21. Fejezet-Kórházban

Sziasztok! 

Ugye kérdeztelek titeket, hogy érdemes e folytatni a blogot:) Azt mondtátok, hogy folytassam és én így is teszem :) Folytatni fogom :3 Nagyon jól estek a komik, köszönöm <3 Egy kivételével...Tudom, az az ő véleménye, de ha  már lehúzza az írásomat, legalább NÉVVEL! Azért remélem tetszeni fog ez a rész :) 

Jó olvasást! <3

Szorítottam Harry kezét. Arcáról folyt a víz és remegett. Könnyei szét áztatták pólóját. Láttam arcán, hogy nem bírja sokáig...

-Mindjárt készen vagyunk.-mosolygott a nővér.-Már csak a tetanusz oltást kell beadnom.

Harry arcán kitört a rémület. 

-Tetanusz?! Ugye ez csak egy rossz vicc! Inkább fertőződjön el, de belém tűt nem szúrnak!
-Harry.-néztem a szemébe.-Túl fogod élni. Ha ezt kibírtad, ez már annyira nem fog fájni.
Hazza bólintott egyet. Átöleltem. A nővér előkészítette az injekciókat. Miközben a nővér beadta Harrynek az injekciót, végig öleltem.
-Készen vagyunk.-mosolygott.
-Mi? De a tetanusz?! Még be sem adta.
-Ugye mondtam, hogy fog fájni.-adtam egy puszit az arcára.-a fájdalomtól, úgy elzsibbadt az oldalad, hogy 3 szúrást, már meg sem éreztél.
-Bekötöm és már mehetnek is.
A nővér bekötötte a sebét,  és már mentünk is vissza a kórterembe, ahol én voltam. Visszafeküdtem az ágyba, Harry pedig leült a székre. 
-Brendonnal mi van?-jutott hirtelen eszembe a bátyám.
-Maradj itt, megnézem.-fogta meg a kezem Hazza. 
-Én is veled megyek! 
-Neked pihenned kell!
-Mondod ezt te!
-De te elájultál...
-Téged, pedig leszúrtak...
-Jó..jó, jogos...gyere, menjünk..
-De azt se tudjuk hol van Brend.
-Én tudom...végig vele voltam, amikor épp nem veled.
-Oké. Akkor menjünk.
Amint kisétáltunk az ajtón, Eleanor rohant felénk.
-Úristen Melly! Jól vagy? Mi van veled?
-Nyugi Ell, jól vagyok. Már nincs semmi bajom. De Lux hol van?
-Lou reggel jött érte. 
-Mit mondtál neki? Nagyon mérges volt?
-Nem, nem volt mérges egyáltalán. Azt mondta, hogy Luxal az ilyen gyakran előfordul.
-Huhh. Már megijedtem.
-Amúgy hova mentek?
-Brendonhoz.-jelentette ki Haz.
-Én is mehetek?
-Persze.-karoltam át.
Brendon nem volt tőlem messze. Körülbelül 2 folyosóval volt arrébb. Beléptünk a terembe, ahol Brendon egyedül feküdt, csak az orvosok vették körül. Rögtön odaszaladtam, mert nem tudtam, mi van vele. Brend ébren volt. Szememből a könnyek újra utat törtek maguknak. Boldog voltam, hogy a testvérem már jól van. Nem tudom, mit csináltam volna, ha meghal. Amikor az orvosok megláttak, közelebb engedtek hozzá, hogy megölelhessem.
-Soha többet ne merj ilyet csinálni.-súgtam a fülébe.
-Esküszöm, nem fogok!
-Mr. Styles beszélhetnék magával?-hallottam az egyik orvos hangját.
-Természetesen.-felelt Hazza.
Harry és Mr. Star (legalábbis ez volt írva a köpenyére) kimentek a teremből, én pedig odaengedtem Ellt Brendonhoz.

*Harry szemszöge*

-Mr. Styles, Miss. és Mr. Scottról szeretnék magával beszélni.-közölte velem az orvos.

Féltem, nem tudtam, miről lehet szó...Valami rossz történt velük?! Miért ilyen komolyak az orvosok?

-Szerencsére mind a ketten jól vannak, mint láttam.-mondtam az orvosnak.

-Sajnos a látszat néha csal...Bár tényleg jól vannak, mármint, sokat javult az állapotuk,  de nagyon vigyázni kell rájuk, hogy ne érje őket semmi megterhelő dolog...

-Persze ez természetes! 

-Tudom, hogy maga egy világsztár és éppen ezért mondom magának, hogy állítsa le a rajongóit, hogy semmi fenyegető levelet ne írjanak Melodynak, mert azzal romolhat az állapota.

-Rendben! És mikor mehetnek haza a kórházból?

-Még egy éjszakát bent tartjuk őket, megfigyelésen, de holnap haza mehetnek mind a ketten.

-Köszönöm.

-Nekem ez a dolgom.-mosolyodott el Mr. Star.

Kezet fogtunk, majd ő az egyik irányba ment tovább én pedig a másikba, vissza Brendonékhoz. Amikor beléptem, mindenki nevetett. Ezen elmosolyodtam és boldog voltam, hogy ez az eset után még tudnak boldogok lenni.

-Apa hol van?-kérdezte Brend.

-Tényleg apu?!-nézett rám Melly.

Én egy fej rázással jeleztem, hogy nem tudok róla semmit.

-Nyugi, otthon van. Amikor eljöttem még aludt. Nincs semmi baja.-nyugtatott meg mindenkit Ell.

-Brendon nincs senki ebben a teremben rajtad kívül, átkérem magam hozzád. Mit szólsz?-kérdezte Melody a bátyját.

-Én benne vagyok!

-Nem akarlak még egyszer elveszíteni!

-Nem fogsz.

-Akkor gyertek, menjünk át Melody cuccaiért.-mondtam.

-De először én megbeszélem az orvosokkal.-mondta Melody.

-Rendben, veled megyek.-fogtam meg a kezét.

Elsétáltunk a portáig és megkérdeztük, hogy lehetséges e a csere. Szerencsére megengedték, csak annyit mondtak, hogy a csomagokat nekünk kell elvinni. Bár ez nekünk természetes volt. Vissza mentünk Melody helyére, és nagy meglepetésünkre, 4 fiú hátát láttuk meg egymás mellett ülve Melly ágyán. Melody megörült és egyből nekiugrott a fiúknak hátulról. 

-MELODYYYYYYY!-hangzott egyszerre a 4 fiú hangja. 

Louis felkapta a hátára és forgott vele hármat. Amint letette mind a 4-en köré álltak és egyszerre ölelték meg. Én az ajtónak dőlve mosolyogva figyeltem őket. Amint vége lett az óriás ölelésnek Louis odajött hozzám és átölelt. 

-Áhh.-nyögtem egyet.

-Te jó ég Harry! Mi a baj? Mi történt?

Melody odaszaladt hozzám. 

-Nagyon fáj?-kérdezte.

-Túlélem.-nyögtem ki.

-Úristen! Mi fáj neki? Mi történt? Nyögjétek már ki!-kiabált Loui.

-Nincs semmi, csak egy kis seb.

-Ja persze...Hol van?

-Itt.-mutattam az oldalamra.

Louis felhúzta a pólómat. 

-Harold Edward Styles és Melody Izabella Scott! Mi folyok itt? Mi történt Harryvel?

-Mondom, szereztem egy kicsi sebet...

-Harry Louist, nem fogjuk meg hazudtolni!-mondta Melly.

-Melodynak igaza van! Mond el szépen részletesen! Mi történt veled?

Elmeséltem mindenkinek, hogy egy kést szúrtak az oldalamba, de nincs semmi bajom, mert már lekezeltek.

20. Fejezet-"Ne félj, megvédelek mindentől!"

Hát sziasztok....Kicsit szomorú vagyok, mert nem komiztatok....mindössze Julcsi*_*-tól kaptam <3 Köszönöm neki! Nagyon szépen kérlek titeket, hogy komizzatok mert, ha nem tudom, hogy sikerült, akkor abbahagyom...:s Na mindegy..... Amúgy itt is érdeklődhettek a blogról: http://ask.fm/gogszi Remélem ez a rész tetszeni fog :)
Jó olvasást! <3

*Melody szemszöge*

Ültem a széken és bámultam a képernyőt...Komolyan mondom, mi jöhet még? Anya halála, Lux szája, és most még ez is...Ártottam én bárkinek is?!
-Melody nyugodj meg!-nyugtatott Harry.-Majd kitalálunk valamit a fiúkkal.
Nem szóltam semmit, csak bámultam a padlót. Egy nővér lépett oda hozzánk, hogy átadja Lux papírjait. Harry aláírta őket és haza indultunk a kórházból. Amint kiléptünk az ajtón, fotósok ezrei támadtak le minket. A vakuk villanásától alig láttunk. Kérdések hada, lökdösődés...
-Tényleg együtt vannak? 
-Melody! Lehet egy kérdésünk?
-Mióta tart a kapcsolatuk?
-Mi van  maguk között?
-Csak a média miatt jöttek össze?
-Hol ismerkedtek meg?
-Szoktak veszekedni?
-Ki ez a másik nő?
-Mi történt Baby Luxal?
-Ki miatt voltak kórházban?
Harry magához húzott mind a  háromunkat és a fülembe súgta.
-Nem kell félned, mindjárt elintézem őket. Itt az autó kulcsa, menjetek Ellel Luxal a kocsihoz és szálljatok be.-Lökött el magától Harry. 
-Oké. 
Megfogtam Eleanor kezét és kihúztam a tömegből. A fotósok egy fele Harrynél maradt, de a maradék jött velünk. Ellel futni kezdtünk és gyors beültünk az autóba.
-Harry mit fog csinálni?-kérdezte Ell.
-Nem tudom, biztos kitalál valamit. 
-Nézd Melody ott van a telefonja! Hívd fel Pault!
-Ez jó ötlet. 
Harry telójáért nyúltam, amikor nyílt az ajtó, Hazza bepattant a kocsiba. És teljes erőből nyomta a gázt és elhajtott. 
-Lányok jól vagytok?-kérdezte.
-Persze!
-Neked lett valami bajod?
-Nem...-halkult el.
Tudtam, hogy történt vele valami, de nem tudtam mi. Bár még csak 2 hete vagyunk együtt, ismerem annyira, hogy tudjam, mikor mond igazat és mikor nem. Hagytam inkább. Most senkinek nincs ereje veszekedni. Előre fordultam. Bámultam ki az ablakon és azon gondolkodtam, mi történhetett Harryvel. Megütött valakit? Vagy őt ütötték meg? 
-Harry?
-Tessék Melody?!
-Lou mérges lesz rám?
-Nem tudom, de ha mérges lesz, majd én kimagyarázom...Ne félj, megvédelek mindentől!
Ezt a mondatot, örökre a szívembe vésem. "Ne félj, megvédelek mindentől!" Hátra néztem Ellékre. Mind a ketten mélyen aludtak. Harry rám nézett. 
-Haza értünk életem.
Csak rámosolyogtam, majd felébresztettem a hátul szunyókáló lányokat. 
-Ell. Hazaértünk.
Eleanor a szemét lassan kinyitotta, majd magához szorította Luxot és kiszállt a kocsiból. Én is kiszálltam, majd Harry is követte a példánkat. Bementünk, Ell felment Luxal a szobába, hogy lefektesse én pedig felmentem Brendon szobájába, hogy megnézzem itthon van e. Harryvel kézen fogva mentünk fel a lépcsőn, mert féltett, nehogy valami bajom történjen. Amikor bekopogtam Brendon ajtaján, nem szólt ki senki. Még egyszer kopogtam, semmi válasz. Benyitottam, de amit ott láttam, azt nem akartam elhinni. Kitéptem a kezem Harry kezei közül és odarohantam a bátyámhoz. Körülötte minden tiszta vérvolt, egy penge volt a másik kezébe. Az alkarja tele volt vagdosással. 
-Harry hívd a mentőket!
Harry a telefonja után nyúlt és már hívta is őket. Én csak mozgattam Brendont...Próbáltam felébreszteni, de nem ment...A mellkasa, már alig mozgott. A sírást nem tudtam abbahagyni. Csak fogtam a bátyám kezét és sírtam mellette. Nem tudtam mit tenni. 
-Mikor jönnek már?-kiabáltam Harryre.
-Nem tudom.
-Akkor hívd fel őket, hogy siessenek!
-Melody kicsim.-guggolt le mellém.-Sietnek hidd el! Nem tudunk mit tenni. 
-De meg fog halni!
-Nem fog! Brendon erős fiú!
Harry karjai közé borultam. Átölelt és csak ölelt. Sírtam, nem tudtam mást csinálni. 
-Nem akarom elveszíteni egy nap alatt a családom.
-Nem fogod!-ölelt erősebben. 
Átöleltem Harryt a csípőjénél fogva, de ekkor felnyögött.
-Mi a baj?-kérdeztem ijedten.
-Semmi. Csak...csak...kiroppant a lábam.
Nem akartam hinni neki, tudtam hogy csak blöfföl, de most még inkább nem lett volna erőm veszekedni. Hallottuk, amint a mentők szirénázva jönnek így hát Harry leszaladt, hogy kinyithassa nekik az ajtót. Felsiettek a mentősök és oda mentek Brendonhoz. 
-Nem lélegzik!-kiáltotta az egyik férfi.-Hozzátok a lélegeztetőt és a hordágyat!
Engem kikísért egy másik fiatalember, hogy nem lehetek bent. Harry magázol ölelt. Olyan erősen szorított, amennyire csak tudott. A könnyeim egymást követték, mint engem most ezek a szörnyűségek. Amikor megláttam, hogy a testvéremből csövek lógnak ki, és egy hordágyon fekszik, még a levegőt is nehéz volt vennem. Úgy éreztem, nem bírom tovább. Egy mozdulattal összeestem és a padlóra dőltem. 

*Harry szemszöge*

Ott álltam egy helyben és fogtam Melodyt, de egyszer csak összeesett. Az egyik orvos, rögtön odaszaladt hozzánk. Melodynak rögtön a mellkasát kezdte el nézni. 
-Lélegzik, de be kell vinnünk őt is a kórházba. 
-Mi történt vele, hogy csak így hirtelen összeesett?-kérdeztem remegő hangon.
-Elájult.
-Ugye vele mehetek a kórházba!
-Természetesen. 
Átszaladtam Ell szobájába és felébresztettem. 
-Eleanor! Melody elájult! Brendon pedig meg akarta ölni magát. Be kell mennem a kórházba! Te maradj itt Luxal! És NE csinálj magaddal semmit!
-Úristen micsoda? Én is veled megyek!
-Nem, te maradj itt Luxal és vigyázz rá! 
-Oké, de te pedig Melodyra vigyázz! 
-Amit megtehetek, azt megteszem, hogy jobban legyenek!
Lerohantam a lépcsőn, és a mentő autó felé vettem az irányt.Megmutatták, hova kell ülnöm és beültem. Melody még mindig nem volt magánál. Lélegeztető gépen volt. A mentő elindult. Egy orvossal voltam hátul Melodyval és Brendonnal együtt. Ha Brendon meghal, azt Melody sem fogja túl élni..10 perc múlva már a kórháznál voltunk. Én végig Melody mellett és Brendon mellett voltam. Kórteremről kórteremre jártam. Egyszer Melody egyszer Brendon. Amikor Brendonnál voltam, éppen akkor lépett be egy orvos. 
-Doktor úr! Mi van Brendonnal? Javult az állapota? 
-Mr. Styles Brendon, rengeteg vért vesztett, de már jobban van. Most épp az érzéstelenítők hatása alatt van, de jobban lesz. 
-Köszönöm.
Leültem Brendon mellé egy székre, majd megfogtam a kezét. 
-Brendon, nem hagyhatod itt Melodyt! Vigyáznod kell a kishúgaidra! Tudom, hogy fáj az, hogy elvesztetted az édesanyádat, de ez nem megoldás. Így te is fájdalmat okozol mindenkinek. Nem a húgodnak kellene rád vigyázni, hanem neked rá.
Felálltam a székről és kimentem. Átsétáltam Melodyhoz, hogy megnézhessem, ő hogy van. Csak feküdt egy helyben, nem mozdult. Mellé is leültem egy székre, majd neki is megfogtam a kezét. Nem szóltam egy szót sem, csak fogta a kezét. Egy könnycsepp gördült ki a szememből. Lecsöppent Melly kezére. Megcsókoltam a karját, majd a száját. Melody nehézkesen, de kinyitotta szemeit és rám pillantott. 
-Melody! Édesem! Jobban vagy?
-Mi történt?
-Elájultál, amikor Brendont...-nem hagyta, hogy befejezzem.
-Nem, nem velem, hanem veled!-mutatott a pólómra.-Tiszta vér vagy!
Ránéztem a fehér felsőmre és tényleg tiszta vér volt.
-Velem semmi, biztosan csak amikor Brendonnál voltam, véres lett.
-Ezért van rajta egy lyuk is igaz?! Harold nekem, ne hazudjál, gyere ide!
Mit tehettem volna?! Hát közelebb mentem Melodyhoz. 

*Melody szemszöge*

Tudtam, hogy Harry titkol előttem valamit. De amikor megláttam a véres pólóját, nem bírtam tovább. Közelebb sétált hozzám, én pedig felültem az ágyon. Felhúztam a pólóját és egy mély sebet láttam a testén. 
-Úristen Harry! Ez...ez...micsoda? Mi történt?
-Amikor kijöttünk a kórházból és az újság írok és a fotósok letámadtak minket, ez akkor történt.
-De hogyan?
-Amikor magamhoz húztalak titeket, hogy menjetek a kocsihoz, egy ember, beléd akart szúrni egy kést. Ezért löktelek el téged, hogy ne tegye ezt veled. 
-Így inkább magadba szúrattad a kést?
-Igen. 
-Akkor ezért mondtad, hogy "Ne félj megvédelek mindentől!"
-Igen. Nem tudom mit csináltam volna, ha leszúrnak téged. 
-De Harry, téged le kell kezelni. Így is rengeteg vért vesztettél!
-Nem kell, kibírom.
-HAROLD! Ide hívok egy orvost és megmondom neki, hogy kezeljenek le.
Megnyomtam a nővér gombot, és 2 percen belül, egy nővér jött be a szobába.
-Mi történt?
-Semmi, csak a barátomat le kéne kezelni.
-Rendben. Jöjjön velem Mr. Styles. 
-Nem lehetnek, hogy itt csinálja meg?
-Itt nem tudom. Nincsenek olyan eszközök. 
-Akkor hozzon ide.
-Uram, nem lehet!
-Akkor legalább a barátnőm jöhessen velem!
-Miss. Scott fel tud állni?
-Persze. Pattantam ki az ágyból.-de nem kellett  volna olyan hirtelen, mert megszédültem.
-Jól vagy?-ugrott oda hozzám Harry.
-Semmi bajom, csak hirtelen keltem fel.
Megfogtam Harry kezét és a nővérrel együtt elmentünk egy másik kórterembe. 
-Itt is lennénk. Nem kell félni.-nézett Harryre mosolyogva a hölgy.
Hazzának remegni kezdtek a kezei. 
-Ne félj drágám.-suttogtam a fülébe.
-Ha velem maradsz, nem fogok.-csókolt meg.
-Üljön le ide.-mutatott az orvosi ágyra a nővér.
Harry leült, de a kezemet még mindig fogta. 
-Vegye le kérdem a pólóját.
Harryről segítettem levenni, majd a nővér közelebb lépett. Megnézte a sebet.
-Ez elég veszélyes seb. Előre szólók, nagyon fog fájni a fertőtlenítés. 
Én csak nevettem egyet. Harrynek a szemei, kikerekedtek és már majdnem kicsordultak a könnycseppek. A nővér hozta fertőtlenítőt, rám nézett és egy pillantással jelezte, hogy most fogjam elég erősen Hazza kezét. Harry kezét olyan erősen próbáltam szorítani, ahogyan csak tudtam. De amint elkezdte a nővér fertőtleníteni a sebet, Harry még nálam is erősebben szorította a kezem. Fogait összeszorította, és a szeméből könnycseppek csordultak ki. Az összes könnyét letöröltem, majd a fülébe súgtam.
-Ügyes vagy! Imádlak.-majd a szájára nyomtam egy csókot.
Hazza becsukta  a szemét. Nem reagált arra, amit mondtam neki. Ekkor intettem az ápolónak, hogy hagyja abba egy kicsit. Abba is hagyta. Én átöleltem Harryt és újra a fülébe súgtam.
-Ügyes vagy! Imádlak.-majd megint megcsókoltam. 
Mindent egy mosollyal viszonozta, és a fülembe súgta.
-Nagyon fáj.-gördült ki egy újabb könnycsepp a szeméből.
-Elhiszem. De veled leszel végig.
-Tudom, de ez nem sokat segít.
-Ezt én is tudom, de már csak egy kicsit kell kibírnod.
-Remélem.
-Folytathatom?-kérdezte a hölgy.
Harryre pillantottam ő pedig bólintott. Hazza újra össze szorította a fogait a nővér pedig újra elkezdte a műveletet.

19. Fejezet-Mi jöhet még?!

Hát Sziasztok! :) Haza jöttem és meg is írtam nektek az új részt! :) London tényleg gyönyörű város, imádom <3 Remélem, aki még nem volt ő is egyszer majd kijut :) Jött egy olyan komment, hogy csúnya  a főszereplő, ezért, hogy neki, is tetszeni, le fogom cserélni...De ha már "kritizáltad" , legalább névvel tetted volna....Na de mindegy :P  Amint tudom, lecserélem a főszereplőt...Vissza térve ehhez a részhez, egy cseppet szomorúra sikeredett...:'S Meg hát nem is lett valami hosszú...:l Azért remélem tetszeni fog :) Légyszi Komizzatok! :3 

Jó olvasást! ;)

Senki nem szólt bele a telefonba...néma csend volt...

-Mi történt? Mondja meg kérem!

-A kisbabát sikerült megmentenünk, de az édesanyját már nem sikerült...

-Micsoda? Ugye nem...-tört ki belőlem még jobban a sírás.-Hol vannak?

Az úr elmondta a hely nevét, én pedig átszaladtam Eleanorhoz.

-Eleanor! Érlek vigyázz Luxra!

-Mi történt? Úristen mi van veled Melody?!

-Anya...anya...

-Mi van vele?

-Meg...meg...meghalt....-borultam a vállára.

-De nem, az nem lehet...

-Vigyázz kérlek Luxra, el kell mennem arra a helyre...

-Veled megyek!

-Nem, te maradj itt Luxal!

-De mégis, hogy mehetnél el egyedül?

-Hívok egy taxit.-tört ki belőlem még jobban a sírás.

-Harrynek szóltál már?

-Nem, nem is akarok.

-De szólok neki.

-Ne. Nem kell neki szólni.

Kirohantam a szobából, mert Lux sírni kezdett. Lux a földön feküdt, az ajkaiból folyt a vér...Felkaptam és rögtön átszaladtam Ellhez.

-Ell gyere! Mennünk kell!

-Te jó isten! Mi lett Luxal?

-Nem tudom.. Hívj gyors egy taxit! De nagyon gyorsan.

Luxot felöltöztettem egy melegebb ruhába, és szerencsére gyorsan megérkezett a taxi.

-Gyerünk.

Kiszaladtunk a taxihoz.

-A gyermekkorházba kérem.-mondta Ell.

A taxis, amint meglátta Lux száját, belehúzott. Eleanor kivette a kezemből Luxot, majd átölelt. Én csak zokogtam és azon gondolkodtam, mi jöhet még...Oda értünk a kórházhoz, Eleanor bement Luxal én pedig megkértem a sofőrt, hogy amilyen gyorsan csak tud, menjen a helyszínre. Szerencsére nem telt 10 percbe, és már oda is értünk. Átadtam a pénz és már rohantam is. A helyszínen rendőrök mentők, tűzoltók álltak. Korom fekete sötétség volt, csak a villogó fények világították be a teret. 2 autót láttam ami darabokra van törve. Körbe volt kerítve a terület. Átakartam bújni a szalagok alatt és odamenni anyához, de egy erős kéz megfogott

-Elnézést, de ez zárt terület...

-De az édesanyám ott van! Kérem.

-Melody Izabella Scott?

-Igen.

-Jöjjön velem.

Átölelt és elvitt anyához. Egy mentőautóban feküdt. Körülötte minden tiszta vér volt. Sírva térdeltem le mellé. Kezét megfogtam, de éreztem, hogy nincs velem. Tudtam, hogy én vagyok a hibás. Én veszekedtem vele reggel. Egy nővér lépett be a mentőautóba. Egy ici pici kisbabát tartott a kezében. Elálltam anya mellöl és a hölgyhöz léptem. Átadta a kezembe a kisbabát.

-Melody itt a kishúgod. Szerencséje volt. Sikerült megmentenünk.

Az én kishúgom?! Az nem lehet. Gondolkodtam magamban.

-Az én kishúgom?-tettem fel a kérdésem a nővérnek.

-Igen. Sajnos az édesanyját nem sikerült megmentenünk, de a húgát igen.

-Köszönöm.-öleltem meg a nővért.

A nő kiment a mentőautóból, így továbbra is egyedül maradhattam anyával és a húgommal. Leültem a földre, a kezeimben tartottam kishúgomat, és csak néztem és néztem. A könnyeim egyesével gördültek le arcomról. Hogy történhetett ez?! Miért?! Ezer gondolat járt az eszembe...Anya miért nem szólt a kishúgomról? Brendon tudja? Valaki segítsen választ adni ezekre a kérdésekre....!Bámultam gyönyörű kishúgom...Pont olyan volt mint anya...Az arca, a szemei...Mindene...Nem sírt, csak nézett rám. Sajnáltam...soha nem ismerheti meg az anyukáját...az ő csodálatos anyukáját. Magamhoz öleltem, majd felálltam a földről. Anya kezét megfogtam, majd az arcára leheltem egy puszit. Ott álltam anya mellett a kezemben a húgommal, amikor valaki belépett az autóba. Megfordultam, majd odasétált hozzám Harry. Nem szóltunk egymáshoz semmit, csak megöleltük egymást. Megfogtam a kezét és oda húztam anya mellé. Látszott rajta, hogy próbál erős lenni, de nem sikerült neki...Néhány könnycsepp lecsurgott arcán.

-Melody.-suttogta halkan.

-Igen Harry.-fordultam felé.

-Ki ő?-pillantott a húgomra.

-Az eltitkolt kishúgom.

-Eltitkolt?

-Én sem tudtam eddig róla...Az orvosoknak sikerült megmenteniük.-szorítottam magamhoz.

-Nem mondta neked senki, hogy anyukád terhes?

-Nem.-hajtottam le a fejem.-Megfogod?-kérdeztem egy erőltetett mosoly mellett.

-Igen-nyújtotta a kezét Harry.

Átadtam neki. Annyira aranyosak voltak együtt. Harryt eddig csak képen láttam kisbabával...meg hát ma Luxal. 

-És neve már van?-tette fel a kérdést.

-Nem, még nincs. Mit szeretnél, neki adni?

-Én?

-Igen te.

-Hát, ha nekem lányom születne, Glendának nevezném el. 

-Gyönyörű név. 

Harry mosolygott egyet, majd megint néma csend lett. Újra megfogtam anya kezét, és hozzábújtam. Bár tudtam, hogy nem érti már, amit mondok neki, de azért a fülébe súgtam valamit.

-Örökké vigyázni fogok Glendára...Szeretlek anya...

Utoljára megpusziltam és megfordultam. Kezeit el engedtem és egy könny cseppet ejtettem arcára. Oda mentem Harryhez, átkaroltam és kimentünk a mentőautóból. Harry átadta a kezembe Glendát én pedig elvittem a nővérhez. 

-Találtak  neki nevet?

-Igen. Glenda Sarah Scott. 

-Rendben. Aláírna néhány papírt? 

-Igen, persze.

A nővér megmutatta miket kell aláírni, majd oda kellett adnom neki Glendát. Azt mondták még egy kis ideig a kórházban bent kell tartaniuk, de aztán haza mehet. Nyomtam egy puszit Glenda arcára, majd vissza sétáltam Harryhez. Harry apával volt. Apa arcán rémület volt, és sírt. Megöleltem, majd a fülébe súgtam.

-Glenda jól van.

-Glenda?-nézett érthetetlenül apa.

-A kishúgom.

-Értem már. 

-Menj be anyához köszönj el tőle...

-Bemegyek...-folytak le könnyei arcárról.

-Bemenjek veled?

-Nem kell kicsim.

-Sok sikert.-ölelte meg apát Harry.

Apa elsétált a mentőautóhoz, ahol anya feküdt. Mi pedig Harryvel leültünk egy padra.

-Luxal Eleanor van otthon?-kérdezte Harry.

-Úristen LUX! Harry gyere! Be kell mennünk a gyerek kórházba!-rántottam fel a padról.

-Mi?! Te jó ég mi történt?! 

-Útközben mindent elmesélek!  Csak gyere siessünk!

Hazzával elfutottunk az autóig, beültünk, majd Harry beindította az autót.

-Na Melody! Mi történt Luxal?!

-Jött a telefonhívás anyáról, átszaladtam Eleanorhoz a másik szobába addig, Lux az enyémben maradt tévét nézni. Amikor vissza mentem, lux a elesett és felrepedt a szája. Ellel bevittük a kórházba és most ő van bent vele. 

-Huhh akkor nem történt vele nagy baj!

-Nem, szerencsére.

Néma csend lett a kocsiba, Harry néha néha rám nézett, de egy szót sem szólt.

*Harry szemszöge*

Sírni akartam, de tudtam, hogy most erősnek kell lennem és támogatnom kell Melodyt. Most  Glendát se gondoltam volna, hogy becsöppen az életünkben, de legalább ő túlélte a balesetet. Nem tudom, hogy inkább szóval tartsam Melodyt, vagy inkább fogjam be a számat és üljek csendben az autóban. Hát a 2. variációt választottam. Néha néha rá pillantottam, és láttam könny cseppjeit lehullani sápadt kis arcán. Legszívesebben magamhoz öleltem volna, de így vezetés közben nem tudtam...Fél órás út után megérkeztünk a kórházba. Megfogtam Melody kezét és beszaladtunk. Melody rögtön érdeklődni kezdett Luxról, majd a nővér megmondta, hogy az 5-ös folyosón jobbra a 2. ajtónál lehetnek. Oda siettünk. Éppen abban a pillanatban jöttek ki. Melody odarohant legjobb barátnőjéhez. 

-Mi lett?-kérdezte.

-Be varták, de Lux olyan ügyes volt, hogy alig sírt. 

-Hajííííííííí-kiáltott lux.

Én is odaszaladtam, majd Ell átadta a kezembe Luxot. Melodyból megint kitört a sírás...Eleanor próbálta vigasztalni, de nem járt nagy sikerrel...Leültünk a székekre, és vártuk a papírokat...

-Mijért síj Mejody?

-Majd ha nagyobb leszel, elmondom...

-De méjtnem most?

-Lux, légyszi...majd ha nagyobb leszel megtudod...oda mész hozzá? Megpróbálod meg vigasztalni?

-Iden.

Luxot oda vittem Mellyhez, majd az ölébe ültettem. Én elmentem a recepcióra, érdeklődni, hogy még mennyi idő, amíg kész lesznek a papírok. Amikor vissza indultam, a folyosón lévő tévében egy képet mutattak...Én és Melody voltunk rajta, amint ma este elköszöntünk egymástól egy csók kíséretében...

Vissza futottam Mellyékhez, hogy átadjam a hírt, de akkor már ők is tudták...Pont előttük volt egy másik tévé és azon is az a csatorna ment. 

-Mi jöhet még?!-csordultak ki a könnycseppek Melly szeméből.