kérhetnék?:) Bocsi, ha most kicsit sok trágár szót használtam, de valahogy ezek jöttek..:c remélem nem baj.:) barátnőm elkezdett írni egy blogot, megkérhetlek titeket, hogy nézzetek be hozzá?:) nagyon hálás lenne.:) katt ide

Jó olvasást!♥

*Harry szemszöge*

Karjaimban feküdt..Sírt és csak sírt..Az arca sebes volt, ahogy a lelke is..Nem szerettem így látni őt...Az óra délután 5-öt mutatott, így jobbnak láttam, ha lefektetem aludni..Miután elaludt halkan kimásztam mellőle az ágyból és bementem a városba. Megkértem a portást, hogy bármit kér Melody segítsenek neki, vagy csinálják azt amit kér. Beültem az autóba és vittem magammal Juliant is. Siettem, hogy minél hamarabb vissza érhessek Mellhez a szállodába. Nem nyugodt szívvel hagytam egyedül, de ezért el kellett mennem..Ez már meg volt rendelve..Két órát lehettem távol, majd vissza mentem a lakosztályunkba. Melody még békésen aludt..Szerencsém volt, hogy nem ébredt fel, majd újra leszaladtam a személyzettel beszélni. 
-Ezt reggel tegye a reggelinkhez..-kértem meg a férfit.
-Rendben Mr. Styles. Esetleg valamivel kiegészítsük a reggelit?
-Virágot lehet hozzá kérni?
-Persze! Milyet szeretne?
-Rózsa?
-Vörös?
Bólintottam.-Köszönöm.
-Akkor reggel felvisszük a szobájukba.
-Köszönöm.-mosolyogtam, majd kezet fogtam a férfivel és visszasiettem Mellhez.
Az óra már 8-at mutatott így befeküdtem mellé az ágyba és én is elaludtam.

Reggel az ajtó kopogtatásra keltem fel. Gyorsan kiugrottam és egy köntöst magamra vettem, majd kinyitottam az ajtót. A reggelink érkezett meg. Bevittem a szobánkba és Melodyt kezdtem puszilgatni. 
-Kelj fel szerelmem! Itt a reggeli.
-Ilyen korán?
-Tíz óra van..-mosolyogtam.
-Ahhj.-fordult felém.
Arcát lila foltok borították és sebek. Elvettem a reggelink mellett heverő jeget és arcára helyeztem. Felszisszent a hideg érintésre, majd felült az ágyon.
-Hogy vagy hercegnő?
-Már jobban.-mosolygott.
-Ennek örülök. Jó étvágyat.-tettem az ölébe a tálcát.
Szemeit rögtön a kis dobozkára szegezte ami az étel mellett volt.
-Ez micsoda?-vette a kezébe.
-Nyisd ki.-mosolyogtam.
-Ezt miért kapom?-emelte ki a láncot a dobozból.
-Hogy tudd örökké szeretni foglak és mindig vigyázni fogok rád!-csókoltam meg, majd kivettem a kezéből az arany láncot és nyakába akasztottam.

/délután/

-Ideje indulnunk.-vettem a kezembe a bőröndöket és az ajtó felé indultam.

-Egy pillanat és megyek.-mosolygott.-Várj meg a kocsiban!

-Rendben.-mosolyogtam vissza.

Levittem a cuccainkat az autóhoz, majd beültem és vártam gyönyörű szerelememre és a fiamra, hogy ők is csatlakozzanak.

Tíz perces várakozás után ők is megjelentek és végre vissza indulhattunk Londonba. Az autóban ülve néma csend volt. Julian aludt, ahogy Melody is. Az 5 órás út hosszú volt..Nagyon hosszú..Mikor végre hazaértünk óriási örömmel szálltam ki a kocsiból, mert az ülés eléggé kényelmetlen volt már ennyi ülés után.

-Figyelj kicsim menj előre, vidd be Juliant én meg majd viszem a bőröndöket.-mosolyogtam.-Rendben?

-Értettem.-jött oda hozzám és egy csókot nyomott ajkaimra.

Amint Melody kinyitotta a kaput, Zayn jelent meg előtte. Egy szó nélkül félre lökte, majd becsapta előtte a kaput. A csomagokat a földre dobtam és Zayn felé indultam. Gyors tempóban haladt előre, majd amikor utolértem megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.

-Mit képzelsz magadról te tahó?!-ordítottam le.

-Takarodj innen Styles!

-Mi a f*szom van?

-Húzz innen hagyj békén!

-Mekkora pöcs lettél 2 hét alatt! Mi az, hogy fellököd Melodyt, mikor látod hogy kisgyerekkel van?! Meg eleve hogy képzeled ezt? Ja és még be is csapod előtte az ajtót!

-Jól van menj és dugd meg! Csináljatok új gyereket! Vagy csinálj amit akarsz!

-Zayn állíts magadon, mert már elég kevés az önuralmam!

-Gyere Styles üss meg! Mi tart vissza?

-Az te köcsög, hogy egy olyan embert nem bántok akit szeretek!

-Engem nem kell szeretni! Én már csak magamra számíthatok és már csak magamra is fogok! Hagyjál!-vette le kezem a karjáról és újra útnak indult, de most már futott. 

Mit tehettem volna?! Hiába volt bunkó a barátom! Nem hagyhatom ilyen állapotban magára..még valami rosszat tesz.

-Zayn várj már!-futottam utána.

Nem várt meg. Gyorsabb volt mint én, de nem adtam fel..Csak futott én pedig követtem.

-Zayn!-nyögtem már nehezem a fáradtságtól.-Várj meg...-lihegtem.-Segíteni akarok!

-De nem tudsz.-rogyott össze a fal tövében.

-Mi történt?-ültem le mellé.

-Szakított velem Perrie..

-Úristen nagyon sajnálom.-öleltem meg.-Tudok valamit segíteni?

-Meg tudsz bocsátani?

-Persze! Megértelek!

-Köszönöm..-csuklott el a hangja..

-Gyere menjünk haza.-húztam fel a földről.

-Most inkább egyedül jobb lenne..

-Biztos?

-Aha..

-Akkor...

-Persze menj csak haza!-válaszolt előre a kérdésemre.-Biztos elfáradtál az úton. És bocsi amit csináltam Melodyval..

-Semmi haver...-mosolyogtam.-Ne csinálj semmi hülyeséget!

-Nem fogok.

Megfordultam és visszafele vettem az irányt és pár percnyi séta után hazaértem.

*Zayn szemszöge*

Nem tudom hány óra lehetett, de a nap már lement. Nem akartam Harryvel úgy viselkedni, de ki voltam bukva..Ez mondjuk most sincs másképp. A göndörrel talán úgy 3 órája váltunk el, így már gondoltam ideje letenni a poharat és haza indulni. Fizettem a fogyasztott italokért, majd elindultam. Zsebre tettem a kezem, de valami volt benne ami nem kellett volna oda. Hát tényleg. Egy kép..Perrie volt rajta. Azzal a csúfos mosollyal az arcán..Pff..és én ezt szerettem!? Összetéptem a képet és eldobtam. Csendesen sétáltam haza a Londoni utcán, amikor a telefonom megtörte azt a nyugodtságot amit az utca nyújtott. Egy képet kaptam..Annyira nem érdekelt, de megnyitottam. Kár volt..Perrie és egy másik fickó volt a képen, amint éppen nyálcserét hajtanak végbe.-Mi a f*szom?!-kiáltottam fel. Erős düh töltött el amit a pia még erősebbé tette. A készüléket zsebre vágtam a tempómon pedig gyorsítottam. Szóval megcsalt...Ezért szakított..Jól van..Ha harc hát legyen harc! Nem sokkal később hazaértem. A kapun berontottam majd ezt a tevékenységet folytattam a bejárati ajtónál is. Hangosan elordítottam magam, amire a nappaliban ülő tömeg felfigyelt.

-Hol vagy te ribanc? Gyere ide te kurva!

Utamat folytattam az emeletre egyenesen a szobámba. Nem láttam a szobába ahogy kivágódott az ajtó, de tudtam, hogy ott van. A bőröndje már félig be volt pakolva. Az óriási szobába el tudott bújni és ezt jól tudtam. 

-Perrie drágám! Hol vagy?-tettem fel újra a kérdést de most nyugodtan.-Gyere elő nem bántalak! Miért is lenne rá okom? Talán mert megcsaltál te lotyó!?-folytattam, de itt már újra felemelt és ordító hangon.

Kinyitottam a szekrényt, de nem volt ott. Benéztem az ágy alá ott sem volt. A gardróbot, a fiókokat, a függöny mögött mindenhol megnéztem, de mikor már nem találtam tudtam hol van.

-Gyere ide!-döntöttem el a szekrényt a helyéről. 

Persze, hogy ott volt. 

-A szekrény mögött? Mint a mikor bújócskáztunk..-nevettem fel gúnyosan.

Csuklóját megmarkoltam és kirántottam a helyéről. 

-Na mi bajod? Félsz?-emeltem meg még jobban a hangom.-Akkor bezzeg nem féltél amikor azzal a csávóval csókolóztál! Akkor ugye nem! Gusztustalan vagy! Undorodom tőled!-néztem rá lenézően. Megrántottam, majd a falnak nyomtam.-Mutasd meg, hogy csókolt! Mit tud ő amit én nem? Mutasd!-utasítottam.

-Zayn hagyd abba!

-MUTASD!-közeledtem felé.-MUTASD!-egyre közelebb és közelebb hajoltam,de ő csak elfordította a fejét. 

Ujjaim az állára helyeztem és magamhoz fordítottam. Csípőmet az övéhez nyomtam ezzel még nagyobb előnyhöz jutva.

-Csókolj meg!-üvöltöttem.-Csókolj meg úgy ahogy őt csókoltad!

Próbálta arcát elfordítani, de ellenem, nem volt esélye! Arcát magam felé fordítottam és számat övének nyomtam. Csókom ellen ellenkezett, de nem érdekelt. Nyelvemmel utat törtem magamnak.

-Most én irányítok.-mondtam a száját csókolgatva.-Megharapta számat ami nekem nem igazán tetszett így újabb módszert vetettem be.

Nyakát kezdtem csókolgatni, majd harapdálni, végül pedig szívni kezdtem.

-Ne Zayn hagyd abba!-zihálta.

-Tudom, hogy élvezed!-kiáltottam.

-Hagyd abba!-ismételte.

-Nem! Ha nekem fáj neked is fájjon!-mondtam, majd folytattam az előző tevékenységemet.

Az ajtó mögül szóló hang zavart meg ami talán a zöld göndöré lehetett.

-Zayn! Hagyd békén Perriet! Részeg vagy!

-Chh! Megjött a jófiú!-nevettem.

-Nyisd ki!-kiáltotta!

-Ne is álmodj róla! Inkább takarodj innen!

A kezeim közé szorított lányt az ágyra fektettem, majd ott folytattam nyaka kényeztetését. A göndör gyerek még ordibált de nem érdekelt. Jobban akartam látni az alattam fekvő kurva testét amit a ruha takart. 

-Vetkőzz!-utasítottam, de nem mozdult.-Te akartad.-vigyorogtam, végül széttéptem a felsőtestét védő inget.-Áhh..Ezt szeretem..-nyaltam végig alsó ajkaimon.

-ZAAAAAAAAAAAAAYN!-kiabálta Perrie.

-Szeretem amikor ilyen vagy.-kacsintottam.

-Engedj el!

-Miért tenném.-nevettem.

-Mert részeg vagy!

-Eszem ágában sincs téged elengedni.-nyomtam egy erős csókot piros rúzzsal díszített szájára.

A háta alá nyúltam és a melltartóját kezdtem babrálni, amikor az ajtó belökődött és Liam állt előtte a többiekkel együtt. Egy erős kar vagyis négy kar rántott le az alattam lévő lányról, majd a földre dobtak.

-Ilyen ha gyengébb vagy mint az ellenfeled!-mondta a fölém magasodó fiú rekedtes hangon. De, hogy ki az rejtély, mivel az egyik percről a másikra sötét lett minden. 

Ui.: Nem utálom Perriet, meg nincs semmi bajom. Szerintem gyönyörű meg minden, csak most ilyen ihletem jött.:DD