47. Fejezet-"Csókolj meg úgy ahogy őt csókoltad!"

Sziasztok!:)

Nagyon nagyon szépen köszönöm a komikat*-* valami hihetetlenül jól estek.:33 ehhez a részhez is kérhetnék?:) Bocsi, ha most kicsit sok trágár szót használtam, de valahogy ezek jöttek..:c remélem nem baj.:) barátnőm elkezdett írni egy blogot, megkérhetlek titeket, hogy nézzetek be hozzá?:) nagyon hálás lenne.:) katt ide

Jó olvasást!♥

*Harry szemszöge*

Karjaimban feküdt..Sírt és csak sírt..Az arca sebes volt, ahogy a lelke is..Nem szerettem így látni őt...Az óra délután 5-öt mutatott, így jobbnak láttam, ha lefektetem aludni..Miután elaludt halkan kimásztam mellőle az ágyból és bementem a városba. Megkértem a portást, hogy bármit kér Melody segítsenek neki, vagy csinálják azt amit kér. Beültem az autóba és vittem magammal Juliant is. Siettem, hogy minél hamarabb vissza érhessek Mellhez a szállodába. Nem nyugodt szívvel hagytam egyedül, de ezért el kellett mennem..Ez már meg volt rendelve..Két órát lehettem távol, majd vissza mentem a lakosztályunkba. Melody még békésen aludt..Szerencsém volt, hogy nem ébredt fel, majd újra leszaladtam a személyzettel beszélni. 
-Ezt reggel tegye a reggelinkhez..-kértem meg a férfit.
-Rendben Mr. Styles. Esetleg valamivel kiegészítsük a reggelit?
-Virágot lehet hozzá kérni?
-Persze! Milyet szeretne?
-Rózsa?
-Vörös?
Bólintottam.-Köszönöm.
-Akkor reggel felvisszük a szobájukba.
-Köszönöm.-mosolyogtam, majd kezet fogtam a férfivel és visszasiettem Mellhez.
Az óra már 8-at mutatott így befeküdtem mellé az ágyba és én is elaludtam.

Reggel az ajtó kopogtatásra keltem fel. Gyorsan kiugrottam és egy köntöst magamra vettem, majd kinyitottam az ajtót. A reggelink érkezett meg. Bevittem a szobánkba és Melodyt kezdtem puszilgatni. 
-Kelj fel szerelmem! Itt a reggeli.
-Ilyen korán?
-Tíz óra van..-mosolyogtam.
-Ahhj.-fordult felém.
Arcát lila foltok borították és sebek. Elvettem a reggelink mellett heverő jeget és arcára helyeztem. Felszisszent a hideg érintésre, majd felült az ágyon.
-Hogy vagy hercegnő?
-Már jobban.-mosolygott.
-Ennek örülök. Jó étvágyat.-tettem az ölébe a tálcát.
Szemeit rögtön a kis dobozkára szegezte ami az étel mellett volt.
-Ez micsoda?-vette a kezébe.
-Nyisd ki.-mosolyogtam.
-Ezt miért kapom?-emelte ki a láncot a dobozból.
-Hogy tudd örökké szeretni foglak és mindig vigyázni fogok rád!-csókoltam meg, majd kivettem a kezéből az arany láncot és nyakába akasztottam.

/délután/

-Ideje indulnunk.-vettem a kezembe a bőröndöket és az ajtó felé indultam.

-Egy pillanat és megyek.-mosolygott.-Várj meg a kocsiban!

-Rendben.-mosolyogtam vissza.

Levittem a cuccainkat az autóhoz, majd beültem és vártam gyönyörű szerelememre és a fiamra, hogy ők is csatlakozzanak.

Tíz perces várakozás után ők is megjelentek és végre vissza indulhattunk Londonba. Az autóban ülve néma csend volt. Julian aludt, ahogy Melody is. Az 5 órás út hosszú volt..Nagyon hosszú..Mikor végre hazaértünk óriási örömmel szálltam ki a kocsiból, mert az ülés eléggé kényelmetlen volt már ennyi ülés után.

-Figyelj kicsim menj előre, vidd be Juliant én meg majd viszem a bőröndöket.-mosolyogtam.-Rendben?

-Értettem.-jött oda hozzám és egy csókot nyomott ajkaimra.

Amint Melody kinyitotta a kaput, Zayn jelent meg előtte. Egy szó nélkül félre lökte, majd becsapta előtte a kaput. A csomagokat a földre dobtam és Zayn felé indultam. Gyors tempóban haladt előre, majd amikor utolértem megfogtam a vállát és magam felé fordítottam.

-Mit képzelsz magadról te tahó?!-ordítottam le.

-Takarodj innen Styles!

-Mi a f*szom van?

-Húzz innen hagyj békén!

-Mekkora pöcs lettél 2 hét alatt! Mi az, hogy fellököd Melodyt, mikor látod hogy kisgyerekkel van?! Meg eleve hogy képzeled ezt? Ja és még be is csapod előtte az ajtót!

-Jól van menj és dugd meg! Csináljatok új gyereket! Vagy csinálj amit akarsz!

-Zayn állíts magadon, mert már elég kevés az önuralmam!

-Gyere Styles üss meg! Mi tart vissza?

-Az te köcsög, hogy egy olyan embert nem bántok akit szeretek!

-Engem nem kell szeretni! Én már csak magamra számíthatok és már csak magamra is fogok! Hagyjál!-vette le kezem a karjáról és újra útnak indult, de most már futott. 

Mit tehettem volna?! Hiába volt bunkó a barátom! Nem hagyhatom ilyen állapotban magára..még valami rosszat tesz.

-Zayn várj már!-futottam utána.

Nem várt meg. Gyorsabb volt mint én, de nem adtam fel..Csak futott én pedig követtem.

-Zayn!-nyögtem már nehezem a fáradtságtól.-Várj meg...-lihegtem.-Segíteni akarok!

-De nem tudsz.-rogyott össze a fal tövében.

-Mi történt?-ültem le mellé.

-Szakított velem Perrie..

-Úristen nagyon sajnálom.-öleltem meg.-Tudok valamit segíteni?

-Meg tudsz bocsátani?

-Persze! Megértelek!

-Köszönöm..-csuklott el a hangja..

-Gyere menjünk haza.-húztam fel a földről.

-Most inkább egyedül jobb lenne..

-Biztos?

-Aha..

-Akkor...

-Persze menj csak haza!-válaszolt előre a kérdésemre.-Biztos elfáradtál az úton. És bocsi amit csináltam Melodyval..

-Semmi haver...-mosolyogtam.-Ne csinálj semmi hülyeséget!

-Nem fogok.

Megfordultam és visszafele vettem az irányt és pár percnyi séta után hazaértem.

*Zayn szemszöge*

Nem tudom hány óra lehetett, de a nap már lement. Nem akartam Harryvel úgy viselkedni, de ki voltam bukva..Ez mondjuk most sincs másképp. A göndörrel talán úgy 3 órája váltunk el, így már gondoltam ideje letenni a poharat és haza indulni. Fizettem a fogyasztott italokért, majd elindultam. Zsebre tettem a kezem, de valami volt benne ami nem kellett volna oda. Hát tényleg. Egy kép..Perrie volt rajta. Azzal a csúfos mosollyal az arcán..Pff..és én ezt szerettem!? Összetéptem a képet és eldobtam. Csendesen sétáltam haza a Londoni utcán, amikor a telefonom megtörte azt a nyugodtságot amit az utca nyújtott. Egy képet kaptam..Annyira nem érdekelt, de megnyitottam. Kár volt..Perrie és egy másik fickó volt a képen, amint éppen nyálcserét hajtanak végbe.-Mi a f*szom?!-kiáltottam fel. Erős düh töltött el amit a pia még erősebbé tette. A készüléket zsebre vágtam a tempómon pedig gyorsítottam. Szóval megcsalt...Ezért szakított..Jól van..Ha harc hát legyen harc! Nem sokkal később hazaértem. A kapun berontottam majd ezt a tevékenységet folytattam a bejárati ajtónál is. Hangosan elordítottam magam, amire a nappaliban ülő tömeg felfigyelt.

-Hol vagy te ribanc? Gyere ide te kurva!

Utamat folytattam az emeletre egyenesen a szobámba. Nem láttam a szobába ahogy kivágódott az ajtó, de tudtam, hogy ott van. A bőröndje már félig be volt pakolva. Az óriási szobába el tudott bújni és ezt jól tudtam. 

-Perrie drágám! Hol vagy?-tettem fel újra a kérdést de most nyugodtan.-Gyere elő nem bántalak! Miért is lenne rá okom? Talán mert megcsaltál te lotyó!?-folytattam, de itt már újra felemelt és ordító hangon.

Kinyitottam a szekrényt, de nem volt ott. Benéztem az ágy alá ott sem volt. A gardróbot, a fiókokat, a függöny mögött mindenhol megnéztem, de mikor már nem találtam tudtam hol van.

-Gyere ide!-döntöttem el a szekrényt a helyéről. 

Persze, hogy ott volt. 

-A szekrény mögött? Mint a mikor bújócskáztunk..-nevettem fel gúnyosan.

Csuklóját megmarkoltam és kirántottam a helyéről. 

-Na mi bajod? Félsz?-emeltem meg még jobban a hangom.-Akkor bezzeg nem féltél amikor azzal a csávóval csókolóztál! Akkor ugye nem! Gusztustalan vagy! Undorodom tőled!-néztem rá lenézően. Megrántottam, majd a falnak nyomtam.-Mutasd meg, hogy csókolt! Mit tud ő amit én nem? Mutasd!-utasítottam.

-Zayn hagyd abba!

-MUTASD!-közeledtem felé.-MUTASD!-egyre közelebb és közelebb hajoltam,de ő csak elfordította a fejét. 

Ujjaim az állára helyeztem és magamhoz fordítottam. Csípőmet az övéhez nyomtam ezzel még nagyobb előnyhöz jutva.

-Csókolj meg!-üvöltöttem.-Csókolj meg úgy ahogy őt csókoltad!

Próbálta arcát elfordítani, de ellenem, nem volt esélye! Arcát magam felé fordítottam és számat övének nyomtam. Csókom ellen ellenkezett, de nem érdekelt. Nyelvemmel utat törtem magamnak.

-Most én irányítok.-mondtam a száját csókolgatva.-Megharapta számat ami nekem nem igazán tetszett így újabb módszert vetettem be.

Nyakát kezdtem csókolgatni, majd harapdálni, végül pedig szívni kezdtem.

-Ne Zayn hagyd abba!-zihálta.

-Tudom, hogy élvezed!-kiáltottam.

-Hagyd abba!-ismételte.

-Nem! Ha nekem fáj neked is fájjon!-mondtam, majd folytattam az előző tevékenységemet.

Az ajtó mögül szóló hang zavart meg ami talán a zöld göndöré lehetett.

-Zayn! Hagyd békén Perriet! Részeg vagy!

-Chh! Megjött a jófiú!-nevettem.

-Nyisd ki!-kiáltotta!

-Ne is álmodj róla! Inkább takarodj innen!

A kezeim közé szorított lányt az ágyra fektettem, majd ott folytattam nyaka kényeztetését. A göndör gyerek még ordibált de nem érdekelt. Jobban akartam látni az alattam fekvő kurva testét amit a ruha takart. 

-Vetkőzz!-utasítottam, de nem mozdult.-Te akartad.-vigyorogtam, végül széttéptem a felsőtestét védő inget.-Áhh..Ezt szeretem..-nyaltam végig alsó ajkaimon.

-ZAAAAAAAAAAAAAYN!-kiabálta Perrie.

-Szeretem amikor ilyen vagy.-kacsintottam.

-Engedj el!

-Miért tenném.-nevettem.

-Mert részeg vagy!

-Eszem ágában sincs téged elengedni.-nyomtam egy erős csókot piros rúzzsal díszített szájára.

A háta alá nyúltam és a melltartóját kezdtem babrálni, amikor az ajtó belökődött és Liam állt előtte a többiekkel együtt. Egy erős kar vagyis négy kar rántott le az alattam lévő lányról, majd a földre dobtak.

-Ilyen ha gyengébb vagy mint az ellenfeled!-mondta a fölém magasodó fiú rekedtes hangon. De, hogy ki az rejtély, mivel az egyik percről a másikra sötét lett minden. 

Ui.: Nem utálom Perriet, meg nincs semmi bajom. Szerintem gyönyörű meg minden, csak most ilyen ihletem jött.:DD

VÉGE!

Sziasztok!
Ennek a blognak lassan itt a vége..2-3 vagy 4 rész és ezt abba hagyom..megvan már a befejezés, vagyis az ötlet, hogy mi lesz az..nem tudom hogy szeretnétek e, de ennek a blognak kezdek majd egy folytatását, csak egy kicsit máshogyan. Jó lenne tudnom, hogy legyen e új blog ezért kérlek titeket, hogy komiba írjátok meg hogy szeretnétek e..:) úgyhogy én már el is kezdtem ennek a blognak a végét írni...ma vagy holnap lesz fent rész aztán még egy kettő, végül vagy elkezdem az újat vagy nem..kérlek szépen, hogy írjátok meg, hogy akarjátok e ennek a blognak egy kicsit más milyen fajtában de a folytatását! köszönöm szépen az eddigi komikat, a több mint 10500 oldal megtekintést! 
glóri♥:)

46. Fejezet.-Emlék

Sziasztok.:) 

Fúú szerintem ez a rész elég durva lett..nem tudom hogy fog tetszeni, de KÉRLEK KOMIZZATOK!:c annyira jól esne, mert így nem tudom milyen lett a rész..:c úgyhogy remélem azért egy-kettő komit kapok ha tettszett.:)) úgyhogy itt a rész.:)

Jó olvasást!♥

*Melody szemszöge*

-Ezt majd otthon is megismételhetjük.-kacsintott Harry.

-Ha nagyon szeretnéd.-csókoltam meg, majd a földön heverő ruháim felé vettem az irányt.

-Hagyd még őket.-húzott vissza magához az ágyba.-Ráérnek még. 

-Harry.-mosolyogtam.-Mi lesz, ha jön a szobaszerviz, vagy mi annak a neve?!

-Ki van rakva, hogy ne zavarjanak.-kacsintott.-Biztos nem jönnek ide. 

-És ha Julian felébred a másik szobába? Akkor így megyek érte?!

-Cica ott a köntös meg eleve, jobb így feküdni az ágyba nem? Jobb, ha nem szorít sehol a ruha, nem nyom a melltartó, és engem se zavar a bokszer..-vigyorgott.-Jobban szeretek így lenni..Főleg ha te is itt vagy.-nyomott egy csókot a számra.

-Te kis perverz állat.

-Naaaa! Nem mondtam semmi olyat most.-nevetett.-Csak tényeket.

-De imádlak Harry Styles.-ugrottam rá.

-Na ezt az énedet szeretem! Ja és persze az összes többit!

Lehajoltam hozzá és a nyakához hajoltam. Apró csókokat nyomtam rá. Abbahagytam a tevékenységemet és ránéztem. Szemei csukva voltak, szája nyitva volt. Elmosolyodtam a látvány hatására, majd amikor kinyitotta zöld szemeit, felhúzta a szemöldökét.

-Most mi van?

-Ez.-mutattam az előbbi arckifejezését. 

-Jól van Izabella.-húzta mosolyra a száját.

Tudtam mi akar csinálni, így leugrottam róla és az ajtón lógó köntös felé vettem az irányt. Leemeltem a fogasról és futásom közben próbáltam magamra aggatni a selymes ruhadarabot. A szállodai lakosztályunk hálószobájából kimenekülve a nappaliba vettem az irányt, majd a konyhába, onnan pedig a fürdőbe próbáltam. Sikerült is, de a lendület nagy volt a padló csúszós én pedig mezítláb. Megállnom sikerült, miután a mosdókagylóval találkozott az arcom. Harry a balesetem után érkezett, így ő már csak a koppanást hallotta és engem látott a földön heverni. 

-Jól vagy?-lépkedett hozzám óvatosabban, mint ahogy én oda kerültem.

-Azt hiszem.-ültem fel, miután Harry segített. 

-Én pedig úgy hiszem, hogy nem.-tette kezét a szája elé.-Maradj itt.-mutatott a földre.

-Miért mi az?-néztem rá.

Harry nem válaszolt csak felállt és a törölköző tartóhoz lépett. Leemelt róla egyet, majd egy kicsit bevizezte és visszatért hozzám.

-Ezt tedd ide.-emelte az orromhoz.

Teljesítettem az utasítását, majd egy kis idő múlva elvettem onnan. Véres volt, az orrom pedig fájt. 

-Fel tudsz állni?-emelte felém a kezét.

Lábaimat egymás mellé tettem, majd Harry felhúzott. Kisebb nagyobb sikerrel mert, ha ő nem fog meg én újra a földön hevertem volna. 

-A lábad fáj?

-Nem nincs semmi baja. Azt hiszem csak szédülök..

Harrynek nem kellett több. Karjaiba vett, ahogy az esküvőnkön és visszasétált velem a hálószobába. Lefektetett az ágyra, majd levette a köntösét és a földön heverő ruhákat vette magára. 

-Maradj itt kicsim.-nyomott egy csókot ajkaimra.

-Áuuh..

-Ne haragudj..Mindjárt jövök, addig ne menj sehova!

-Rendben.

Harry felállt, majd kiment a szobából. Hallottam a bejárati ajtó csapódását, így  arra következtettem, hogy kiment. Feküdtem az ágyban és a sajgó arcomhoz kaptam. Amikor elvettem kezeim arcomról véresek voltak ujjaim. 

-Mi a?!-tettem volna fel magamnak a kérdést, de a megjelenő magas göndör hajú férfi elvonta a figyelmem.

-Itt vagyok kicsim.-ült le mellém az ágyra.-Szereztem jeget..-tette egy kis kendőbe a zacskó átlátszó kockákat.

Arcomra helyezte a kis csomagot, mire felszisszentem.

-Áuhh.

-Bocsánat..-hunyta le szemeit.

-Nagyon csúnya?-tettem fel a kérdést.

-Nyoma lesz egy ideig az biztos..

-Fenébe..

Elvette arcomról a jeget, majd egy kendővel végig simította a fájó pontokat. A kendőn apró piros foltok voltak, amitől összeszorult egy kicsit a gyomrom.

-Nagyon fáj..-tettem ujját a számra.

-Elhiszem..-vette el őket róla.

Néma csendben ültünk tovább a szobában miután újra ráhelyezte a jeget az arcomra. A csöndünket egy hang törte meg ami az egyik szobából jött. 

-Felébredt.-mosolygott Hazz.

Megpróbáltam felemelkedni az ágyról, de Harry ezt megakadályozta. 

-Maradj csak, majd én meg nézem.-puszilta meg a kezeimet.

Kezeit levette az arcomon heverő jeges zacskóról és áttette az én tenyerembe, majd arcomhoz irányította azt. 

-Fogd ezt, ide mindjárt visszajövök, csak megnézem Juliant.-mosolygott.

-Rendben.-próbáltam vissza mosolyogni, de a szúró fájdalom nem engedte.

Engedelmeskedtem Harrynek és az arcomon tartottam a hideg csomagot. Tudtam, hogy Harry egy ideig még a másik szobában lesz, így a helységben lévő tükör felé próbáltam eljutni. A jeget arcomhoz tartva kimásztam az ágyból és letettem a lábam a talajra. A puha padlószőnyegre lépésem után megszédültem, de az egyensúlyomat segített megtartani az erős kéz ami megragadta a vállam. Persze, újra feltűnt a barna göndör hajú férfi előttem, akinek a kezét most egy kisbaba díszítette.

-Ohh szia.-próbáltam elkerülni egy veszekedést, így egy fájó mosolyt eresztettem felé.

-Melody édesem..-nézett a szemembe.-Mond miért nem tudsz sose egy helyben maradni? Most is azért mondtam, hogy maradj itt, mert nem akartam, hogy bajod essen. Beütötted a fejedet lehet, hogy agyrázkódásod van..-puszilta meg a fejem. Inkább feküdj vissza az ágyba. Hova szerettél volna menni?

-Csak meg akartam nézni az arcom a tükörben..

-Miért nem szóltál?

-Nem voltál itt.

-Igen mert elmentem két percre Julianért. De tessék.-eresztett felém egy mosolyt.-Fogd meg Juliant én pedig hozok neked egy tükröt..

-Köszönöm.

Harry ismét kiment a szobából az én figyelmem, pedig a kezemben fekvő kisfiúra terelődött. Egyik kezemmel a fiút fogtam a másikkal pedig a fájó területet nyugtattam az arcomon..

-Látod? Ilyen béna anyukád van.-pusziltam meg.-Mindenhol el tud esni..Remélem te ügyesebb leszel.-mosolyogtam.

Miután felnéztem Harry állt az ajtóban és minket figyelt. Olyan aranyos amikor az apa szerepet "játssza". A mosolyom gyorsan eltávozott arcomról,amikor Harry felém nyújtotta a kezében tartott tárgyat. A tükör lefele volt fordítva amikor a kezembe került, Harry át vette tőlem Juliant majd leült mellém az ágyra. Levettem az arcomról a jeget a tükröt elé emeltem és megfordítottam. Kezemet legszívesebben a számhoz kaptam volna, ha nem lett volna ott az a seb. A felrepedt ajkaimon meg volt száradva a vér ahogy az orrom alatt is. Az arcom kezdett lilulni.. Legszívesebben a sírógörcs kapott volna el, de csak egy könnycseppet engedtem elhagyni szemeimből. Nem a fájdalom miatt, nem a bénaságom miatt, nem a kinézetem miatt. Egy régi ''emlék'' miatt. Egy nagyon nagyon rossz emlék miatt. Harry tenyerét az arcomra helyezte és óvatosan letörölte a kigördülő cseppet az arcomról. 
-El fog múlni ne félj!-nyomott egy lágy csókot a számra.
-N..nem az a baj..
-Akkor miért sírsz?
-Eszembe jutott valami...
-Micsoda?
Nem bírtam tovább..A sírás erősebb volt nálam..A könnyeim csípték a sebes számat, de az emlékek jobban fájtak..Nagyobb és fájóbb seb volt a lelkemben mint az arcomon. Harry felállt és kiment a szobából Juliannel. Nem.tudtam hova ment, így felálltam és utána indultam. Juliant vitte vissza a szobába. Amikor meglátott elkapta csípőmet mielőtt össze eshettem volna. Felemelt és visszavitt a hálószobába ma már másodjára. 
-Szerelmem..hova indultál?-kérdezte miközben letett az ágyra.
-Utánad...-suttogtam.
-Nem hagynálak itt nyugi..Veled maradok mindig..
-Köszönöm!-szipogtam.
-Elmondod mi a baj? Hogy mi,jutott eszedbe?
-Uhum..De kérlek ölelj át..Gyere hozzám közelebb..
-Bármikor kicsim..bármikor..
Harry mellém bújt én pedig a mellkasára döntöttem a fejem. Amikor végre sikerült beszélnem kinyögtem az első szavakat a történetemből..
-Tíz éves voltam...-szipogtam-Anyát nyaggattam, hogy vigyen el moziba, de fájt a feje és nem akart el vinni. Akár mikor kértem mindig elvitt bárhova, de akkor azt mondta hogy rosszul van és nem tud..de én erősködtem ezért bevett egy fájdalom csillapítót és elvitt..De bár ne mentünk volna..bár tudott volna nemet mondani..-nem bírtam tovább mondani..csak sírtam és sírtam..
Harry magához szorított és belepuszilt a hajamba..Ölelő karjai biztonságot adtak számomra és tudtam, hogy velem lesz örökké..Vettem egy újabb lélegzetet és tovább folytattam.
-Anya és én elmentünk ketten moziba..Délután 6-ra mentünk, mert akkor játszották azt a mesét amit én akartam nézni..kettő és fél órás volt a mozi, így amikor fél kilenckor sétáltunk haza már sötét volt..A fekete utcán ketten sétáltunk kézen fogva az utcán..Vagyis mi azt hittük, hogy csak ketten vagyunk..Öten voltunk..Lépteket hallottam hátulról, de ahányszor hátra néztem senki nem volt ott. Egyre erősebben markoltam anya kezét, amikor valaki hátulról megdobott egy kővel. Megijedtem..Felsikítottam, de kár volt..Valaki hátra rántott és befogta a számat. Elszakadt a kezem anyától..Anya ijedten nézett rám, segítségért kiáltott volna, de őt is elfogták..-a sírásom itt újra erősebb lett, így abba hagytam a mesélést. 
Erősen öleltem Harryt. Olyan erősen amennyire tudtam. A fekete utca előttem volt, ahogy elszakítottak anyától..
-Próbáltam kiabálni, de nem hagyták..Levegőt is alig kaptam..A legjobb ötletem, az az volt, hogy megharapom a tenyerét..Megtettem..Elengedte a számat, de akkor megpofozott aztán pedig megütött..A földön feküdtem, tehetetlenül..Anya megpróbált oda futni hozzám, de nem engedték..Erőlködött, de a férfi aki fogta erősebb volt..Az egyik férfi felrántott a földről, de akkor ott megszólalni már nem mertem..Nem is próbáltam..Az orromból folyt a vér..A szemem alatt erősen szúró fájdalmat éreztem..A kezeim le voltak fogva..Kezeimet markolta a magas erős és kitetovált férfi...Ráncigálni kezdett egy nagy épület felé..Amennyire csak tudtam ellenkeztem, de egy tíz éves kislány mit ér egy kigyúrt erős férfi ellen?! Semmit...Az ellenkezésem semmi máshoz nem vezetett mint egy újabb ütéshez..Egy újabb erős szúró érzés vette át a hatalmat az arcomon..Fájt, nagyon fájt és féltem...A férfi újra ráncigált a sötét épület felé..Anya egy nagy ütést kapott amitől a földre zuhant.. A sírás eluralkodott rajtam.. Zokogtam amennyire tudtam..A férfi felrántotta anyát a földről és utánam ráncigálta. Amikor mellém értek anya szemeiből,is folytak a sós cseppek..A legrosszabb érzés amikor az anyukádat látod sírni..Annál nincs rosszabb...A fekete épület egyre közeledett és egyre nagyobb volt..A kapuja óriási volt. A férfi berúgta és belökött minket, majd ők is utánunk jöttek. Mielőtt anya megölelhetett volna a férfi újra elrántott tőle és tovább ráncigált. Egy szobába vitt fel a férfi. Engem nekilökött az ágynak anyát pedig egy székhez kötözték, majd megverték..Rettenetes látvány volt..De akkor jöttem én..Sírva ültem az ágy mellett és az orrom vérét törölgettem a pólóm ujjába. Felrántottak a földről, majd az ágyra löktek..Az egyik férfi megpofozott..Nem tudtam mit tettünk, hogy ezt érdemeltük..
-Semmit..-suttogta Harry.-Semmit kicsim..Semmit...
Harryhez dőltem és csak sírtam zokogtam..nem bírtam tovább mesélni..egyszerűen az a kép ami akkor történt velem a szemem előtt volt..Ott láttam azt a három férfit akik ezt tették velünk..
-Ha nem szeretnéd, nem kell folytatnod..-ölelt szorosan magához..
-És a..akkor..-szipogtam..-Amikor az ágyra löktek, vetkőztetni kezdtek..Nem tudtam akkor ott mit akarnak velem csinálni? Miért veszik le a ruhám? Sírtam, zokogtam..Tíz éves voltam..mit tudtam én akkor mit csinálnak velem..?!Én csak moziba akartam menni, de egy rém álom lett belőle..Azt a dolgot csinálták velem, amit más 16 évesen csinál először..Amit minden tini vár..de nekem nem volt élvezetes..Fájt, ordítottam, sírtam..Megerőszakoltak...-csuklott el a hangom..-És..és...ezt anya égig nézte..végig kellett néznie ahogy a lányát megerőszakolják..a legutáltabb ellenségeimnek sem kívánom azt az estét..Miután kihasználták a gyengeségem, még jobban megvertek..Aztán..aztán..-nagyot nyeltem és folytattam.-Aztán egy kést fogtak a csuklómhoz..tudták mit csinálnak..És akkor az ütőér elszakadt..elvágták..Megszólalni nem tudtam..a sírás sem ment..csak a könnyek folytak a szememből és a cseppek a kezemből..Anya pedig ezt végig nézte..De amikor már teljesen megkínoztak minket leráncigáltak az épületből és kidobtak az utcára, végül pedig belénk rúgtak..A a földön feküdtem tehetetlenül..anya pedig mellettem ült..A telefonja össze volt törve így nem tudott segítséget hívni..A tettesek elmenekültek egy autóval..de ha akkor ott nincs az a férfi aki éppen akkor sétált arra akkor én már nem élnék..ő segített rajtunk amikor az úton feküdtem..ő hívta a mentőket..ő szorította el a kezemet, hogy ne vérezzek el..ez mind előttem van..Látod ezt itt?-mutattam a szemem alatti apró kis halvány sebhelyet..
-Igen.-bólintott Harry.
-Ez abból maradt..És most látod milyen zúzódásos az arcom...ez csak egy esés volt..de akkor azok ütések voltak és ötször ilyen durvák..-csuklott el a hangom..
-És meglettek a bűnözők akik ezeket tették veletek?
-Rá egy hétre igen..A kórházban feküdtem és néztem a tévét na és ott akkor mutatták őket, hogy elfogták..akkor mindenem beleremegett és fájt amit tettek..Pszichológushoz kellett járnom évekig amíg 15 éves koromra fel tudtam dolgozni a történteket..nagyjából...mert ezt sose fogom igazán feldolgozni..ez feldolgozhatatlan..
-Sajnálom..
-De ezek a gazemberek azóta is börtönben vannak..
-Én örökké megfoglak védeni ahogy csak tudlak kicsim ahogy csak tudlak..-halkult el és egy lágy puszit nyomott a hegre a szemem alatt.

45. Fejezet-Film a kezdetektől

Sziasztok.:)

Nem szeretnék rossz hírt hozni, de azt hiszem lassan ennek a blognak itt a vége..nem tudom mit fogtok ehhez szólni, de ha szeretnétek újat írok majd.:) persze ez a blog se most fog befejeződni mert még lesz majd néhány rész,de semmi sem él örökké.:) úgyhogy ezt el szerettem volna mondani.:) erről a részről pedig csak annyit, hogy próbáltam hosszabbra írni és jobbra mert hát az előző elég rövid és gagyi rész lett..Kommenteknek nagyon örülnék, hogy tudjam milyen lett:) de most akkor jó olvasást!:)

*Julia szemszöge*

-Szerinted mit csinálnak most?-bújtam oda szőke szerelmemhez.

-Csak ketten vannak, nászúton egy óriási szobában egy szállodában. Szerinted?-vigyorodott el.
-Igazad van.-mosolyogtam én is.
-Baby, ha belegondolsz mi is ketten vagyunk ebben a szép nagy szobában egy óriási ágyon..és hát, hogy is mondjam..-nézett rám.
-Majd máskor.-hajoltam arcához és egy csókot nyomtam rózsaszín ajkaira.
-Miért?-gördült le a szája.
-Mert mindenki itthon van..
-De ez nem szokott zavarni.
-NIALL! MOST NEM!-emeltem fel a hangom.
-Rendben.
-Ne haragudj.-húztam magamhoz közelebb, hogy ajkainkat egymáshoz tapaszthassam.
-Dehogy haragszom.-húzott magához közelebb.-De mi a baj?
-Nőből vagyok..-húztam el a szám.
-Nem kell többet mondanod.-ölelt magához.-Akkor hozok kaját, meleg teát és egész este filmezünk. Benne vagy?
-Uhum.-néztem élénk kék szemeibe.
A szőke fiú egy csókot nyomott a számra, majd kimászott az ágyból és eltűnt az ajtóban. Én is kimásztam az ágyból és a tévé alatt lévő szekrényhez indultam. Leültem előtte a földre és kihúztam a fiókot. Tele voltak DVD-kel, CD-kel és képekkel. Keresgélni kezdtem a filmek között. -Romantikus, Horror, Vígjáték.-válogattam külön a filmeket, amikor kinyílt az ajtó és Niall jelent meg előtte. Kezében egy nagy tálca mindenféle kajával, és gőzölgő forró teával. 
-Te szeretnél választani?-mosolygott.
-Nem feltétlenül.-mosolyogtam vissza.
-Csak mert nekem van egy tervem mit nézzünk.-húzott ki a zsebéből egy DVD-t. 
A borítóból márt látszott, hogy valami romantikus film lesz, de azt nem láttam mi a címe. 
-Ez milyen film?-léptem hozzá közelebb, amikor letette a tálcát az éjjeliszekrényre. 
-Nem, nem.-dugta vissza a zsebébe a DVD-t.
-Naaa.
-Meglepetés. Most te vagy a beteg. Feküdj vissza, addig én elindítom.
-Ha te mondod.-nyomtam egy csókot a szájára. 
A csókunk kicsit hosszabb lett a kelleténél, de ezt így is akartam. Niall karjait a derekamra fonta én pedig a hajába túrtam. Szőke tincsei kócosak voltak, de én így szerettem. Jobb, így mint amikor a hajzselétől megkeményedett tincsek lógnak össze vissza arcán. Ujjaim kihúztam kusza tincsei közül és levittem óvatosan a farzsebéhez. Ott hevert benne a DVD, amit meg akartam szerezni. Óvatosan megfogtam a dobozt és hirtelen kiszedtem a zsebéből. 
-Baby!-húzódott el tőlem.
Nem vártam meg, amíg ki tudná venni kezemből, futni kezdtem az ágy felé, hogy a takaróba bújva megnézhessem mit szeretne nézni. De nem sikerült elérni az ágyig. Karjait körém fonta és felemelt, de az egyensúlyát elvesztette így a földön kötöttünk ki. Nevetve vette ki a kezemből a dobozt amit egy perccel ezelőtt szereztem meg tőle, de még mindig nem tudtam milyen filmet rejt. 
-Túl kíváncsi vagy ma.-nevetett.-De ezt a filmet csak akkor tudod meg, hogy melyik  amikor elkezdjük nézni. 
-Na de akkor mire vársz?-csókoltam meg.
-Hát, ha nem loptad volna el, már néznénk.
-De most mire vársz?
-Arra, hogy felállj, mert így nem igazán tudom betenni, ha rajtam ülsz.-mosolygott.
-Mért nem ezzel kezdted?-álltam fel, majd a kezemet nyújtottam a szőkének aki elfogadta a segítségem és "felhúzatta" magát.
-Na de te most befekszel szépen az ágyba én pedig beteszem a filmet oké?
Nem szóltam semmit, csak visszamásztam az ágyba majd nyakig betakaróztam és vártam, hogy ő is odabújjon hozzám. Nem sokkal később ez meg is történt. A szőke fiú bemászott mellém a meleg ágyba és a távirányítóval a lejátszás gombra nyomott. A film elején reklámok voltak majd feltűnt a cím is. "A felhők felett 3 méterrel" 
-Ugye még nem láttad!-nézett rám nagy kék szemeivel.
-Nem, mert arra vártam, hogy egy fiúval nézhessem meg.-csókoltam meg, majd a fejem a mellkasára hajtottam.
-Édes vagy!
-Tudom.-mosolyodtam el.
-Kérsz valamit enni?
-Nem, nem vagyok éhes.
-És inni?
-Azt se kérek.
-Akkor egyedül eszek..
-El fogsz hízni.-tettem a kezem a hasára.
-Dehogy fogok.-nevetett.
-És ha mégis?
-Jaj, most mi ez  a nagy "el fogsz hízni" szindrómád?-mutatott idézőjelet a kezével.
-Semmi. Csak sokat eszel.-nevettem.
-Jó akkor nem eszek..
-Nem azért mondtam. Csak vicceltem.-ültem fel az ágyon.-Te az enyém vagy történjen bármi. Én még dagin is imádni foglak.-nyomtam egy puszit a szájára. Csak nem akarom, hogy rosszul legyél.-öleltem át.
-Nem leszek ígérem.-nyúlt bele a chipses zacskóba. 
-Sose változol meg.-nevettem.
-De ilyennek szeretsz nem?
-Nem..Én ilyennek imádlak.
Felém fordult és egy csókot nyomott a számra mielőtt beleharapott a csokiba. Megráztam a fejem, majd mellkasára feküdtem és úgy néztük tovább a Niall által választott filmet.

*Niall szemszöge*

Miután a film véget ért, óvatosan lejjebb csúsztam az ágyon, majd az éjjeliszekrényen pihenő távirányítóhoz nyúltam, hogy kikapcsolhassam a TV-t. Julia már aludt. Mellkasomon feküdt. Barna hosszú fürtjei össze vissza hevertek arcán. Elsimította őket, hogy ne zavarják az alvásban, majd az órára néztem ami már hajnali 1 órát mutatott. Leoltottam a kislámpát ami égett végül én is elaludtam.

*PÍÍÍP PÍÍÍP PÍÍÍP*

Hirtelen felébredtem a fülsüketítő csipogásra, majd rávágtam a zaj okozójára. Az iPhonomra. Kicsit nagyobbra sikeredett mint kellett volna, így az a földre esett. Gyorsan kikeltem az ágyból és a farmeremet húztam fel, amikor Julia álmos arccal nézett rám. Karikás szemeit megvilágította a kislámpa fénye amit feloltottam. A fáradságtól rekedtes hangon megszólalt.

-Mi volt ez? És te miért nem vagy még itt az ágyba? Mért vagy farmerben?

-Psszt. Aludjál még nyugodtan. El kell mennünk a fiúkkal próbálni. Amint tudok haza jövök hozzád kicsim.-mondtam majd az ágyhoz közelebb mentem és egy csókot nyomta puha ajkaira.

Mosolyogva fektette vissza fejét a párnára. Pólómat lehúztam a mellkasomról és kicseréltem egy másikra. Mikor már a zokni is a lábamon volt Julia felült az ágyon.

-Niall!-szólt.-Megvárod amíg elalszom?

-Persze baby.-ültem le az ágyra mellé. 

Julia újra fekvő helyzetben volt az ágyon én pedig az ágy szélén ülve figyeltem őt. Ujjait összekulcsolta enyémekkel, majd szemeit egyre lejjebb csukta. Lélegzete egyre hangosabb és hangosabb volt. Ujjaimat kihúztam övéi közül, és egy apró csókot nyomtam arcára, mire elmosolyodott. Felálltam az ágyról és az ajtó felé indultam. A kislámpát leoltottam, majd a kilincsre helyeztem ujjaim.

-Szeretlek Nialler.-hallottam a lágy hangot a szoba másik végében fekvő lánytól.

-Én is szeretlek Julia.

Az ajtót kinyitottam, és kisétáltam rajta. Lesétáltam a lépcsőn, egyenesen a nappaliba ahol a fiúk már vártak rám.

-Sokkal tartozol ezért még Niall Horan!-mondta két ásítás között Louis.

-Meghálálom ígérem!-mentem hozzájuk közelebb.

-Na de, ha már ilyen korán fel kellett kelnünk, akkor induljunk.-morogta Zayn.

-De Harryt nem várjuk meg?-nézett körbe Louis.

-Harry nem fog a nászútjáról idejönni elhiheted!-nevettem.

-Ja tényleg..Nem is aludt itthon..

-Nagy felfedezés Louis.-röhögött Liam.

-Na de akkor induljunk!

Egyszerre álltak fel a fiúk. Az ajtó már nyitódott amikor Emma szaladt le a lépcsőn.

-Várjatok!-suttogta.

-Szerelmem vigyázz!-kapta el Louis, mielőtt megcsodálhatta volna a lány a padlót.-Óvatosabban!

-Köszönöm.-nyomott egy csókot barátja szájára.-Na de azért jöttem csak le..hajnali ööö..negyed 5-kor...-nézett a konyhában világító mikró órájára.-Hogy mit mondjunk Juliának? Annyi oké, hogy próbáltok, de hogy vigyük el?

-Rád bízzuk életem.-csókolta meg Louis.

-Megpróbáljuk tökéletesen csinálni.-mosolygott.

-Köszönöm Emma.-öleltem meg.

-Óvatosan Horan! Ő az én csajom!

Emma mosolyogva ölelte át barátját és egy csókkal elköszöntek egymástól, mi pedig elindultunk. Liam ült a volánnal, én mellette Louis meg Zayn pedig hátul.

-Most pontosan akkor hova is megyünk?-kérdezte Louis.

-Étterembe.-válaszoltam.

-Niall most nincs idő kajálni!

-Nem kajálni megyünk!-nevettem.-Le van foglalva és most nézzük meg, hogy jó lett e a díszítés.

-Még mindig nem értem ehhez minek keltünk fel ilyen korán és minek kellünk ennyien?

-Mert még meg kell csinálni rengeteg mindent és 10-re meg már jönnek a lányok!

 -Megjöttünk.-parkolt le Liam a kocsival.

*Julia szemszöge*

Amikor felkeltem az óra 8-at mutatott. Niall már nem volt itthon, mert elvileg elment a fiúkkal próbálni..De Harry nélkül?! Ezt nem nagyon értettem, de ők biztos tudják mit csinálnak. Kimásztam az ágyból és felvettem egy melegítő nadrágot egy supermanes pólóval. Lesétáltam a lépcsőn és a konyhába vettem az irányt. Emma és Perrie egy nagyon fontos témáról beszélgettek, de amikor bementem elhallgattak. Ma mindenki olyan fura..Nem értettem miért, de nem igazán izgatott a dolog.

-Jó reggelt!-köszöntem

-Szia!-mondták kórusban.

-A fiúk szoktak egymás nélkül próbálni?

-Nagyon ritkán..

-Kivételes alkalmakkor...Amikor tényleg fontos.

-És ez most olyan fontos alkalomra lesz?-húztam fel a szemöldököm.

-Eléggé.

-De én mért nem tudok róla?-ültem le melléjük az asztalhoz.

-Nekem is csak tegnap mondta Zayn.

-De nekem nem mondta Niall!

-Majd, ha hazajön megbeszélitek nem kell félned.

-Én nem félek, csak furcsának tartom.

-Niallnak úgy is lesz rá magyarázata.-nevetett Emma.

-Remélem.-kortyoltam bele a teámba.

-Julia mit szólnál ha ma elmennénk moziba így 3-an?-kérdezte Perrie.

-Benne vagyok.-mosolyogtam.

-Tök jó. Akkor amint megittad a teát kezdj öltözködni, mert a 10-es mozira megyünk.

-Nem várjuk meg a srácokat?-kérdeztem.

-Lehet, hogy csak este jönnek! Minek pocsékoljuk el ezt a gyönyörű napot itthon?

-Hát jó. Akkor megyek is készülődni.-álltam fel.

-Rendben, de valami dögöset vegyél fel!-nevetett Emma.

-Dögöset?!-húztam fel a szemöldököm.

-Igen. Tudod, szexi, csinos..egyenlő dögös.

-Ha ti mondjátok.-nevettem.

Felsiettem a szobába és kinyitottam a gardróbot. Keresgélni kezdtem egy "dögös" ruha után. Megpillantottam egy mély kivágású pólót és felvettem. Hozzá egy csőszárú farmert vettem fel egy fekete táskával és egy topánkával. Lesétáltam a lépcsőn amikor Perrie megállított. 

-Ne ne ne ne! Ez a dögös?! Julia! Én ebbe a boltba mennék le!

Na ja..tipikus Perrie...

-Niall Horan barátnője vagy! Ebbe nem mehetsz moziba!

-De én mindig így szoktam mindenhova menni...

-Látod! Épp ez a baj! Gyere menjünk fel és keressünk valami szexi ruhát!

Pezz megragadta a kezem és felsietett velem a szobába beléptünk a gardrób ajtaján és rögtön az egybe ruhákhoz lépett. Kezével egyesével végig nézte  a ruhákat, amikor az egyiket leakasztotta a fogasról.

-Ez legyen!-emelte felém a fekete ruhát.-Ezzel a cipővel! Ja és ezzel a táskával! És akkor már ezt se hagyd ki!-vette le a karjáról az óráját.

A kezembe nyomtam összeállítását, majd kiment a szobából. Levettem az eddig rajtam díszelgő "bolti" cuccot és átvettem a fényes anyagú fekete ruhát amin egy barna csík futott át masnival. A ruha nem a leghosszabb fajta volt, ami nekem nem is igazán tetszett, mert nem tudtam, minek egy moziba így kiöltözni, de ha ők így akarják hát legyen. Lábaim belebújtattam a fekete párducmintás tűsarkúba és lábra álltam. Vagyis próbáltam. Kicsit nehézkesen, de pár perc járkálás után belejöttem. A fekete ruhához választott táskát a kezembe vettem és beletettem a cuccaim. Az órát a csuklómra csatoltam, majd leültem a tükröm elé és kisminkeltem magam. Egy halvány bronz szemhéjpúdert tettem fel egy kis szempillaspirállal és átlátszó szájfénnyel. Hajamat kifésültem és hagytam, hogy a hullámos tincsek lehulljanak a vállaimra. Amikor végeztem újra megtettem az utat a szobától a nappaliig ahol a lányok ültek mindkettőjükön gyönyörű ruha volt. Emma haja ki volt vasalva Perrie haja pedig kontyban volt.

-Indulhatunk?-kérdezte Emma.

-Én készen vagyok.-mosolyogtam.

-Azt látom..-nézett rajtam végig Perrie.

-Nem jó?-ijedtem meg.

-De tökéletes!-ölelt át.

Kisétáltunk az ajtón és beültünk Perrie kocsijába. Emma vezetett én mellette ültem Pezz pedig hátul. A telefonját babrálta, de hogy mit csinált azt nem tudtam.Igazából nem is nagyon érdekelt. 

*Niall szemszöge*

Fel alá sétálgattam a moziteremben..Csak sikerüljön minden úgy ahogy elterveztük..Remegő kézzel vettem ki a zsebemből, a rezgő telefonomat majd a kijelzőre néztem. Perrie volt az. Rámentem az sms-re és ez fogadott benne.
"5-10 perc és ott leszünk! Julia gyönyörűbb mint valaha! Sok sikert!;)♥"
Remek..Az izgulás még nagyobb lett bennem és ezt a fiúk is látták, így odajöttek és biztattak egy kicsit.
-Nyugi Niall! Minden rendben lesz! Ne félj! Csinos vagy! Helyes vagy! Tökéletes vagy! Julia szeret téged, történjen bármi!
-Köszönöm srácok a rengeteg segítséget, biztatást!-öleltem meg őket.
-Amint vége a mozinak mi az étteremben várunk titeket vagyis mindent elkészítünk!
-Köszönöm!
-Mi viszont most kimegyünk...Sok sikert haver!-veregette meg a vállam Zayn.
Egyedül maradtam az óriási moziterembe. Izgultam mikor jelenik,meg csodálatos barátnőm a bejáratnál. Nem kellett sokat várnom. Julia gyönyörű fekete ruhában jelet meg. Közelebb léptem hozzá és nyújtottam neki kezem, hogy elvezethessem a székünkhöz. Keze remegve ért hozzá kezemhez és óvatos léptekkel közeledett felém. Tekintete a virágokkal díszített termet csodálta, majd rám nézett. 
-Ezt miért kapom?-csuklott el a hangja.
-Mert szeretlek és te vagy a legfontosabb az életemben. Szabad?-emeleten le róla a blézerét.
Kezemmel besegítettem a szépen díszített székünkhöz, majd leültünk. A film elindult, a film ami a megismerésünket mutatta be..Végig gyönyörű arcát figyeltem ahogy az apró könnycseppek egyesével hagyták el csillogó kék szemeit. Az utolsó mondat ami feltűnt a vetítő vásznon attól féltem a legjobban. Amikor tudtam hogy az a mondat jön megszorítottam a kezét..Rám nézett majd.vissza a vászonra. A mondat pedig megjelent. ''Hozzám jössz feleségül?''  felálltam majd letérdeltem elé. Az öltönyöm zsebéből kihúztam azt a bizonyos kis dobozt.
-Julia! Leszel a feleségem?
Szemei egyre pirosabbak lettek és egyre jobban folytak a sós cseppek belőle.
-Igen.-mondta el-el csukló hangon.
Felálltam és felemeltem. Egy hosszú csókot kaptam tőle, majd letettem a földre és felhúztam az ujjára a gyűrűt. Szemei csillogtak. Gyönyörű volt. Gyönyörű mint mindig. 
-Ideje indulnunk.-nyomtam egy apró csókot ajkaira.
-Hova?-mondta meglepetten.
-A következő helyre. Elmegyünk egy gyönyörű étterembe.
-Nem lehetne csak egy ugyan olyan délutánt tartanunk mint tegnap este?-mosolygott.
-Majd utána.-mosolyogtam, majd megfogtam a kezét és kisétáltunk a moziból egyenesen a kocsihoz. Az étterem pár percnyire volt a mozitól így hamar odaértünk. A virágokkal teli helység még szebb volt, mint amikor elhagytuk 2 órával ezelőtt. Julia szája elé kapta a kezét és a nyakamba ugrott..Az érzés hogy tudtam hogy tetszik neki amit tőlem kap leírhatatlan volt. Boldog voltam. Szerettem ezt a lányt! És örökre szeretni fogom!

44. Fejezet-Este

Sziasztok♥
Itt is lenne a rész.:) Mondjuk már tegnap hozni akartam, de az osztálykirándulásunk nem úgy alakult ahogy szerettük volna, mert az egyik osztály társamat baleset érte bobozás közben így csúsztunk az időben és nem tudtam megírni:( de most itt van.:) szerintem ez lett életem egyik legrosszabbra írt része.:( Ja és bocsi hogy ennyit ugrálok előre az időben, de így jönnek az ihletek.:c ez a rész kicsit rövid lett sajnos de sietni akartam.:) remélem nem baj.:) de itt is az új fejezet.:)
Jó olvasást!♥

/1 hónappal később/

-Indulhatunk?-fonta a derekam köré Harry karjait.

Felpipiskedtem és egy csókot nyomtam a nyakára.

-Ezt igennek veszem.-adott egy puszit a hajamba.

-Nem ezt nemnek kell venned.-mosolyogtam rá.-Apától el akarok köszönni.

-Már elköszöntél.

-Kicsim..-néztem rá.-Tudod, hogy nem nagyon akarom itthon hagyni Juliant és ezt apával  meg kell beszélnem, mikor mit kell vele csinálni.

-De már kettő gyereket felnevelt. Csak tudja mit kell csinálni. Vagy nem?-húzta fel a szemöldökét.

-De de..igaz, de Julian más.-nevettem.-Kibírod még ezt a negyed órát.-karoltam a nyakába és egy csókot nyomtam a szájára.

-Talán.

-Sietek.

Karjait levette derekamról, majd ujjainkat összekulcsolta. Lementünk a lépcsőn a nappaliba ahol apa volt a kicsikkel. 

-Sziasztok.-fogadott minket apa egy mosollyal az arcán.

Harry kezét elengedtem, nagy szomorúságára és leültem apa mellé a húgomat és a fiamat, pedig az ölembe ültettem. Glendának halványan vörösödő haja fénylett az ablakokon beáradó napsugár hatására, ahogy Julian szőke tincseit is megvilágították a sugarak.

-Mindjárt indulunk.-mosolyodtam el, ahogy apára néztem.

Sötétkék szemei csillogtak. 

-Rendben.-mondta. Próbálta leplezni a szomorúságot az arcán, de nem tudta.

-Magunkkal vigyük Juliant?-kérdeztem.

-Nem dehogy! Elleszünk.-eresztett egy halvány, de őszinte mosolyt a kicsikre.

-Biztos?

-Persze!-Emelte fel apró unokáját az ölemből.

-Köszönjük apa.-öleltem meg.-Tudod Juliant, reggel amikor felkel...

-Melody! Édesem! Felneveltem már kettő gyereket és most itt a húgod is. Tudom, mit kell csinálni egy kisfiúval.-mosolygott.

-Jól van na..Csak...
-Minden rendben lesz ne félj! Érezzétek jól magatokat Harryvel! És pihenjétek ki magatokat! Nem mindennap megy az ember nászútra.
-Köszönöm apu!-pusziltam meg az arcát és Glendát átadtam neki. 
Apa Juliant átnyújtottam a kezembe és felálltunk. Az ajtó felé vettük az irányt ahol Harry már várt. Át adtam a kezébe kisfiát én pedig felvettem a cipőmet. Amint kiegyenesedtem visszavettem Juliant és szorosan magamhoz öleltem majd megpusziltam. Nem akartam nélküle menni de apa erősködött hogy legyünk csak ketten egyedül Harryvel így ő fog rá vigyázni. 
-Indulhatunk?-ölelt át hátulról Hazz. 
-Uhum.-dünnyögtem az orrom alatt miközben a kisfiamat puszilgattam. 
Harrynek átnyújtottam hogy elköszönhessen tőle, majd Julian át került apához. Megöleltem apát, Glendának pedig egy puszit nyomtam az arcára végül pedig elindultunk. 
A kocsiban ülve egy szót sem szóltam. Éreztem a piros lámpáknál,Harry tekintetét az arcomon, de nem néztem rá. Némán ültünk az autóban, amikor az autó megállt az út szélén. Harry kicsatolta az övét majd felém fordult. Tenyerével körbe zárta arom, és megsimította.
-Szerelmem! Mi a baj? Miért vagy ilyen?
-Bűntudatom van..-hajtottam le a fejem, hogy  lábaimat bámulhassam.
-Julian miatt? 
-Uhum...
-Haza menjünk érte?-Emelte fel a fejem, hogy a szemembe nézhessen.
-De..
-Psszt!-tette az ujját a számra.-Magunkkal visszük ha szeretnéd.-mosolygott.
Egy aprót bólintottam, majd közelebb húzott magához és egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Szeretlek.-suttogta.
-Én is Harry.-csókoltam meg.
Harry elengedte az arcomat, majd visszaült és becsatolta az övét. Az autó újra elindult, de most a másik irányba. Fél órát visszakocsikáztunk, és leparkoltunk a ház előtt. Bementem a házba, Harry pedig az autóban maradt. Julian aludt amikor apával kivittük a kocsiba és befektettük a gyerekülésbe. Újra megöleltem és beültem a járműbe. Apa integetett, amíg újra elindultunk. Julian hátul békésen feküdt a biztonságos ülésében és egy mozdulat nélkül aludt. Harryvel halkan beszélgettünk és hallgattuk a zenéjüket, amit betettem a rádióba. Egy kis idő után újra elhalkultunk és nem beszélgettünk, de akkor Harry megtörte a csendet?
-Látom hogy valami nincs rendben.-pillantott rám.
-Bűntudatom van..
-De miért? Most már itt van Julian, már tényleg minden rendben van.-mosolygott rám.
-Miattad. Vagyis nem úgy, hanem, hogy nem tudunk kettesben tölteni egy kis időt sem..Elhanyagoltalak, mióta megszületett Julian. 
-Édesem. Szerelmem! Ne butáskodj már! Kicsim! Ilyenekre ne is gondolj! Én dolgozom egész nap..Nap mint nap ott vannak a próbák, lassan jön a turné is, de te mégis minden nap gürcölsz a kicsi miatt. Ha éhes megeteted, ha szomjas megitatod, ha pelenkát kell cserélni, te kicseréled! Ez nem a te hibád, hogy keveset vagyunk együtt. Anya lettél és én pedig apa. Dolgozom, te pedig "háziasszony" lettél.-tette idézőjelbe a kezét.-Hidd el nem hanyagolsz el!
-De olyan keveset vagyunk együtt.
-Tudom, de amint tudjuk majd bepótoljuk.-mosolygott.
-Szeretlek Harold!
-Én is Melody.-nyomott egy csókot a számra. 
A piros lámpa lehetővé tette, hogy adhassak Harrynek néhány csókot, majd a lámpa sárgára végül zöldre váltott az autósoknak pedig a dudájuk megszólalt, amikor Harry még  mindig engem csókolgatott.
-Hoppá.-nevettem. 
A dudákra Julian felébredt de nem sírt. Rá néztem, és a tekintetünk találkozott. Gyönyörű kék szemei csillogtak, az álmosságtól, majd fejét elfordította és a kint egymás után elhagyott autókat figyelte. Hát igen kisfiú. A kocsik már a kedvencei. Elmosolyodtam és csak néztem ahogy az icipici szemek lecsukódnak az álmosságtól.
-Még jó, hogy sokat alszik.-nevettem.
-Remélem a szállodába is sokat fog.-harapott az alsó ajkaiba Harry, és egy sunyi mosoly terült szét az arcán.
Értettem a célzást, és egy sejtelmes tekintetet indítottam felé.
-Nem tudom mire gondolsz, de a szemeidből látom, hogy nekem tetszeni, fog.-kuncogott.
-Ki tudja.-húztam nagy mosolyra a szám és előre fordultam. 
A mosolyt nem tudtam leszedni az arcomról, mert tudtam mi lesz este, így az út további részében azon agyaltam mivel tudnám el káprásztatni Harryt.