9. Fejezet-"Ki ez? Mi ez?"

Sziasztok!

Meghoztam a 9. fejezetet, remélem tetszeni fog :) Nagyon szépen köszönöm az eddigi kommenteket <3 Ja és komikból elfogadok hideget, meleget :) Ha valami ne tetszik a blogban, szóljatok, megpróbálok javítani rajta ^^

Jó olvasást! :3

„Kedves Naplóm!

Amikor a gépünk leszállt, nem tudtam mennyi lehet az idő, mivel nagyon kellett sietnünk. Amint a csomagjainkat felvettük, már rohantunk a taxihoz, mert anyáék előre gondolkodtak és rendeltek taxit, így nem kellett várnunk. Mindenki kezében 2-2 táska, vagy bőrönd volt, kivéve az enyémbe. Én mindössze 5 darab párnát 'cipeltem', mert ugye én nem erőltethetem meg magam, a baleset miatt. 2 taxi várt minket, a repülőtér előtt. Gyors bepattantunk, majd útnak is indultunk a szállásunkhoz. Kiderült, hogy mindenki tudott a meglepetésről, kivéve én. Az a meglepetés, pedig igen meglepett. Egy gyönyörű házhoz vitt minket a taxi, amiről kiderült, hogy az a mi saját házunk. Anyáék a balesetem napját vették meg. Nem gondoltam volna, hogy egy kastélyban fogok élni, ráadásul Londonban!”

Amint végeztem a naplóm írásával, lementem anyuékhoz, hogy elújságoljam nekik, hogy én ma találkozni fogok Harry Stylesal.

-Mégis, hogy gondoltad ezt Melody?!-háborodott fel anya.

-Mit, hogy gondoltam?-húztam fel a szemöldököm.

-Azt édes kislányom, hogy egy idegennel elengedlek, egy idegen városba! Ráadásul, még a nyelvet sem beszéled!

-Anya nem idegen, egy világsztár, még testőr is jönne velünk, és még házhoz is jönne! Egyébként meg igenis tudok, angolul és London sem idegen, mivel 3 éve, már jártam itt.

Anya elkezdett hozzám angolul beszélni mire én teljesen nyugodtan válaszoltam is. Majd a végére, apa odajött hozzánk és felvont szemöldökkel megkérdezte, (természetesen magyarul) hogy mi a bűnbánatot csinálunk?!

-Semmit! Mindegy te maradj ki ebből!-fordultam apa felé.

-Rendeben! Már nem is zavarok!-majd kiment az ajtón.

Anya is átváltott magyarra és végül így folytatta.

-Jól van, elengedlek, de csak akkor, ha...-nem hagytam befejezni a mondandóját, beleszóltam.

-Mi, Ha? Már megint milyen feltételt szabsz ki nekem?!

-...ha Eleanort is magaddal viszitek!

-Csak ennyi?!-lepődtem meg. -Ellt természetes, hogy magammal viszem!

-Oké.-mosolygott anya.

-Köszönöm!

-De vigyázzatok magatokra!

-Persze anya, de most megyek készülődni, és szólok Ellnek, hogy ő is készüljön!

Majd felszaladtam a szobámba, vagyis Ell szobájába és szóltam neki, hogy 1 óra és Harry itt van értünk!

Láttam amint Eleanor lecsukja a laptopját, és a bőröndjéhez lép.

-Mond Melody, szerinted milyen ruhát vegyek fel?-kérdezte.

-Azt a piros-fehér pöttyös egybe ruhádat! Úgyis jó barna vagy így az pont menni fog a bőrödhöz.

-Ez jó ötlet.-mosolygott-köszönöm.

-Nagyon szívesen! De most már az a kérdés, én mit veszek fel?-gondolkodtam el.

-Ez egyértelmű!-jött a válasz.-Természetesen azt a ruhádat, amelyikben a tavalyi bankettünkön voltunk.

-Ha egyáltalán feljön még rám.

-Hogyne jönne, azóta, nem híztál inkább fogytál jó pár kilót.-nyugtatott.

Hát igen, az a ruha igen feszülős. Gyönyörű kék színe van, ujjatlan és a mellrésze tele van kövekkel. Nem kell nagy durranásra számítani, igen egyszerű fajta. Kinyitottam a bőröndömet, de sajnos nem volt elég annyi, hogy kinyissam, Odaléptem a kék utazótáskához. Azt is ki kellett egyesével pakolnom, viszont szerencsére, abba azért ott volt a ruci, de természetesen a legalján. Megpróbáltam egyedül magamra cibálni, de fél kézzel igen nehéz...így megkértem Ellt, hogy segítsen. Amint végre rajtam volt, a fürdőszoba felé vettem az irányt. Göndör szőke hajamat kivasaltam, majd tettem fel egy kis sminket, de tényleg keveset, csak egy kis alapozót, pirosítót és szempillaspirált. Szerencsére, azt a táskát, amivel menni akartam, megtaláltam így nem kellett már mást keresnem mint egy cipőt. Tudtam melyiket akarom, csak abban nem voltam olyan biztos, hogy hol is van...pár perc keresgetés után végre rátaláltam. Egy kék magassarkút választottam, ami természetesen ment a ruhámhoz és a táskámhoz is. Ell is már majdnem kész volt, amikor egy igen jó kérdést tett fel.

-Melody! Harry mikor ér ide?

-Ő...ő...ő...

-Mi az?

-Basszus elfelejtettem felhívni...

-Melody! Ne szívass! Ugye, most csak hülyülsz!?

-Nem! Én örülnék neki a legjobban, ha ez csak egy vicc lenne. Hol a telóm?

-Az ágyadon.

Oda száguldottam a mobilomért majd, Harryt kerestem a telefonkönyvben. Szerencsére kicsengett. Egy kis idő után, egy igen mély férfihang szólt, a telefonba.

-Helló Melody!

-Szia Harry. Hát ideérünk, elfelejtettelek hívni, ne haragudj, de én kész vagyok, tőlem bármikor jöhetsz!-hadartam el gyorsan.

Eszembe sem jutott, hogy ő egy kukkot sem ért, az egészből, mivel mindent magyarul mondtam. Egy fél perc néma csend után, elhadartam, ugyan ezt angolul is. Harry is azt válaszolta, hogy készen van így akkor indul is. Megbeszéltük, hogy 6-ra ideér értünk, és hozza Zaynt is, de se Ell, se Zayn ne tudjon arról, hogy ők ketten találkozni fognak. Alig 15 perc telt el és megszólalt a csengő. Leszaladtunk, majd elköszöntünk anyáéktól és kinyitottuk az ajtót. Ott állt előttünk Harry. Köszöntünk egymásnak, majd bemutatkoztunk, személyesen is. 

-Gyertek!-szólt Harry-Szálljatok be a kocsiba. Melody te ülj előre, Eleanor, te pedig hátra kérlek.

-Oké.-mondtam.

-Persze már....-súgta a fülembe Ell.-nem ér...nekem oda hátra kell ülni míg te el szórakoztok...

-Jajj Ell....hidd el élvezni fogod!-mosolyogtam.

Beszálltunk a kocsiba. Sötét volt, így Eleanor nem látta, ki ül a hátsó ülésen. 

Nekem Harry szólt, hogy Zayn hátul van a kocsiba, de Ell nem tudott róla. Beszélgettünk, amikor elhaladtunk egy lámpa mellett ami bevilágított az ablakon. Eleanor felkiáltott.

-Jézusom! Ki ez? Mi ez? Itt mellettem?

Mindenki nevetni kezdett. Harry felkapcsolta a lámpát, hogy Eleanor szemügyre vegye, a mellette ülő idegent.

-Te atya úr isten! Z...Z...Zayn?! Tényleg...te...te...te vagy az?-csodálkozott Ell.

Hallani kellett volna Eleanor hangját olyan aranyos volt...úgy meglepődött, és gondolom, de csak én gondolom, annyira örült.

-Igen! Zayn vagyok.-mosolygott.-Te pedig, ha jól tudom Melody.

-Nem.-nevetett Ell.- Én Eleanor vagyok. Ő Melody.- mutatott rám.-De engem szólíts nyugodtan Ellnek.

-ismerkedjetek, beszélgessetek.-nézett a visszapillantóba Harry.

Egy sötétített ablak húzódott az első ülések és a hátsó ülések közé. Mint egy fal...olyan volt, mintha limuzinban lennénk.

-Életemben nem láttam még ilyet!-jelentettem ki.

Harry csak mosolygott, majd néma csend állt be közénk.