Itt is lenne a rész.:) Mondjuk már tegnap hozni akartam, de az osztálykirándulásunk nem úgy alakult ahogy szerettük volna, mert az egyik osztály társamat baleset érte bobozás közben így csúsztunk az időben és nem tudtam megírni:( de most itt van.:) szerintem ez lett életem egyik legrosszabbra írt része.:( Ja és bocsi hogy ennyit ugrálok előre az időben, de így jönnek az ihletek.:c ez a rész kicsit rövid lett sajnos de sietni akartam.:) remélem nem baj.:) de itt is az új fejezet.:)
Jó olvasást!♥
/1 hónappal később/
-Indulhatunk?-fonta a derekam köré Harry karjait.
Felpipiskedtem és egy csókot nyomtam a nyakára.
-Ezt igennek veszem.-adott egy puszit a hajamba.
-Nem ezt nemnek kell venned.-mosolyogtam rá.-Apától el akarok köszönni.
-Már elköszöntél.
-Kicsim..-néztem rá.-Tudod, hogy nem nagyon akarom itthon hagyni Juliant és ezt apával meg kell beszélnem, mikor mit kell vele csinálni.
-De már kettő gyereket felnevelt. Csak tudja mit kell csinálni. Vagy nem?-húzta fel a szemöldökét.
-De de..igaz, de Julian más.-nevettem.-Kibírod még ezt a negyed órát.-karoltam a nyakába és egy csókot nyomtam a szájára.
-Talán.
-Sietek.
Karjait levette derekamról, majd ujjainkat összekulcsolta. Lementünk a lépcsőn a nappaliba ahol apa volt a kicsikkel.
-Sziasztok.-fogadott minket apa egy mosollyal az arcán.
Harry kezét elengedtem, nagy szomorúságára és leültem apa mellé a húgomat és a fiamat, pedig az ölembe ültettem. Glendának halványan vörösödő haja fénylett az ablakokon beáradó napsugár hatására, ahogy Julian szőke tincseit is megvilágították a sugarak.
-Mindjárt indulunk.-mosolyodtam el, ahogy apára néztem.
Sötétkék szemei csillogtak.
-Rendben.-mondta. Próbálta leplezni a szomorúságot az arcán, de nem tudta.
-Magunkkal vigyük Juliant?-kérdeztem.
-Nem dehogy! Elleszünk.-eresztett egy halvány, de őszinte mosolyt a kicsikre.
-Biztos?
-Persze!-Emelte fel apró unokáját az ölemből.
-Köszönjük apa.-öleltem meg.-Tudod Juliant, reggel amikor felkel...
-Melody! Édesem! Felneveltem már kettő gyereket és most itt a húgod is. Tudom, mit kell csinálni egy kisfiúval.-mosolygott.
-Jól van na..Csak...
-Minden rendben lesz ne félj! Érezzétek jól magatokat Harryvel! És pihenjétek ki magatokat! Nem mindennap megy az ember nászútra.
-Köszönöm apu!-pusziltam meg az arcát és Glendát átadtam neki.
Apa Juliant átnyújtottam a kezembe és felálltunk. Az ajtó felé vettük az irányt ahol Harry már várt. Át adtam a kezébe kisfiát én pedig felvettem a cipőmet. Amint kiegyenesedtem visszavettem Juliant és szorosan magamhoz öleltem majd megpusziltam. Nem akartam nélküle menni de apa erősködött hogy legyünk csak ketten egyedül Harryvel így ő fog rá vigyázni.
-Indulhatunk?-ölelt át hátulról Hazz.
-Uhum.-dünnyögtem az orrom alatt miközben a kisfiamat puszilgattam.
Harrynek átnyújtottam hogy elköszönhessen tőle, majd Julian át került apához. Megöleltem apát, Glendának pedig egy puszit nyomtam az arcára végül pedig elindultunk.
A kocsiban ülve egy szót sem szóltam. Éreztem a piros lámpáknál,Harry tekintetét az arcomon, de nem néztem rá. Némán ültünk az autóban, amikor az autó megállt az út szélén. Harry kicsatolta az övét majd felém fordult. Tenyerével körbe zárta arom, és megsimította.
-Szerelmem! Mi a baj? Miért vagy ilyen?
-Bűntudatom van..-hajtottam le a fejem, hogy lábaimat bámulhassam.
-Julian miatt?
-Uhum...
-Haza menjünk érte?-Emelte fel a fejem, hogy a szemembe nézhessen.
-De..
-Psszt!-tette az ujját a számra.-Magunkkal visszük ha szeretnéd.-mosolygott.
Egy aprót bólintottam, majd közelebb húzott magához és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Szeretlek.-suttogta.
-Én is Harry.-csókoltam meg.
Harry elengedte az arcomat, majd visszaült és becsatolta az övét. Az autó újra elindult, de most a másik irányba. Fél órát visszakocsikáztunk, és leparkoltunk a ház előtt. Bementem a házba, Harry pedig az autóban maradt. Julian aludt amikor apával kivittük a kocsiba és befektettük a gyerekülésbe. Újra megöleltem és beültem a járműbe. Apa integetett, amíg újra elindultunk. Julian hátul békésen feküdt a biztonságos ülésében és egy mozdulat nélkül aludt. Harryvel halkan beszélgettünk és hallgattuk a zenéjüket, amit betettem a rádióba. Egy kis idő után újra elhalkultunk és nem beszélgettünk, de akkor Harry megtörte a csendet?
-Látom hogy valami nincs rendben.-pillantott rám.
-Bűntudatom van..
-De miért? Most már itt van Julian, már tényleg minden rendben van.-mosolygott rám.
-Miattad. Vagyis nem úgy, hanem, hogy nem tudunk kettesben tölteni egy kis időt sem..Elhanyagoltalak, mióta megszületett Julian.
-Édesem. Szerelmem! Ne butáskodj már! Kicsim! Ilyenekre ne is gondolj! Én dolgozom egész nap..Nap mint nap ott vannak a próbák, lassan jön a turné is, de te mégis minden nap gürcölsz a kicsi miatt. Ha éhes megeteted, ha szomjas megitatod, ha pelenkát kell cserélni, te kicseréled! Ez nem a te hibád, hogy keveset vagyunk együtt. Anya lettél és én pedig apa. Dolgozom, te pedig "háziasszony" lettél.-tette idézőjelbe a kezét.-Hidd el nem hanyagolsz el!
-De olyan keveset vagyunk együtt.
-Tudom, de amint tudjuk majd bepótoljuk.-mosolygott.
-Szeretlek Harold!
-Én is Melody.-nyomott egy csókot a számra.
A piros lámpa lehetővé tette, hogy adhassak Harrynek néhány csókot, majd a lámpa sárgára végül zöldre váltott az autósoknak pedig a dudájuk megszólalt, amikor Harry még mindig engem csókolgatott.
-Hoppá.-nevettem.
A dudákra Julian felébredt de nem sírt. Rá néztem, és a tekintetünk találkozott. Gyönyörű kék szemei csillogtak, az álmosságtól, majd fejét elfordította és a kint egymás után elhagyott autókat figyelte. Hát igen kisfiú. A kocsik már a kedvencei. Elmosolyodtam és csak néztem ahogy az icipici szemek lecsukódnak az álmosságtól.
-Még jó, hogy sokat alszik.-nevettem.
-Remélem a szállodába is sokat fog.-harapott az alsó ajkaiba Harry, és egy sunyi mosoly terült szét az arcán.
Értettem a célzást, és egy sejtelmes tekintetet indítottam felé.
-Nem tudom mire gondolsz, de a szemeidből látom, hogy nekem tetszeni, fog.-kuncogott.
-Ki tudja.-húztam nagy mosolyra a szám és előre fordultam.
A mosolyt nem tudtam leszedni az arcomról, mert tudtam mi lesz este, így az út további részében azon agyaltam mivel tudnám el káprásztatni Harryt.
-Minden rendben lesz ne félj! Érezzétek jól magatokat Harryvel! És pihenjétek ki magatokat! Nem mindennap megy az ember nászútra.
-Köszönöm apu!-pusziltam meg az arcát és Glendát átadtam neki.
Apa Juliant átnyújtottam a kezembe és felálltunk. Az ajtó felé vettük az irányt ahol Harry már várt. Át adtam a kezébe kisfiát én pedig felvettem a cipőmet. Amint kiegyenesedtem visszavettem Juliant és szorosan magamhoz öleltem majd megpusziltam. Nem akartam nélküle menni de apa erősködött hogy legyünk csak ketten egyedül Harryvel így ő fog rá vigyázni.
-Indulhatunk?-ölelt át hátulról Hazz.
-Uhum.-dünnyögtem az orrom alatt miközben a kisfiamat puszilgattam.
Harrynek átnyújtottam hogy elköszönhessen tőle, majd Julian át került apához. Megöleltem apát, Glendának pedig egy puszit nyomtam az arcára végül pedig elindultunk.
A kocsiban ülve egy szót sem szóltam. Éreztem a piros lámpáknál,Harry tekintetét az arcomon, de nem néztem rá. Némán ültünk az autóban, amikor az autó megállt az út szélén. Harry kicsatolta az övét majd felém fordult. Tenyerével körbe zárta arom, és megsimította.
-Szerelmem! Mi a baj? Miért vagy ilyen?
-Bűntudatom van..-hajtottam le a fejem, hogy lábaimat bámulhassam.
-Julian miatt?
-Uhum...
-Haza menjünk érte?-Emelte fel a fejem, hogy a szemembe nézhessen.
-De..
-Psszt!-tette az ujját a számra.-Magunkkal visszük ha szeretnéd.-mosolygott.
Egy aprót bólintottam, majd közelebb húzott magához és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Szeretlek.-suttogta.
-Én is Harry.-csókoltam meg.
Harry elengedte az arcomat, majd visszaült és becsatolta az övét. Az autó újra elindult, de most a másik irányba. Fél órát visszakocsikáztunk, és leparkoltunk a ház előtt. Bementem a házba, Harry pedig az autóban maradt. Julian aludt amikor apával kivittük a kocsiba és befektettük a gyerekülésbe. Újra megöleltem és beültem a járműbe. Apa integetett, amíg újra elindultunk. Julian hátul békésen feküdt a biztonságos ülésében és egy mozdulat nélkül aludt. Harryvel halkan beszélgettünk és hallgattuk a zenéjüket, amit betettem a rádióba. Egy kis idő után újra elhalkultunk és nem beszélgettünk, de akkor Harry megtörte a csendet?
-Látom hogy valami nincs rendben.-pillantott rám.
-Bűntudatom van..
-De miért? Most már itt van Julian, már tényleg minden rendben van.-mosolygott rám.
-Miattad. Vagyis nem úgy, hanem, hogy nem tudunk kettesben tölteni egy kis időt sem..Elhanyagoltalak, mióta megszületett Julian.
-Édesem. Szerelmem! Ne butáskodj már! Kicsim! Ilyenekre ne is gondolj! Én dolgozom egész nap..Nap mint nap ott vannak a próbák, lassan jön a turné is, de te mégis minden nap gürcölsz a kicsi miatt. Ha éhes megeteted, ha szomjas megitatod, ha pelenkát kell cserélni, te kicseréled! Ez nem a te hibád, hogy keveset vagyunk együtt. Anya lettél és én pedig apa. Dolgozom, te pedig "háziasszony" lettél.-tette idézőjelbe a kezét.-Hidd el nem hanyagolsz el!
-De olyan keveset vagyunk együtt.
-Tudom, de amint tudjuk majd bepótoljuk.-mosolygott.
-Szeretlek Harold!
-Én is Melody.-nyomott egy csókot a számra.
A piros lámpa lehetővé tette, hogy adhassak Harrynek néhány csókot, majd a lámpa sárgára végül zöldre váltott az autósoknak pedig a dudájuk megszólalt, amikor Harry még mindig engem csókolgatott.
-Hoppá.-nevettem.
A dudákra Julian felébredt de nem sírt. Rá néztem, és a tekintetünk találkozott. Gyönyörű kék szemei csillogtak, az álmosságtól, majd fejét elfordította és a kint egymás után elhagyott autókat figyelte. Hát igen kisfiú. A kocsik már a kedvencei. Elmosolyodtam és csak néztem ahogy az icipici szemek lecsukódnak az álmosságtól.
-Még jó, hogy sokat alszik.-nevettem.
-Remélem a szállodába is sokat fog.-harapott az alsó ajkaiba Harry, és egy sunyi mosoly terült szét az arcán.
Értettem a célzást, és egy sejtelmes tekintetet indítottam felé.
-Nem tudom mire gondolsz, de a szemeidből látom, hogy nekem tetszeni, fog.-kuncogott.
-Ki tudja.-húztam nagy mosolyra a szám és előre fordultam.
A mosolyt nem tudtam leszedni az arcomról, mert tudtam mi lesz este, így az út további részében azon agyaltam mivel tudnám el káprásztatni Harryt.
Imádom..Imádom..Imádom..Rövid..Rövid..Rövid..Imádom..Imádom..Imádom :DD <33 Nagyon jó lett,de kerestem a folytatást érted? xDD Nagyon gyorsan hozd a kövit,mert megverlek O.O <3 Tökéletes lett,mint mindíg <3
VálaszTörlés