27. Fejezet-Meglepetés.

Sziasztoooook.! :3
Huhh hoztam is a részt:) szerencsére a suliba javítottam (lekopogom..) *kopp kopp* így volt időm megírni a rész:') Annyi ötletem van későbbre de most nagyon nem akarnak jönni az ihletek:s na de nem baj:D A végéhez mindenkinek bocsi, de nem bírtam leállni.:D muszáj volt valami ilyen részt is csinálnom;) és bocsi, hogy a leges legvége olyan túl nyálas lett.xd de itt a rész az a lényeg:) komizzatok kérleeek:3
Jó olvasást:)

*Harry szemszöge*

Reggel, mikor kinyitottam a szemem, Melody már fent volt. Ült az ágyon, a falnak támaszkodva Glendát a kézében tartva. Öröm volt őket nézni. Szerintem észrevette, hogy nézem, mert úgy üdvözölt, hogy rám se nézett.

-Jó reggelt szerelmem.-mosolygott.

-Neked is.-ültem fel.

Egy csókot nyomott a számra, majd a szemebe nézett.

-Nagyon szeretlek.

-Én annál is jobban.

-Nem hiszem.-nevetett.

-Dehogynem!

-Én sokkal de sokkal jobban imádlak!

-Majd ma bebizonyítom, hogy jobban szeretlek!

-Mivel?-nyílt nagyra az a gyönyörű kék szeme.

-Meglepetés.

-Naaa de ne már!

-Most könyöröghetsz, de akkor sem tudod meg.-mosolyogtam.

Melody felállt és Glendát befektette a kiságyba. Ahogy Glenda biztonságban volt Melly visszajött az ágyba és rám ugrott. Csikizni kezdett amit én mindennél jobban utálok.

-Melly hagyd abba!

-Neeeem! De ha elmondod a meglepit akkor abbahagyhatom.-kacsintott.

-Ne is álmodj róla.

-Te akartad! 

Persze tovább folytatta a csikizést, így muszáj volt kitalálnom valamit...De most hazudjak?! Nem volt semmi ötletem, közbe meg már majdnem bepisiltem..

-Melody! Állj! Figyelj! Nagyon szívesen elmondanám, de direkt azt akarom, hogy meglepetés legyen! Most elmondhatnám, de úgy nem lenne olyan izgi.-mosolyogtam-Emlékszel az első randinkra?

-Hogyne emlékeznék!?

-Akkor arra is emlékszel mennyire jó volt. Befogtam a szemed és elvezettelek arra a csodálatos tisztásra, ahol az első csókunk is volt. Kérlek ne faggatózz és...

-Psszt...-tette ujját a számra.-Rendben. Igazad van.-csókolt meg.

-Viszont ezt visszakapod! Ugrottam ki az ágyból. Karjaim közé vettem  és elkezdtem vele szaladni. Leszaladtam vele a lépcsőn egyenesen a nappaliba, majd a konyhába. A konyhának háttal álltam meg, hogy ne lásson semmit. 

-Te kis türelmetlen hercegnőm, itt a mai meglepetés első része.

-Micsoda?-mosolygott.-Az hogy leszaladsz velem a lépcsőn én pedig azon imádkozom, hogy le ne essünk?-nevetett.

-Hát jó ahogy akarod! Akkor meg sem kapod! 

-Csak vicceltem! Na de mi az?-türelmetlenkedett.

-Leteszlek, de ne mozdulj sehova. Megint befogom a szemed és majd utána meglátod. Rendben?

-Ühüm.

Letettem kezemből a könnyű és tökéletes Melodyt, majd befogtam a szemét. Négyszer megkérdeztem tőle, hogy biztos nem lát e semmit? Innen már minden bizalom kérdése volt mennyire bízik bennem, mivel itt én vezetem. Beértünk a konyhába. Melodyt leültettem az egyik székre és megkértem, hogy csukja be a szemét, de tényleg és hogy egy kicsit se lessen, mert ha csak egy aprócskát is lát a dologból akkor már vége a meglepetésnek.

*Melody szemszöge*

Már a reggelem is jól kezdődött Harry közölte velem, hogy van egy meglepetése. Levitt a karjaiban a nappaliba, aztán pedig befogtam a szemem, bevezetett a konyhába és leültetett egy székre. Megkért, hogy csukjam be a szemem, és hogy tényleg ne lessek,mert oda a meglepi. Mivel mindennél jobban szeretem így szót fogadtam neki. Csak ültem és csak ültem a széken csukott szemmel, amikor Hazza megszólalt.

-Kinyithatod a szemed!

Harry  kezében egy vörös rózsa volt és egy mikrofon. Nem akartam hinni a szememnek...Tudtam, hogy ezt csak álmodom. A kezembe nyújtotta a rózsát, aztán megszólalt a zene. Bárhol felismertem volna ezt a dallamot, ami nem más volt mint a Little Things. Már maga a dallam is gyönyörű, de amikor az a fiú énekli neked akit mindennél jobban szeretsz annál nincs se jobb, se szebb. Harrynek édes rekedtes és megfázott hangját még jobban imádtam, mint amikor csak úgy simán énekel. Örömömben, nem bírtam tovább így elsírtam magam. Hazz odajött hozzám, megfogta a kezem, felhúzott majd magához ölelt. Fejem a vállára fektettem ő pedig csak énekelt és egyre erősebben szorított. A dal felénél rá néztem ő pedig elmosolyogott és a hátsó zsebéből előzúzott egy másik mikrofont. Hiába ellenkeztem, a tenyerembe csúsztatta és a szemembe nézett. Azoknak a gyönyörű zöld szemeknek és annak pillantásnak nem tudtam már ellenállni. 

Megmarkoltam a mikrofont és együtt énekeltünk. A zene mikor véget ért, magához húzott testünk között egy milliméter távolság nem volt. Izzott köztünk a levegő. Bőrének édes illatát magamba szívtam, nem éreztem se a lábam se a kezem. A fellegekben éreztem magam. Nem tudtam semmit a környezetemről, csak annyit hogy Harryvel lehetek és ez nekem éppen elég. Arcunk egyre közelebb ért egymáshoz, majd szánk egymáséhoz ért és heves csókolózásba kezdtünk. Mindketten éreztük, hogy itt már nincs megállás. Nekünk nem elég csak néhány tüzes csók. Harry felkapott, de csókunk még mindig tartott. Felvitt a lépcsőn és berontott a vendégszobába. Az ágyra rózsaszirmok voltak szórva. A vörös ágyneműt a világos rózsaszín szirmok még romantikusabbá tették. Harold letett az ágyra és ott tovább csókolgatott. Mindketten éreztük, hogy innen nincs megállás. Felhúzta a pólóm és a hasam kezdte csókolgatni, végül teljesen levette a felső ruhadarabom.. Csókjaink egyre forróbak és forróbak voltak, iszonyatosan jó érzés volt...Akartam Harry minden porcikáját! Kigomboltam ingének összes gombját, már húztam le válláról ingét amikor megálltam. 

-Harry!

-Melody! Mi történt? Nem akarod? Ha te nem én sem! Ne hara...

-Nyugi! Mindennél jobban akarom, de te nem hallottad Glendát? Sír.

-A kurva életbe! Nem igaz, hogy nekünk mindig lesz előtte valami kibaszott dolog ami miatt közbe szakad a dolog! Mi a jó büdös életet csináltam én, hogy ilyen kicsi dolog nem sikerül egy baszott szünet nélkül?! Mi a fa...

-HARRY! NYUGODJ MÁR LE! 

-Bocsi...csak...

-Semmi baj...engem is idegesít hogy sose jön össze de várj egy öt percet és folytatjuk ígérem. 

-De sietsz?

-Amennyire csak tudok.-csókoltam meg.

De kár volt...Nem bírt leállni, újra rá jött az akarat és újra az ágyon kötöttünk ki...

-HARRY! Muszáj átmennem Glendához.

-Ne haragudj! 

-Nem baj, csak add ide a köntösöm.

Harry rám adta, majd megakart csókolni, de most nem engedtem neki. Glenda engem akar így hát meg kap. Jó persze Harryt nagyon sajnálom, de nem tehetünk róla...Ez van. Glenda kicsi még. Nagyon kicsi. Át mente a húgomhoz és tényleg sírt. Kivettem a kiságyból, odaadtam neki a cumiját és már minden rendben volt...Kicsit ringattam a kezembe és visszafektettem az ágyába. Visszamentem Harryhez és akkor amit láttam még csodálatosabb volt. Gyertyák voltak az ablakban a polcokon és minden gyertyabiztos helyen. Így még romantikusabb volt. Amint beléptem a szobába Harry egy olyan folytathatjuk? pillantást vetett rám én pedig bólintottam. Odajött hozzám átkarolta a derekam és leterített a rózsa szirmokkal teli ágyra és mindent onnan folytattunk ahol abbahagytuk. Végre levettem róla az inget, majd újabb csókviharba keveredtünk...Bár nem tudom, hogy csinálta, de közben már a melltartóm is a földön hevert...Kicsatoltam az övét, majd ő levette a nadrágját. Miközben ő szenvedett a gombokkal és a sliccével addig én kihuppantam a nadrágomból.  Aztán már mindketten az ágy közepén feküdtünk és...

~*~

-Sikerült...látod...sikerült..-csókoltam meg.

-Így van...

-Senki nem zavart minket.-mosolyogtam.-Csak te meg én együtt.

-És mennyire jó volt. 

-Így igaz.-hajtottam fejem a mellkasára.

Végig simította hátam puha tenyerével, amitől még a hideg is kirázott. Kezeim a hasára tettem. Ujjaimmal kockái között rajzolgattam, amit ő nagyon viccesnek talált vagy csak csikis volt neki, mert nagyon nevetett, de eszembe sem volt abbahagyni...Annyira jó volt. Viszont abba kellett hagynom mert, Harrynek újabb meglepetése volt.

-Melody..

Felültem, majd rámásztam.

-Mond.-mosolyogtam.

-Kibírsz még egy meglepetést?

-Ha tőled van akkor száz százalék.

-Bizony tőlem van. Meg még valakitől, de azt csak utána mondom el.

-Nekem nincs ellenvetésem.-kacsintottam, és adtam egy puszit puha és édes ajkaira.-De ugye még egyedül vagyunk itthon, mert ilyen fejjel nem láthat engem senki.

-Nem. Nem egyedül vagyunk...

-Ne már!

-Itt van Glenda is. A kis ideg csináló...-nevetett.

-Nem hiszem, hogy te nem sírtál egyszer sem olyankor amikor nem kellett volna.-nyújtottam rá nyelvem.

Amit kár volt, mert ő megharapta így elég fájdalmasan beszéltem tovább. 

-Nem én már akkor is tökéletes voltam.

-Egoiszta!

-Pösze!

-Hahaha. Te halaptál meg!

-De cukin beszélsz!

-Nem vad vicces!

-De és tökéletes is!

-Na jó, inkább  mond mi az a meglepetés?

-Na gyere!-Kapott fel megint karjaiba.

Ezt ma már harmadjára csinálja. 

-De várj! 

-Mi van már megint?!

-Meg kell néznem Glendust!

-Esküszöm ezt a kis csajt legközelebb lepasszolom! Így is nehéz volt azt megcsinálnom, hogy a többiek ne legyenek itthon, de komolyan máskor őt is eltüntetem!-nevetett.

-Ilyen ha az embernek húga van!

-Látom.

-Na de göndör, barna hajú, tökéletes hercegem vigyél át Gelndushoz az én hercegnőmhöz!

-Viszlek Szerelmem!

Átvitt Glendához. Szerencsére még aludt így halk léptekkel ki is vitt egyenesen le a lépcsőn, az étkező fele. Most még a szememet sem takarta el. Karjaiban léptünk be a gyertyafényes ebédhez.A közös kedvenc zenénk szólt halkan a háttérben az All About Us. Gyönyörű volt! Bár nem tudom, hogyan csinálta, de szóhoz sem jutottam.

Az ablakokat be sötétítette, így még romantikusabb volt. Gyertyák az asztalon bor a poharakba, és virág az asztal közepén. 

-Mindig ilyenről álmodtam, de sose gondoltam volna, hogy egyszer valaki meg is csinálja ezt nekem..Köszönöm Harry!

-Most már elhiszed hogy mindennél jobban szeretlek?-csókolt meg!

-Eddig is elhittem! Én azt mondtam, hogy én jobban szeretlek.

-Most el akarod rontani a pillanatunkat?

-Én?! SOHA! Imádlak!

-Én jobban! 

-Nem hinném!

-MELLY!

-Na jó!

-Én is így gondoltam.-mosolygott.

-Egy egyformába beleegyezel?

-Legyen!

-Nagyon nagyon nagyon nagyon szeretlek!

-Én is nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szeretlek!

-Héj! Te egyel többször mondtad, hogy nagyon!

-IZABELLA!

-Jól van na csak vicceltem!

-Na én is így gondoltam!

-Hülye!

-Vagy te!

-Na!

-Jól van na én is csak vicceltem!

-Reméltem is! De mondjuk te attól még az vagy!

-Akkor te is!

-Most tényleg azt csináljuk mint az ovisok?! 

-Úgy látszik.-nevetett.-Viszont én ezzel az ovis szintű agyaddal együtt imádlak!

-Én is! Ezzel a kis droid  gondolkodásoddal együtt!

-Ki csinálta az ebédet?

-Te!

-Hát nem egészen...

-Akkor ki?

-Apukád.-mosolygott.

-Tényleg?

-Aham. Szövetkeztem vele.

-A kis cseles.

-Az vagyok ám. Na de akkor ki szervezte az ebédet?-kacsintott.

-Te! Te kis tökéletesség!

-Csak utánad!

-Megint kezdjük?

-Látod.

-Egy ugyan olyan tökéletesek vagyunkba kiegyezünk?

-Persze!-csókolt meg.

Hosszas csókunk után letett, majd leültem a székre és elkezdtük a három fogásos gyönyörű ebédet.