24. Fejezet-Az a kép

Sziasztok:)
Bocsi, hogy ilyen sokig nem hoztam részt, de nem volt se időm, se ihletem..:s

De itt az új rész, nem tudom, milyenre sikerült de azért remélem tetszeni fog :)

Jó olvasást!:)

*Harry szemszöge*

Ültem az autóban és elindultam megkeresni Niallt. Pár perc kocsikázás után megtaláltam. Szerencsém volt, bár neki kevésbé...Szegény pont lerobbant. Gyors leparkoltam mellette és kiszálltam. 

-Niall ne haragudj! Nem akartalak megbántani...Hülye vagyok! Igazad volt...

-Harry hagyj!

-De kérlek bocsáss meg! Sose gondolkozok előre...Igazad volt...

-Harry ígérj meg valamit!

-Bármit!

-Megváltozol! Változtatsz a rossz szokásaidon!

-Ígérem.

Niall odalépett hozzám és átölelt. Nagyon örültem, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megbocsát. 

-Hívtál már szerelőt?

-Igen, mindjárt ideérnek.

-Megvárom veled, aztán haza viszlek, vagy ahová akarod.

-Mert te nem jössz haza?

-Nem, bemegyek Mellyhez.

-Ja értem.

-Amúgy miért nem meséltél Juliáról? 

-Valahogy nem volt alkalmam. Ma meg amikor a kocsiban ültünk, próbáltam, de azt mondtad, hogy most nem érdekellek...

-Kérlek ne haragudj!

-Nem haragszom.-mosolygott.

-De most viszont van időnk, mesélj róla.

-Hát, gyönyörű, kedves, megértő, barátságos és egyszerűen imádom. Ja és a legfontosabb imád enni.

-Mint te!-nevettem.

-Pontosan.

Beszélgettünk még  egy kis ideig, amikor megérkezett a felmentősereg. Niall kocsiját elvitték a szervizbe én pedig Niallt vittem haza. Kitettem otthon a ház előtt és már mentemis be a kórházba. Melody gondolom már várt, mert amikor odaértem a nyakamba ugrott.

-Végre.-csókolt meg.-mi volt ez a Nialles dolog? Akkor most van barátnője?

-Igen van-mosolyogtam.

-De jó.

-Szerintem is.

Egészen estig bent voltam Melodyval és Brendonnal a kórházban de aztán amikor Melodynak sikerült elaludni hazajöttem.

*Melody szemszöge*

Reggel amikor felébredtem, Harry már ott volt. Örültem neki. Végre hazamehettünk Brendonnal. Gyors összepakoltuk a cuccainkat, majd átvettük a papírokat és indultunk haza. Kiérve a kórházból rengetek újságíró és fotós volt. Harry megmondta, hogy most nem nyilatkozunk, majd áttörtük magunkat a tömegen és beültünk a kocsiba. Az út, némán telt. Egy szót sem szóltunk. Szerencsére hamar hazaértünk és végre otthon lehettünk. Harry jött velünk. Amikor  besétáltunk a nappaliba apa tévét nézett. Odamentem hozzá, átöleltem, majd megpusziltam.

-Szia Apu.

-Jaj Melody! Kicsim! Ne haragudj.-csurgott le egy könny az arcán.

-Miért?

-Mert nem mentem be hozzátok...

-Jaj apu...rosszabb lett volna...neked is és nekünk is...te itthon kipihented magad és egy kicsit gyászoltál.

-Holnap lesz.

-Mi lesz holnap?

-A temetés...-csordult ki még egy könnycsepp a szeméből.

Amíg én apával beszélgettem, Harry felkísérte Brendont a szobájába.

-Ilyen hamar?

-Igen..

-De hogyan?

-Nem akartam sokáig húzni a dolgot...
-Értem...Te mindent elintéztél?
-Igen. Eleanor segített egy kicsit. 
-De ő nem is mondta.
-Mert megkértem.
-Rendben. Apu én felmegyek a szobába.-pusziltam meg a homlokát.-vagy esetleg lent maradjak veled?
-Nem nem kell kicsim menj csak.
Felindultam a lépcsőn, Harry pedig éppen akkor jött lefelé. A pillantása azt kérdezte, hogy mi van apuval? Lehunytam a szemem megfogtam a kezét és felmentünk a szobába. Eleanor amikor megpillantott a nyakamba ugrott és átölelt. Szorosan öleltük egymást. Amikor elengedtük egymást besétáltunk a szobámba. Harry az ágyamon ült. Egy képet fogott a kezében. Könnycseppek hulltak a szeméből. Nem tudtam elképzelni mi történhetett...kép van a kezében. Honnan kerített olyan képet a szobámból amin sír? Nem értettem. 
-Akkor én most inkább kettesben hagylak titeket.-súgta a fülembe Ell.
-Köszi...
Eleanor kisétált a szobából én pedig Harryhez mentem. 
-Mi a baj?-térdeltem le elé.
-Semmi.-törölte meg a szemeit. A képet pedig lefordítva az éjjeliszekrényemre fektette.
-Semmiért nem sír az ember...-csókoltam meg.
A kép felé nyúltam, de Harry megfogta a kezem.
-Ne...-suttogta halkan.
-Miért?
-Nem  akarom hogy sírj.
-Harry...-simítottam meg az arcát.-mi van a képen?
Nem szólt semmit. Egy könnycsepp gördült le selymes arcán, majd lesütött szemmel a padlót kezdte el bámulni. Kezeimet levettem arcáról, majd felemeltem a képet. Hosszasan néztem és csak néztem a képet. Megszólalni nem tudtam...Csak bámultam a képet. Nem néztem fel, pedig éreztem Harry tekintetét. Nem tudtam mit csináljak. Sírjak vagy erős legyek? Nem sikerült erősnek maradnom. A könnycseppek mintha versenyt futottak volna egymással, úgy folytak a szememből. A kép elmosódott és nem láttam belőle semmit. Harry lejött mellém a földre, és magához húzott. Fejemet a vállába fúrtam és úgy zokogtam. A kép kiesett a kezemből. A levegőt egyre nehezebben vettem. Szaggatottan lélegeztem és csak szipogtam. Harry egyre erősebben ölelt és a fülembe súgta.
-Ne sírj...ennek így kellett történnie...