33. Fejezet-"Remélem ez tudod mit jelent..!"

Sziasztoook.!:) Hát most hoztam egy kicsit hosszabb részt..:) annyira nem lett hosszú de sietni akartam vele.:) nem tudom mit fogtok szólni hozzá de nagyon kíváncsi vagyok.*-* éppen ezért kérlek titeket, hogy még ha csak egy szót is de komizzatok, hogy milyen lett és hogy tetszik e a mostani rész..de igazából nem is akarom húzni az időt úgyhogy itt is a rész:) viszont majd tartani szeretnék egy szavazást valamikor ami majd a blog oldalán lesz látható, de majd mindent megtudtok miről is lesz benne szó.:) addig is jó olvasást és remélem tetszeni fog.;)

*Melody szemszöge*

Szerencsére már Pesten voltam épségben .Szegény fiúk hogy meg voltak ijedve .de hat néha kell ilyen is..az ágyban feküdtem..bámultam a plafont miközben azon gondolkodtam, hogy vajon egyszer valamikor össze hoz e minket a sors újra? Nagyon reménykedem benne..talán egy év elég lesz arra hogy túllépjek a Londonban történt katasztrófáimon es megtanuljam hogy kell magamban levezetni egy ilyen pletyka dolgot..a nagy és unalmas gondolataimat El szakította meg..
-Nem hiányyik Hazz?
-Tudod El ez egy érdekes dolog..Tiszta szívemből mindennél jobban szeretem és hiányyik is de nekem kell egy kis idő amíg minden rendbe jön az életemben és a környezetemben..
-De ez Harry mellett könnyebb lenne nem?
-Lehet..d eha újra jönnének a pletykák sorra akkor nem..az csak mindent megnehezítene..de ha egyszer idősebb és érettebb leszek ehhez talán még együtt lehetünk újra.
-És mi van ha akkor már késő? Harry talál mást? Hisz ő egy tini sztár! Bár melyik lányt megkaphatja! Mindössze egy szavába kerül!
-Akkor nem lesz több köztünk mint szimpla barátság..
-De Melody..emlékszel még körülbelül 13-14 éves lehettél amikor nemet mondtál egy fiúnak és akkor azután emlékszel mennyi fájdalmad volt ez miatt? Emlékszel mennyiszer mondtam neked, hogt hagyd? Milyen sok barátod mondta hogy nem ér annyit hogy sírj miatta? Emlékszel?
-Akkor ott még csak 13 voltam nem gondolkodtam ész szerűen..
-És most szerinted ez az amit most teszel? Ez észszerű? Nem akarom hogy újra sírj! Nem akarom hogy a legjobb barátnőm újra egy roncs legyen! Te ezt biztos jónak látod amit most cselekedtél?
-Igen..
-Emlékszel miért szeretted annyira Tomit?
-Persze hogy emlékszem.
-És most nem látsz ilyet Harryben?
-Figyelj El! Harry nem Tomi..Harry úgy tökéletes ahogy van! Tudom Tomi nagyon bunkó volt és azt is tudom, hogy a szeme az a gyönyörű kék szeme varázsolt el annyira amibe beleszerettem..de nem értem miért volt akkor a szívemben akkora a láng..viszont Harryben tudom..A szeme, az arca, a keze, a teste, a haja, az orra, a szája, az édes csókok melyek abból származnak..egyszerűen mindene..de én egy ilyen tökéletes fiút nem érdemlek meg..éppen ezért nem is szeretném ezt Hazzal erőltetni..

*EGY HÓNAPPAL KÉSŐBB*

Hideg őszi szelek fújtak Budapest utcáin. Ugyan olyan szeptember elseje volt mint a többi..Iskola kezdés..és ami leginkább átlagossá tette mindezt az csak annyi volt, hogy újra mindenkinek volt barátja csak nekem nem..De hát én rontottam el..Én engedtem el Harryt..Így viselnem kell a következményeit..Végig sétáltam a folyosón Elel, a sok csókolózó pár közt amíg elértünk a termünkig..Jó volt látni az osztálytársakat, mivel egész nyáron nem találkoztunk velük..Egy órát ültünk bent a terembe..Végül kimentünk az ünnepséget megnézni..Persze megint ugyan az az unalmas előadás ami minden évben..Már imádkoztam hogy vége legyen..hányingerem volt..szédültem és rosszul voltam..A tanárnőm szerint gyomorrontásom volt, de én biztos voltam benne, hogy nem mivel 3 napja alig ettem valamit..Azt mondta, inkább menjek haza még mielőtt lefertőzöm az osztályt vagy bármi más lesz..Szerencsére alig pár háztömbnyire laktunk a sulitól így gyorsan hazaértem..Amikor hazaértem, rögtön a vécé felé vettem az irányt és előtte térdelve kötöttem ki..Nem tudom mit ehettem, de az minden kijött..De nem értettem..már két napja, ha egy almát vagy kettőt ehettem..semmi mást..mi bajom lehet? Amikor már minden kijött belőlem, letusoltam és lefeküdtem, mert eszméletlen álmos voltam..Körülbelül 3 óra lehetett amikor El hazaért..Berontott a szobába, megnézni jobban vagyok e már..de csak felébresztett így újra a vécén kötöttem ki..Nem értettem, hogy tudok ennyit hányni ha nem ettem semmit..
-Melody mit ettél?
-Semmit..
-De biztos?
-Csak emlékeznék rá..Viszont kérlek öltözz át, mert nagyon sok most rajtad ez a parfüm és esküszöm hányok egy újabb adagot ha még mindig ezt kell szagolnom..
-De ezt eddig imádtam..
-Még mindig nagyon szeretem, de most ez nagyon erős..kérlek vegyél át olyan ruhát ami nem parfümös..ne haragudj..
-Semmi gond..megértelek..De mi bajod lehet?! Mi ez a hirtelen rosszullét?
-Nem tudom..Talán egy vírus..
-Remélem jobban leszel a hétvégére..
-Miért mi lesz akkor?
-Nem emlékszel?!
-Most még a gondolkodás sem megy..
-Megyünk Londonba!
-Tényleg! Végre láthatom aput és Glendát!
-És persze Harryt!-mosolygott.
-El most nem szeretnék veszekedni, de nem szeretnék Hazzáról beszélni..
-Ahogy akarod..
-Amúgy milyen volt a suliba?
-Áhh semmi nem volt megkaptuk az órarendet..Megbeszéltük újra a házirendet és a többit..Viszont csodálkozott a tanárnő, hogy újra voltál suliba..Úgy tudta magán tanuló lettél..
-Hát ha ilyen betegesen kezdem az évet jobban járok ha magán tanuló leszek tényleg..
-Jajj ez csak egy vírus..semmi bajod nem lesz nyugi.
-Na jó nem bírom ki..Beszéltél mostanában a fiúkkal?
-Hát csak Louival..
-És hogy van Harry?-csillantak fel a szemeim.
-Hát nem a legjobban..Rengeteget fogyott..Esténként beszél magába..Van hogy néha láza is van..Nagyon hiányzol neki..
-Úristen mit tettem..
-Rosszul viseli, hogy nem vagy már vele..és egy hónapja már fel sem hívtad..Belegondoltál már mennyi mindenben segített neked? Az életét is feláldozta ÉRTED!-az utolsó szóra tette a hang sújt amitől egy csomó lett a gyomromban..
-De hát én nem tudok innen rajta segíteni..-szomorodtam el..
-HÍVD FEL MELODY! -emelte fel a hangját-CSAK ENNYIT KELL TENNED! SEMMI MÁST! EZZEL MÁR LÁTJA HOGY NEM FELEJTETTED EL!
-Jó rendben értem csak ne kiabálj..-futottam el újra a vécére, mert itt majdnem az ágyba hánytam..
-Ne haragudj!-futott utánam..
-Nem semmi gond én sajnálom, csak nem tudtam mit csinálhatnék, hogy Harry jól legyen, vagy legalább jobban..
-Ha jobban leszel, szerintem hívd fel..Mindkettőtöknek könnyebb lesz..
-Az lehet..Végre nem csak a videókból hallhatom a hangját..
-Na látod..
Visszafeküdtem aludni, mert még mindig nagyon fáradt és álmos voltam..Pedig egész nap csak pihentem és aludtam..Utálok beteg lenni..de minél hamarabb el akartam aludni,hogy hamarabb legyen este..bár attól nem lesz hamarabb de legalább nekem kevesebbet kell izgulnom hogy beszélhessek Harryvel, hallhassam a hangját és csak azt, hogy egy kicsit boldog legyen azt tudjam..Az óra már négyet mutatott így tényleg elaludtam hátha hatkor vagy hétkor már hívhatom..Ám ez kicsit későbbre sikeredett..Amikor kinyitottam a szemem rögtön az órára néztem..már fél kilenc volt..Kimentem a nappaliba El már aludt..Biztos fárasztó napja volt..Nem tudtam, hogy Harry már alszik e vagy sem..De ha azt nézem Harrynél még csak fél nyolc van.. így most vagy soha elven megfogtam a telefonom és felhívtam..Nyugodt voltam mindaddig amíg meg nem hallottam rekedtesen gyönyörű hangját ami most egy kicsit beteges volt, de még mindig tökéletes..
-Szia Harry.
-Melody te vagy az?
-Igen-mosolyogtam..-talán megint meghaltam?-nevettem.
-Nem dehogy! Vagyis remélem nem! Vagy ahhj de hülye vagyok hisz most beszélek veled! Vagy mi van?!
-Nyugi!
-Jó csak..
-Csak mi?
-Mindegy hagyjuk..
-Na de mi csak?
-Nem fontos..
-Harry!
-Csak meglepődtem, hogy felhívtál..
-Ez miért olyan meglepő?
-Mert tudod egy hónapja nem beszéltünk és nem is hallottam felőled semmit..és most meglepett a hívásod..de miért hívtál?
Erre nem tudtam mit mondani..Mondjam, hogy a pillangók a hasamban késztettek rá? Vagy mert nem tudtam aludni vagy mit mondhatnék neki? A világ megállt körülöttem és olyat mondtam amit én sem hittem el..
-Hiányzol..
A telefonban néma csend lett..Tudtam, hogy ez nem szabadott volna mondanom..Újra egy óriási hiba amit én követtem el..És egy újabb dolog ami nem tett jót a rosszul létemnek..Az idegesség..Újra a hányás közepén találtam magam..Úgy érzem már a fürdőszobába költözhetnék, hisz úgyis oda járok percenként..A telefon végig a kezemben volt..Így attól tartottam Harry meghallja..És hát ezt jól gondoltam..
-Melody jól vagy?!
-Persze..Persze..Csak elkaptam valami vírust..És most elég ramatyul vagyok, de nincs semmi bajom..
-Mi a bajod pontosan?
-Hányok, szédülök, nem eszek semmit, hányok ha megérzek egy szagot, egész nap alszok, de nem vészes..-nevettem.-ja és néha fáj a fejem..De te hogy vagy?-váltottam témát..
-Hát voltam már jobban is..Nem eszek sokat mostanában és az alvással is gondjaim vannak, de túl élem.-nevetett..
-Akkor jó! És a fiúkkal mi a helyzet?
-Ők megvannak..Tegnap volt nálunk Justin és Karaokiztunk, úgyhogy zengett a ház, úgyhogy minden oké. És El?
-Ő is remekül van..Már alszik mert nehéz napja volt a suliba, úgyhogy most pihen.
-Na ennek örülök..
-A hétvégén megyek Londonba..
-Ez nagyszerű!
-Ha gondolod..Összefuthatnánk..
-Ha te is szeretnéd..
-Nekem nincs ellenemre..-mosolyogtam..
-Ez remek! Akkor majd még megbeszéljük, mikor hol?
-Aham.
-És mennyi időre jössz?
-Egy hét? Vagy több nem tudom még..Glendát és apát is meg kell látogatnom úgyhogy ez lehet több időbe telik majd.-nevettem.
-És ránk és a fiúkra lesz időd?
-Hát..ha a fiúkra nem is rád megpróbálok időt szakítani..
Na Melody ez az ami nem kellett volna..Gondoltam magamban..
-Aranyos vagy-nevetett Hazz.
-Hát akkor majd még beszélünk..
-Remélem..
-Jobbulást Harry!
-Neked is Melly! Gyógyulj!
-Te is!-mosolyogtam. 
Letettük a telefont..Furcsa érzések kavarogtak bennem..Jók is és rosszak is olyan mindenes..Régen éreztem már így..

*Harry szemszöge*

El sem hiszem! Beszéltem Melodyval! Amióta Pesten van egy szót sem váltottam vele..Vagyis csak a balesettel kapcsolatban beszéltünk, de az még aznap volt amikor megérkezett..De nem baj..Most beszéltem vele és ez a lényeg!

Leszaladtam a fiúkhoz a nappaliba akik filmet néztek..ugrálva mentem le a lépcsőn, hogy lássák végre jó kedvem van..Louis rögtön oda is szaladt hozzám hogy mi a örömöm oka? Ujjongva közöltem vele, hogy: 
-Beszéltem Melodyval! 
-Ez komoly? Te hívtad vagy ő? 
-Ő hívott fel! 
-Hogy hogy? 
-Én is ezt kérdeztem..és csak annyit mondott hogy ''Hiányzol''! 
-De hát ez jó hír nem? 
-De nagyon is!-ujjongtam tovább. 
-És hogy van?-lépett be a párbeszédbe Niall is akinek ölében ült Júlia. 
-Nem valami jól.. 
-Hát te sem vagy valami fényesen..-lépett közelebb hozzánk Zayn is..-Ő is biztos depizik mint ahogy ilyenkor a lányok szokták..ha elb*sznak valamit..-gúnyolódott. 
-Hülye vagy!-nevettem. 
-Akkor megjött neki!-röhögött. 
-Ja mondjuk az lehet, mivel hányingere van, ha érez valami szagot vagy ha csak kaját lát megy hányni..fáj a feje, folyton álmos, rosszul van..szédül.. 
-FIÚK! Ne legyetek már bunkók! Ez a lányoknak nagyon szar..-állt fel Niall öléből Julcsi.-tudjátok mennyire rosszul vagyunk mi lányok ilyenkor? -Látjuk.-röhögött Louis.-Melody is végig hányta a napot..meg hát amikor itt volt akkor is mindig szarul volt..mondjuk nem hányt csak fájt a feje..de mondjuk akkor mindig éhes volt.. 
-Ja tök sokszor üres volt miatta a hűtő..-méltatlankodott Nialler. 
-De Melodynak nincs étvágya..és ha kaját lát már megy hányni.. 
-Akkor Harry remélem ez tudod mit jelent!-lépett közel hozzám Liam és mélyen a szemembe nézett..!

32. Fejezet.-Melody

Sziasztooooooook.!:))))♥

Először is nagyon köszönöm amiket mondtatok/írtatok.:) elképesztően jól esett és segített is jobban lenni.:) nagyon sajnálom hogy csak most hoztam a részt.:( elég gagyi lett de minél hamarabb akartam hozni:) 4-szer kezdtem el és ez lett a legelfogadhatóbb..a többi ennél csak rosszabb lett..:l nem lett a leghosszabb, de azért remélem olvasható lett.:D 

Jó olvasást.♥

*Harry szemszöge*

Csak ültem és néztem éreztem a 4 szempárt amint engem bámul..Nem bírtam megszólalni levegőt venni semmit nem tudtam. Ötletem sem volt mit csinálhatnék..Felrohantam a szobámba..Nem volt jobb ötletem..Nem tudtam mit csinálni..Legszívesebben abban a percben elindultam volna a helyszínre, de nem tudtam..Hogyan érhetnék oda gyorsan, ha ők repülővel mentek és csak 30 percet utaztak..Féltem..Nagyon féltem...mi van ha az a gép Melodyék gépe volt!? Mi van ha Melody meghalt?! Sose fogom magamnak megbocsátani, hogy elengedtem, ha ő is az áldozatok közé tartozik..Sose éreztem még akkora félelmet, mint akkor ott az ágyamon ülve..Az ajtóm kinyílt..Liam, Zayn és Niall álltak előtte. Niall jött oda hozzám legelőször és ült le mellém az ágyra.
-Hidd el minden rendben lesz..
-Mi van, ha meghaltak?! Mi van ha örökre elveszítem, őket?! Nem tudok mit csinálni..Legalább elkísértem volna..és akkor én haltam volna meg nem ő..
-Hazz nem biztos hogy az ő gépük zuhant le..
-Szerinted mennyi annak az esélye hogy nem az övéké?! Szerinted mennyi!? Semennyi..
-Harry nyugi..Amilyen hamar csak tudunk megtudunk mindent..ne félj! 
-Niall te könnyen beszélsz! Te mindig látni fogod Júliát! Te nem engedted el! Nem hagytad el azt a lányt aki a legfontosabb számodra..Júlia nem halt meg érted?! NEM!
-Harry! Ilyet ne is mondj! Melody is él! Biztosan életben van! Erős lány! Túl élt már mindent! Gondolj bele egy autó balesetet, már nem egyszer elájult, elveszítette az anyukáját a testvére is öngyilkos akart lenni, Melody egy hős! Nem halt meg! Hidd el!-lépett közelebb Liam is.
-Liam, de ez a repülő lezuhant! Érted?! Szerinted mennyi az esélye egy ilyennek?! Az hogy túlélje? Semmi..! Egy repülő katasztrófát lehetetlen túlélni.!
-Nem szabad ilyet mondani! Figyelj még az sem biztos hogy az ő gépük volt..Most nem tudunk semmit sem csinálni inkább dőlj le és aludj..Amint tudunk valamit szólunk..
-Szerinted így tudnék aludni?
-Csak próbálj meg! Vagy legalább pihenni.
-Nem tudnék..
-Itt maradjunk veled? Vagy valaki?
-Nem kell..El leszek itt egyedül..Elgondolkozom mindenen amit elrontottam..
-Nem rontottál el semmit..De nyugodj meg! Amint tudunk valamit szólunk neked. Rendben?
-Köszönöm srácok.
-Ez csak természetes.
Kisétáltak az ajtón és becsukták. Könnyeimből egyre több volt. A sós cseppek egyenként folytak ki szemeimből. Nagyon féltem..

*Louis szemszöge*

Mi van ha tényleg az ő gépük volt és Melodyval én beszéltem utoljára..már ha azt beszélgetésnek lehet nevezni..Mi van ha többet nem láthatjuk őket? Mért kellett ezt csinálnom? Louis miért avatkozol bele mindenki dolgába? Mire jó ez neked? ezek a mondatok kérdések kavarogtak a fejemben a kocsiban ülve..Nem tudtam, mit tegyek..Hazzának féltem elmondani, hogy mit beszéltem Melodyval..A magam módján kellett cselekednem..Muszáj volt kiderítenem, hogy Eleanorék gépe zuhant e le..ezért a vonatállomás fele mentem..Már fél kilenc volt..a vonat kilenckor indult, így sietnem kellett..A telefonom folyamatosan csörgött. Vagy Liam, vagy, Niall, vagy pedig Zayn hívott..Nem tudták hol vagyok..De nem is akartam, hogy tudják..A mobilom a mellettem lévő széken hevert. Nem érdekelt, akkor ott semmi, csak Melody..Ha történt vele valami abba Harry belehalna..és nekem Harry nagyon fontos..Az a negyed órás út az örökké valóságnak tűnt..Amikor odaértem az állomásra kiszálltam a kocsiból és elindultam megvenni a jegyet..De akkor eszembe jutott, hogy a telefonomat a kocsiban hagytam..Muszáj volt érte visszamennem, ha megtudok bármit Mellyről a fiúkat és legfőbb képen Harryt muszáj értesítenem..Visszafutottam a kocsiban lévő készülésért amin volt öt nem fogadott hívás..Biztos voltam benne, hogy mind a fiúktól van, így nem érdekelt..hagytam őket..A jegy pultnál rengetegen voltak..Amikor végre én is sorra kerültem a telefonom újra megszólalt, elmondtam a hölgynek, hogy  hova kérem a jegyet és megnéztem a telefonom képernyőjét..Nem akartam hinni a szememnek..Egyszerűen nem hittem el..Úgy éreztem csak álmodok..Hihetetlennek tűnt amit a képernyőn olvastam..A zöld csíkra kattintottam és már fel is vettem..A hang ami beleszólt akkor még gyönyörűbb volt..

-Szia Louis.

-Melody?! Te vagy az?!

-Igen..csak bocsánat..

-Úristen életben vagy?! 

-Persze. Miért haltam volna meg?

-Most hol vagy?

-Itthon Budapesten, de miért haltam volna meg? 

-Épségben vagy nincs semmi bajod? Egy horzsolásod sem?

-LOUIS! Jól vagyok de mond már el mi van!

-Elnézést uram eltetszik mondani, még egyszer, hova szeretne utazni?-kérdezte a jegyárus hölgy.

-Sehova! Köszönöm.-mosolyogtam rá és elfutottam a kocsihoz.

-LOUIS! Mi történt? Miért haltam volna meg?

-Hívd fel Harryt! MOST!

-Előbb mond el mi van?!

-Ha nem akarod, hogy Hazz meghaljon hívd fel!

-De miért?

-Melody azt hiszi meghaltál! Hívd fel! Nyugtasd meg, hogy életben vagy! Aztán elmondunk mindent!

-De miért haltam volna meg!? Mond már el!

-Mondtam már, hogy majd elmondom, csak hívd fel Hazzt!

-Oké felhívom..De kérdezhetek valamit?

-Igen de gyorsan..

-Haragszol?

-Dehogy! Ez a ti dolgotok! Soha többet nem szólok bele semmibe! Te így láttad jónak Harry majd túl lesz egyszer rajta..

-Akkor jó. De azért sajnálom..

-Persze én is sajnálom, de hívd Hazzt, mert szerintem ha nem hívod fel nem sok ideje van már hátra..

-Jó oké. Majd visszahívlak..

-Rendben.

Letettük a telefont én pedig már ültem is be a kocsiba és indultam is haza..Elmondhatatlanul boldog volt! Akkor mégse az ő gépük zuhant le! Nem tudom mi lett volna Hazzal, ha Melodyt elveszíti..Talán belehalt volna..vagy inkább biztos..de szerencsére ezt már nem tudjuk meg.

*Melody szemszöge*

Mi van?! Miért haltam volna meg? Nem értettem..Louis azt mondta, hívjam fel Hazzt, mert azt hiszi meghaltam..Egyszerűen sejtelmem sem volt mi történhetett..Mindössze két órája mentem el Angliából és máris az a hír járja hogy meghaltam? Harry telefonja kicsöngött így vártam mikor veszi fel..Ha kettőt csöngött e telefon máris meghallottam azt a csodálatos hangot amibe beleszerettem..

-MELODY?!

-Szia Harry.

-Te te..életben vagy?! Túl élted? Nem haltál meg? Jól vagy? Úristen, mond hogy semmi bajod.!

-Ti miről beszéltek?! Miért haltam volna meg!? Élek! Semmi bajom! Fél órája már itthon vagyok és nincs semmi bajom! Élek virulok! Mindössze egy vágás van az ujjamon, mivel elvágtam papírral, de az nem halálos!

-Úristen, nem tudod, mekkora kő esett le a szívemről! 

-Nem nem tudom! De elmondanád mi van?!

-Amikor hazaértem meghallgattam a CD-t amit kaptam tőled..és miután sikerült elaludnom egy kis időre utána lementem a fiúkkal filmezni és pont a régi x faktoros előadásunk ment a tévében..de utána megszakították, mert egy repülőbalesetet jelentettek be..És a repülő pont Londonból indult és elvileg pont Pestre..és azt mondták, hogy eddig nem sok túlélő van és nagyon nagyon féltem, hogy meghaltál..hogy elvesztettelek..

-HARRYY!! HARRY KÉPZELD!!-hallottam ezt az ismerős hangot miközben beszéltem Harryvel..Ha jól hallottam Zayn volt az de inkább csöndbe maradtam..

-HARRY KÉPZELD! NEM PESTRE MENT A GÉP AMI LEZUHANT! MELODY ÉL! 

-Tudom..

-Honnan?! 

-Épp Melodyval beszélek.

-Ez komoly?!

-Aham. Minden rendben van vele..

-Azt leszámítva, hogy sokkot kaptam, mert azt hittétek meghaltam!-nevettem bele a telefonba..

-Akarsz Zaynnel beszélni Melly?

-Hangosítsd ki!-szólt Zayn.

-Oké, de szólj a többieknek!-válaszolt neki Hazz.

-Ennyire megijedtél?-kérdeztem.

-El sem tudod képzelni..Levegőt alig kaptam amikor megláttam a repülőgépet a tévében..Csak feljöttem a szobámba és itt sírtam..Nem tudod elképzelni mennyire megijedtem..Nekem még mindennél fontosabb vagy! Már nagyon hiányzol..-csuklott el a hangja..

-Nekem is te..De így minden jó lesz ahogy most van..Ezt egyszer te is meg fogod érteni..Mindkettőnknek könnyebb lesz..

-De..

-Semmi de Harry! Erről nem szeretnék beszélni..Köztünk mindennek vége..

Szerencsém volt, mert itt betoppantak a fiúk és témát válthattunk..Annyira jó volt hallani a hangjukat kicsit furi volt, arról beszélni, hogy mégis élek de hát mit vártunk tőlük?! Ők a One Direction..És imádom őket egytől egyig..Még Harryt is talán sőt biztos őt jobban is mint a többieket de ennek így kellett lennie..ezt neki is meg kell értenie..egyszer talán ha érettebb leszek hozzá, újra együtt lehetünk, bár lehet akkor már késő lesz de most így a legjobb..

31. Fejezet-Ugye nem.!

Sziasztok♥
Meghoztaaaaam:3 Remélem jó lett:) Légyszi komizzatok, hogy tudjam milyen lett az új rész:3 na de akkor itt is van:3 
Jó olvasást♥

*Melody szemszöge*

A repülőn ültünk..Eleanor elaludt én pedig a kezemben tartottam a képet amit adott nekem Harry. Még mindig ugyan abba a gyönyörű keretbe volt amibe anyával tettük bele még amikor 10 éves voltam. Barna volt a pereme a közepébe üveglap volt és az alatt pedig a kép. A keret hátoldalán egy kis kallantyú volt. Azt kellett fel tolni, ha ki szerettük volna venni a képet. Azt a keretet még anyuval csináltuk..gyönyörű volt. Ell hirtelen felébredt és felnézett rám. 

-Te mért nem alszol?

-Látod ezt a képet?

-Igen..Itt anyukáddal vagy igaz?

-Igen.

Eleanor kivette a kezemből a képet, hogy jobban megnézhesse, de nem úgy sikerült neki, ahogy szerette volna..A kép leesett. Szerencsére nem tört össze az üveg így nem volt annyira hangos. Viszont a hátulja kinyílt. Sose gondoltam volna, de ott volt benne egy papír és egy lánc amin egy nagyon ismerős medál lógott. Felvettük a képet és kiesett dolgokat a földről. Néztem a láncot, de sehogy nem jöttem rá, hogy honnan ismerős ennyire. Amikor ki akartam hajtogatni a kis lapot, kiesett a telefonom a zsebemből. Felvettem a földről. A billentyű zárat fel akartam oldani, hogy mennyi az idő amikor megláttam, hogy még Hazz a háttérképem. Néztem a képet és akkor megláttam rajta valamit..Valamit ami akkor ott még sosem tűnt fel..Valamit ami most nagyon fontos volt! Gyors megnéztem a nyakláncot és akkor megláttam..A nyaklánc az Harry nyaklánca..

Bele tette a képbe..A telefonomat az ölembe tettem és a lapot gyorsan szét nyitottam. Igazam volt..Vagyis nem teljesen de majdnem. A kis lapocskán pontosan ez állt.

"Nem tudhatom, hogy mikor találod meg az ajándékom, de egy biztos, hogyha ezt olvasod akkor már megkaptad. Ez a nyaklánc a szívem egyik darabja..Vagyis egy nagyon törékeny és értékes tárgy..Tudom a sorsunk úgy hozta, hogy utunk külön váljon,de ezt kérlek őrizd  örökkön örökké. Tudom azt is nem annyira nagy dolog egy ilyen nyaklánc, de ennek párja van. Bár az én szívemnek már nincs meg egyik darabja, így ennek a nyakláncnak se legyen meg. Legalábbis ne legyenek együtt. Nekem mindig szívem fölött lóg ennek a nyakláncnak a párja..Nem tudom neked is ott fog e, de ha igen, akkor csak nézz rá ha hiányzom vagy csak bármi fáj..Ez megvigasztal majd. Tudom bunkó voltam és ez bánt is..És tudom hogy egy nyaklánccal nem engesztelhetlek ki, de tudd! MEGBÁNTAM! Megbántam amikor aznap este csak ott úgy elhagytalak, ott hagytalak a szobádban. Nem így kellett volna ennek történnie..De mégis így lett.Nagyon sajnálom..Viszont köszönöm azt a sok csodálatos emléket amit tőled kaptam Melody!
Szeretettel:
Harry♥"
Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Nagyon meghatódtam ezen a kis levélen. Megfogtam a nyakláncot és feltettem a nyakamba. Ez lesz az a nyaklánc, amit soha de soha nem fogok levenni.
Már csak egy óra volt az útból, úgyhogy gondoltam én is alszok egyet. Hátra döntöttem a székem és elaludtam. 

*Harry szemszöge*

Már hiányzik..de miért?! Alig fél órája ment el..de máris üres minden nélküle..London is más lett nekem..Ezek a gondolatok jártak a fejembe miközben hallgattam a CD-t amit tőle kaptam..Befeküdtem az ágyba, de nem kapcsoltam ki a zenét..Újra és újra lejátszottam, de a végére már belealudtam. Nem aludhattam egy fél órát sem..Egyszerűen nem ment. Kikeltem az ágyból és lementem az emeletről. A konyhában ült mind a négy fiú. 

-Jó reggelt.-köszöntem nekik.

-Neked is göndörke.-üdvözölt Liam.

-Melody elment?-kérdezte Loui.

-El..

-És mikor jön vissza a kis hercegnőd?-nézett rám Niall.

-Nem jön vissza többet..Szakított.

-Niall de tapló vagy!-kiabálta le Louis.

-Ne! Ne hibáztasd Niallt! Nem tudhatta..

-De mégis mikor és miért szakítottatok?-ölelt meg Loui.

-Tegnap..

-Nem jött be a meglepetés?

-De..de bejött minden úgy volt ahogy terveztem talán még jobb is..de aztán elvittük Glendát sétálni és jöttek azok a...riporterek és ugye kérdezgettek, fényképeztek..és hát megszületett a pletyka fent a neten..

-Micsoda?

-Az hogy lehet hogy az én gyerekem..

-De hisz ez őrültség.-háborodott fel Zayn.

-Igen ezt mi tudjuk,de Melodynak elege lett ezekből a pletykákból és szakított. 

-Hülye picsa.

-LOUIS! ÍGY NEM BESZÉLHETSZ RÓLA!

-De elhagyott!

-AKKOR SINCS EHHEZ JOGOD!

-Jó bocs.

-Haz gyere inkább nézzünk meg mind az öten valami jó filmet..Rendben?-ajánlotta fel ezt a remek ötletet Liam.

Bementünk a nappaliba néhány szendviccsel, chipsszel, piákkal és még rengeteg kajával..elég szánalmas vagyok hogy kajába fojtom a bánatom na de hát ilyen szerencsétlen vagyok..
-Mindjárt jövök.-jelentette ki Louis.-De nem kell megvárnotok nyugodtan kezdjetek el filmezni.
-De megvárunk.-néztem rá.
-Nem kell!
Ez a mondat után el is tűnt a nappaliból.

*Louis szemszöge*

Egyszerűen nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy Melody csak így elhagyta Harryt..Én nem tudom úgy látni a legjobb barátomat hogy szomorú..Muszáj volt beszélnem Melodyval..Felrohantam a szobámba, a telefonom a kezembe vettem és a névjegyzékben kikerestem Melodyt. Nagyon reméltem, hogy fel fogja venni..Féltem, hogy nem..Nem mindig sikerül egy repülőn lévő embert felhíni..De nekem szerencsém volt.

-Ohh Szia Loui.

-Hallod?! Neked hogy van ekkora pofád?! Hogy lehetsz ennyire bunkó?

-Te miről beszélsz Loui?

-Tudod te azt nagyon jól! Szégyen vagy Melody! Nem is értem, hogy állhatott veled szóba Hazz..Undorító amit műveltél..

-Na jó akkor most magyarázz el mindent!

-Mit kell ezen magyarázni!? Gusztustalan vagy! Mindig csak magaddal törődsz.!

-Louis! Mond el miről van szó!

-Tudnom kéne! Vagy máris elfelejtetted a volt barátod? Tudod tegnap este akit dobtál miután egy csodálatos meglepetéssel készült neked..Tudod drága az a fiú aki az életénél jobban szeretett.Aki mindent megtett volna érted..Aki most össze van törve..Akinek semmihez nincs kedve..Aki magába van fordulva..Akinek hiányzol..Akinek nincs már az élethez kedve..Aki sír..és ez mind MIATTAD!-hangsúlyoztam ki az utolsó szót. 

Jó persze amit mondtam az nem minden volt igaz..De tudja meg az a boszorkány, hogy mit tett. Mit tett Harryvel! 

-Loui én nagyon sajnálom de ennek így kellett lennie..Te is tudod..Harrynek is így könnyebb lesz..Ezt vele is megbeszéltem..

-Nem érdekelsz! De akkor is megbántottad! Összetörted a szívét amit ő neked adott.

-Louis...Én nem akarok veszekedni..

-Már megint az van amit te akarsz!

-Neee..Segít...-a vonal megszakadt..

A telefonomat néztem..Újra felhívtam Mellyt, de nem csöngött ki a telefon..Megpróbáltam Ellt is felhívni, de neki is ugyan ez volt..Kezdtem félni..Mi van ha? Nem az biztos nem! Louis nyugi! Nagyon megijedtem..De a fiúknak nem mertem szólni..Lehet, hogy lezuhantak?! Nem az nem lehet! Louis ne is gondolj ilyenekre..nyugtattam magam..De nem nagyon sikerült..A telefonomat letettem az ágyamra és lementem a fiúkhoz..Próbáltam minél feltűnéstelenebb lenni..Nem akartam, hogy tudják mi volt..Jobb ha ezt meghagyom magamnak..Amikor leértem a lépcsőn vettem egy nagy levegőt és a nappali felé vettem az irányt..

*Harry szemszöge*

Louis olyan furi volt amikor odajött hozzánk..Nem tudtuk mi baja lehet..Kérdeztük, de azt mondta nincs semmi baj..csak egy kicsit fáradt. Gondoltuk tényleg fáradt lehet mert mozgalmas hetünk volt így hagytuk. Kapcsolgattuk a tévét hátha találunk valami jó filmet vagy mesét. Szerencsénk volt. Néhány kattintás után nagy meglepődésünkre a régi X-factort ismételték a 2010-et..Pont azt amibe mi is benne voltunk. Nagy volt az egyetértés így ezt kezdtük el nézni..

-Harry milyen hülyén állt a hajad.-röhögött Zayn.

-Na de te semmit nem változtál..Csak egy kicsivel színesebb lettél.

-Ez így van! Na meg helyesebb.

-Egoista.-röhögött Niall.

-Nialler te viszont sokat változtál!-mosolygott Liam.

Mindenki kritizálta egymást. Végre jobb kedvem lett. De nem sokáig tartott ez a nagy boldogság..Az adás megszakadt..A híradó műsorvezetője jelent meg a képernyőn. 

"Adásunkat megszakítjuk! Most kaptuk a hírt, hogy egy repülő katasztrófa történt..Nem sok mindent tudni, hogy mi történt és hova tartott a gép, csak annyi hírt kaptunk, hogy Londonból indult ma reggel. A helyszínen vannak kollégáink! Kapcsoljuk is a helyszínt.

Nem tudhatjuk, hogy mi történhetett és még azt sem tudjuk hány túlélő van. A háttérben láthatjuk a repülőgép maradványait..A tűzoltók még próbálják kimenteni a túlélőket..Már ha vannak.Az egyik szemtanú azt állítja, hogy a magasban egy lángoló dologra lett figyelmes. A rendőrök pedig azt a hírt közölték velünk, hogy a gép Magyarországra tartott, de ezt még nem erősítette meg senki. Amint többet tudunk a balesetről értesítjük a nézőket.

Lesokkolódva, megfagyva ültem az ágyon és néztem ahogy a roncs maradványait mutatják. Nyelni sem mertem..

30. Fejezet-"Szerettelek, szeretlek, és szeretni foglak örökké"

Sziasztok...
Nem tudom hogy ti hogy vagytok mostanában de én nagyon rosszul.:( nem betegségileg értem hanem lelkileg..kezdem azt hinni hogy az összes barátomat elveszítem..elegem van már magamból..Lehet hogy most a részek kicsit késni fognak ezek a dolgok miatt de megpróbálok mindent bepótolni.:( kérlek ne haragudjatok:'( na de akkor itt ez a rész is. és nagyon köszönöm aki kommentel♥ és légyszi komizzatok még♥ ja és remélem tudjátok hogy ma van a Red Nose Day.!♥:)
Jó olvasást♥

3 órakor Eleanor lágy hangjára keltem. 
-Melody ideje kelni 2 óra múlva indul a gép.
-Már 3 óra van?!
-Igen.
-Harry hol van? Mért nincs itt mellette?
-Melody szakítottál vele...
-Kérlek ne hozd fel ezt a témát.
-De te kérdezted..
-Bocsi, de ne..
-Rendben. Na de keljél mert nem sok időnk van.
Kimásztam az ágyból és az este kikészített ruhámért nyúltam. Direkt ezt a ruhámat választottam mert ha már most hagyom el Londont legalább a pólóm emlékeztessen arra hogy milyen jó is volt itt..mivel most nincsenek szép emlékeim..

Annyira fog hiányozni Anglia..De főleg Harry..A vele eltöltött percek mindegyikét imádtam, de elrontottam mindent..Már soha de soha nem leszünk együtt..Amikor felöltöztem elcsomagoltam a pizsamámat és levitte a cuccaimat az emeletről. Apa még aludt, de felébresztettem mert megkért rá hogy reggel keltsem fel, mivel ő szeretne kivinni a reptérre. Mikor ő is felkelt elmentem a fürdőbe hogy teljesen elkészüljek az útra.

*Harry szemszöge*

Mért hiányzik ennyire?! Mért hagytam tegnap csak úgy ott?! Mért kellett mindennek így történnie?! Miért?! Feküdtem az ágyamba és ezek a gondolatok, mondtatok, szavak jártak a fejembe..Üres volt nélküle az ágy..De nem csak az ágy hanem az én szívem is..oldalra fordultam és megakadt a szemem egy képen..Azon a képen amin Melody és az anyukája vannak..Melly még csak 5 éves lehetett rajta és az anyukája ölében ült és egy puszit nyom az arcára.Ezen a képen sírt annyira.Az órára pillantottam és 4:59-et mutatott. Kiugrottam az ágyból felkaptam egy farmert és egy fehér pólót..Lefutottam az emeletről és az ajtó felé vettem az irányt tudtam hogy Melodynak 6:00-kor indul a gépe..Utol kellett érnem..Már a kilincsen volt a kezem és már nyitottam volna ki az ajtót amikor egy álmos hangra lettem figyelmes. Zayn volt az.

-Hová mész?

-El kell köszönnöm Melodytól!

-Majd délután elköszönsz..

-De haza utaznak Ellel!

-Ez komoly?! Én is veled megyek!

-Nem Zayn te maradj itthon rengeteget ittál!

-De nem válhatok el haraggal Elltől!

-Megmondom neki, hogy mindent sajnálsz, de nem engedtem, hogy most ilyen részegen elgyere velem. Oké?

-De szánalmasnak fog tartani!

-Nem nem fog annak tartani megoldom! Inkább feküdj vissza! Majd jövök! Szia.

Meg sem várva a választ lenyomtam az ajtó kilincset, az ajtót kinyitottam és kirohantam. Beültem az autóba a kulcsot elfordítottam és lábam már tövig nyomta a gázt.Az órámra néztem. Már 5:20 volt. Amint elértem Melodyék házához hirtelen befékeztem és kipattantam a kocsiból. A csöngőt kezdtem el nyomni, de nem jött ki senki..Az ajtón kezdtem el "kopogni" de nem nyitott nekem ajtót egy árva lélek sem..Azt hiszem elkéstem. Vissza szálltam a kocsiba és még gyorsabban a reptérre siettem. Kiugrottam az autóból és elkezdtem futni. Nem láttam sehol sem Melodyt, ezért nem tehettem mást..Nem volt jobb ötletem, de a hírmondókhoz siettem. Megkértem őket hogy mondjanak be valamit. Most az egyszer örültem neki, hogy híres vagyok..Egy szavamba került és meg is tették.

"Melody Izabella Scottot várjuk a főbejáratnál!"

Nagyon reméltem hogy meghallotta. Mielőtt hazamegy ezt a képet mindenképpen vissza kell neki adnom..Bár biztos vagyok benne, hogy még rengeteg képe van az anyukájával, de akkor is..ez legalább egy közös, hogy is mondjam emlékünk..ha erre a képre vissza gondol vagy csak rá néz eszébe juthatok és hogy bármikor számíthatott rám, bármiben segítettem neki. 

-Köszönöm.-fordultam a bemondó felé.

-Nagyon szívesen.

Figyeltem mindenfele, hátha meglátom Melodyt, de sehol sem láttam. Féltem hogy nem tudok tőle elköszönni. Nem elég hogy elveszítem még nem is köszönhettem el tőle. De ekkor hirtelen megpillantottam. Még  gyönyörűbb volt mint bármikor. Göndör fürtjei szemébe lógtak ami őt még most sem zavarta.Sosem idegesítette. Mindig össze vissza lógtak gyönyörű szőkés barna tincsei. Vékony lábaival felém sétált és gyönyörű alakja abban a pólóban még szebb volt. Melody az életem első és utolsó ilyen gyönyörű és tökéletes lánya..Sose találok még egy ilyen csodát. 

-Te mit keresel itt?-nézett rám.

-Ezt oda akartam adni mielőtt elmész.-nyújtottam át neki a képet. 

Nézte a képet aztán pedig rám pillantott. 

-Köszönöm szépen. Nekem is oda kell adnom valamit.Nem hittem volna hogy ezt személyesen még átnyújthatom még neked azt hittem apával kell elküldenem, de mégis. Személyesen adhatom át. Ezt a pólót még korábban akartam odaadni, de nem volt rá alkalmam..Bár ez most nem alkalomhoz illő, de ezt akkor is neked vettem. És ha más nem is de ez legalább emlékeztethet rám. Nekem ugyan ilyen van  csak a párja. És még itt van ez a CD..Nem a legjobb de én írtam ami rajta van..Csak neked..Azért remélem tetszeni fog..És tudd hogy hiányozni fogsz!

-Köszönöm. És azt is köszönöm hogy megismerhettelek. Te is nagyon fogsz hiányozni..de ígérd meg hogy vigyázol magadra!

-Megígérem!-mosolygott.-Viszont most már ideje indulnom..

-Rendben..Szia Melody! Nagyon vigyázz magadra..és ha gondolod majd azért írj vagy látogass meg.

-Ígérem majd még beszélünk..Szia Harry.

Melody megfordult és elindult..Tudtam hogy szükségem van rá..tudtam, hogy nem engedhetem el..

-Melody!

-Igen Harry?

-Egy...egy..

-Mi egy?

-Egy utolsó csókot kaphatok?

-Azt hittem már sosem kérdezed meg. 

Közelebb léptem hozzá kezeimet az arcára tettem..ajkaink összeértek és egymásra simúltak..Soha nem volt még ilyen édes a csókunk..Mindennél jobban szeretem Melodyt, de ez volt az utolsó csókunk..az utolsó..Amikor eltávolodunk egymástól még utoljára megöleltük egymást és elköszöntünk egymástól. 

-Melody még egy utolsó dolgot kérhetek tőled?

-Harry nem maradok itt Londonban..Haza megyek..

-Tudom..de nem ezt akartam mondani..

-Akkor mit?

-Átadnád Ellnek, hogy Zayn nagyon sajnálja ezt az egészet és nem akar tőle haragban elválni, de ezt ő most nem tudta személyesen elmondani,mert én nem engedtem, hogy velem jöjjön..

-Miért nem?

-Mert nem volt olyan állapotban..

-Persze átadom Ellnek..és megértem. Viszont most már tényleg mennem kell.

-Elkísérhetlek addig amíg fel nem szállsz?

-Igen.-mosolygott. 

Együtt sétáltunk el a repülőig ahol ott volt Ell, Glenda és Melody apukája. Hogy Eleanor biztosan megtudja amit üzent neki Zayn, ezért neki is elmondtam. Azt mondta, hogy Nem haragszik rá és hogy reméli barátok maradnak. Megkért hogy én is adjam ezt át Zaynnek. Természetesen megígértem hogy átadom. Ell még hozzá tette, hogy legyenek nagyon boldogok Perrievel és hogy semmi rossz szándék nincs most ebben tényleg boldog lesz ha Zayn boldog. Viszont eljött az a bizonyos pillanat amikor fel kellett ülniük a gépre. Melody megölelt majd a fülembe súgta.

-Mindig is szerettelek, szeretlek, és szeretni foglak örökre!

-Vigyázz magadra Melly.

Elváltunk egymástól majd az apukáját is megölelte és felvette Glendát is egy percre. Eleanort is megöleltem és a fülébe súgtam, hogy.

-Vigyázz Mellyre és magadra is!

-Vigyázok ígérem.

Elérkezett az amitől a legjobban féltem..Felültek a repülőre és egyedül maradtam..A gép felszállt. Justinnal együtt néztük végig ahogy a repülőgép eltűnik a magasban..

-Hát elment..-sóhajtott-Elment ő is..Egyedül maradtam Glendával..

-Miért nem mentél te is velük?

-Tudod Harry én igazából itt Londonban születtem és úgy érzem, hogy itt is akarom leélni a további életem..Itt vesztettem el a szüleimet és a feleségemet is. Viszont itt kaptam egy új angyalt az életembe..Engem rengeteg dolog köt Londonhoz..És azt szeretném, ha Glenda is itt nőne fel..

-Értem. 

Haza indultunk..A kijáratnál elköszöntünk egymástól és megígértem Justinnak, hogy látogatni fogom őket, amikor csak tudom..Beültem a kocsiba és haza vezettem. Amikor hazaértem még mindenki aludt így gondoltam vissza fekszem én is, de eszembe jutott amit kaptam Melodytól. Amikor kinyitottam a CD-nek a dobozát egy lap volt benne amint ez a szöveg állt:

"Szia Harry:)

Ha ezt olvasod vagy hallgatod a CD-t akkor remélem én jutok majd eszedbe..Amikor elmentél nagyon szomorú lettem..Nem tudtam mi tévő legyek..Tudtam hogy megbántottalak, mert úgy döntöttem, hogy szakítanunk kell, de akkor is hidd el én is nagyon kikészültem ettől. Ezért írtam egy zenét, CSAK NEKED! Nem a legjobb, de azért remélem tetszeni fog:$ A címe "Goodbye" lett. Tudd hogy ez szívből jött.:') 

És még annyit szeretnék mondani, hogy "Szerettelek, szeretlek, és szeretni foglak örökké!"

Szeretettel

Melody!"

Betettem a CD-t a laptopba és meghallgattam. Gyönyörű volt..A szövege Melly hangja..egyszerűen minden...Tökéletes volt. Ugyan úgy, mint maga Melody.

Folyt köv.!

Ha meghallgatjátok a zenét akkor direkt olyat linkeltem ami magyar feliratos így érthetitek a szöveget:) amúgy remélem tetszett ez a rész:3 és légyszi komizzatok:')

29. Fejezet-"ÖRÖKRE"

Sziasztok.:) 
Ugye írtam hogy a 29. fejezetet véletlen töröltem.-.- ezért újra kell írnom..na de most egy kicsit változtattam..kicsit más milyenebb mint az előző 29. rész:)...nagyon sajnálom hogy így alakult.de azért remélem tetszik:) és légyszi komizzaotk*-*
Jó olvasást:)

Ültem a fürdőszobában és csak sírtam..nem veszíthetem el Harryt de nem is törhetek össze teljesen..haza kell költöznöm..Így mindenkinek könnyebb lesz..Harrynek is könnyebb lesz elfelejtenie..Tudom, ez most mindkettőnknek nagyon fáj, de így jobb lesz..Természetesen hiányozni fog nagyon is..De mégis így alakult, hogy útjaink szét válnak..Belenyúltam zsebembe kivenni a telefonom és felhívni Ellt. 
-Szia.
-Szia Melody.
Hangja nem olyan volt mint szokott talán sírt vagy bánatos volt de akkor ott hirtelen nem tudtam mi baja lehet..
-Mi történt Ell? Mi a baj? Miért sírsz?
-Mindegy. Majd otthon találkozunk.
-De nem mindegy! Zayn veled van?
-Nincs. De megyek haza szia.
-Ell! Mi történt?
-Majd elmondom nemsokára haza érek szia.
Kinyomta a telefont. Néztem a képernyőre...Valami baj történhetett ha Zayn nincs vele..De vajon mi? Felálltam és az ajtó felé indultam. Fezeimmel lenyomta a kilincset és amikor kinyitódott az ajtó Harry állt előttem.
-Melody figyelj én nem akarlak elveszíteni nekem te vagy az életem a mindenem! Én érted élek, ha..
-Harry! Értsd meg döntöttem! Haza megyek! 
-De..
-Semmi de! Szerettelek, Szeretlek és Szeretni foglak, de most mennem kell nem tehetek mást..Sajnálom.
Kikerültem Hazzt és kimentem az ajtón. Lementem a lépcsőn és egyenesen a nappaliba vettem az irányt. Apa ült a kanapén és Glendát ringatta a kezében amikor észrevett rám mosolygott.
-Szia Melly! 
-Szia apu.-mosolyogtam vissza.
-Mi a baj?
-Mondanom kell valamit. 
-Mi történt?
-Holnap haza repülök...
-De miért? Mi lesz Ellel és Harryvel?
-Eleanor lehet hogy velem jön még nem tudom...Harryvel pedig vége..
-Miért kicsim? Mi történt? 
-Mindegy jobbnak láttam így...és úgy döntöttem hogy inkább haza költözöm és így könnyebben elfelejtjük egymást...
-Hát Melody ahogy érzed..De hogy fogsz Magyarországon egyedül megélni?
-A suliban van diákmunka..a többi meg majd jön magától..
-De nem értelek miért..Mindig is itt Londonban akartál élni..
-Rájöttem hogy én Budapesten születtem így ott is szeretnék tovább élni..Jó volt itt Londonban ez a 2 hónap de elég is volt ennyi. 
-Én elengedlek de ígérj meg valamit!
-Mit?
-Hogy vigyázni fog magadra!
-Megígérem!
-Nem tudom mi lenne velem nélküled!
-Ígérem apa hogy nem lesz semmi bajom.-nyomtam egy puszit az arcára.
Amikor ezt kimondtam Ell lépett be az ajtón. Arca sápadt volt és sírt. Láttam rajta hogy valami baj van és ezt nem akarja tudatni apával..ezért intettem neki hogy menjen fel mindjárt megyek utána. Felment a szobájába addig én apától elköszöntem és utána szaladtam. Amikor beléptem az ajtaján arca tenyerébe volt temetve..Leültem mellé és megfogtam kezeit. 
-Mi a baj?
-Zayn..
-Mi van Zaynnel? Mit csinált?
-Semmit.
-Akkor miért sírsz?
-Vagyis csinált..vagy mégsem..
-Na Ell mi történt mond el!
-Szakított..
-De miért?
-Mert Zayn azt mondta, hogy már nem szeret úgy mint régen..
-És ezért?
-Vagyis megint Perriet szereti..
-De nem úgy volt hogy ők barátok maradnak?
-De igen úgy volt de Zayn újra..vagyis még mindig szereti...
-Bunkó..csak egyszer találkozzak vele és..
-Melody már mindegy..vége..legalább még ti együtt vagytok.-mosolygott.
-Már nem..Szakítottam Harryvel.
-Melody te hülye vagy!? Miért?
-Mert nem bírom ezeket a pletykákat..
-Ezért?
-Igen..mert ha ezt rendezzük jön egy új és elegem van ebből..
-És Hazz hogy viseli?
-Nagyon rosszul..De holnap hazarepülök így könnyebb lesz neki..
-Egyedül?!
-Igen..
-Nem mehetsz egyedül! Veled megyek!
-Köszönöm.
-Ilyen egy igaz barát!
-Szeretlek.-öleltem meg.
-Én is.-ölelt vissza.
-Holnap 5-kor indul a gépünk. Úgyhogy szerintem kezdjük el pakolni.
-Rendben. Apukád tudja?
-Igen..és azt mondta hogy ez az én döntésem..Szólj ha segítsek valamiben.-mosolyogtam.
-Oké köszi.
Kimentem Ell szobájából és átmentem az enyémbe. Harry bent volt és az ágyon ült. A telefonját nyomkodta. Amikor meghallotta hogy bejöttem felállt. 
-Hát én megyek is...Jó utat Melody. Vigyázz magadra!
-Harry várj!
-Mire? Arra hogy elhagyj? Ez már megtörtént! Holnap visszamész Magyarországra és örökre elfelejtesz! Itt hagysz! 
-Harry nem! Nem erről van szó! Ezt te is nagyon jól tudod!
-Igen jól tudom hogy már nem szeretsz és el akarsz felejteni hát tessék akkor hogy könnyebb legyen már összepakoltam a cuccom! Nekem itt veled vége! ÖRÖKRE vége! Jó utat! És remélem egyszer találsz egy olyan fiút aki nem fog ennyi csalódást okozni!
-Harry ne men...
-Szia Melody!
Vissza sem nézett az ajtón csak kisétált. Nem tudtam mit csinálni..Összeestem ott helyben. Arcomat tenyerembe temettem és úgy sírtam..Harryvel örökre vége..ÖRÖKRE..Amikor azt a szót kimondta egy csomó keletkezett a torkomba...nem tudtam nyelni beszélni levegőt venni semmit. Csak ültem a földön és sírtam..Egy óra sírás után megnyugodtam és elkezdtem paskolni 3 óra alatt készen is lettem. Átmentem Eleanorhoz hogy megnézzem hogy áll. Ő is készen volt. 
-Készen vagy?
-Teljesen.-mosolygott.
-Akkor már csak egy fárasztó repülő út vár ránk és Pesten vagyunk.
-Tényleg így akarod?
-100%-osan biztos vagyok benne hogy így lesz a legjobb.
-Rendben.-ölelt meg.
Az óra 00:00-át mutatott így lefeküdtünk aludni. Még ha csak 2 órát is de akkor is aludnunk kell a holnap nap előtt. Mikor bedőltem az ágyba egyedül éreztem magam..Nem volt mellettem ő..Az a személy aki imádok..Nem volt velem...mert elveszítettem..Elveszítettem ÖRÖKRE...

28. Fejezet-"Harry én ezt már nem bírom.."

Sziasztok:)
Itt az új rész nem komiztok sajnos és ezért szomorú vagyok...remélem azért olvassátok:) na de mind1:) légyszi komizzatok:*
Jó olvasást <3

Miután végeztünk az ebéddel felmentünk a szobába. Glenda akkor már felébredt így kivettem a kiságyból. Leültem az ágy szélére és megetettem. Harry is leült mellém, majd karját vállaimra tette. 
-Pont mit anyukád.-mosolygott.
-Nagyon hasonlítanak.
-A szemük, a szájuk az orruk mindenük ugyan olyan. 
-Igen. Ugyan olyan tökéletes.
-Pont mint te.-csókolt meg.
-Én és a tökéletesség?! Chö..Nem vagyok én tökéletes. Veszekedtem anyával mielőtt meghalt. Egy csomó maradt köztünk..örökre.
-Ne mondj ilyet! Anyukád fönt megbocsátott.
-Jaj ott fönt! Hagyjuk már ezt..Ha valaki meghal az meghal. Nem él tovább. Nincs többé. Nem lát többet, nem hall minket többet. Ennyi. Egy undorító ember vagyok..Hogy veszekedhettem anyával?! Ő szült meg, ő volt aki felnevelt ő miatta vagyok aki vagyok. Én még téged sem érdemellek meg! Én nem érdemlek semmi! Egy szörny vagyok. Inkább én haltam volna meg anya helyett. Mindenkinek jobb lett volna. Azt garantálom! 
-Melody ne mondj ilyen butaságokat! Téged mindenki szeret, mindenki becsül. Rengetegen összetörnének, ha nem lennél..
-Harry, ezt csak te mondod és csak azért, hogy megvigasztalj, de ez tudom, hogy nem így van. Kiskoromban is volt egy legjobb barátom, de őt is elveszítettem.
-Nem veszítetted el, csak ő hamarabb kezdte az iskolát!
-Az nem lényeg! Mivel érdemellek ki téged? Te több 100 lányt megkaphatnál! Vagy több 1000-et is! De te velem vagy, csak nem tudom miért. Nem vagyok szép és látod most is hisztis vagyok. Több gond volt már velem, mint veled mind a 18 éved alatt. Miért pont én? Miért? csak mondj egy okot miért?
-Én nem tudok egy okot mondani.
-Na látod!
-Nem Melody én nem egyet tudok én 1 milliót tudok. De te csak egyet kértél hát tessék. Melody te tanítottál meg szeretni! Sose volt olyan barátnőm mint te.! Sose azért szerettek amilyen vagyok vagy voltam. De te azért szeretsz. Az iskolában egy barátom sem volt. Sose voltam olyan helyes mint a többi focista srác. Én voltam az aki csak néha néha énekelgetett. Engem mindig kicsúfoltak az miatt amiért én voltam a kedvence az ének tanárnak. Tudod milyen rossz volt?! aztán jelentkeztem az X-factoba. Az meghozta nekem a sikert és akkor megtaláltam az igaz barátaimat. Akkor már rengeteg lánynak tetszettem, de én mégis vártam az igazit..aki egyszer úgy fog szeretni, mint még senki! És te eljöttél! Megláttalak azon a csodálatos napon Livestreamon!  És akkor ott beléd szerettem! Azóta hiszek az 1.látásra szerelemben.
-Ez nagyon aranyos volt.-csókoltam meg.-Ne haragudj amiért ilyen voltam..
-Nem baj. Mindenkinek volt már ilyen kitörése.
-Elmegyek sétálni..Jó lenne kiszellőztetnem az fejem..
-Menjünk együtt.-mosolygott.
-De Glenda!
-Van babakocsi.
-Rendben. Akkor adok rá valami szebb ruhát. 
-Oké, addig én is csinálok magamnak valami kinézetet.
-Minek? Így nekem tökéletes vagy! 
-Édes vagy, de tudod, nem csak egy sima ember vagyok, aki csak úgy kimehet minden nélkül sétálni.-nevetett.
-Tényleg. Bocsi..Keresel nekem valami nyári ruhát a szekrényemben? 
-Persze. Magassarkú  vagy szandál?
-Inkább szandál. Most nem tudnék menni másmilyen cipőben.-nevettem.

Harry letette az ágyra a választott ruhát, majd magának is keresett valamit. Nem akart feltűnő lenni, de olyan sem, hogy "Úr isten milyen rosszul néz ki Harry Styles!"  Ezért mindkettőnknek egy átlagos ruhát választott.

Mindhárman készen voltunk. Lementünk az emeletről, Glendát belefektettük a babakocsiba és el is indultunk. Harry felvette a napszemüvegét, hátha kisebb feltűnést kelt ezzel és nem ismerik fel. Hát egy ideig bejött de utána nem volt szerencsénk. Letámadtak minket a riporterek, újságírók, paparazzik...A sok vakutól Glenda sírni kezdett és az a nagy tömeg engem is zavart. Harry megpróbált nyugodt maradni és rendezni ezt az egész ügyet. Szerencsére sikerült neki. De nem csak Harryt faggatták...Az arcomba nyomták a mikrofonokat és sorra kérdeztél, tőlem is és Hazzától is, hogy ki ez a baba. Harry rám nézett és egy fejmozdulattal jelezte, hogy ne mondjak semmit! 

-Nem nyilatkozom! 

-Kérem Harry mondja meg ki ez a kislány a babakocsiban?

-Nem nyilatkozom!

-A maguk közös gyereke?

-Nem nyilatkozom! Hagyjanak!

-Melody! Mióta vannak együtt Mr. Stylessal?

-Nem nyilatkozom!

Rengeteg kérdést kérdeztek még,de mindegyikre azt a választ adtuk,hogy "Nem nyilatkozunk!" vagy hogy "Nem nyilatkozom!" De sajnos ezt a riporterek nem értették meg..Harry megfogta a kezem a másik kezével pedig a babakocsit, és kisétáltunk vagyis  inkább ki törtük magunkat a tömegből. Haza mentünk, nyomunkban a rengetek riporterrel, újságíróval és fotóssal. Szerencsére, mindannyian épségben megúsztunk mindent. Amikor hazaértünk, apa már otthon volt. 

-Jaj de pirosak vagytok! Mi történt?

-Riporterek, újságírók, fotósok..-válaszoltam.

-Értem. Szóval megpróbáltátok elvinni sétálni Glendát de letámadtak titeket..Jól értelmeztem?

-Pontosan így volt. 

-Sajnálom.

-Már megszoktam és szerintem Melody is.-mosolygott Hazz.

-Apa vigyázol Glendára?

-Persze!

-Én felmegyek az emeletre!

-Rendben kislányom.

Harry elindult utánam, de apu utána szolt.

-Harry! Várj egy percet!

-Tessék!

A beszélgetésünkből többet nem hallottam, mert bementem a szobámba és becsuktam az ajtót. Befeküdtem az ágyba, majd bekapcsoltam a tévét és a laptopomat.

*Harry szemszöge*

Elmentünk sétálni, de nem nagy sikerrel..A riporterek nem hagynak nyugodtan..Amikor hazaértünk Melly apukája már itthon volt. Amikor nagy vonalakban elmeséltük neki mi is történt, Melody felment a szobájába, de én lent maradtam, mert beszélni akart velem Justin.

-Figyelj Harry! Én nagyon boldog vagyok, azért, mert Melodyval ennyire szeretitek egymást, de most mivel Katet elvesztettük, ez persze mindenkinek rossz de főleg Mellynek..Kérlek nagyon vigyázz rá! 

-Persze Justin! Ezt megígérem neked! Melodyt az életemnél jobban szeretem és mindent megteszek annak érdekében, hogy ő boldog legyen!

-Köszönöm!

-Ez csak természetes!

Mivel itt véget ért a beszélgetés, ezért felmentem Melodyhoz  a szobába. Amikor  beléptem iszonyatosan ki volt borulva..

-Melody mi történt mi a baj?

-Ez ez a baj...-mutatott a laptopjára.

"Harry Styles és barátnője Melody Scott talán titkolnak előttünk valamit? A két fiatalt ma lencsevégre kapták amint egy kisbabát békésen tologatnak London utcáin. Vajon a mi kis szívtipró Harrynk az egyik éjszaka túl pajkos volt? Ki tudja? Harry és Melody nem nyilatkoztak így nem tudhatjuk mi áll a háttérben, de az biztos, hogyha Harrynek van egy kislánya akkor az a szerelem tényleg igaz. Azt hozzá tesszük, hogy a kisbaba gyönyörű és nagyon hasonlít Melodyra úgyhogy itt bármi lehet." 

Amikor elolvastam, nem hittem a szememnek! Ennyire nem lehetnek bunkók! De persze ha ez nem lett volna elég kiakasztó a tévében ugyan ilyen hírek mentek Glenda babakocsis fényképével..Melody nagyon ki volt akadva..Szemeiből, már folytak a könnyek.. Leültem mellé az ágyra, majd letöröltem őket.

-Harry én ezt már nem bírom tovább. Téged egyszer majdnem megöltek, most azt mondják, hogy van egy gyerekünk mi jön még?!

-Nyugi Melody megoldjuk..

-Nem Harry! Ez örökre így fog menni...ez egy ördögi kör, amit én nem tudok túl élni..Sajnálom, de szakítanunk kell..Hidd el nem akartam, hogy ez legyen, de nem volt más ötletem. 

-De Melody! Kicsim! Mindent megfogunk oldani! 

-De akkor lesznek új pletykák és én ebbe belefogok betegedni..sajnálom..

-De kérlek ne tedd ezt! Kimagyarázzuk, minden rendbe fog jönni! 

-Harry már mindegy..Hogy mindkettőnknek könnyebb legyen, megrendeltem a repülőjegyeket..Haza megyek Magyarországra..

-De..de..

-Harry nagyon szeretlek, de így könnyebb lesz mindkettőnknek..Ne haragudj..

Melody felállt és kisétált a szobából..Összetörtem..Nem tudtam mit csináljak..Sírni kezdtem..hiába vagyok fiú, de akkor is..összetörtem..Valahogy megtudnánk oldani! Tudom! De, ha ő holnap felül a repülőre akkor tényleg mindennek vége..de ha ez így lesz akkor én azt nem élem túl..