25. Fejezet-Glenda itthon

Sziasztok:) 

Meghoztam az új részt:) most valahogy nem megy az írás így nem is lesznek olyan jó részek...nem tudom miért...bocsi mindenkitől, de azért remélem tetszeni fog:) Légyszi komizzatok:3 

Jó olvasást! <3

Ültünk a földön, én sírtam Harry pedig próbált vigasztalni. Hát nem nagyon sikerült neki. A kép még mindig lefordítva hevert magam mellett a földön. Harry erősen szorított magához. Amikor már sikerült megnyugodnom, felnéztem Harryre.

-Köszönöm.

-Micsodát?

-Azt hogy mindig mellettem vagy.

-A szerelmem mellett mindig ott leszek.-csókolt meg.

Egy mosolyt erőltettem az arcomra és visszacsókoltam. Felálltunk, Harry hozott nekem egy zsebkendőt, majd megkérdezte.

-Mi legyen a képpel?

-Semmi. Majd eldöntöm. Kitalálok valamit.-szipogtam.

-Ne vigyem el?

-Nem kell. 

-Rendben.

Leültünk az ágyra, majd egymás felé fordultunk. Megfogtam a kezeit és a szemébe néztem.

-Harry...-mondtam halkan.-ugye holnap velem leszel.

-Mindig veled leszek. Örökre. 

-De holnap lesz a legnagyobb szükségem rád.

-Miért?

-Holnap lesz a temetés.-mondtam el el csukló hangon.

-Minden rendben lesz.

-Igen tudom, de...de...annyira hiányzik...

-Tudom.-ölelt át.

-Minden rendben van?-jött be a szobába Eleanor.

-Igen...-szipogtam.-Csak hiányzik.

-Elhiszem.-jött oda hozzánk Ell, hogy megöleljen.

Az ölelésünket egy telefon szakította meg. Méghozzá az enyém. Nagy nehezen megkerestem, majd felvettem az idegen számot. 

-Igen tessék!

-Melody Scott?

-Igen. 

-A húgáról lenne szó.

-Te jó ég! Mi történt?

-Nyugodjon meg, nincs semmi baja, csak azért hívtam, hogy hazavihetik. Minden rendben van vele.

-Köszönöm.-csordult ki egy örömkönny a szememből.-Akkor indulunk is.

-Rendben.

-Viszont hallásra.

Letettük a telefont én pedig Hazza nyakába ugrottam.

-Haza jöhet! Minden rendben vele!-csókoltam meg.

-Ki? 

-Glenda!

-Ez csodálatos.-emelt fel.

-Mikor mehetünk érte?-kérdezte Ell.

-Most.-öleltem át.

-Akkor siessünk.-ujjongott Eleanor.

Leszaladtunk a lépcsőn, én odarohantam apuhoz és mondtam neki, hogy Glenda haza jöhet.

-El jössz velünk?

-Menjetek csak én itthon maradok Brendonnal.-mosolygott.

-Sietünk.-öleltem át, aztán már ki is száguldottam az ajtón.

A kocsiban ülve, azon gondolkodtam, hogy hol fog aludni Glenda.

-Ell, szerinted hol lesz Glenda? Mármint otthon hol lesz? Hol fog aludni? Nincs is gyerekszoba...

-Gyerekszoba az nincs, de van egy csodálatos barátod, aki ma ezermesterkedni fog.-mosolygott.

Harry a visszapillantóba pillantva furán nézett Ellre.

-Ezt hogy érted?-kérdeztük egyszerre.

-Úgy, hogy miközben te kórházban voltál én keresgettem és megtaláltam a gondolom Glendának szánt kiságyat. És hát azt össze kell tennie valakinek.-kacsintott.-Aztán meg a te szobádban vagy az enyémben elleszünk.

Harry felé fordultam és egy "sok sikert hozzá" pillantással rá mosolyogtam.

-Megjöttünk.-mosolygott Harry és látható volt rajta, hogy de jó, hogy erre a kiságyas témára  nem kell semmit mondania.

Kipattantunk az autóból, majd gyorsan a kórház bejárata felé vettük az irányt. A recepción elmondták, hova kell mennünk. A szobában ahová mennünk kellett rengetek kisbaba volt. A nővér segített kivenni Glendát az inkubátorból, majd elmondta, hogy hol kell kitöltenünk a papírokat. Amikor végeztünk beültünk a kocsiba, és siettünk haza, hogy minél hamarabb bemutassuk az új családtagot mindenkinek. A kis Glenda szó nélkül utazta végig az utat. Amikor haza értünk, apu már az ajtóban várt minket. Amint megpillantotta kivette a kezemből és szó nélkül nézte a legfiatalabb gyermekét.

-Pont olyan mint te voltál.-nézett rám apu.

Mosolyogva leültünk mind a négyen, Glenda pedig apu kezében feküdt. Csodálatos pillanat volt látni ahogy apa a legkisebb Scottot fogja a kezében és nézi.

-Harry feljössz velem Brendonhoz?-kérdeztem.

-Igen. És akkor megnézhetjük a kiságyat is.

Elindultunk fel a lépcsőn, amikor apu utánunk szólt. Gondolom most jutott el a tudatáig, amit Harry mondott.

-Harry! A kisággyal már nem kell törődnöd.-mosolygott.-Amíg ti elmentetek Glendáért én összeraktam.

-Köszönjük.-mosolygott Hazz.

Felfelé sétálunk kézen fogva a lépcsőn egyenesen Brendon szobájába. Amikor benyitottam, Brend tévét nézett. 

-Megjöttetek?-mosolygott.

-Nem, csak képzelődsz.-gúnyolódtam.

-Jól van na....

-Csak vicceltem.-nevettem.-Megnézed Glendát?

-Kit?

-A húgodat.-nevetett Harry.

-Persze!

-Segítsek?-nyújtottam a kezem Brendon irányába, de Harry megelőzött.

-Hagyd csak, majd én segítek neki.-segítette ki az ágyból Brendont.

Nagy nehezen, de lementünk a lépcsőn, ahol apa Ell és Glenda ültek. Brendon leült a kanapéra, apa pedig felé nyújtotta Glendát. Mind az öten együtt ültünk némán és néztük a legfiatalabb családtagot. Mi közbe figyeltem Glenda élénk szinte vakító kék szemét eszembe jutott anyu. Legszívesebben sírva rohantam volna be a szobámba, de nem akartam elrontani ezt a csodálatos pillanatot. Viszont az idő gyorsan eltelt így mindannyian lefürödtünk, Harry segített megfürdetni Glendát, majd felöltöztetni. Befektettem a kiságyába, majd jól betakartam, nehogy megfázzon. Kint már besötétedett, hiába volt nyár mivel már 10 óra elmúlt. Harry szerencsére velem maradt éjszaka is és együtt bebújtunk az ágyba, majd elaludtunk. Bár nem sokat tudtunk aludni, mert Glenda nem hagyott minket. Minden órában sikerült felébresztenie bennünket. Felváltva vettük fel és vigasztaltuk meg, majd fektettük le újra aludni.

24. Fejezet-Az a kép

Sziasztok:)
Bocsi, hogy ilyen sokig nem hoztam részt, de nem volt se időm, se ihletem..:s

De itt az új rész, nem tudom, milyenre sikerült de azért remélem tetszeni fog :)

Jó olvasást!:)

*Harry szemszöge*

Ültem az autóban és elindultam megkeresni Niallt. Pár perc kocsikázás után megtaláltam. Szerencsém volt, bár neki kevésbé...Szegény pont lerobbant. Gyors leparkoltam mellette és kiszálltam. 

-Niall ne haragudj! Nem akartalak megbántani...Hülye vagyok! Igazad volt...

-Harry hagyj!

-De kérlek bocsáss meg! Sose gondolkozok előre...Igazad volt...

-Harry ígérj meg valamit!

-Bármit!

-Megváltozol! Változtatsz a rossz szokásaidon!

-Ígérem.

Niall odalépett hozzám és átölelt. Nagyon örültem, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen megbocsát. 

-Hívtál már szerelőt?

-Igen, mindjárt ideérnek.

-Megvárom veled, aztán haza viszlek, vagy ahová akarod.

-Mert te nem jössz haza?

-Nem, bemegyek Mellyhez.

-Ja értem.

-Amúgy miért nem meséltél Juliáról? 

-Valahogy nem volt alkalmam. Ma meg amikor a kocsiban ültünk, próbáltam, de azt mondtad, hogy most nem érdekellek...

-Kérlek ne haragudj!

-Nem haragszom.-mosolygott.

-De most viszont van időnk, mesélj róla.

-Hát, gyönyörű, kedves, megértő, barátságos és egyszerűen imádom. Ja és a legfontosabb imád enni.

-Mint te!-nevettem.

-Pontosan.

Beszélgettünk még  egy kis ideig, amikor megérkezett a felmentősereg. Niall kocsiját elvitték a szervizbe én pedig Niallt vittem haza. Kitettem otthon a ház előtt és már mentemis be a kórházba. Melody gondolom már várt, mert amikor odaértem a nyakamba ugrott.

-Végre.-csókolt meg.-mi volt ez a Nialles dolog? Akkor most van barátnője?

-Igen van-mosolyogtam.

-De jó.

-Szerintem is.

Egészen estig bent voltam Melodyval és Brendonnal a kórházban de aztán amikor Melodynak sikerült elaludni hazajöttem.

*Melody szemszöge*

Reggel amikor felébredtem, Harry már ott volt. Örültem neki. Végre hazamehettünk Brendonnal. Gyors összepakoltuk a cuccainkat, majd átvettük a papírokat és indultunk haza. Kiérve a kórházból rengetek újságíró és fotós volt. Harry megmondta, hogy most nem nyilatkozunk, majd áttörtük magunkat a tömegen és beültünk a kocsiba. Az út, némán telt. Egy szót sem szóltunk. Szerencsére hamar hazaértünk és végre otthon lehettünk. Harry jött velünk. Amikor  besétáltunk a nappaliba apa tévét nézett. Odamentem hozzá, átöleltem, majd megpusziltam.

-Szia Apu.

-Jaj Melody! Kicsim! Ne haragudj.-csurgott le egy könny az arcán.

-Miért?

-Mert nem mentem be hozzátok...

-Jaj apu...rosszabb lett volna...neked is és nekünk is...te itthon kipihented magad és egy kicsit gyászoltál.

-Holnap lesz.

-Mi lesz holnap?

-A temetés...-csordult ki még egy könnycsepp a szeméből.

Amíg én apával beszélgettem, Harry felkísérte Brendont a szobájába.

-Ilyen hamar?

-Igen..

-De hogyan?

-Nem akartam sokáig húzni a dolgot...
-Értem...Te mindent elintéztél?
-Igen. Eleanor segített egy kicsit. 
-De ő nem is mondta.
-Mert megkértem.
-Rendben. Apu én felmegyek a szobába.-pusziltam meg a homlokát.-vagy esetleg lent maradjak veled?
-Nem nem kell kicsim menj csak.
Felindultam a lépcsőn, Harry pedig éppen akkor jött lefelé. A pillantása azt kérdezte, hogy mi van apuval? Lehunytam a szemem megfogtam a kezét és felmentünk a szobába. Eleanor amikor megpillantott a nyakamba ugrott és átölelt. Szorosan öleltük egymást. Amikor elengedtük egymást besétáltunk a szobámba. Harry az ágyamon ült. Egy képet fogott a kezében. Könnycseppek hulltak a szeméből. Nem tudtam elképzelni mi történhetett...kép van a kezében. Honnan kerített olyan képet a szobámból amin sír? Nem értettem. 
-Akkor én most inkább kettesben hagylak titeket.-súgta a fülembe Ell.
-Köszi...
Eleanor kisétált a szobából én pedig Harryhez mentem. 
-Mi a baj?-térdeltem le elé.
-Semmi.-törölte meg a szemeit. A képet pedig lefordítva az éjjeliszekrényemre fektette.
-Semmiért nem sír az ember...-csókoltam meg.
A kép felé nyúltam, de Harry megfogta a kezem.
-Ne...-suttogta halkan.
-Miért?
-Nem  akarom hogy sírj.
-Harry...-simítottam meg az arcát.-mi van a képen?
Nem szólt semmit. Egy könnycsepp gördült le selymes arcán, majd lesütött szemmel a padlót kezdte el bámulni. Kezeimet levettem arcáról, majd felemeltem a képet. Hosszasan néztem és csak néztem a képet. Megszólalni nem tudtam...Csak bámultam a képet. Nem néztem fel, pedig éreztem Harry tekintetét. Nem tudtam mit csináljak. Sírjak vagy erős legyek? Nem sikerült erősnek maradnom. A könnycseppek mintha versenyt futottak volna egymással, úgy folytak a szememből. A kép elmosódott és nem láttam belőle semmit. Harry lejött mellém a földre, és magához húzott. Fejemet a vállába fúrtam és úgy zokogtam. A kép kiesett a kezemből. A levegőt egyre nehezebben vettem. Szaggatottan lélegeztem és csak szipogtam. Harry egyre erősebben ölelt és a fülembe súgta.
-Ne sírj...ennek így kellett történnie...

23. Fejezet-Cupido nyila...

Sziasztok! :)

Most nincs semmi mondani valóm:) légyszi komizzatok!:)
Jó olvasást! 

*Harry szemszöge*

-Ell, most nagyon figyelj!-néztem rá-Nem kell félned, mi minden  helyzetet tudni fogunk kezelni, neked csak annyi lesz a dolgod, hogy amikor a műsorvezető, valahogy felhozza témába Zaynt, hogy ő hogy áll a lányokkal...-itt megszakított Niall.

-Ő Harry várj mondani akarok valamit!

-Niall ne most! Na igen és amikor megkérdezi, akkor Zayn mondani fogja, hogy ő is megtalálta az igazit. Ekkor majd megfogja kérdezni a műsorvezető, hogy ki a szerencsés, vagy valami ilyesmit fog mondani akkor Zayn egy szót sem szól, csak a bejárat felé néz és akkor te besétálsz. De erről mindenkit be fogunk avatni, kivéve a nézőket. Amikor pedig már bent vagy a stúdióban, akkor minden simán fog menni, válaszolsz a kérdésekre és minden jön majd egymás után. Sikerült belőle valamit megérteni?

-Igen, minden stimmel. Szóval amikor Zayntől megkérdezi, hogy neki van e barátnője, akkor mondja, hogy igen, megtalálta az igazit, erre pedig majd megkérdezik tőle, hogy ki az és itt fogok én besétálni. 

-Igen. Huhh...akkor mindenki tudja majd mi a dolga igaz?-kérdetem.

-Aham.-válaszoltak kórusban.

10 perc múlva már meg is érkeztünk a helyszínre. Már mindenki várt minket. A sminkesek mindenkit elkezdtek tökéletessé varázsolni némi púder segítségével, majd a fodrászok is megigazították a rakoncátlan tincseket és a stylistok is ránk aggatak mindenféle göncöt. Minden készen állt a nagy bejelentésre, kivéve Eleanor, de 3 percen belül ő is kilépett a szobából és a gyönyörűbb volt mint bármikor. Zayn meg is ölelte és a fülébe súgta, hogy minden rendben lesz. 

-Á srácok már kész is vagytok! Remek!-köszöntött minket Alan.-Huhh és gondolom te vagy Eleanor! Csodálatosan nézel ki. A fiúk mindenbe beavattak?

-Igen én vagyok.-mosolygott kicsit rémülten Ell.-köszönöm és igen, mindent elmondtak. 

-Az adás egy kicsit csúszik,de azért jó, hogy ti már készen vagytok.  Én is mindjárt végzek, csak még valami rucit keresnek nekem.-nevetett.

Amint kimondta ezt a mondatot már el is viharzott a szobájába. 10 perc múlva már készen is állt arra, hogy elkezdhesse a műsort úgyhogy el is kezdte.

-És akkor most fogadjuk óriási szeretettel a ONE DIRECTIONT!-kiáltotta el magát Alan, mire mire megszólalt a LWWY mi pedig leszaladtunk a lépcsőn és lehuppantunk a kanapéra.

-Szevasztok srácok!-köszöntött minket.-Hogy mint veletek?

-Semmi különös-mondtuk egyszerre.

-Mi az, hogy semmi különös?! Én nem így tudom! Az a hír járja, hogy a legfiatalabb tag Harry becsajozott. Ebből mi igaz?-nézett rám.

-Hát...

-Várjunk inkább egy kicsit nézzük meg ezt a képet!-mutatott Alan a kivetítőre.
Megjelent az a kép, ami tegnap előtt készült...Amikor Melodyval éppen elköszönünk egymástól az ajtóban. 
-Ezen te vagy és a barátnőd igaz?!-tette fel a kérdést.
-Így igaz.-feleltem.
-És mikor és hol ismerkedtetek meg? 
-Hogy hol ismerkedtünk meg, aztán nem szeretném senki tudtára adni. Viszont annyit elmondok, hogy egy hét múlva leszünk egy hónaposak.
-Ez csodálatos! Hogy is hívják?
-Melody.-mosolyogtam.
-És mért nem jött veled ide a showba? 
-Sajnos nem tudott.
-De miért nem? Végül is a barátja vagy, illett volna elkísérnie! Főleg, ha most mondod el, hogy a barátnőd!
Egy erős pillantást vetettem Alanra, hogy van nyomós  okom, hogy miért nem jött el, de az nem publikus, legalábbis a nézőkre nem tartozik.
-Mert nem ért rá.-válaszoltam. Szerencsére Alan vette az adást így nem kérdezte meg még egyszer.
-Remélem, azért majd egyszer meglátogat itt minket a showban.
-Természetesen! Ígérem, valamikor elhozom és bemutatom neked.-nevettem.
-Köszönöm. Na és Zayn te, hogy állsz a lányokkal?
-Megtaláltam az igazit.-jelentette ki, teljesen nyugodtan Zayn.
-Valójában?
-Igen.
-És ki a szerencsés?
Ebben a pillanatban Eleanor sétált le a lépcsőn. Zayn felállt, odament Ellhez, megfogta a kezét és visszasétált Eleanorral együtt a helyére. Szerencsére Zayn mellett volt még hely ezért Ell le tudott ülni így nem lett semmiféle cikis helyzet.
-Ohh szia.-nézett meglepetten Alan, majd felállt és kezet nyújtott Ellnek.
-Szia.-mosolygott Ell, és kezet fogtak.
-Hát ő lenne az.-nevetett Zayn.-Eleanor.
-Eleanor? Louis barátnőjét is úgy hívják nem de?! 
-De igen.-vihogott Loui.
-Vigyázzatok össze ne keverjétek a csajaitokat.-humorizált Alan. 
-És hol ismerkedtetek meg? És mikor?
-Ugyan ott és ugyan úgy ismerkedtünk meg mi is mint ahol és ahogy Harryék is, de mi sem szeretnénk elárulni. És hát természetesen ugyan abban az időpontban.
-Akkor ti is jövőhéten lesztek egy hónaposak?
-Pontosan.
-Ez nagyszerű, akkor egyszerre tarthattok bulit.
-Így van.-nevettem.
-És ti hogy nem buktatok le? 
-Sajnos mi nem tudtunk annyit találkozni mint Harryék. Gondolom ezért.-sóhajtott Zayn.
-Értem.
-De hidd el Alan, még mi sem tudtunk róla.-szólt közbe Louis.
-Tényleg?
-Igen.-nevetett Zayn.
-Hát halljátok, nektek elmernék mondani akkor bármilyen titkot!
-Csak nyugodtan.
-Mi van veled Niall? Olyan csendes vagy ma!
-Semmi.-válaszolt Niall, de a hangjából éreztem, hogy valami nincs rendben.
-Talán az bánt, hogy te ilyen Forever Alone-ban nyomod?-kérdezte Alan, mire a teremben mindenki  nagy nevetésben tört ki.
-Kíváncsi vagy rá?
-Hát persze.
-Nem, nem vagyok forever alone! VAN BARÁTNŐM!-válaszolt Niall és az utolsó mondatot hangosabban mondta.
-Ez most komoly?
-Igen az!
-Srácok ti tudtatok erről?-nézett ránk, mert mind a 4-en lesápadtan meredtünk Niallra. Még Eleanor is.
-Nem.-ráztuk meg együtt a fejünket.
-Akkor ez most azt jeleni, hogy mindenkinek van barátnője a bandában?
-Úgy látszik...-vonta meg a vállát Niall.
-Na és Niall, hol és mikor ismerkedtetek meg?-tette fel ugyan ezeket a kérdéseket.
-Tegnap előtt, a fiúkkal és a stylistunkkal elmentünk bulizni és amikor elmentem a büfébe, nekimentem egy csodálatos lánynak, aki ez miatt magára borította a kóláját. Aztán beszélgettünk és elhívtam kárpótlásul egy vacsorára, ahova tegnap el is mentünk és ott megtörtént az 1. csók. Így 3 napja nekem is van barátnőm.
-És hogy hívják?
-Julia. Gyönyörű barna haja van és még gyönyörűbb zöldes kék szeme...
-Hát ez csodálatos! Akkor mindenkihez elért Cupido nyila.
-Louis, Liam ti jól megvagytok?
-Igen szerencsére.-mondta Loui.
-Mi is.-mosolygott Liam.
-Akkor jól van. Remélem még sokáig együtt lesz mindenki a párjával! A lányokat pedig puszilom! 
-Átadjuk.-mosolygott Louis.
-Viszont nekünk a showból ennyi jutott. Legközelebb találkozunk! Viszlát!-integetett a kamerába Alan.

-Niall! Te normális vagy?-förmedtem rá, amikor kimentünk a stúdióból.
-Mért ne lennék normális?! Azért mert én is elmondtam, hogy van barátnőm?
-Azért szólhattál volna, hogy mondjuk Alan tudjon róla és őt se érje váratlanul...mégis hogy gondoltad ezt? Miért kell ezt titokban tartani? Olyan önfejű vagy!
-Neked meg hogy van ahhoz jogod, hogy kioktass? 1. fiatalabb vagy mint én, nem oktathatsz ki. 2. az én dolgom, hogy a tudtodra adom e, hogy van barátnőm vagy sem? 3. lett belőle bármi problémád? 4. én próbáltam szólni, de te elcsitítottál. Jó, lehet, hogy te vagy a szépfiú a bandában, de attól nem kell elszállnod magadtól! Hagyj engem békén! Én élem a saját éltem, te pedig foglalkozz a sajátoddal! Lehet, hogy Louis, Liam és Zayn eltűri neked, hogy parancsolgass és megmond nekik, mit csináljanak, de én nem tűröm! Innentől kezdve, ne szólj hozzám! Sziasztok.-ordította le a fejem Niall és az ajtófele vette az irányt.
-Hát ezt jól megcsináltad.-nézett rám szúró tekintetével Louis.
-És még te is azt mondod, hogy az én hibám?
-Senki érted senki nem akarta leordítani, csak te! Meg lehetett volna ezt beszélni ordibálás nélkül is! Harry, Niallnak igaza van! Vegyél vissza magadból! Ez már egy kicsit tényleg sok!

*Eleanor szemszöge*

-Niall várj!-kiáltottam utána.
-Eleanor kérlek hagyj!
-Niall hallgass meg!
-Bocsi Ell, de el akarok menni! Nem akarok Harryvel még egyszer összetalálkozni.
Amint ez a mondat elhangzott Niall már el is hajtott a kocsijával, ami a stúdiótól nem messze állt.
-Ell!-futott oda hozzám Zayn.
-Elment...-csurgott ki egy könny a szememből.
-Jaj Ell, ne félj, Niall nem haragtartó! Már ma este otthon fogja tölteni az éjszakát, nem kell félni! Egyébként sem bírna ki egy estét sem kaja nélkül.-csókolt meg.
-Hagyjatok már békén! Tudom hibáztam, de már nem tudom visszacsinálni!-jött ki az ajtón Hazza a többiekkel együtt.-Most mégis mit tudnék csinálni?
-Megkeresed Niallt és bocsánatot kérsz!-mondta Liam.
-És mégis hogyan?
-Fogod magad, beülsz az autóba és megkeresed!
-És ti?
-Mi van velünk?
-Mivel mentek haza?
-Felhívjuk Pault.
-De...
-Semmi de! Siess, mert ha bármi baja történik Niallel, azt te szívod meg...-mutatott Loui a kocsi felé.

22. Fejezet-Két ilyen bejelentés

Sziasztoooooooooooooooooooook! 
Köszönöm! Nagyon örültem a kommenteknek, nagyon szépen köszönöm <3 iszonyatosan sokat jelent nekem, ha írtok komit <3 Ja és túl a 4300 blog megtekintésen :3 Nem is húzom az időt, itt az új rész :) légyszi megint komizzatok!:) 
Jó olvasást!

*Melody szemszöge*

-Harry mégis, hogy gondoltad, hogy nem szólsz?!-förmedt rá Loui.

-Nyugi már, mondom nincs semmi.-húzta fel a pólóját Haz.

-Ja látom, még a kötés is átvérzett!

-Mi?! Átvérzett a kötés?!-ijedtem meg.-Harry mért nem szóltál? 

-Nem vettem észre.

-Aham persze.-kiabált vele Louis.

-Harry, azonnal szólunk egy nővérnek, új kötés kell rá!-karoltam át.

-Az is lehet, hogy össze kell varrni.-mondta Zayn.

-Varrni?! Azt már nem!-ellenkezett Hazza.

-Harold nyugi! Elkísérünk az ápolóhoz, mindannyian.-nyugtattam.

-Remélem is, de összevarrni nem engedem.

-Aztán hogyne engednéd?-nézett rá szúró tekintettel Loui.

-Elég sok szenvedésem volt már ezzel a sebbel, nem bírok ki többet.

-Pedig ki fogsz!-kuncogott Zayn.

-Zayn fogd be! Neked még most van kedved ilyen fontos helyzetben poénkodni?!

-Nekem mindig van.

-Srácok elég! Harry te jössz és keresünk egy ápolót! 

-De a fiúk...?

-Ha akarnak, természetesen jöhetnek!

-Jöttök?-kérdezte Haz.

-Alap!-mondták.

-Louis megfogod a kezem?

-Persze!-nyújtotta kezét Harry felé.

*Harry szemszöge*

Féltem...Kezeim remegtek...Szorítottam Louis és Melody kezét. Mi van, ha igaza van Zaynnek és össze kell varrni?! Nem, az biztos, hogy nem!
-Elnézést!-szólt Melody egy nővérnek.-A barátomat nemrég kezelték le, de a kötés átvérzett.
-Jöjjenek, mindjárt keresünk egy orvost, aki megnézi.-felelt kedvesen a hölgy.
Egyre jobban féltem. Az ápolónő egy szobába vezetett minket. Azt mondta, üljünk le és mindjárt hív egy orvost.  Körülbelül 10 percet vártunk, amikor egy fehér köpenyes úr lépett be a szobába. 
-Mi történt?-kérdezte.
-Nemrég lekezelték a barátom sebét, de a kötés átvérzett, és azt szeretnénk, ha megnézné, hogy nem e történt vele valami.-közölte Melody.
-Rendben. Had lássam azt a sebet.-fordult felém a orvos.
Felhúztuk a pólómat, az orvos pedig levette a kötést. A tekintete megrémített. Tudtam, hogy ebből a nézésből semmi jó nem fog kisülni...
-Mit fog vele csinálni?-kérdezte Loui.
-Szerencsére, nincs semmi baja a sebnek ezért csak egy újabb kötést teszek rá.-mosolygott.
-Hála az égnek!-sóhajtottam egy nagyon.
Erre mindenki hangos nevetésben tört ki. Amint bekötötte a sebet, már mehettünk is. Vissza sétáltunk Melody szobájába, ahol a fiúk megkérdezték, hogy mikor jöhet haza Melly.
-Holnap már mehetek, de addig is segítenétek átcuccolni a bátyámhoz?-kérdezte.
-Bátyádhoz?!-nézett értetlenül Niall.
-Igen. ez miért olyan meglepő?
-1. azt se tudtuk, hogy van testvéred, 2. meg az hogy ő is kórházban van?!
-Igen, van egy bátyám, Brendon és arról, nem szeretnék beszélni, hogy miért van kórházban...-halkult el.
-Rendben.-sóhajtott Niall.
-Miket kell átvinni?-nézett kérdezte Liam.
-Az összes cuccomat.-mutatott a kis szekrényére.
-Jaj, ez semmi.-legyintett Zayn.
-Belepakolom a táskámba és már át is vihetitek.-kacsintott Melody.
-Eleanor itt van?-kérdezte Zayn.
-Mit keresne itt Ell?!-nézett kérdőn Louis.
-Igen itt van.-fordultam Zayn felé.
-Mégis hogy lenne itt?!
-Louis, nem a barátnődre gondolt Zayn! Hanem az ő barátnőjére.-válaszolt kedvesen Melly.
-Zaynnek barátnője van?!-kérdezte egyszerre Loui, Niall és Liam.-Mióta?
-Amióta nekem!-tettem fel a kezem.
-Haver mért nem szóltál!-ütögette meg a vállát Louis.
-Nem tudom...-vonta meg a vállát.
Ameddig a fiúk kitárgyalták ezt az ügyet addig én Melodynak segítettem belepakolni a táskájába.
-Kész vagyok-szólt közbe Melly.
Zayn kikapta a kezéből a táskát és az ajtó felé indult.
-Merre kell menni?-tette fel a kérdést.
De épp, hogy kimondta, Ell fordult be az ajtónál. 
-Majd én megmutatom.-vigyorgott Eleanor.
A rossz fiú abban a pillanatban ledobta a földre a táskát és felkapta barátnőjét.  
-Ja hogy ő az az Eleanor!-vette szemügyre Loui.
-Igen, ő az. Az én legjobb barátnőm.-mosolygott Melody.
Amint Zayn letette a földre a barátnőjét, megfordult. 
-Mehetünk?-kérdezte.
-Te szépfiú nem felejtettél el valamit?-kérdezte Louis.
-Nem. Mert?
-Mutasd be Ellt.-böktem meg az oldalát.
-Ja! Louis, Niall Liam, ő itt Eleanor! A barátnőm.-csókolta meg.
-Örvendek.-lépett oda Loui és megpuszilta Ell kézfejét.
-Én is-mosolygott.
-Szia-köszönt egyszerre Liam és Niall.
-Sziasztok.-mosolygott még mindig.
-Na akkor mehetünk?-tette fel újra a kérdést Zayn.
-Igen.-válaszolt Melly.
Kiléptünk a szobából és Ell elvezetett minket Brendonhoz. Szegény fiú...Amikor meglátott minket, felvont szemöldökkel nézett rám.
-Hát ők?-olvastam le a szájáról.
-Brendon, had mutassam be a bandánkat. Louis, a vicces idióta-mutattam Louira-Niall, a mindig éhes ír manó-mutattam Niallra-Liam, a Disney rajongó kisfiú-mutattam Liamre-és Zayn, a Bredfordi  rossz fiú-mutattam Zaynre.
-Szia-köszöntek egyszerre.
-Sziasztok.-nevetett Brend.-Melody akkor átjössz hozzám?
-Igen.-mosolygott.
-Hova tegyem?-kérdezte Zayn a csomagot felemelve.
-Oda-mutatott Melody a Brendon melletti ágyra.
-Srácok ideje mennünk-nézett az órájára Niall-Mindjárt kezdődik az interjú.
-Igaz...-szomorodtam el.-Melody gyere...beszélnünk kell.
Kisétáltunk, majd megfogtam mindkét kezét és a szemébe néztem.
-Melody, most kell tisztáznunk a dolgot a sajtóval,  nem kell félned, ura leszünk a helyzetnek...csak gondoltam elmondom neked, nehogy váratlanul érjen a dolog. Bár már kiderült, hogy együtt vagyunk, de ezt tisztáznom kell és meg kell erősítenem. Ha bármi újságíró zaklatna akár telefonon, vagy valahogy bejutna ide, mond azt, hogy nem nyilatkozol. Rendben?
-Oké. De vigyázz magadra!
-Nyugi Paullal leszünk.-csókoltam meg.-De te meg ígérd meg, hogy nem lesz semmi bajod.
-Rendben.-ölelt át.
-Viszont indulnunk kell.
-Menj és ne félj, nem lesz semmi bajom.
Visszakísértem az ágyához, megcsókoltam, majd odamentem a fiúkhoz és elindultunk.

*Eleanor szemszöge*

-Végre kettesben.-mosolyogtam Mellyre.

-Majdnem-suttogta.-Itt van Brendon.

-De alszik.-suttogtam én is.

-Igaz. Hogy vagy?

-Jól, de nagyon ideges vagyok.

-Miért?

-Mert Harryék most erősítik meg, hogy együtt vagyunk.

-Ugye nem!?

-De miért?

-Zayn is most akarja elmondani!

-Ajjaj...akkor itt óriási botrány lesz...Mind a ketten pont ma egy interjúban mondják el?! 

-De legalább ott lennénk!-sóhajtottam.

-Ez remek ötlet! Ell add ide gyors a telefonom!

-Minek?

-Az most mindegy, de add ide!

Odaadtam neki a telefonját, bár nem tudtam, mit akar vele csinálni...

-Felhívom Harryt, hogy vigyenek magukkal!

-Melody ezt most felejtsd el!

-De akkor talán nem lesz akkora botrány. Ne félj már!
Harry felvette a telefont, Melody pedig kihangosította.
-Melody! Úristen mi történt?
-Nyugi, nincs semmi, csak annyi, hogy vissza kell fordulnotok!
-Miért?
-Eleanort magatokkal kell vinnetek, mert Zayn is ma akarja közölni, hogy együtt vannak. 2 ilyen hír, túl nagy sokk a rajongóknak, és ha legalább Ell ott lenne, lehet, hogy jobban viselnék.
-Hogy mi?! Zayn nekem erről nem szólt...-srácok álljunk meg! Zayn te is ma mondod el, hogy Ellel együtt vagytok?
-Igen, mert baj?
-Azért szólhattál volna! Mégis hogy gondolod, hogy egyszerre kettő ilyen hírt jelentünk be és egyikünk sem viszi a párját...!  Most azonnal menjünk vissza Eleanorért!
-Jól van. Louis, kanyarodj vissza, vissza megyünk érte!
-Melody, 5 perc és ott vagyunk Ellért!
-Rendben! És tudod, ne idegeskedj!
-Nem fogok, sietünk szia.
-Szia szeretlek.
-Én is.
Letették a telefont és Melody rám nézett.
-Gondolom még nem voltál interjún!
-Jól gondolod drága barátnőm!
-Ne félj, megkérem Harryt, hogy mindent mondjon el!
-Oké. De akkor is tökre parázok...
-Nem kell! A srácok már 2-szer bejelentették, hogy kapcsolatban vannak.
-De most egyszerre jelentenek be 2-t.
-Nyugi!
-Te könnyen beszélsz. Tökre parázok!
-Kicsim nem kell félned!-fogta meg a derekamat Zayn-minden rendben lesz! Elmondunk mindent, hogy mit kell mondanod!
-Remélem...-néztem rá rémült szemekkel.
-Na de gyere, mert így is késésben vagyunk...
-Szia Melody.-öleltem meg.
-Sok sikert!
Megfogtam Zayn kezét és kisétáltunk az autóhoz.

21. Fejezet-Kórházban

Sziasztok! 

Ugye kérdeztelek titeket, hogy érdemes e folytatni a blogot:) Azt mondtátok, hogy folytassam és én így is teszem :) Folytatni fogom :3 Nagyon jól estek a komik, köszönöm <3 Egy kivételével...Tudom, az az ő véleménye, de ha  már lehúzza az írásomat, legalább NÉVVEL! Azért remélem tetszeni fog ez a rész :) 

Jó olvasást! <3

Szorítottam Harry kezét. Arcáról folyt a víz és remegett. Könnyei szét áztatták pólóját. Láttam arcán, hogy nem bírja sokáig...

-Mindjárt készen vagyunk.-mosolygott a nővér.-Már csak a tetanusz oltást kell beadnom.

Harry arcán kitört a rémület. 

-Tetanusz?! Ugye ez csak egy rossz vicc! Inkább fertőződjön el, de belém tűt nem szúrnak!
-Harry.-néztem a szemébe.-Túl fogod élni. Ha ezt kibírtad, ez már annyira nem fog fájni.
Hazza bólintott egyet. Átöleltem. A nővér előkészítette az injekciókat. Miközben a nővér beadta Harrynek az injekciót, végig öleltem.
-Készen vagyunk.-mosolygott.
-Mi? De a tetanusz?! Még be sem adta.
-Ugye mondtam, hogy fog fájni.-adtam egy puszit az arcára.-a fájdalomtól, úgy elzsibbadt az oldalad, hogy 3 szúrást, már meg sem éreztél.
-Bekötöm és már mehetnek is.
A nővér bekötötte a sebét,  és már mentünk is vissza a kórterembe, ahol én voltam. Visszafeküdtem az ágyba, Harry pedig leült a székre. 
-Brendonnal mi van?-jutott hirtelen eszembe a bátyám.
-Maradj itt, megnézem.-fogta meg a kezem Hazza. 
-Én is veled megyek! 
-Neked pihenned kell!
-Mondod ezt te!
-De te elájultál...
-Téged, pedig leszúrtak...
-Jó..jó, jogos...gyere, menjünk..
-De azt se tudjuk hol van Brend.
-Én tudom...végig vele voltam, amikor épp nem veled.
-Oké. Akkor menjünk.
Amint kisétáltunk az ajtón, Eleanor rohant felénk.
-Úristen Melly! Jól vagy? Mi van veled?
-Nyugi Ell, jól vagyok. Már nincs semmi bajom. De Lux hol van?
-Lou reggel jött érte. 
-Mit mondtál neki? Nagyon mérges volt?
-Nem, nem volt mérges egyáltalán. Azt mondta, hogy Luxal az ilyen gyakran előfordul.
-Huhh. Már megijedtem.
-Amúgy hova mentek?
-Brendonhoz.-jelentette ki Haz.
-Én is mehetek?
-Persze.-karoltam át.
Brendon nem volt tőlem messze. Körülbelül 2 folyosóval volt arrébb. Beléptünk a terembe, ahol Brendon egyedül feküdt, csak az orvosok vették körül. Rögtön odaszaladtam, mert nem tudtam, mi van vele. Brend ébren volt. Szememből a könnyek újra utat törtek maguknak. Boldog voltam, hogy a testvérem már jól van. Nem tudom, mit csináltam volna, ha meghal. Amikor az orvosok megláttak, közelebb engedtek hozzá, hogy megölelhessem.
-Soha többet ne merj ilyet csinálni.-súgtam a fülébe.
-Esküszöm, nem fogok!
-Mr. Styles beszélhetnék magával?-hallottam az egyik orvos hangját.
-Természetesen.-felelt Hazza.
Harry és Mr. Star (legalábbis ez volt írva a köpenyére) kimentek a teremből, én pedig odaengedtem Ellt Brendonhoz.

*Harry szemszöge*

-Mr. Styles, Miss. és Mr. Scottról szeretnék magával beszélni.-közölte velem az orvos.

Féltem, nem tudtam, miről lehet szó...Valami rossz történt velük?! Miért ilyen komolyak az orvosok?

-Szerencsére mind a ketten jól vannak, mint láttam.-mondtam az orvosnak.

-Sajnos a látszat néha csal...Bár tényleg jól vannak, mármint, sokat javult az állapotuk,  de nagyon vigyázni kell rájuk, hogy ne érje őket semmi megterhelő dolog...

-Persze ez természetes! 

-Tudom, hogy maga egy világsztár és éppen ezért mondom magának, hogy állítsa le a rajongóit, hogy semmi fenyegető levelet ne írjanak Melodynak, mert azzal romolhat az állapota.

-Rendben! És mikor mehetnek haza a kórházból?

-Még egy éjszakát bent tartjuk őket, megfigyelésen, de holnap haza mehetnek mind a ketten.

-Köszönöm.

-Nekem ez a dolgom.-mosolyodott el Mr. Star.

Kezet fogtunk, majd ő az egyik irányba ment tovább én pedig a másikba, vissza Brendonékhoz. Amikor beléptem, mindenki nevetett. Ezen elmosolyodtam és boldog voltam, hogy ez az eset után még tudnak boldogok lenni.

-Apa hol van?-kérdezte Brend.

-Tényleg apu?!-nézett rám Melly.

Én egy fej rázással jeleztem, hogy nem tudok róla semmit.

-Nyugi, otthon van. Amikor eljöttem még aludt. Nincs semmi baja.-nyugtatott meg mindenkit Ell.

-Brendon nincs senki ebben a teremben rajtad kívül, átkérem magam hozzád. Mit szólsz?-kérdezte Melody a bátyját.

-Én benne vagyok!

-Nem akarlak még egyszer elveszíteni!

-Nem fogsz.

-Akkor gyertek, menjünk át Melody cuccaiért.-mondtam.

-De először én megbeszélem az orvosokkal.-mondta Melody.

-Rendben, veled megyek.-fogtam meg a kezét.

Elsétáltunk a portáig és megkérdeztük, hogy lehetséges e a csere. Szerencsére megengedték, csak annyit mondtak, hogy a csomagokat nekünk kell elvinni. Bár ez nekünk természetes volt. Vissza mentünk Melody helyére, és nagy meglepetésünkre, 4 fiú hátát láttuk meg egymás mellett ülve Melly ágyán. Melody megörült és egyből nekiugrott a fiúknak hátulról. 

-MELODYYYYYYY!-hangzott egyszerre a 4 fiú hangja. 

Louis felkapta a hátára és forgott vele hármat. Amint letette mind a 4-en köré álltak és egyszerre ölelték meg. Én az ajtónak dőlve mosolyogva figyeltem őket. Amint vége lett az óriás ölelésnek Louis odajött hozzám és átölelt. 

-Áhh.-nyögtem egyet.

-Te jó ég Harry! Mi a baj? Mi történt?

Melody odaszaladt hozzám. 

-Nagyon fáj?-kérdezte.

-Túlélem.-nyögtem ki.

-Úristen! Mi fáj neki? Mi történt? Nyögjétek már ki!-kiabált Loui.

-Nincs semmi, csak egy kis seb.

-Ja persze...Hol van?

-Itt.-mutattam az oldalamra.

Louis felhúzta a pólómat. 

-Harold Edward Styles és Melody Izabella Scott! Mi folyok itt? Mi történt Harryvel?

-Mondom, szereztem egy kicsi sebet...

-Harry Louist, nem fogjuk meg hazudtolni!-mondta Melly.

-Melodynak igaza van! Mond el szépen részletesen! Mi történt veled?

Elmeséltem mindenkinek, hogy egy kést szúrtak az oldalamba, de nincs semmi bajom, mert már lekezeltek.

20. Fejezet-"Ne félj, megvédelek mindentől!"

Hát sziasztok....Kicsit szomorú vagyok, mert nem komiztatok....mindössze Julcsi*_*-tól kaptam <3 Köszönöm neki! Nagyon szépen kérlek titeket, hogy komizzatok mert, ha nem tudom, hogy sikerült, akkor abbahagyom...:s Na mindegy..... Amúgy itt is érdeklődhettek a blogról: http://ask.fm/gogszi Remélem ez a rész tetszeni fog :)
Jó olvasást! <3

*Melody szemszöge*

Ültem a széken és bámultam a képernyőt...Komolyan mondom, mi jöhet még? Anya halála, Lux szája, és most még ez is...Ártottam én bárkinek is?!
-Melody nyugodj meg!-nyugtatott Harry.-Majd kitalálunk valamit a fiúkkal.
Nem szóltam semmit, csak bámultam a padlót. Egy nővér lépett oda hozzánk, hogy átadja Lux papírjait. Harry aláírta őket és haza indultunk a kórházból. Amint kiléptünk az ajtón, fotósok ezrei támadtak le minket. A vakuk villanásától alig láttunk. Kérdések hada, lökdösődés...
-Tényleg együtt vannak? 
-Melody! Lehet egy kérdésünk?
-Mióta tart a kapcsolatuk?
-Mi van  maguk között?
-Csak a média miatt jöttek össze?
-Hol ismerkedtek meg?
-Szoktak veszekedni?
-Ki ez a másik nő?
-Mi történt Baby Luxal?
-Ki miatt voltak kórházban?
Harry magához húzott mind a  háromunkat és a fülembe súgta.
-Nem kell félned, mindjárt elintézem őket. Itt az autó kulcsa, menjetek Ellel Luxal a kocsihoz és szálljatok be.-Lökött el magától Harry. 
-Oké. 
Megfogtam Eleanor kezét és kihúztam a tömegből. A fotósok egy fele Harrynél maradt, de a maradék jött velünk. Ellel futni kezdtünk és gyors beültünk az autóba.
-Harry mit fog csinálni?-kérdezte Ell.
-Nem tudom, biztos kitalál valamit. 
-Nézd Melody ott van a telefonja! Hívd fel Pault!
-Ez jó ötlet. 
Harry telójáért nyúltam, amikor nyílt az ajtó, Hazza bepattant a kocsiba. És teljes erőből nyomta a gázt és elhajtott. 
-Lányok jól vagytok?-kérdezte.
-Persze!
-Neked lett valami bajod?
-Nem...-halkult el.
Tudtam, hogy történt vele valami, de nem tudtam mi. Bár még csak 2 hete vagyunk együtt, ismerem annyira, hogy tudjam, mikor mond igazat és mikor nem. Hagytam inkább. Most senkinek nincs ereje veszekedni. Előre fordultam. Bámultam ki az ablakon és azon gondolkodtam, mi történhetett Harryvel. Megütött valakit? Vagy őt ütötték meg? 
-Harry?
-Tessék Melody?!
-Lou mérges lesz rám?
-Nem tudom, de ha mérges lesz, majd én kimagyarázom...Ne félj, megvédelek mindentől!
Ezt a mondatot, örökre a szívembe vésem. "Ne félj, megvédelek mindentől!" Hátra néztem Ellékre. Mind a ketten mélyen aludtak. Harry rám nézett. 
-Haza értünk életem.
Csak rámosolyogtam, majd felébresztettem a hátul szunyókáló lányokat. 
-Ell. Hazaértünk.
Eleanor a szemét lassan kinyitotta, majd magához szorította Luxot és kiszállt a kocsiból. Én is kiszálltam, majd Harry is követte a példánkat. Bementünk, Ell felment Luxal a szobába, hogy lefektesse én pedig felmentem Brendon szobájába, hogy megnézzem itthon van e. Harryvel kézen fogva mentünk fel a lépcsőn, mert féltett, nehogy valami bajom történjen. Amikor bekopogtam Brendon ajtaján, nem szólt ki senki. Még egyszer kopogtam, semmi válasz. Benyitottam, de amit ott láttam, azt nem akartam elhinni. Kitéptem a kezem Harry kezei közül és odarohantam a bátyámhoz. Körülötte minden tiszta vérvolt, egy penge volt a másik kezébe. Az alkarja tele volt vagdosással. 
-Harry hívd a mentőket!
Harry a telefonja után nyúlt és már hívta is őket. Én csak mozgattam Brendont...Próbáltam felébreszteni, de nem ment...A mellkasa, már alig mozgott. A sírást nem tudtam abbahagyni. Csak fogtam a bátyám kezét és sírtam mellette. Nem tudtam mit tenni. 
-Mikor jönnek már?-kiabáltam Harryre.
-Nem tudom.
-Akkor hívd fel őket, hogy siessenek!
-Melody kicsim.-guggolt le mellém.-Sietnek hidd el! Nem tudunk mit tenni. 
-De meg fog halni!
-Nem fog! Brendon erős fiú!
Harry karjai közé borultam. Átölelt és csak ölelt. Sírtam, nem tudtam mást csinálni. 
-Nem akarom elveszíteni egy nap alatt a családom.
-Nem fogod!-ölelt erősebben. 
Átöleltem Harryt a csípőjénél fogva, de ekkor felnyögött.
-Mi a baj?-kérdeztem ijedten.
-Semmi. Csak...csak...kiroppant a lábam.
Nem akartam hinni neki, tudtam hogy csak blöfföl, de most még inkább nem lett volna erőm veszekedni. Hallottuk, amint a mentők szirénázva jönnek így hát Harry leszaladt, hogy kinyithassa nekik az ajtót. Felsiettek a mentősök és oda mentek Brendonhoz. 
-Nem lélegzik!-kiáltotta az egyik férfi.-Hozzátok a lélegeztetőt és a hordágyat!
Engem kikísért egy másik fiatalember, hogy nem lehetek bent. Harry magázol ölelt. Olyan erősen szorított, amennyire csak tudott. A könnyeim egymást követték, mint engem most ezek a szörnyűségek. Amikor megláttam, hogy a testvéremből csövek lógnak ki, és egy hordágyon fekszik, még a levegőt is nehéz volt vennem. Úgy éreztem, nem bírom tovább. Egy mozdulattal összeestem és a padlóra dőltem. 

*Harry szemszöge*

Ott álltam egy helyben és fogtam Melodyt, de egyszer csak összeesett. Az egyik orvos, rögtön odaszaladt hozzánk. Melodynak rögtön a mellkasát kezdte el nézni. 
-Lélegzik, de be kell vinnünk őt is a kórházba. 
-Mi történt vele, hogy csak így hirtelen összeesett?-kérdeztem remegő hangon.
-Elájult.
-Ugye vele mehetek a kórházba!
-Természetesen. 
Átszaladtam Ell szobájába és felébresztettem. 
-Eleanor! Melody elájult! Brendon pedig meg akarta ölni magát. Be kell mennem a kórházba! Te maradj itt Luxal! És NE csinálj magaddal semmit!
-Úristen micsoda? Én is veled megyek!
-Nem, te maradj itt Luxal és vigyázz rá! 
-Oké, de te pedig Melodyra vigyázz! 
-Amit megtehetek, azt megteszem, hogy jobban legyenek!
Lerohantam a lépcsőn, és a mentő autó felé vettem az irányt.Megmutatták, hova kell ülnöm és beültem. Melody még mindig nem volt magánál. Lélegeztető gépen volt. A mentő elindult. Egy orvossal voltam hátul Melodyval és Brendonnal együtt. Ha Brendon meghal, azt Melody sem fogja túl élni..10 perc múlva már a kórháznál voltunk. Én végig Melody mellett és Brendon mellett voltam. Kórteremről kórteremre jártam. Egyszer Melody egyszer Brendon. Amikor Brendonnál voltam, éppen akkor lépett be egy orvos. 
-Doktor úr! Mi van Brendonnal? Javult az állapota? 
-Mr. Styles Brendon, rengeteg vért vesztett, de már jobban van. Most épp az érzéstelenítők hatása alatt van, de jobban lesz. 
-Köszönöm.
Leültem Brendon mellé egy székre, majd megfogtam a kezét. 
-Brendon, nem hagyhatod itt Melodyt! Vigyáznod kell a kishúgaidra! Tudom, hogy fáj az, hogy elvesztetted az édesanyádat, de ez nem megoldás. Így te is fájdalmat okozol mindenkinek. Nem a húgodnak kellene rád vigyázni, hanem neked rá.
Felálltam a székről és kimentem. Átsétáltam Melodyhoz, hogy megnézhessem, ő hogy van. Csak feküdt egy helyben, nem mozdult. Mellé is leültem egy székre, majd neki is megfogtam a kezét. Nem szóltam egy szót sem, csak fogta a kezét. Egy könnycsepp gördült ki a szememből. Lecsöppent Melly kezére. Megcsókoltam a karját, majd a száját. Melody nehézkesen, de kinyitotta szemeit és rám pillantott. 
-Melody! Édesem! Jobban vagy?
-Mi történt?
-Elájultál, amikor Brendont...-nem hagyta, hogy befejezzem.
-Nem, nem velem, hanem veled!-mutatott a pólómra.-Tiszta vér vagy!
Ránéztem a fehér felsőmre és tényleg tiszta vér volt.
-Velem semmi, biztosan csak amikor Brendonnál voltam, véres lett.
-Ezért van rajta egy lyuk is igaz?! Harold nekem, ne hazudjál, gyere ide!
Mit tehettem volna?! Hát közelebb mentem Melodyhoz. 

*Melody szemszöge*

Tudtam, hogy Harry titkol előttem valamit. De amikor megláttam a véres pólóját, nem bírtam tovább. Közelebb sétált hozzám, én pedig felültem az ágyon. Felhúztam a pólóját és egy mély sebet láttam a testén. 
-Úristen Harry! Ez...ez...micsoda? Mi történt?
-Amikor kijöttünk a kórházból és az újság írok és a fotósok letámadtak minket, ez akkor történt.
-De hogyan?
-Amikor magamhoz húztalak titeket, hogy menjetek a kocsihoz, egy ember, beléd akart szúrni egy kést. Ezért löktelek el téged, hogy ne tegye ezt veled. 
-Így inkább magadba szúrattad a kést?
-Igen. 
-Akkor ezért mondtad, hogy "Ne félj megvédelek mindentől!"
-Igen. Nem tudom mit csináltam volna, ha leszúrnak téged. 
-De Harry, téged le kell kezelni. Így is rengeteg vért vesztettél!
-Nem kell, kibírom.
-HAROLD! Ide hívok egy orvost és megmondom neki, hogy kezeljenek le.
Megnyomtam a nővér gombot, és 2 percen belül, egy nővér jött be a szobába.
-Mi történt?
-Semmi, csak a barátomat le kéne kezelni.
-Rendben. Jöjjön velem Mr. Styles. 
-Nem lehetnek, hogy itt csinálja meg?
-Itt nem tudom. Nincsenek olyan eszközök. 
-Akkor hozzon ide.
-Uram, nem lehet!
-Akkor legalább a barátnőm jöhessen velem!
-Miss. Scott fel tud állni?
-Persze. Pattantam ki az ágyból.-de nem kellett  volna olyan hirtelen, mert megszédültem.
-Jól vagy?-ugrott oda hozzám Harry.
-Semmi bajom, csak hirtelen keltem fel.
Megfogtam Harry kezét és a nővérrel együtt elmentünk egy másik kórterembe. 
-Itt is lennénk. Nem kell félni.-nézett Harryre mosolyogva a hölgy.
Hazzának remegni kezdtek a kezei. 
-Ne félj drágám.-suttogtam a fülébe.
-Ha velem maradsz, nem fogok.-csókolt meg.
-Üljön le ide.-mutatott az orvosi ágyra a nővér.
Harry leült, de a kezemet még mindig fogta. 
-Vegye le kérdem a pólóját.
Harryről segítettem levenni, majd a nővér közelebb lépett. Megnézte a sebet.
-Ez elég veszélyes seb. Előre szólók, nagyon fog fájni a fertőtlenítés. 
Én csak nevettem egyet. Harrynek a szemei, kikerekedtek és már majdnem kicsordultak a könnycseppek. A nővér hozta fertőtlenítőt, rám nézett és egy pillantással jelezte, hogy most fogjam elég erősen Hazza kezét. Harry kezét olyan erősen próbáltam szorítani, ahogyan csak tudtam. De amint elkezdte a nővér fertőtleníteni a sebet, Harry még nálam is erősebben szorította a kezem. Fogait összeszorította, és a szeméből könnycseppek csordultak ki. Az összes könnyét letöröltem, majd a fülébe súgtam.
-Ügyes vagy! Imádlak.-majd a szájára nyomtam egy csókot.
Hazza becsukta  a szemét. Nem reagált arra, amit mondtam neki. Ekkor intettem az ápolónak, hogy hagyja abba egy kicsit. Abba is hagyta. Én átöleltem Harryt és újra a fülébe súgtam.
-Ügyes vagy! Imádlak.-majd megint megcsókoltam. 
Mindent egy mosollyal viszonozta, és a fülembe súgta.
-Nagyon fáj.-gördült ki egy újabb könnycsepp a szeméből.
-Elhiszem. De veled leszel végig.
-Tudom, de ez nem sokat segít.
-Ezt én is tudom, de már csak egy kicsit kell kibírnod.
-Remélem.
-Folytathatom?-kérdezte a hölgy.
Harryre pillantottam ő pedig bólintott. Hazza újra össze szorította a fogait a nővér pedig újra elkezdte a műveletet.