29. Fejezet-"ÖRÖKRE"

Sziasztok.:) 
Ugye írtam hogy a 29. fejezetet véletlen töröltem.-.- ezért újra kell írnom..na de most egy kicsit változtattam..kicsit más milyenebb mint az előző 29. rész:)...nagyon sajnálom hogy így alakult.de azért remélem tetszik:) és légyszi komizzaotk*-*
Jó olvasást:)

Ültem a fürdőszobában és csak sírtam..nem veszíthetem el Harryt de nem is törhetek össze teljesen..haza kell költöznöm..Így mindenkinek könnyebb lesz..Harrynek is könnyebb lesz elfelejtenie..Tudom, ez most mindkettőnknek nagyon fáj, de így jobb lesz..Természetesen hiányozni fog nagyon is..De mégis így alakult, hogy útjaink szét válnak..Belenyúltam zsebembe kivenni a telefonom és felhívni Ellt. 
-Szia.
-Szia Melody.
Hangja nem olyan volt mint szokott talán sírt vagy bánatos volt de akkor ott hirtelen nem tudtam mi baja lehet..
-Mi történt Ell? Mi a baj? Miért sírsz?
-Mindegy. Majd otthon találkozunk.
-De nem mindegy! Zayn veled van?
-Nincs. De megyek haza szia.
-Ell! Mi történt?
-Majd elmondom nemsokára haza érek szia.
Kinyomta a telefont. Néztem a képernyőre...Valami baj történhetett ha Zayn nincs vele..De vajon mi? Felálltam és az ajtó felé indultam. Fezeimmel lenyomta a kilincset és amikor kinyitódott az ajtó Harry állt előttem.
-Melody figyelj én nem akarlak elveszíteni nekem te vagy az életem a mindenem! Én érted élek, ha..
-Harry! Értsd meg döntöttem! Haza megyek! 
-De..
-Semmi de! Szerettelek, Szeretlek és Szeretni foglak, de most mennem kell nem tehetek mást..Sajnálom.
Kikerültem Hazzt és kimentem az ajtón. Lementem a lépcsőn és egyenesen a nappaliba vettem az irányt. Apa ült a kanapén és Glendát ringatta a kezében amikor észrevett rám mosolygott.
-Szia Melly! 
-Szia apu.-mosolyogtam vissza.
-Mi a baj?
-Mondanom kell valamit. 
-Mi történt?
-Holnap haza repülök...
-De miért? Mi lesz Ellel és Harryvel?
-Eleanor lehet hogy velem jön még nem tudom...Harryvel pedig vége..
-Miért kicsim? Mi történt? 
-Mindegy jobbnak láttam így...és úgy döntöttem hogy inkább haza költözöm és így könnyebben elfelejtjük egymást...
-Hát Melody ahogy érzed..De hogy fogsz Magyarországon egyedül megélni?
-A suliban van diákmunka..a többi meg majd jön magától..
-De nem értelek miért..Mindig is itt Londonban akartál élni..
-Rájöttem hogy én Budapesten születtem így ott is szeretnék tovább élni..Jó volt itt Londonban ez a 2 hónap de elég is volt ennyi. 
-Én elengedlek de ígérj meg valamit!
-Mit?
-Hogy vigyázni fog magadra!
-Megígérem!
-Nem tudom mi lenne velem nélküled!
-Ígérem apa hogy nem lesz semmi bajom.-nyomtam egy puszit az arcára.
Amikor ezt kimondtam Ell lépett be az ajtón. Arca sápadt volt és sírt. Láttam rajta hogy valami baj van és ezt nem akarja tudatni apával..ezért intettem neki hogy menjen fel mindjárt megyek utána. Felment a szobájába addig én apától elköszöntem és utána szaladtam. Amikor beléptem az ajtaján arca tenyerébe volt temetve..Leültem mellé és megfogtam kezeit. 
-Mi a baj?
-Zayn..
-Mi van Zaynnel? Mit csinált?
-Semmit.
-Akkor miért sírsz?
-Vagyis csinált..vagy mégsem..
-Na Ell mi történt mond el!
-Szakított..
-De miért?
-Mert Zayn azt mondta, hogy már nem szeret úgy mint régen..
-És ezért?
-Vagyis megint Perriet szereti..
-De nem úgy volt hogy ők barátok maradnak?
-De igen úgy volt de Zayn újra..vagyis még mindig szereti...
-Bunkó..csak egyszer találkozzak vele és..
-Melody már mindegy..vége..legalább még ti együtt vagytok.-mosolygott.
-Már nem..Szakítottam Harryvel.
-Melody te hülye vagy!? Miért?
-Mert nem bírom ezeket a pletykákat..
-Ezért?
-Igen..mert ha ezt rendezzük jön egy új és elegem van ebből..
-És Hazz hogy viseli?
-Nagyon rosszul..De holnap hazarepülök így könnyebb lesz neki..
-Egyedül?!
-Igen..
-Nem mehetsz egyedül! Veled megyek!
-Köszönöm.
-Ilyen egy igaz barát!
-Szeretlek.-öleltem meg.
-Én is.-ölelt vissza.
-Holnap 5-kor indul a gépünk. Úgyhogy szerintem kezdjük el pakolni.
-Rendben. Apukád tudja?
-Igen..és azt mondta hogy ez az én döntésem..Szólj ha segítsek valamiben.-mosolyogtam.
-Oké köszi.
Kimentem Ell szobájából és átmentem az enyémbe. Harry bent volt és az ágyon ült. A telefonját nyomkodta. Amikor meghallotta hogy bejöttem felállt. 
-Hát én megyek is...Jó utat Melody. Vigyázz magadra!
-Harry várj!
-Mire? Arra hogy elhagyj? Ez már megtörtént! Holnap visszamész Magyarországra és örökre elfelejtesz! Itt hagysz! 
-Harry nem! Nem erről van szó! Ezt te is nagyon jól tudod!
-Igen jól tudom hogy már nem szeretsz és el akarsz felejteni hát tessék akkor hogy könnyebb legyen már összepakoltam a cuccom! Nekem itt veled vége! ÖRÖKRE vége! Jó utat! És remélem egyszer találsz egy olyan fiút aki nem fog ennyi csalódást okozni!
-Harry ne men...
-Szia Melody!
Vissza sem nézett az ajtón csak kisétált. Nem tudtam mit csinálni..Összeestem ott helyben. Arcomat tenyerembe temettem és úgy sírtam..Harryvel örökre vége..ÖRÖKRE..Amikor azt a szót kimondta egy csomó keletkezett a torkomba...nem tudtam nyelni beszélni levegőt venni semmit. Csak ültem a földön és sírtam..Egy óra sírás után megnyugodtam és elkezdtem paskolni 3 óra alatt készen is lettem. Átmentem Eleanorhoz hogy megnézzem hogy áll. Ő is készen volt. 
-Készen vagy?
-Teljesen.-mosolygott.
-Akkor már csak egy fárasztó repülő út vár ránk és Pesten vagyunk.
-Tényleg így akarod?
-100%-osan biztos vagyok benne hogy így lesz a legjobb.
-Rendben.-ölelt meg.
Az óra 00:00-át mutatott így lefeküdtünk aludni. Még ha csak 2 órát is de akkor is aludnunk kell a holnap nap előtt. Mikor bedőltem az ágyba egyedül éreztem magam..Nem volt mellettem ő..Az a személy aki imádok..Nem volt velem...mert elveszítettem..Elveszítettem ÖRÖKRE...