16. Fejezet-"Jobb szeretek a tévével együtt, vagy csak a zuhany alatt énekelni."

Sziasztok! Sajnos, a 15. fejezethez nem komiztatok :( Remélem, ehhez a részhez, már foktok :) Ezt a fejezetet, próbáltam hosszabbra írni...ilyenre sikeredett :D Na szóval itt is van a rész :) Remélem tetszeni fog :D

Jó olvasást! ;)

-Szia anya! Szia apa.-léptem be a konyhába.

-Ohh Melody! Na, végre, hogy hazatoltad a hátsódat!-ölelt meg anya.

-Ne haragudjatok, de...-kezdtem volna magyarázkodni, de anya nem hagyott.

-Tudjuk, Harry. Eleanor mindig mindent elmesélt.-mosolygott.

-Akkor nem haragszotok?

-Nem, dehogyis ölelt meg apa is.

-Jaj de jó.-öleltem meg őket egyszerre.-de ha nem haragszotok, akkor én felmennék a szobámba. 

-Nem, dehogyis.-mondta anya, majd egy puszit nyomott a homlokomra.

Felszaladtam az emeletre és ledobtam magam az ágyra. A laptopom a hasamra tettem és elindítottam rajta egy  zenét, szöveg nélkül. Ha szomorú vagyok, mindig azt éneklem. Hát ez most sem volt máshogyan. Ezt énekelte Melody. Lettem az asztalra a laptopot és odaültem az ablakomba. Énekeltem és néztem Ellt és Zaynt. Néhány könnycsepp kicsordult a szememből. Eszembe jutott, hogy a legjobb barátok miattam vesztek össze. De miért? Tettem fel magamnak a kérdést. Eleanorék elköszöntek, majd Zayn visszaindult Ell pedig jött be a házba. Hallottam, hogy beszélget anyáékkal. Én csak ültem tovább az ablakban és folytak ugyanúgy a könnyeim. Eleanor berontott a szobámba, majdnem leestem az ablakból. A zenémnek pont akkor lett vége, de a könnyeimet már nem sikerült letörölnöm, mielőtt Ell észrevette volna őket.
-Te jó ég Melody mi a baj?
-Semmi.-töröltem le a könnyeimet.
-Az ember nem sír, ha nincs semmi baja.
-De nincs semmi baj értsd meg!
-Melody! Ne nézz hülyének! Csak akkor énekled ezt a dalt, amikor szomorú vagy. Harry csinált valamit?
-Igen, vagyis, nem teljesen ő...
-Na mond már!
-Feküdtünk az ágyba, ő rajtam és csókolóztunk.
-Te jó isten! Ti már sz...
-Nem,nem szexeltünk. Volt rajtunk ruha és csak csókolóztunk. Louis benyitott, pedig Harry megkért mindenkit, hogy ne zavarjanak. Hazza ezért mérges lett és elkezdett veszekedni Louival. Én beleszóltam, hogy hagyják abba, mire Louis azt mondta, hogy KUSS...Erre Harry lepofozta. Én fogtam a cuccom és kiszaladtam. Pont Zaynbe botlottam, aki szerencsére hazahozott. 
-Ez elég bunkó volt Louistól...-húzta a száját Ell.
-Jó oké, az volt, de nem kellett volna Harrynek ezt tenni.
-Akkor el se köszöntél a pasidtól?
-Nem, egyszerűen nem tudtam mit tenni...muszáj volt elrohannom...
-Hát, igazad volt, de azért elhúzhattad volna Harryt, hogy hagyja Louist.
-Ell kérlek hagyjuk...
-Jó, ne haragudj...
Átöleltem. Eleanor elhúzódott tőlem. 
-Melody-fogta meg az arcom-ne sírj! Kérlek!
-Jó...jó...de...de...
-Mi az?
-Igazad van...Közéjük állhattam volna...de nem tettem...mint egy kurva módjára csak elrohantam.
-Jaj ne hülyéskedj már! Én vagyok az idióta, mert ilyen butaságot mondtam.
-Nem, nem te vagy...igazad van! 
-Melody! Térj magadhoz! Nem tudsz 2 fiú közé állni, akik több mint 2 évvel idősebbek nálad.
-És mi van akkor, ha verekedtek? Miután én elmentem, Harry még jobban Louinak esett?! Vagy, ha Louis adta vissza Harrynek a pofont?!
-MELODYYYYY! Ne hülyéskedj már! Harry az az ember, akiről utoljára tudom elképzelni, hogy ilyen butaságot csinálna! Loui sem ártana legjobb barátjának!
-És ha mégis?
-Akkor hívd fel! 
-Inkább nem...-hajtottam le a fejem.
-Felhívjam én?-emelte fel a fejem Eleanor, hogy a szemembe nézhessen.
-Nem kell köszönöm.-próbáltam egy mosolyt tenni az arcomra.
-Melly nyugi...nem történt semmi...holnap beszélsz Harryvel és minden jobb lesz.
-Remélem.-öleltem át.
-Én most átmegyek a szobámba. Ha van kedved te is jöhetsz.
-Nem köszi, maradok.
-Hát jó. Akkor odaát leszek.
-Várj Ell! Anyáéknak erről ne beszélj!
-Rendben.
Eleanor kiment én pedig leültem az ágyamra. A telefonomat kikerestem a táskámból. 1 nem fogadott hívás, Harrytől. Próbáltam nem foglalkozni vele, de nem ment. Gondolkodtam, hogy felhívjam e vagy inkább majd csak holnap. Hát a másnapnál maradtam. Ránéztem az órámra ami már 18:01-et mutatott. Így hát elmentem fürdeni. Amint végeztem, belebújtam a pizsamámba, amit nagy nehezen, a szekrényem legaljába sikerült pakolnom és felvettem. 

Már kezdtem volna megágyazni, amikor eszembe jutott, hogy még nincs felhúzva huzat az ágyneműmre. A szekrényben lévő ágynemű huzatok közül leemeltem az 1. ami szintén 1D-s volt.  

Nagy nehezen felhúztam, majd megágyaztam. Le is feküdtem, majd bekapcsoltam a tévét. Music Channelen, pont a What Makes You Beautiful ment és hát, persze, hogy nem bírtam végighallgatni éneklés nélkül. Gondolom, anya meghallhatta, így hát feljött. 

-Melody, kicsim. Örülök neki, hogy végre jókedved van.-mosolygott.

-Eddig se volt rossz.

-Pedig annak tűntél. De, ha nem, akkor nem.-nevetett.-1 fél napja nem láttad a barátod, de mint látom, a pizsid és az ágyneműdön is rajta van. Meg hát az a csodás éneklés az előbb.

-Bocsi, remélem nem volt nagyon idegesítő.

-Dehogy! Épp ellenkezőleg! Imádom amikor énekelsz.-ölelt meg.-Melody! 

-Igen anya?

-A kolléganőm fiának van egy bandája és egy énekest keresnek. Annyira szeretném, hogy belépj.

-Anyu ne haragudj, de nem. Nem szeretnék se egyénileg, se bandában énekelni. Kérlek ne haragudj. Jobb szeretek a tévével együtt, vagy csak a zuhany alatt énekelni.

-Kár...pedig annyira jó lenne. De, ha te így szeretnéd, akkor nem kötök bele. Na én most már megyek apádhoz, lefeküdni aludni.

-Rendben. Jó éjt anyu.

-Neked is kicsim.-puszilt meg.

Kiment a szobámból é pedig néztem tovább a tévét. Már 8 óra volt, elnyomott az álom. Egyszer sem keltem fel az éjszaka, szerencsére jól aludtam. Reggel nagy meglepetésemre nem egyedül voltam az ágyamban. 

-Harry?!-ültem fel.

-Melody?!-kacsintott.

-Te meg mit keresel itt?

-Hiányoztál.-puszilta meg a homlokom.-Haragszol rám?

-Nem, nem haragszom, csak csalódtam beenned.

-Miért?

-Mert nem gondoltam volna, hogy lepofoznád Louit, amiért bejött a szobába.

-Ne haragudj!

-Nem tőlem kell bocsánatot kérned...

-Louistól nem fogok. Már nem is azért, de ő volt a hibás. Amúgy is, nem azért pofoztam le, mert benyitott, hanem azért ahogy beszélt veled...

-Harry! Addig nem fogok veled beszélni, ameddig nem kérsz tőle bocsánatot, a saját fülem hallatára.

-Kicsim...nagyon szeretlek, de nem kérhetek bocsánatot....

-Vagy bocsánat, vagy akkor szia Harold.

-Kérlek ne tedd ezt!

-De ezt fogom. Vagy most felhívom Louit és te bocsánatot kérsz, vagy haza mehetsz.

-Na jó, akkor hívd.

-Imádlak!-öleltem meg.

-De előtte kapok egy csókot?

-Hát persze.-leheltem egy csókot ajkaira.

Kicsöngött a telefon, majd Louis beleszólt.

-Mit akarsz?

-Louis Melody vagyok! Beszélni akar veled valaki.

-Tudom, hogy Melody vagy, mivel kijelzi....Ki akar beszélni velem?

-Odaadom és megtudod.

Átadtam Harrynek a telefont, de előtte kihangosítottam majd rámosolyogtam.

-Szia Louis.

-Harry? Mi a jó büdös fenét akarsz?

-Bocsánatot kérni. Ne haragudj amiért tegnap olyan szemét voltam...csak tudod nem bírom, ha valaki így beszél a barátnőmmel.

-Jó, haver nincs baj...én pedig bocsi, hogy rátok nyitottam.

-Akkor nincs harag?-kiáltottam a telefonba.

-Nincs-hangzott a válasz kórusban.

Rámosolyogtam Harryre, majd intettem neki, hogy tegye le.

-Bocsi, Loui, de le kell tennem...majd este vagy nem tudom mikor találkozunk szia

-Szia.

-Ez gyors volt.-nevettem.

-Hát te mondtad.

Harry a kezembe nyomta a telefont, majd én behúztam az ágyba. Ott feküdtünk egy ideig, amikor valaki kopogott.

-Gyere.-szóltam ki.

-Sziasztok.-köszönt anyu.

-Jó napot!-köszönt Harry is, majd gyors felült az ágyon.

-Szia anyu!

-Harry már az előbb is mondtam, hogy viselkedj úgy, mintha Melodyval lennél. Tegezz nyugodtan.

Harry csak mosolygott.

-Na nem is akarlak titeket zavarni, csak azért jöttem fel, hogy éhesek vagytok e?

-Én eléggé-nevettem-te kicsim?

-Én is egy kicsit.-mosolygott anyára.

-Ha csinálok szendvicseket, akkor az jó lesz?

-Tökéletes.-mosolygott még mindig.

-Szerintem is jó.

-Rendben, akkor majd felhozom, ha kész.

-Köszönjük.-mondtuk egyszerre Hazzával amin mind a 3-an nevettünk.

Anya kiment én pedig Harryre néztem.

-Ti mikor beszéltetek anyával?

-Amikor jöttem. Ő engedett be és mutatta meg a szobád.

-Hát nem így akartalak bemutatni nekik, de most már mindegy.

-Baj?

-Ha neked nem, nekem sem.

-Akkor jó.

Néztük tovább a tévét egymás mellett. Anya körülbelül 10 perc múlva felhozta a szendvicseket, majd megettük őket.