26. Fejezet-"Köszönöm, hogy vagy nekem..."

Sziasztok:)
Nagyon sajnálom, hogy abbahagytam a blogot, de egy újat próbáltam kezdeni, de az nem lett annyira jó, így úgy döntöttem, hogy ezt folytatni fogom:) Rengeteg érzelgős és depis rész lesz, mivel mióta nem írtam azóta túl vagyok 2 szakításon...(hozzáteszem ugyan azzal a fiúval...:s) na de ez mind1:) remélem olvasni fogjátok sokan és komiztok is:) na de inkább abbahagyom ezt a dumát el is kezdem a részt:)
jó olvasást:)

Reggel mikor felkeltem, Harry már nem volt mellettem. Kimásztam az ágyból és odamentem a kiságyhoz, de Glenda sem volt már ott. Felvettem a köntösöm és a mamuszom, majd lementem. Lefele sétálva a lépcsőn, egyre hangosabb nevetéseket hallottam. Amikor leértem  a nappaliban ott ült az egész One Direction, apa, Eleanor Brendon és Liam kezében Glenda. Ahogy megláttak mind a 8-an egyszerre köszöntek. Harry odasétált hozzám megcsókolt, majd átölelt. Megfogta a kezem és oda vezetett a többiekhez. Mivel már több hely nem volt ezért Harry ölébe ültem. Olyan jó volt velük...mint egy nagy család...csak egy valaki hiányzott...anya. De bár nincs velünk, tudom, hogy onnan fentről lát minket és vigyáz ránk.
-Hogy vagy szépség?-kérdezte Lou.
-Köszönöm jól. Vagyis már jobban.
-Az a lényeg.
-Liam most én jövök.! Én még nem is fogtam Glendát...
-Jaj ne türelmetlenkedj már Niall! 
-De akkor is én jövök! Nálad vagy már 1 órája ott van.
-Mióta vagytok itt?-kérdeztem.
-Úgy már vagy 7 órája?!-válaszolt Zayn.
-7 ÓRÁJA?! Most hány óra?
-Naaa de Liam add már ide!
-De Niall el ne ejtsd!-gúnyolódott Louis.
-Hahaha. Nagyon vicces.
-Na de hány óra van?
-Dél múlt 4 perce.
-5 órakor jöttetek?!
-Aham. Nem bírtunk aludni és Harry mondta, hogy itthon van Glenda gondoltunk meglátogatunk titeket.-mondta Zayn.
-Ez kedves.-mosolyogtam.
-Melody ez a gyerek büdös! Mi lett ezzel?-nézett rám Nialler, Glendát a magasba emelve.
-Niall, de hülye vagy.-röhögött Louis.-Betojt tőled a gyerek.
-Nem de most tényleg! Valaki tegye tisztába irtó büdös!
-Na add ide.-nevettem
-Hagyd! Majd én!-Állt fel Harry is.
-Ohh a kis cuki pasi pelust cserél.-röhögött Zayn.
-Hahaha. Vicces vagy.
Felmentünk Harryvel és Glendával az emeletre.
-Harry a fiúk is jönnek anyu temetésére?-kérdeztem.
-Igen. Egy külön táskában hozták a ruhájukat is.
-Értem. Viszont szerintem ideje lenne készülődni, mivel 3-kor kezdődik...
-Rendben. Szólok majd nekik. 
-Köszönöm.-nyomtam egy csókot a szájára.
-Amúgy Glenda is 5-kor kelt?
-Igen.
-Akkor most őt is fektessük le, mert nem akarom, hogy ott sírjon. 
-Oké. Nyugodtan kezd el öltözni, én majd mindenkit elintézek.
-Köszönöm. 
-Csak természetes.
Elsétáltam a gardróbomhoz és kivettem a fekete ruhámat, amit még egyszer anyától kaptam és azt mondta, hogy "Ezt a ruhát kicsim akkor vedd fel ha úgy érzed egy nagyon fontos emberrel vagy emberhez mész el..." Azt hiszem most egy nagyon fontos emberhez megyek el..Leemeltem a vállfáról a ruhát, majd a könnyeimet letöröltem arcomról.

Felvettem a ruhát és megkértem Harryt hogy a cipzárt húzza fel a hátán. Miután felhúzta átölelte a derekamat, megcsókolta a nyakam és a fülembe súgta. 
-Gyönyörű vagy szerelmem.
Megfordultam, karjaimat nyaka köré fonta és megcsókoltam.
-Köszönöm.
-Mindennél jobban szeretlek, és sosem akarlak el veszíteni! Te vagy az az ember az életemben aki fényt hoz a mindennapokba, aki megtanított szeretni, és aki bebizonyította nekem hogy van első látásra szerelem. 
-Én is nagyon szeretlek.
Hosszas csókolózásunkat Niall szakította meg.
-Mit csináltok már ennyi ideig?!-nyitott be az ajtón.-Jaj elnézést bocsánat nem akartalak titeket megszakítani.
-Nem semmi baj.-mosolyogtam rá.
-Niall ideje készülődni a temetésre.
-Oké szólok a srácoknak.
-Köszi haver. 
-Nincs mit.
Niall kiviharzott a szobából, Harrynek pedig kivettem az öltönyét a szekrényből.
-Ez jó lesz?-kérdeztem.
-Tökéletes.
Felvette a fekete nadrágját a fehér ingét és az öltönyét, majd a nyakkendőjét segítettem megkötni és már készen is volt. Lement a nappaliba megnézni, hogy haladnak a többiek én pedig elmentem a fürdőszobába megcsinálni a hajam és a sminkem. A hajamat kontyba csináltam a sminknek pedig szempillaspirált tettem fel. Készen voltam teljesen, kivéve lelkileg. Nem tudtam felfogni, hogy elveszítettem az édes anyukámat. Mindennél jobban hiányzott. Amikor lementem a többiekhez, akkor már mindenki készen volt, így indulhattunk is.

~*~

-Véglegesen is elbúcsúztunk anyától.-csordult ki egy könny a szememből, Harry mellett feküdve.

-A sors így akarta.

-De miért?

-Ezt már nem fogjuk megtudni...

-De legalább a temetés gyönyörű volt.

-Igen. Egy olyan csodálatos és gyönyörű nőnek mint anyukád egy ilyen járt.

-Szeretlek Harold!

-Én is Melody!

Egy csókot nyomtam a barátom szájára és már el is aludtam.

*Harry szemszöge*

Kimondhatatlanul sajnáltam Melodyt. Én nem tudom, hogy élném túl, ha anya meghalna. Meglody elmondhatatlanul erős lány. Nem elég, hogy elvesztette az anyukáját, a testvére öngyilkos akart lenni, még egy kisbabát is ő nevel fel 16 évesen..Jó persze van segítsége de akkor is. Most csak így nézem ahogy alszik és látom ahogy egy könnycsepp végig gurul tökéletes arcán. Elvileg a nagykönyvben minden megvan írva...de én mégis mindent köszönök azért hogy őt megismerhettem és az életem részévé vált. Ő az igazi akit kiskorom óta vártam. Tudom, hogy nélküle nem lenne teljes az életem. 

-Köszönöm, hogy vagy nekem Melody Izabella Scott. Szeretlek.-súgtam a fülébe, mire ő elmosolyodott.

*Melody szemszöge*

Bár Harry felébresztett megérte. Egy olyan mondatot súgott a fülembe, hogy 

"Köszönöm, hogy vagy nekem Melody Izabella Scott. Szeretlek." 

Egyben szomorú voltam, mert már nincs velem az anyukám másrészt viszont mindennél boldogabb, mert itt van nekem Harry. A tökéletes fiú, aki már örökre az életem része marad!