46. Fejezet.-Emlék

Sziasztok.:) 

Fúú szerintem ez a rész elég durva lett..nem tudom hogy fog tetszeni, de KÉRLEK KOMIZZATOK!:c annyira jól esne, mert így nem tudom milyen lett a rész..:c úgyhogy remélem azért egy-kettő komit kapok ha tettszett.:)) úgyhogy itt a rész.:)

Jó olvasást!♥

*Melody szemszöge*

-Ezt majd otthon is megismételhetjük.-kacsintott Harry.

-Ha nagyon szeretnéd.-csókoltam meg, majd a földön heverő ruháim felé vettem az irányt.

-Hagyd még őket.-húzott vissza magához az ágyba.-Ráérnek még. 

-Harry.-mosolyogtam.-Mi lesz, ha jön a szobaszerviz, vagy mi annak a neve?!

-Ki van rakva, hogy ne zavarjanak.-kacsintott.-Biztos nem jönnek ide. 

-És ha Julian felébred a másik szobába? Akkor így megyek érte?!

-Cica ott a köntös meg eleve, jobb így feküdni az ágyba nem? Jobb, ha nem szorít sehol a ruha, nem nyom a melltartó, és engem se zavar a bokszer..-vigyorgott.-Jobban szeretek így lenni..Főleg ha te is itt vagy.-nyomott egy csókot a számra.

-Te kis perverz állat.

-Naaaa! Nem mondtam semmi olyat most.-nevetett.-Csak tényeket.

-De imádlak Harry Styles.-ugrottam rá.

-Na ezt az énedet szeretem! Ja és persze az összes többit!

Lehajoltam hozzá és a nyakához hajoltam. Apró csókokat nyomtam rá. Abbahagytam a tevékenységemet és ránéztem. Szemei csukva voltak, szája nyitva volt. Elmosolyodtam a látvány hatására, majd amikor kinyitotta zöld szemeit, felhúzta a szemöldökét.

-Most mi van?

-Ez.-mutattam az előbbi arckifejezését. 

-Jól van Izabella.-húzta mosolyra a száját.

Tudtam mi akar csinálni, így leugrottam róla és az ajtón lógó köntös felé vettem az irányt. Leemeltem a fogasról és futásom közben próbáltam magamra aggatni a selymes ruhadarabot. A szállodai lakosztályunk hálószobájából kimenekülve a nappaliba vettem az irányt, majd a konyhába, onnan pedig a fürdőbe próbáltam. Sikerült is, de a lendület nagy volt a padló csúszós én pedig mezítláb. Megállnom sikerült, miután a mosdókagylóval találkozott az arcom. Harry a balesetem után érkezett, így ő már csak a koppanást hallotta és engem látott a földön heverni. 

-Jól vagy?-lépkedett hozzám óvatosabban, mint ahogy én oda kerültem.

-Azt hiszem.-ültem fel, miután Harry segített. 

-Én pedig úgy hiszem, hogy nem.-tette kezét a szája elé.-Maradj itt.-mutatott a földre.

-Miért mi az?-néztem rá.

Harry nem válaszolt csak felállt és a törölköző tartóhoz lépett. Leemelt róla egyet, majd egy kicsit bevizezte és visszatért hozzám.

-Ezt tedd ide.-emelte az orromhoz.

Teljesítettem az utasítását, majd egy kis idő múlva elvettem onnan. Véres volt, az orrom pedig fájt. 

-Fel tudsz állni?-emelte felém a kezét.

Lábaimat egymás mellé tettem, majd Harry felhúzott. Kisebb nagyobb sikerrel mert, ha ő nem fog meg én újra a földön hevertem volna. 

-A lábad fáj?

-Nem nincs semmi baja. Azt hiszem csak szédülök..

Harrynek nem kellett több. Karjaiba vett, ahogy az esküvőnkön és visszasétált velem a hálószobába. Lefektetett az ágyra, majd levette a köntösét és a földön heverő ruhákat vette magára. 

-Maradj itt kicsim.-nyomott egy csókot ajkaimra.

-Áuuh..

-Ne haragudj..Mindjárt jövök, addig ne menj sehova!

-Rendben.

Harry felállt, majd kiment a szobából. Hallottam a bejárati ajtó csapódását, így  arra következtettem, hogy kiment. Feküdtem az ágyban és a sajgó arcomhoz kaptam. Amikor elvettem kezeim arcomról véresek voltak ujjaim. 

-Mi a?!-tettem volna fel magamnak a kérdést, de a megjelenő magas göndör hajú férfi elvonta a figyelmem.

-Itt vagyok kicsim.-ült le mellém az ágyra.-Szereztem jeget..-tette egy kis kendőbe a zacskó átlátszó kockákat.

Arcomra helyezte a kis csomagot, mire felszisszentem.

-Áuhh.

-Bocsánat..-hunyta le szemeit.

-Nagyon csúnya?-tettem fel a kérdést.

-Nyoma lesz egy ideig az biztos..

-Fenébe..

Elvette arcomról a jeget, majd egy kendővel végig simította a fájó pontokat. A kendőn apró piros foltok voltak, amitől összeszorult egy kicsit a gyomrom.

-Nagyon fáj..-tettem ujját a számra.

-Elhiszem..-vette el őket róla.

Néma csendben ültünk tovább a szobában miután újra ráhelyezte a jeget az arcomra. A csöndünket egy hang törte meg ami az egyik szobából jött. 

-Felébredt.-mosolygott Hazz.

Megpróbáltam felemelkedni az ágyról, de Harry ezt megakadályozta. 

-Maradj csak, majd én meg nézem.-puszilta meg a kezeimet.

Kezeit levette az arcomon heverő jeges zacskóról és áttette az én tenyerembe, majd arcomhoz irányította azt. 

-Fogd ezt, ide mindjárt visszajövök, csak megnézem Juliant.-mosolygott.

-Rendben.-próbáltam vissza mosolyogni, de a szúró fájdalom nem engedte.

Engedelmeskedtem Harrynek és az arcomon tartottam a hideg csomagot. Tudtam, hogy Harry egy ideig még a másik szobában lesz, így a helységben lévő tükör felé próbáltam eljutni. A jeget arcomhoz tartva kimásztam az ágyból és letettem a lábam a talajra. A puha padlószőnyegre lépésem után megszédültem, de az egyensúlyomat segített megtartani az erős kéz ami megragadta a vállam. Persze, újra feltűnt a barna göndör hajú férfi előttem, akinek a kezét most egy kisbaba díszítette.

-Ohh szia.-próbáltam elkerülni egy veszekedést, így egy fájó mosolyt eresztettem felé.

-Melody édesem..-nézett a szemembe.-Mond miért nem tudsz sose egy helyben maradni? Most is azért mondtam, hogy maradj itt, mert nem akartam, hogy bajod essen. Beütötted a fejedet lehet, hogy agyrázkódásod van..-puszilta meg a fejem. Inkább feküdj vissza az ágyba. Hova szerettél volna menni?

-Csak meg akartam nézni az arcom a tükörben..

-Miért nem szóltál?

-Nem voltál itt.

-Igen mert elmentem két percre Julianért. De tessék.-eresztett felém egy mosolyt.-Fogd meg Juliant én pedig hozok neked egy tükröt..

-Köszönöm.

Harry ismét kiment a szobából az én figyelmem, pedig a kezemben fekvő kisfiúra terelődött. Egyik kezemmel a fiút fogtam a másikkal pedig a fájó területet nyugtattam az arcomon..

-Látod? Ilyen béna anyukád van.-pusziltam meg.-Mindenhol el tud esni..Remélem te ügyesebb leszel.-mosolyogtam.

Miután felnéztem Harry állt az ajtóban és minket figyelt. Olyan aranyos amikor az apa szerepet "játssza". A mosolyom gyorsan eltávozott arcomról,amikor Harry felém nyújtotta a kezében tartott tárgyat. A tükör lefele volt fordítva amikor a kezembe került, Harry át vette tőlem Juliant majd leült mellém az ágyra. Levettem az arcomról a jeget a tükröt elé emeltem és megfordítottam. Kezemet legszívesebben a számhoz kaptam volna, ha nem lett volna ott az a seb. A felrepedt ajkaimon meg volt száradva a vér ahogy az orrom alatt is. Az arcom kezdett lilulni.. Legszívesebben a sírógörcs kapott volna el, de csak egy könnycseppet engedtem elhagyni szemeimből. Nem a fájdalom miatt, nem a bénaságom miatt, nem a kinézetem miatt. Egy régi ''emlék'' miatt. Egy nagyon nagyon rossz emlék miatt. Harry tenyerét az arcomra helyezte és óvatosan letörölte a kigördülő cseppet az arcomról. 
-El fog múlni ne félj!-nyomott egy lágy csókot a számra.
-N..nem az a baj..
-Akkor miért sírsz?
-Eszembe jutott valami...
-Micsoda?
Nem bírtam tovább..A sírás erősebb volt nálam..A könnyeim csípték a sebes számat, de az emlékek jobban fájtak..Nagyobb és fájóbb seb volt a lelkemben mint az arcomon. Harry felállt és kiment a szobából Juliannel. Nem.tudtam hova ment, így felálltam és utána indultam. Juliant vitte vissza a szobába. Amikor meglátott elkapta csípőmet mielőtt össze eshettem volna. Felemelt és visszavitt a hálószobába ma már másodjára. 
-Szerelmem..hova indultál?-kérdezte miközben letett az ágyra.
-Utánad...-suttogtam.
-Nem hagynálak itt nyugi..Veled maradok mindig..
-Köszönöm!-szipogtam.
-Elmondod mi a baj? Hogy mi,jutott eszedbe?
-Uhum..De kérlek ölelj át..Gyere hozzám közelebb..
-Bármikor kicsim..bármikor..
Harry mellém bújt én pedig a mellkasára döntöttem a fejem. Amikor végre sikerült beszélnem kinyögtem az első szavakat a történetemből..
-Tíz éves voltam...-szipogtam-Anyát nyaggattam, hogy vigyen el moziba, de fájt a feje és nem akart el vinni. Akár mikor kértem mindig elvitt bárhova, de akkor azt mondta hogy rosszul van és nem tud..de én erősködtem ezért bevett egy fájdalom csillapítót és elvitt..De bár ne mentünk volna..bár tudott volna nemet mondani..-nem bírtam tovább mondani..csak sírtam és sírtam..
Harry magához szorított és belepuszilt a hajamba..Ölelő karjai biztonságot adtak számomra és tudtam, hogy velem lesz örökké..Vettem egy újabb lélegzetet és tovább folytattam.
-Anya és én elmentünk ketten moziba..Délután 6-ra mentünk, mert akkor játszották azt a mesét amit én akartam nézni..kettő és fél órás volt a mozi, így amikor fél kilenckor sétáltunk haza már sötét volt..A fekete utcán ketten sétáltunk kézen fogva az utcán..Vagyis mi azt hittük, hogy csak ketten vagyunk..Öten voltunk..Lépteket hallottam hátulról, de ahányszor hátra néztem senki nem volt ott. Egyre erősebben markoltam anya kezét, amikor valaki hátulról megdobott egy kővel. Megijedtem..Felsikítottam, de kár volt..Valaki hátra rántott és befogta a számat. Elszakadt a kezem anyától..Anya ijedten nézett rám, segítségért kiáltott volna, de őt is elfogták..-a sírásom itt újra erősebb lett, így abba hagytam a mesélést. 
Erősen öleltem Harryt. Olyan erősen amennyire tudtam. A fekete utca előttem volt, ahogy elszakítottak anyától..
-Próbáltam kiabálni, de nem hagyták..Levegőt is alig kaptam..A legjobb ötletem, az az volt, hogy megharapom a tenyerét..Megtettem..Elengedte a számat, de akkor megpofozott aztán pedig megütött..A földön feküdtem, tehetetlenül..Anya megpróbált oda futni hozzám, de nem engedték..Erőlködött, de a férfi aki fogta erősebb volt..Az egyik férfi felrántott a földről, de akkor ott megszólalni már nem mertem..Nem is próbáltam..Az orromból folyt a vér..A szemem alatt erősen szúró fájdalmat éreztem..A kezeim le voltak fogva..Kezeimet markolta a magas erős és kitetovált férfi...Ráncigálni kezdett egy nagy épület felé..Amennyire csak tudtam ellenkeztem, de egy tíz éves kislány mit ér egy kigyúrt erős férfi ellen?! Semmit...Az ellenkezésem semmi máshoz nem vezetett mint egy újabb ütéshez..Egy újabb erős szúró érzés vette át a hatalmat az arcomon..Fájt, nagyon fájt és féltem...A férfi újra ráncigált a sötét épület felé..Anya egy nagy ütést kapott amitől a földre zuhant.. A sírás eluralkodott rajtam.. Zokogtam amennyire tudtam..A férfi felrántotta anyát a földről és utánam ráncigálta. Amikor mellém értek anya szemeiből,is folytak a sós cseppek..A legrosszabb érzés amikor az anyukádat látod sírni..Annál nincs rosszabb...A fekete épület egyre közeledett és egyre nagyobb volt..A kapuja óriási volt. A férfi berúgta és belökött minket, majd ők is utánunk jöttek. Mielőtt anya megölelhetett volna a férfi újra elrántott tőle és tovább ráncigált. Egy szobába vitt fel a férfi. Engem nekilökött az ágynak anyát pedig egy székhez kötözték, majd megverték..Rettenetes látvány volt..De akkor jöttem én..Sírva ültem az ágy mellett és az orrom vérét törölgettem a pólóm ujjába. Felrántottak a földről, majd az ágyra löktek..Az egyik férfi megpofozott..Nem tudtam mit tettünk, hogy ezt érdemeltük..
-Semmit..-suttogta Harry.-Semmit kicsim..Semmit...
Harryhez dőltem és csak sírtam zokogtam..nem bírtam tovább mesélni..egyszerűen az a kép ami akkor történt velem a szemem előtt volt..Ott láttam azt a három férfit akik ezt tették velünk..
-Ha nem szeretnéd, nem kell folytatnod..-ölelt szorosan magához..
-És a..akkor..-szipogtam..-Amikor az ágyra löktek, vetkőztetni kezdtek..Nem tudtam akkor ott mit akarnak velem csinálni? Miért veszik le a ruhám? Sírtam, zokogtam..Tíz éves voltam..mit tudtam én akkor mit csinálnak velem..?!Én csak moziba akartam menni, de egy rém álom lett belőle..Azt a dolgot csinálták velem, amit más 16 évesen csinál először..Amit minden tini vár..de nekem nem volt élvezetes..Fájt, ordítottam, sírtam..Megerőszakoltak...-csuklott el a hangom..-És..és...ezt anya égig nézte..végig kellett néznie ahogy a lányát megerőszakolják..a legutáltabb ellenségeimnek sem kívánom azt az estét..Miután kihasználták a gyengeségem, még jobban megvertek..Aztán..aztán..-nagyot nyeltem és folytattam.-Aztán egy kést fogtak a csuklómhoz..tudták mit csinálnak..És akkor az ütőér elszakadt..elvágták..Megszólalni nem tudtam..a sírás sem ment..csak a könnyek folytak a szememből és a cseppek a kezemből..Anya pedig ezt végig nézte..De amikor már teljesen megkínoztak minket leráncigáltak az épületből és kidobtak az utcára, végül pedig belénk rúgtak..A a földön feküdtem tehetetlenül..anya pedig mellettem ült..A telefonja össze volt törve így nem tudott segítséget hívni..A tettesek elmenekültek egy autóval..de ha akkor ott nincs az a férfi aki éppen akkor sétált arra akkor én már nem élnék..ő segített rajtunk amikor az úton feküdtem..ő hívta a mentőket..ő szorította el a kezemet, hogy ne vérezzek el..ez mind előttem van..Látod ezt itt?-mutattam a szemem alatti apró kis halvány sebhelyet..
-Igen.-bólintott Harry.
-Ez abból maradt..És most látod milyen zúzódásos az arcom...ez csak egy esés volt..de akkor azok ütések voltak és ötször ilyen durvák..-csuklott el a hangom..
-És meglettek a bűnözők akik ezeket tették veletek?
-Rá egy hétre igen..A kórházban feküdtem és néztem a tévét na és ott akkor mutatták őket, hogy elfogták..akkor mindenem beleremegett és fájt amit tettek..Pszichológushoz kellett járnom évekig amíg 15 éves koromra fel tudtam dolgozni a történteket..nagyjából...mert ezt sose fogom igazán feldolgozni..ez feldolgozhatatlan..
-Sajnálom..
-De ezek a gazemberek azóta is börtönben vannak..
-Én örökké megfoglak védeni ahogy csak tudlak kicsim ahogy csak tudlak..-halkult el és egy lágy puszit nyomott a hegre a szemem alatt.