42. Fejezet-Brittany or Julian?!

Sziasztok:) nagyon örültem, hogy kaptam egy új díjat!*-* és még egyet, csak sajnos nem tudom a blognak a linkjét, így nem tudom megköszönni.:( de nagyon jól esett.:') 
A részről annyit, hogy nekem nem tetszik..:c de remélem azért annyira nem lett rossz..:) bocsi nem lett olyan hosszú, de most csak ennyi sikerült..:( köszönöm a majdnem 10.000 oldal megtekintést, nagyon örülök neki és a 100 kommentnek is.:') nagyon kérlek titeket komizzatok, hogy megtudjam milyen lett a rész.:)♥ megpróbálok sietni az újjal..:)
Jó olvasást.:33

-Ez komolyan egy kis tigris?!-néztem ijedten.
-Látod!-mosolygott gyönyörű barátnőm.-Megfogod?-nyújtotta felém az apró állatot. 
-Nem!-hátráltam pár lépést. 
-Mi van haver? Félsz egy bébi tigristől?-veregette meg a vállam Hazz. 
-Miért félnék? 
-Mert eléggé megijedtél amikor Julia feled nyujtotta. 
-Attól még nem félek tőle!-fordultam meg és felindultam a szobámba. 
-Niall várj már!-futott utánam barátnőm.-Mi a baj? 
-Semmi. Csak most inkább vissza fekszek aludni..-Húztam a szám. 
-Drágám tudom hogy van valami baj.. 
-Mondom nincs..Boldog szülinapot kicsim!-csókoltam meg Juliát és felmentem a szobába. Bedőltem az ágyba és a plafont kezdtem pásztázni. Nem mertem bevallani se a fiúknak se pedig Julianak, hogy valójában rettegek a tigrisektől. Amikor kicsi voltam azt álmodtam, hogy egy tigris ketrecbe ragadtam és egy óriási vadállat majdnem megölt..Azóta rettegek az óriás sárga szörnytől. Amikor megláttam Julia kezébe a kis tigrist egy csomó lett a torkomba. Nagyon megijedtem. Szégyelltem magam, amiért félek egy kis tigristől. A barátnőmnek szülinapja van én meg itt rettegek a szobában. Szégyen vagyok..Hogy lehetek én egy ilyen tökéletes lány barátnője?! Csak feküdtem az ágyba és figyeltem a plafont. Hangos nevetések szűrődtek át a vékony ajtón. Le akartam menni a többiekkel lenni, de mennyire gáz lettem volna, hogy beijedtem egy kis tigristől, így inkább a szobába maradtam. A telefonomat nézegettem, amikor lépteket hallottam a szoba felé. *Kopogtak* 
-Gyere!-szólam ki és felültem az ágyon.
Melody volt az.
-Bejöhetek?
-Persze gyerek!
-Niall mi a baj?-kérdezte mi közbe leült az ágyra.-Olyan fura voltál lent..
-Tudom..-suttogtam.
-Mi volt a baj? Vagy mi a baj?-javította ki magát.
-Tudod Melody ezt még senkinek nem mondtam el..De félek a tigrisektől..Amikor kicsi voltam tudod volt egy álmom. Három tigrissel lettem összezárva egy ketrecbe és megtámadtak..Éreztem, ahogyan belém haraptak, megkarmoltak. A kórházban tértem magamhoz..Az anyukám sírt és fogta a kezem..Mindenem fájt..Az arcom felismerhetetlen volt..Az orvosok azt mondták, hogy szerencsém, volt amiért túl éltem..Nagyon súlyos sérüléseim lettek..De aztán szerencsére felébredtem és semmi bajom nem volt. Azóta rettegek a tigrisektől..Ahányszor elmentünk anyáékkal állatkertbe mindig remegve mentem el a kifutók mellett..
-Sajnálom Niall...De figyelj! Ezt a kis tigrist csak adoptáltuk.-mosolygott.-Őt elvisszük majd az állatkertbe és ott fog élni ne félj!-fogta meg a kezem.-Próbáld meg megfogni,vagy csak meg simogatni. Ő még semmit nem tehet veled még kölyök. És azután se bánthat, mert be lesz idomítva és, ha foglalkoztok vele, hozzátok fog szokni. Nem kell félned.-ölelt át.
-Biztos vagy benne?-kérdeztem hangom egy kicsit lehalkítva.
-Biztos. 
-De most mit mondjak a srácoknak? Miért jöttem be a szobába és mitől ijedtem meg?
-Mindenre gondoltam ne félj.-mosolygott.-Itt van ez a lánc..-emelte fel a csuklóját-Nem régen vettem, de szerintem neked, most nagyobb szükséged van rá, mint nekem. Add oda neki, hogy ezt kerested amíg bent voltál a szobában és végre megtaláltad..Azért jöttél be, hogy megkeresd.-nyújtotta át az ezüstösen csillogó karláncot.
-Melody ez a tied..-halkultam el..-Nem fogadhatom el.
-Nem is neked adom hanem Juliának.-nevetett.-Add át neki mintha tőled kapná.
-De..
-Semmi de! Nekem rengeteg karkötőm van..Tudom nem a legdrágább karkötő, de most csak ezt tudom adni..Majd veszel neki valamikor egy másikat, de ezzel ki tudod magyarázni magad.
-Köszönöm Melody.-öleltem át.
-Mire jó egy barát, ha nem arra, hogy segítsenek egymáson?
-Harry szerencsés hogy ilyen menyasszonya lehet mint te.
Elmosolyodott, majd megölelt és a fülembe súgta.
-Legyél ügyes és töltsd ezt a napod azzal a lánnyal akit mindennél jobban szeretsz!
-Amint tudom meghálálom.-öleltem meg.
-Ráér!-mosolygott.
Felálltam, majd Melody felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítem az ágyról. Az ajtó felé sétáltunk. Megszorította a kezem és a szemembe nézett.
-Ne félj ügyes leszel.
Lehunytam a szemeim  és lenyomtam az ajtókilincset. Az ajtó előtt ott állt Julia és Harry. Mindkettőjük arca elsápadt amikor megláttak minket kijönni az ajtón. Egymás után kapkodták a szavakat, magyarázkodni próbáltak  azért, hogy miért állnak itt. Melodyval összenéztünk és egyszerre fogtuk meg szerelmeink kezét és húztuk magunkhoz közel őket. Nem engedtük, hogy több szót kinyögjenek ajkaink egymáséra símúltak és nem engedték el egymást.

*Melody szemszöge*

Imádtam ahogy Harry csókolt. Leírhatatlan érzés volt. Nem fogható semmihez. Ujjainkat derekunk mellett összekulcsoltuk és úgy folytattuk az elkezdett tevékenységünket. Miután elváltunk egymástól, nagy tenyerei a hasamra tette és a fülemhez hajolt.

-Az én hercegnőim.-suttogta

Válaszolni már nem volt időm..A lélegzetem felgyorsult és erős fájdalmakat éreztem. Sose volt még ilyen érzésem, de úgy éreztem nem tudok tovább a lábaimon állni. Harry vállába kapaszkodtam ő pedig a derekamnál fogva megtartott. Nem értette mi történik így kétségbeesetten a szobájába vitt. Lefektetett az ágyra, majd mellém ült. 

-Mi a baj?-tette föl rögtön a kérdést.

Az ajtón valaki beszaladt de nem tudtam ki vagy pedig kik voltak azok. Nem tudtam hol vagyok. A fájdalom elvakított mindent..Harry még szólogatott és a kezemet szorította, de ez kevés volt..A fájdalom erősebb volt..

*Harry szemszöge*

Nem tudtam mi történhetett Melodyval. Megijedtem. Nagyon féltem nem tudtam mi van vele..A folyosón sétálgattam fel le és az ujjaimat tördeltem..Louis szaladt be az ajtón egyenesen hozzám. 

-Mi van Melodyval?-kérdezte..-Mondtak valamit az orvosok?

-Beindult a szülés, de mivel Mell még fiatal és tudjuk, hogy nem bírja a fájdalmakat, így elájult..

-De ez nem halálos ugye?

-Louis!-Húzta el tőlem Julia.-Hogy lenne halálos?! Ne mondj ilyen hülyeségeket főleg ne Harry előtt! Nem lesz semmi baja!-hallottam Julia hangját miközben Louisal beszélt.

Még mindig ideges voltam..Az a kép volt előttem ahogy a barátnőm eszméletlenül fekszik az ágyamon..A keze a kezeim között volt..A folyosón sétálgattam fel és le, amikor kinyílt az ajtó ahol Melody volt. Egy orvos lépett ki rajta kék köpenybe és egy zöld szájmaszkkal a szája előtt. Amikor beszélni kezdett lehúzta a szájáról a maszkot, mi pedig egy tömegként gyűltünk köré. 

-Mrs. Scott már teljesen jól van. A műtét sikeres volt. A kisfiú is jól van mindketten bent vannak.-mosolygott.-Az apukának különösen gratulálok! A kisfiúnak semmi baja. Egészséges és minden rendben van vele. 

Mindenki arca elkomolyodott és egyszerre több szempárt éreztem az arcomon. 

-Kisfiú?-tettem fel a kérdést.

-Természetesen.-mosolygott.

-De úgy volt, hogy lányom lesz.-húztam fel a szemöldököm.

-Pedig kisfiú lett. Egészséges és gyönyörű újszülött.

A szemeim elkerekedtek és nem tudtam felfogni amit hallok. Fiam lett. Nem hercegnőm hanem egy kis hercegem született. Örültem, de egy apukának mindig a legnagyobb vágya egy kislány. Amilyen hamar csak tudtam be akartam menni Melodyhoz, de ez védőruha nélkül nem volt lehetséges. Megkaptam az "orvosi" védőruhát és már ott is álltam a menyasszonyom mellett. Kezében ott feküdt a kisfiunk, nem tudtam láttam e már azelőtt olyan csodálatos dolgot mint őket kettőjüket..Apró szőke hajú csöppség és a gyönyörű anyukája. Könnyek szöktek a szemembe, de nem sírtam. Lejjebb ereszkedtem a lányhoz akiért az életemet is odaadnám és aki miatt egy órával ezelőtt majdnem megőrültem. Kézfejére egy apró csókot nyomtam, majd a szemébe néztem. Szemeiből egyesével szöktek ki a könnyek ahogy rám, majd a fiára nézett. Gyönyörű arcán lecsurogtak a sós cseppek, kék szemei vörösek voltak a sírástól, de tudtam, hogy ezek már csak öröm könnyek. Szemében láttam hogy mondani akar valamit, de egy szót sem tudott kiejteni a száján. Én is próbáltam szavakat kiereszteni a számon, de nem bírtam. Egy szót sem hagytak el ajkaim. Csak néztem őket és éreztem, hogy ez az a pont amitől már nincs boldogabb dolog. Látni a te saját gyermekedet annak a lánynak a kezében akit a világon a legjobban szeretsz. Sosem éreztem, olyan bizsergő érzést mint ott abban a percben. 

-Fiú lett.-hallottam ahogy Melody halkan suttogta.

-Fiú..-hajoltam le hozzá, hogy megpusziljam.

-De ha fiú akkor nem lehet Brittany.-mosolygott.

-Hát így nem.-nevettem.-Amikor választottuk a nevet, azt mondtad, hogy neked csak fiú névre van ötleted..Itt az ideje, hogy akkor ezt a nevet felhasználjuk.-csókoltam meg.

-Tudod, ha én fiú lettem volna anya azt szerette volna, hogy Julian legyen a nevem..Amikor ezt elmondta nekem, megfogadtam, hogyha fiam lesz akkor ő Julian lesz..És hát most elértünk ahhoz a ponthoz, hogy fiunk lett. De ha te nem szeretnéd, akkor nem kell, hogy Julian legyen.-mosolygott.-Az..-nem engedtem befejezni a mondatát, az ujjamat a szájára tettem.

-Az lesz amit te szeretnék kicsim. Nekem az a lényeg, hogy neked tetsszen a név.-csókoltam meg.-Ha te a Julian nevet szeretnéd nekem tökéletesen megfelel!

-Szeretlek Harold.-nyomott egy puszit az arcomra.-De, ha Julian lesz akkor legalább Julian Edward Styles legyen.

-Ha neked ez a név tetszik ez lesz.-mosolyogtam.-Nekem az a lényeg, hogy te boldog legyél, és ha te az vagy én is az leszek!

Egy újabb hosszú csókot kaptam szerelmemtől. Amikor elváltunk egymástól a többiek is bejöttek a szobába így már egyre többen voltunk.

-Harry!-suttogta Melody.-Megfogod?-pillantott az apró fiúcskára aki a mellkasán pihent.

Elbizonytalanodtam. Luxon kívül még egy kisbabát sem tartottam a kezemben.  Mi van ha elejtem? Ha nem jól fogom meg? Vagy ha valahogy eltöröm az apró csontjait? Nem voltam biztos abban, hogy tényleg készen állok arra hogy apa legyek..Melody óvatosan a szemembe nézett, majd lehunyta szemeit. Amikor kinyitotta láttam rajta, hogy biztat és a tekintete azt mutatja, hogy meg fogom tudni csinálni. Nem kell félnem. Egy aprót bólintottam és a kisfiam felé nyúltam. Melody óvatosan a kezembe nyújtotta Juliant. Nem hittem el, hogy ez velem történik..Olyan apró volt és könnyű..Kicsi szemei csukva voltak, jelezve, hogy alszik. Egy puszit nyomtam selymes hajára amitől mocorogni kezdett. Éreztem ahogy apró szíve ver és ahogyan lélegzik. Sose gondoltam volna, hogy 19 évesen apa leszek, hogy lesz egy olyan lány az életemben akivel családot alapíthatok ilyen fiatalon. Nem tudtam felfogni, hogy ő az én fiam. Csak tartottam a kezembe és néztem rá..Néztem ahogy alszik..A legcsodálatosabb érzés volt. Amikor felnéztem az összes szempár engem figyelt. Melody az ágyban feküdt, Julia és Niall ujjaikat összekulcsolva figyeltek ugyan úgy ahogy Zayn és Perrie és a legfiatalabb, legfrissebb páros Louis és Emma is tette. Liam egyedül volt..A múlt héten szakítottak Dannel, mindenki szomorú volt amiatt hogy az álompáros szét ment, de ők így látták jónak. Mindannyian mosolyogtak, mire én éreztem, hogy elpirultam. Ez tettszett a többieknek, így mindenki arcán egy nagyobb mosoly terült szét. Ők nem tudhatták milyen az az érzés amikor a fiadat fogod a kezedben. Visszaemlékeztem arra az estére amikor Melody megcsinálta a tesztet és elsírta magát..Ott féltem attól hogy apa leszek és nem akartam, hogy gyerekem legyen de tudom, hogy jól döntöttünk..Ez a kisbaba tesz minket Melodyval egy párossá egy egész párrá. Melodyra néztem majd a kezére pillantottam. Ott volt az eljegyzési gyűrű amit pontosan karácsony napján kapott. Megkért, hogy az esküvőnk, csak azután legyen hogy már megszületett a gyerekünk..Tudtam, hogy nem lesz egy hónap és Melody a feleségem lesz. Egy igen választ már kaptam tőle és egy nemet is, de azt akarom, hogy megkapjam a második igent is. A gondolat menetemet egy csattanó hang zavarta meg. Megijedtem nem tudtam mi  volt az. Lenéztem Julianra és akkor jöttem rá mi volt a hang...