10. Fejezte-"Az a lány..."

Sziasztok! ;)

Meghoztam a 10. fejezetet :) Remélem tetszeni fog! ^^ Köszönöm a komikat! És kérlek titeket, hogy írjatok még sok-sok kommentet :) Nektek max 5 perc, de nekem nagyon jó érzés :3

Jó olvasást! <3

Ültünk az autóban, nem tudtam, hová megyünk. Bár kérdezgettem Harryt, de ő csak annyit mondott, hogy az titok és  meglepetés. Reménykedtem benne, hogy nem lesz túl hosszú még, az a meglepetés hely, de végül is vele vagyok így még a világ végére is elmennék. 

-Annyit mondok, hogy Zaynt és Ellt kitesszük Zayn házánál, így mi kettesben lehetünk.-mosolygott Harry.

-Rendeben.-viszonoztam a mosolyt.

Harry lehúzta az ablakot, ami az első és a hátsó ülés között volt és szólt Zaynnek.

-Zayn nemsokára otthon vagy, vagy vagytok!-nevetett.

-Oké.

-Mi?!-húzta fel a szemöldökét Eleanor.

-Nyugi már!-fordultam hátra, hogy rákacsinthassak.-Bízz Zaynbe!

Ell mosolygott, majd megpuszilta Zayn arcát. Harry megszólalt, hogy megérkeztünk Zaynhez. Elköszöntünk egymástól, majd Eleanorék kiszálltak a kocsiból. Már csak én és Harry voltunk a kocsiban. Néma csend volt a kocsiba, majd Hazza megtörte a csendet. 
-Mond Melody! Mi történt a kezeddel?-érdeklődött.
-Hát...tudod...egyszer mentem haza a suliból és ...hát...elütött egy autó...-nyögtem ki nagy nehezen, visszafogva a sírást.
-Jesszusom! Ez...ez borzasztó! És mikor?
-Hát arra nem emlékszem mivel emlékezetkiesésem lett...annyit viszont tudok, hogy az indulás előtt...
-Sajnálom...Amúgy milyen indulás?
-Londonos-mosolyogtam
-De hát itt vagy!-húzta fel a szemöldökét.
-Tudod, hamarabb jöttünk volna, de kórházba kerültem.
-Ja értem...és még mi bajod lett?
-A lába eltört, de az nem súlyosan így az csak pár napig volt gipszben. Agyrázkódás, kéztörés, emlékezetkiesés. Ja meg infúzión voltam. De szerencsére semmi maradandó.
-Ohh...sajnálom...remélem hamar rendbe jön a kezed!
-Áhh...pár hét.-mosolyogtam.
Megint egy kis csend lett, amit szintén Harry tört meg.
-Melody kérlek csukd be a szemed!
-Miért?
-Ne kérdezősködj, csak csukd be!
-Rendben.
Hallottam amint Harry becsukja az ajtaját, majd azt észleltem, hogy az én felőlem lévő ajtó nyílni kezd. Harry megfogja a kezem, segít kiszállni, majd a kezét a szememre teszi, miközben becsukja a kocsiajtót, majd le is zárja. Keze olyan selymes és gyengéd volt. Éreztem lágy keze illatát.
-Harry hova viszel?
-Nyugi Melody! Nyugi...Bízol bennem?
-Bízok!
Inkább hallgattam és mély levegővételekkel magamba szívtam Harry édes illatát.
-Mi az Melody rosszul vagy?-aggódott.
-Miből gondolod?
-Hát...tudod...olyan  furcsán veszed a levegőt!
Gyors gondolkodásba estem, hogyan magyarázzam a furcsa légzést, így rögtönöztem.
-Ha izgulok mindig így veszem a levegőt.
-Akkor jól van!-sóhajtott.
-Mikor érünk oda?
-2 perc.
-Olyan sokára?
-Melody!
-Kérlek Harry ne Melodyzz!
-Akkor, hogy a fenébe szólítsalak, talán Izabellának?
-Fogd be!
-Na de most komolyan hogy hívjalak?
-Melcsi.
-Rendben Melcsi. De tudod, nekem a kedvenc lány nevem a Melody.
-Harry ne hazudj!
-Nem, nem hazudok! Komolyan! Mindig is azt akartam, hogy ha lányaim lesznek, Melody és Darcy legyen a nevük.
-Ez aranyos.-mosolyogtam.
-Megérkeztünk. De még nem nyisd ki a szemed!
-Rendben.
Harry levette selymes kezeit szemeimről. Nem hallottam, hogy lenne körülöttem valaki így résnyire nyitottam a szemem. Harry ott állt előttem és vigyorgott. 
-Tudtam, hogy nem bírod ki!-nevetett.
-Gonosz vagy!
-Gyere ide ölelj meg!-majd izmos kajait körém fonta.
Ölelése gyengéd volt és nagyon jó érzés. Nem láttam semmit, egy hófehér szobán kívül. 
-Melcsi gyere velem!-fogta meg a kezem.
Én nem ellenkeztem, mentem utána.
-Te jó ég Harry!
-Tetszik?
-Gyönyörű!-ámultam.
Egy olyan helyen voltunk, ami csak a mesékben létezik. De tényleg csak a mesékben. 
-Én...én...én álmodom igaz Harry.
-Nem...Melody nem álmodsz ez a valóság.
Minden televolt virágokkal életemben nem láttam még ilyen szép helyet. Zöld, rózsaszín, piros, sárga...minden színű virág volt. Egy gyönyörű rét volt, és a közepén egy kis asztal, 2 személyre terítve. Bár este volt körülbelül 11 óra, de ki volt világítva. Az asztalon gyertyák pislákoltak. 
-Ne csak álljunk itt, gyere ülj le!-fogta meg a kezem.
Kihúzta a széket, hogy le tudjak ülni, majd ő is leült.
-Nem készültem annyira nagy kajával, mivel nem tudom, mit szeretsz, meg nem is annyira tudok sütni főzni, így nem is próbálkoztam avval, hogy az első találkozásnál megmérgezzelek.-mosolygott.-Egy pillanat és jövök.
-Persze.
Egy szempillantás alatt eltűnt. Nézelődtem jobbra, balra, fel, le imádtam a látványt. Egy pillangó is leszállt az asztalra. Nem bírtam ki, hogy ne énekeljek.

Ezt énekelte Melody: Butterfly

Nem vettem észre, hogy Harry visszajött...Amikor végeztem az énekléssel, Harry elkezdett tapsolni, én pedig elpirultam...

-Ja, hogy te énekelni is tudsz?!

-Jajj Harry...ezt hagyd abba...nem szeretem, ha hazudnak.

-Én nem hazudom...de, ha nem akarod, hogy dicsérjelek, akkor hagyjuk.

Egymásra mosolyogtunk.

-Na gyere, együnk.

-Benne vagyok.-nevettem.

Az asztalon mind a kettő tányéron volt kettő-kettő takó. 

-Remélem szereted.-nézett rám.

-Hát...

-Nem?!

-Még nem ettem.-mosolyogtam.

-Akkor itt az ideje megkóstolni.

-Szerintem is.

Beleharaptam, és igen finomnak találtam.

-Na, hogy ízlik?-érdeklődött Harry.

-Ez isteni!-haraptam bele még egyet.

Harry csak nevetett, majd ő is elkezdte enni az övét.

-Harry megeszed, az enyémet is?

-Edd csak meg!

-De nem bírom megenni.

-Én sem kérem...

-Akkor vidd haza Niallnak!

-Biztos?

-Persze! Mond, hogy én küldöm!

-Rendben.

Harry felkapott a székről és a karjaiba vett. Úgy éreztem, hogy ez a nap, nem lehet már jobb,  de ahogy felkapott, tudtam, hogy ő még jobbá tudja tenni. Egy szobába vitt, amit egy táncparkett lehetett, vagy inkább egy bálterem. Bekapcsolta Daniel Powertől a Bad Dayt és arra 'táncoltunk' már amennyire arra a zenére lehet táncolni... Csodálatos volt. Átöleltük egymás. A fejem a vállába fúrta és úgy lassúztunk. Harry néha-néha énekelt egy kicsit, ami nagyon jó volt. Amint vége lett a zenének, Harryvel eltávolodtunk egymástól, de nem sokat, csak már nem voltunk összeölelkezve. Harry a két kezét az arcomra tette. Egyre közelebb hajoltunk egymáshoz, aztán még közelebb, közelebb, amikor az ajkaink már szinte súrolták egymást. Nagyon akartam azt a csókot, már az illatát éreztem Harrynek, mindenem azt súgta, hogy csókoljam meg, de tudtam, hogy nem szabad....

-Harry! Állj! Neked más lány tetszik!

-Ezt meg honnan veszed Melo...Melcsi?!

-Te magad írtad nekem tegnap facebookon.

-Azt hiszem, nem értetted meg, amit mondtam...

-De megértettem! Neked nagyon tetszik egy lány, akibe szerelmes vagy...-hajtottam le a fejem.

Harry megfogta az állam felemelte, majd megcsókolt és így szólt.

-Az a lány, akibe én fülig belezúgtam, azt a lányt én egy kamerán keresztül ismertem meg. Gyönyörű hosszú szőkés barna haja vakító mosolya világító kék gyöngy szeme és édes természete van. A Legjobb barátnőjével voltak fent twitcamon. Nagyon hasonlítanak, csak mindössze annyi, hogy a másik hölgynek tejcsoki barna haja van. Amint megláttam, és meghallottam a hangját, beleszerettem...-mosolygott Harry miközben a szemembe nézett.-Tudtam, hogy ő lesz az igazi, bár azt is tudtam, hogy sosem fogok vele találkozni...de szerencsére nem jól tudtam...mivel, most itt áll velem szemben, és látom, ahogy a könnycseppek hullanak az arcán...Gyönyörű kék szemei így még szebbek, mint máskor. Most arra várok, hogy az a lány akibe én fülig beleszerettem és szerelmes vagyok, viszonozza azt a csókot, amit az előbb adtam neki.-kacsintott Harry.

A könnyeim csak úgy folytak le arcomon...nem hittem el, hogy Harry tényleg engem szeret, egyszerűen nem bírt eljutni a tudatomig...de kit érdekel, elhiszem e?! Már megcsókolt, el kéne, hinnem, hogy szeret...Élveztem azt a kettő másodperces csókot...Most meg mire várok?! Magamhoz húztam Harryt majd megcsókoltam...ajkai édesek voltak, mint a méz, selymesek...élveztem, imádtam...egy kis idő múlva pedig elhúzódtam tőle, megsimogattam az arcát és így szóltam.

-Az a lány pedig félreértett valamit...de már elmagyarázta neki az a fiú, akit mióta hallott róla imád...a lány visszaadta a fiúnak a csókot, amit az úr már annyira várt.-kacsintottam, majd ajkaink megint egymásra tapadtak.

Megint eltávolodtunk egymástól. Kimásztam Harry karjai közül. Elsétáltam a magnóhoz és elindítottam. Pont egy alkalomhoz illő zene szólalt meg, a She Will Be Loved. Visszamentem Harryhez, aki, szintén kezei közé vett. Karjai a derekamon voltak. Ajkaink egymást melegítették. Sosem éreztem ilyen jól még magam senkivel. Tudtam, hogy Harry az igazi. Minket senki nem választhat szét.