Life after One Direction~2 rész

Sziasztoook.:3
itt is lenne a 2. rész az új blogba.:3 remélem tetszeni fog.:3 és ha tehetitek kérlek iratkozzatok fel.:) jó olvasást!♥ Life after one direction-2 rész

Life after one direction~1. rész.:3

Sziasztok.:33 meghoztam az 1. részt az új blogba.:33 kérlek titeket, hogy komizzatok, mert így nem tudom milyen az új rész.:c de azért jó olvasást!♥:)
http://lifeafteronedirection.blogspot.hu/2013/07/1resz.html

~Life after one direction~ - Új blog!

Sziasztoook!:)
Itt lenne az új blog ITT!♥ ami a Life After One Direction nevet kaptam.:) úgy döntöttem, hogy barátnőmtől kapott ötletet felhasználom így ennek a blognak a folytatása lesz csak kicsit későbbről és másnak a szemszögéből, pontosabban Julian szemszögéből lesz..:) remélem tetszeni fog nektek az új blog is és ott is lesz olvasóm..:) Ha kérhetnék néhány féliratkozót az jó lenne és néhány komit is hogy tetszik e az új sztori.:) addig is jó ismerkedést az új történettel!
glóri♥

Epiógus

Sziasztok!♥
Hát elérkezett. Az epilógus is elkészült..Ez a blog ami rengeteg könnyet, örömöt, boldogságot, szomorúságot okozott. Volt, hogy együtt sírtunk Melodyval, vagy éppen együtt örültünk vele. Ha a valóságban nem is itt legalább találkozhattunk a fiúkkal. Ez a blog bezárja kapuit több mint 11000 megtekintéssel több mint 120 kommentel 6 díjjal és 49 résszel+ezzel. Köszönök mindent nektek, hogy olvastátok, hogy követtétek! Ha új blog indul jelezni fogom itt.:'3 Köszönöm, hogy olvastátok és remélem, hogy a következő blogom is legalább ilyen sikeres lesz mint ez volt.:') És jobbulást kívánok drága barátnőmnek Julcsinak.♥ 

Szeretlek titeket!♥

Hogy kik ők? Egy boldog család. Két kisgyerekkel és óriási boldogsággal. Bárki rájuk néz ahogy a hosszú szőke hajú lány tolja a babkocsiban alvó kislányát és a göndör hajú magas barátjának a nyakában ülő kisfiával sétálnak egymás mellett az óriási parkban mosolyogni támad kedve. Csak rájuk kell nézni és a könnycseppek a szemekbe szöknek a látványra. Mindenki mosolyog és amikor a fiú lehajol egy csókot nyomni a lány szájára, a könnycseppek utat törnek maguknak a szemekben. A kedves meghitt pillanatot még édesebbé teszi amikor egy feléjük szaladó kislány hátulról átkarolja a fiú Harry lábait. Harry megfordul és lenéz a göndör barna hajú kislányra. Apró lányka aki egy autó grammot szeretne kedvenc énekesétől akit a tévében vagy a rádióban hallott és megszeretett. Harry lehajol a kislányhoz és leveszi nyakából Juliant a kisfiát. A kislány kezéből kiveszi a tollat és a papírra firkálja a nevét. Az apró lányka óvatos léptekkel lép közelebb kedvencéhez, hogy megölelje. Hazz karjait előrenyújtva fonta a kislány köré őket akit óriási boldogság töltött el. Mikor ölelésük véget ért az apró kislány megköszönte és visszaszaladt szintén elég fiatal anyukájához aki a parkban egy padon ült. Ugyan ezt a tevékenységet folytatta  a fiú is kisfia kezét fogva a szerelme felé futottak. Mikor utolérték őket Harry hátulról átkarolva felesége derekát egy csókot nyomott szájára. Julian szeme elé tette kezét a tevékenység láttán. Valószínű nem tartozik a kedvence közé apát és anyát csókolózni látni. Felpipiskedett a babakocsi oldalát megmarkolva megfigyelni kishúga hogy alszik, de egyensúlyát elvesztve a földre ült. Szemei kikerekedtek de nem sírt, inkább nevetni kezdett a saját ügyetlenségén. Anyukája Melody felhúzta földről kisfiát és kézen fogva sétáltak tovább. Harry a babakocsit tolta és úgy sétált felesége mellett. Élmény volt őket nézni. A parkban lévő játszótér felé mentek. A kisfiú miatt sokszor kijöttek ide. Sokak példaképei lettek. Egy egyszerű lányból ki lett. Az élete megváltozott amikor találkozott vele. Találkozott élete nagy szerelmével. A hosszú út amivel idáig eljutottak. Melody elveszítette az édesanyját és majdnem a bátyját is, de erős maradt és kitartó. A sok pletyka amik róluk szóltak a rengeteg veszekedés Harryvel, de mégis itt van. Saját karriert épített és most itt van két kisgyermekkel és a férjével. Családot alapított és szorgosan végzi a modell karrierjét a stylisztság mellett. És mi lett Harryvel? Na igen! Természetesen a One Direction 10 év elmúltával is ugyan úgy tarol a toplistákon mint bármikor. Túrnék egyre több rajongó egyre nagyobb sikerek és minden tagnak megvan az igazi nagy szerelem. Liam megtalálta Dan után élete legnagyobb szerelmét Sellyt. Saját házat vettek Londonban ahol Allielval a kiskutyájukkal együtt tölthetik mindennapjaikat, amikor csak tehetik. Selly híres divattervező így együtt dolgozik Melodyval. Melody bemutatja a ruháit a kifutón és van, hogy belesegít Selly munkájába. Zayn együtt maradt Perrievel, hiába voltak sokan az utálkozók. Zayn azt nyilatkozta egy interjúban, hogy "Nem érdeklik őket az utálók. Szeretik egymást és együtt maradnak örökké!"  Ők is saját házba költöztek, ahogy ezt tette a One Direction szőke szívtiprója is Niall. Juliaval ők is családot alapítottak az esküvő után. Az kisfiú épphogy betöltötte a kettőt máris filmekbe hívták szerepelni, ahogy anyukáját is. Toby, Niall kisfia ugyan olyan mint apukája. Szőke tincsei összevissza lógnak arcába és kék szemei a napfényben csillogtak amikor apukája elkapta a csúszda végén. Toby már öt éves. Juliannal elég jól kijönnek így amikor a szülőknek van idejük kihozzák őket a játszótérre vagy egymásnál tölthetik a kicsik a napot. De mi lett Louisal? Emmával együtt maradtak. Louis nyilatkozott egy interjúban ami pontosan így szólt. "Ha már mind a négy fiú kirepült a fészekből (mármint az 1D házból) akkor mi itt maradunk. Miért hanyagolnánk el azt a helyet ahol életem legszebb pillanatai történtek?!" Ja és nem kell félnünk Louis ugyan az az őrült kisgyerek maradt aki mindig is volt. Azt mondta sose akar felnőni és nem is fog. Ha gyereke születik úgy fog vele viselkedni természetesen, mint egy apuka, de ugyan úgy haverja is lesz. Lehet 5 éves 15 éves 25 vagy akár 50 éves is ő akkor is gyerek marad örökké mert szerinte neki ez az élet lényege. Úgyhogy a bolondos fiú barátnőjével, vagyis inkább jegyesével ott maradt a "fészekben". Louis menyasszonya is szívesen nyilatkozott amikor megkérdezték arról, mit gondol párja szokásairól és mennyire jön ki a többi 1D fiúval, párjaikkal és gyermekeivel. "Louist így kell imádni! Olyan mint egy óriási gyerek. Mindenből tud tréfát csinálni, de tudja mikor kell komolynak lenni. Bármikor feltud vidítani. És milyen a viszonyom a többiekkel? Imádom őket is. Amikor kedvük támad benéznek a fészekbe és mi mindig tárt karokkal fogadjuk őket! Rengetegszer csinálunk kerti sütögetést is. Aminek hozzá teszem az éhenkórász Niall örül a legjobban. Ilyenkor jól szórakozunk. A kicsik is elvannak egymással és mi úgy látjuk jól kijönnek. Olykor nyaggatom Louist, hogy én is szeretnék egy kislányt vagy kisfiút, de mindig témát terel, ha ilyenekről van szó."-nyilatkozta Emma mosolyogva. Szóval ők ilyenek lettek. 10 év alatt, mindannyian megváltoztak, de egy közös maradt bennük. Ugyan úgy szeretik egymást mint régen. Az őrült Louis, a szívtipró Harry, az "ír manó" mindig éhes Niall, a rossz fiú Zayn és az őrangyal Liam. Ők együtt alkotják azt amit sose fog senki lemásolni a One Directiont! Mit mondott Louis Walsh 2010-ben az X-factorban? "Ti lesztek a következő nagy fiú banda!"  Igaza lett? Teljes mértékben. Öt teljesen átlagos fiatal srácból most a világ öt legismertebb fiúja lett..
-Gemma!-zavart meg Harry.
-Igen?-mosolyogtam rá.
-Hogy állsz a könyvel?-ült le mellém.
-Pár sor és készen vagyok.
-Akkor most már megtudhatom miről szól?
-A-a-ráztam a fejem.
-Rejtélyes vagy.-hunyorgott.
-Az lehet.
-Ha nem árulod el akkor majd megveszem ha megjelenik!
-Szerinted megfog?
-Biztos vagyok benne! Te vagy a világon a legjobb író!
-Így gondolod?
-Persze!-ölelt magához.
Hiába volt ő a fiatalabb egy fejjel magasabb volt nálam. De nem bántam mindig olyan jó volt közel bújni hozzá.
-Ha befejeztem elolvashatod.-mosolyogtam.
-Köszönöm.
Beszívtam kisöcsém illatát és magamhoz szorítottam. 
-Apuuuu!-hallatszott a hintában ülő kisgyerek kiáltása.
-Megbocsátasz egy percre?-nézett rám.
-Menj csak!
-Köszönöm.-nyomott egy puszit arcomra és a hintában ülő fiához szaladt.
Újra folytattam az írást.
Mindannyian egy családként viselkedtek. Vigyáztak és megóvták egymást. De mégis azok voltak a legszebbek amikor a gyermekeikkel voltak. Ha hívták őket a kicsik rögtön mentek. Harry és Niall már tudták milyen szülőknek lenni. A két sztár apuka amikor csak szabadidejük volt a családjukkal töltötték. Harryről és Julianről rengeteg közös kép készült ahogy Niallról és Tobbyról is. A göndör hajú szívtiprónak lassan egy éves kislányával is gyere több pillanat lett megörökítve, de egy első gyermek mindig másmilyen mint egy második vagy harmadik. Hiába szereted ugyan úgy mindegyiket egy első gyermek tanított meg mindenre amit az apaságról tudni kell. De nem csak Harry és Niall fogják tudni mit jelent apának lenni. Mindegyikük szeretne majd egyszer egy utódot, csak még nem érzik, hogy itt az ideje. De egyben biztosak lehetünk! Harry, Louis, Niall, Liam és Zayn! Ez az öt név az amit sosem felejtünk majd el! A történelembe és a szívünkbe írták magukat és ez örökké így lesz! Történjen bármi! Rájuk mindig emlékezni fog a világ!

Folt köv.:
Szeretlek titeket:')
glóri♥

49. Fejezet-"Megígérem"!

Hát sziasztok.:') 
Itt az utolsó rész az epilógus előtt.:3 Remélem elnyeri tetszéseteket ez a rész, mert sokat dolgoztam vele.:) Igaz szerintem nem a legjobb de ez nem fontos:) Előre is köszönöm ezt az egy évet.:) köszönöm a kommenteket és minden mást! A jövőhéten szerintem már hozom is az epilógust úgyhogy nem kell sokat várni!:) 
Jó olvasást!♥

-Mi?-tettem fel a kérdést.-Te ittál?
-Nem Melody teljesen józan vagyok..-állt fel.-Áhh.
-Mi a baj?-álltam fel én is.
-Semmi..Nem lényeg.-tette kezét a hátára.
Harry mögé mentem és megláttam hogy véres a pólója.
-Te jó ég! Mi történt veled?
-Melody nem kell már velem törődnöd..Vigyázz a fiunkra..
-Harry ne beszélj butaságokat!-sírtam egyre jobban.
A vértől piros kezeit az államra helyezte és maga felé fordította az arcom.
-Kérlek ne sírj!-törölte le az éppen kicsurgó könnycseppet ujjával.-Hidd el ez lesz a legjobb döntés mindkettőnknek!
-Nem Harry! Én szeretlek!
-Én is mindennél jobban!
-Akkor miért? Miért akarsz elválni?
Kezeit levette arcomról megfordult és az ablakon át az eget kezdte bámulni.
-Miért Harry mond meg miért?
-Melody négy év eltelt azóta hogy összeházasodtunk és két éve nem csinálunk mást, csak mindenen veszekszünk..Ez se nekünk, se Juliannek nem tesz jót. Julian négy éves..Fiatal még ahhoz, hogy a szüleit mindig csak veszekedni lássa. Érted már?
-De Harry nem válhatunk el! Értsd meg!
-Pedig el kell válnunk. Nincs más megoldás..
Megfordultam és szaladni kezdtem..Kirohantam a gyerekszobából le a lépcsőn és a fürdőszobába vettem az irányt..Becsaptam magam mögött az ajtót és neki dőlve csúsztam le a földre. El akar válni..Ha elválunk én összezuhanok és egy roncs leszek..Ez nem történhet meg..Ez csak egy rossz álom, amiből mindjárt felkelek és minden szép és jó lesz..Hallottam ahogy a lépcsőn lejön Harry és keres engem.
-Melody kérlek ne törj össze..Hidd el megfogod érteni ez lesz a legjobb megoldás! 
Nem válaszoltam csak sírtam és sírtam. Hányingerem volt, de nem érdekelt. Rosszabb volt az, hogy akiért az életemet odaadnám most elakar válni.
-Melody kérlek nyisd ki az ajtót.-kopogott.
-Nem Harry hagyj békén! 
-Melody mondani akarok valami!
-Harry hagyj! Kérlek!
Hallottam egy koppanást, ahogy Harry az ajtó másik oldalának dőlve leereszkedett a földre.
-Áhh..
-Jól vagy?-ugrottam fel a földről.
Akármennyire össze vagyok törve és nem akarom ezt az egészet, szeretem és nem akarom hogy bármi baja legyen.
-Harry jól vagy?
-Persze..-csuklott el a hangja..-Semmi bajom.
Kinyitottam az ajtót és az előtte ülő fiút rögtön megpróbáltam felhúzni a földről.
-Harry állj fel! Még mindig mindened csupa vér! Gyere menjünk a nappaliba..Így nem maradhatsz!
Felállt és elsétáltunk a nappaliba. Leültettem a kanapéra, majd hoztam fertőtlenítőt és kötszert. 
-Harry mi történt?
-Amikor tegnap elmentetek Juliannel, mérgesnek, összetörtnek és tehetetlennek éreztem magam. A konyhába tányérokat és mindent ami a kezembe került földhöz vágtam és összetörtem.
-Ez csípni fog..-suttogtam..
-Áhh...-kiáltott..
-Ne haragudj..
-És amikor már ''kidühöngtem'' magam.-mutatott idézőjelet kezével.-Megcsúsztam valamin és ráestem a szilánkokra ami csupasz testemen keresztül eléggé belemélyedtek a bőrömbe..
-Úristen Harry..De ezzel orvoshoz kell menned, a hátadba még benne vannak a szilánkok..
-Nem érdekelnek..
-Értsd már meg, ezek el is fertőződhetnek!
-De nem érted hogy nem akarok?
-Harry! Nem érdekel mit akarsz el kell mennünk a kórházba!
-De..
-Csönd! Vedd vissza a pólód és indulunk!
Harry "engedelmeskedett", visszavette a pólóját, végül pedig elindultunk. Én vezettem Harry pedig mellettem ült. Némán telt el az a kis negyed óra amit egymás mellett töltöttünk a kocsiba majd megérkeztünk. Harryt bekísértem és leültünk a váróteremben. A csendes folyosó néha az ajtók nyikorgó hangjától vagy az emberek újság lapozásától víz hangzott. Egy nővér lépett oda hozzánk. Hirtelen nem ismertem fel, de aztán rájöttem ki az.
-Szia Melody.-mosolygott.
-Ohh Cheryl Szia!-álltam fel!
Szeretem Cherylt, de tudtam mért jött oda..
-Mr. Styles!-hívta be az orvos Harryt.
-Veled menjek?-kérdeztem.
Harry válaszként megrázta a fejét és elindult.
-Hogy van a baba?-kérdezte Cheryl.
Harry hátra nézett mielőtt mielőtt bement volna és egy furcsa pillantást vetett rám.

*Harry szemszöge*

Baba? Milyen baba? Julian már 4 éves..Jól elvan tévedve az a csaj..De rá bízom ő hány éves gyereket mond babának..Beléptem a hófehér szinte világító szobába és leültem. Elmagyaráztam mi történt az orvos pedig végezte a dolgát. Hiába kaptam meg az érzéstelenítőket a szúró égető fájdalom nem csillapodott. Már könnyeimmel küszködve de végeztünk. Az egész felsőtestem kapott egy kötést, majd kiléptem az ajtón és odaléptem Melodyhoz.

-Készen vagyok.-mondtam.

-Jól vagy? Hogy sikerült?-állt fel.

-Látod jól sikerült itt vagyok. És igen jól vagyok. Indulhatunk? 

-Persze.-mondta Melody szinte suttogva.

Beszálltunk az autóba. Hiába akartam én vezetni, Melody nem hagyta így újra az anyós ülésen ülve kellett figyelnem az utat. Bunkónak éreztem magam, ahogy bántam vele..

-Melody..-rám nézett de nem mondott semmit.-Sajnálom..Bunkón viselkedtem ne haragudj..

-Nem baj.-mosolygott.

A további utunk néma csendben zajlott majd leparkoltunk a közös házunk előtt.

-Én most inkább vissza megyek Brendonhoz..Vagy bekísérjelek?-nézett rám.

-Nem kell köszönöm..

-Hát akkor szia.

-Köszönöm a segítséget.

-Igazán nincs mit.-mosolygott.

Kiszálltam az autóból és besétáltam a kapunk. Becsuktam magam mögött és az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam és beléptem rajta. Levettem a cipőmet és a kabátomat majd a konyhába mentem Leguggoltam és elkezdtem összeszedni a törött tányérok, poharak darabjait. Mikor végeztem felmostam és a falhoz mentem. Tudtam, hogy valahogy le kell takarítanom a foltokat onnan, de hogy hogy fog sikerülni arra nem jöttem rá. Amilyen vegyszert találtam minddel próbáltam, de végül a festéknél maradtam. Lefestettem amatőr módon a foltokat és felmentem a hálószobánkhoz. Lemostam az ajtón lévő mintát, végül az ágyneműket a mosógépbe dobtam és beindítottam. Tiszta volt már minden, de ez eltartott egy darabig így elfáradtam. Bementem a szobánkba és a falon lévő órára pillantottam már majdnem éjfél volt..Elfáradtam..Befeküdtem az óriási franciaágyba és magamra húztam a takarót. Minden olyan üres volt egyedül ebbe a nagy házba..Melody nem volt mellettem..Se Julian aki ilyen időben mindig közénk bújt..A villámok bevilágítottak a szobába. A dörgések megrengették az ablakokat az esőcseppek pedig kopogtattak az ablakon. Csak bámultam ki a fejemből amikor az óra csipogni kezdett. Éjfél..00:00..én pedig kívántam..Kívántam, hogy bárcsak itt lenne velem most Melody és Julian. Megint elrontottam mindent, mint mindig..De miért vagyok ekkora tahó?! Elegem lett ebből. Bocsánatot kell kérnem Melodytól. Szeretem és nem akarom elveszíteni! Ő az enyém. Ledobtam magamról a takarót felvettem egy farmert és egy pólót és leszaladtam a lépcsőn. Felhúztam egy cipőt, a kezembe vettem a kocsikulcsom és kirontottam az esőbe. Bepattantam az autóba és a gázra léptem. A szívem a torkomban volt. Siettem ahogy csak tudtam. Tudtam hol lakik Mell bátyja így amikor odaértem leparkoltam. Kiugrottam a kocsiból és a csengőre tettem a kezem. Brendon nyitott ajtót. 

-Harry?-törölgette meg a szemét.

-Melody itt van?

-Most ment el hozzád! 

-Baszki..Köszönöm.

-Nincs mit. Sok sikert!

-Miért?

-Melody nem könnyű eset! 

-Tudom.-erőltettem egy mosolyt az arcomra és visszamentem a kocsihoz.

Hajamról csöpögött a víz ahogy a ruhából is. Újra a gázra léptem és hazafele indultam. A sebességmérőt nem néztem és nem is érdekelt. Csak minél előbb Melodyval akartam Lenni. Az esőtől alig lehetett kilátni az autóból, de az ablaktörlő ahogy csak tudott dolgozott. Befékeztem a házunk előtt. Melody a kapu előtt állt. Hosszú haja vizesen a hátára omlott. Az kocsiajtót kinyitottam és kiszálltam rajta, majd Melodyhoz futottam. Amikor meglátott felém futott végül mikor már egymással szemben álltunk apró kezét arcomra helyezte magához húzott és megcsókolt. 

-Nem bírom ki nélküled! Értsd meg!-suttogta..

Nem válaszoltam csak újra és újra megcsókoltam..

-Harry nem válhatunk el! Kérlek ne! Terhes vagyok! 

Az utolsó mondata a szívemig hatolt..

-Harry babát várok tőled! Újra!

-De hát ez csodálatos!

-Ugye nem akarsz elhagyni!

-Sose akartalak.-fésültem el a haját arcából..-Sose..-emeltem fel.

Lábait körém fonta és úgy csókolt. Esőben csókolóztunk..Olyan romantikus volt..Csak egymásba voltunk gabalyodva és úgy csókolóztunk. Leírhatatlan érzés volt. De ami tényleg a legszebb volt ebben, a tudat, hogy újra apa leszek! Elengedte derekam lábaival én pedig letettem.

-Örülsz?-mosolygott.

-Örülök és én vagyok a világ legboldogabb embere! 

-Szeretlek Harold!

-Én is téged Melody! És tudd amit tegnap mondtam nem gondoltam komolyan! Életem legjobb dolga volt hogy Julian megszületett.

-Tudom Harry.-suttogta egyre közelebb hajolva hozzám.

Ajkaink újra egymáson voltak. Az eső szakadt továbbra is. A villámok fényt adtak az utcára. Melody karjai a nyakamat kulcsolták az én kezeim pedig a derekán pihentek. A dörgésre közelebb jött hozzám én pedig erősebben fontam karjaimat köré. Megakartam védeni mindentől amitől csak tudtam. Az édes illatát magamba szívtam és csak szorítottam. 

-Annyira szeretlek.-suttogtam.

-Mindennél jobban?

-Mindennél jobban.-csókoltam meg újra. 

-Ugye mindig velünk leszel!

-Megígérem!

-Azt is, hogy sose kell apa nélkül felnőniük a gyerekeinknek?

-Megígérem.-mosolyogtam, majd Melody arcomhoz hajolt és megcsókolt.-Velem maradsz ma éjszakára is ugye?

-Julian Brendonnál van..

-De hazahozzuk.

-Alszik..-mosolygott.-De mondjuk, amikor eljöttem azt mondta Brendonnal akar aludni.-nevetett.

-Ennyire jól kijönnek Brendonnal?

-Jobban mint gondolnád. Felhívom és mondom neki, hogy veled leszek oké?

-Benne vagyok.-csókoltam meg.-De nem gondolod, hogy be kéne mennünk és nem itt a szakadó esőbe kéne megbeszélnünk?-nevettem.-Romantikus meg minden de a kötés is már átázott a hátamon..Pedig a sebeknek nem szabadna vizesnek lenniük..

-Jujj tényleg!-ijedt meg.-Majd átkötözöm, úgyis tanultam elsősegélyt!-mosolygott.

-Az én angyalom!-kaptam fel és bevittem a házba. 

Melody előkapta a mobilját és felhívta a bátyját és mindent megbeszélt vele. 

-Most már a tiéd vagyok.-csókolt meg.-Csak a tiéd.

Felmentünk a szobába és átöltöztünk, majd Melody pedig kicserélte a kötést a hátamon. Az egész estét közös romantikus filmezéssel töltöttük. Melody a karjaim között aludt el. Annyira édes volt így nem volt szívem felkelteni. Feljebb húztam magunkra a takarót és elaludtam én is. Reggel mikor felébredtem nem Melody feküdt a mellkasomon, hanem én az ő hasán. Felnéztem rá, de ő csak mosolygott. 

-Kényelmes?-kérdezte nevetve.

-Uhum.-hümmögtem és odabújtam hozzá.

-Harry kérdezhetek valamit?

-Persze-csókoltam meg.

-Miért szerettél belém? Miért engem választottál? És mit szeretsz bennem? Hisz annyi modell, színész, énekes meg híres ember van..Miért pont én?

Felültem az ágyon a kérdések hallatán és a szemébe néztem. Megfogtam apró kezeit és megpusziltam.

-Azért mert te vagy a legcsodálatosabb lány a világon!-válaszoltam az első kérdésére.-Mert te voltál az a lány akibe első látásra beleszerettem.-Ezzel megkapta a második kérdésére is a választ.-És mit szeretek benned? Ez egyszerű!-mosolyogtam.-A hajad, a vicceid, a mosolyod, a nevetésed, a szemeid, a bókjaid, a hibáid, a hangod. Ahogy rám nézel. Ahogy kimondod a nevem. Ahogy rám mosolyogsz. Egyszóval mindent!-ezzel megkapta a harmadikra is a választ.-Te is modell vagy.-mosolyogtam ezzel az összes kérdésére megadva a választ.

-Annyira de annyira imádlak!-ugrott rám és egy újabb csókot kaptam tőle.-De én csak 2 éve vagyok modell!

-De én már akkor tudtam amikor megláttalak, hogy az leszel.-nevettem.

-Hülye vagy.-tette fejét a mellkasomra.

-Az látod lehet..Viszont Julianért mikor megyünk? 

-Hiányzik?

-Nagyon.-eresztettem el egy apró mosolyt.

-Most ugrott ki az ágyból.

-Legalább nadrágot vegyél fel.-nevettem mert az én pólóba volt.

-Igaz.-nevetett és a tegnapi ruhája után kutakodott.

-Fürdőszoba.-mutattam a ruhákat őrző szoba felé.

-Tudtam én..-kacsintott.

-Tudtad persze.-mentem utána.-Csak ne szaladj, mert nem akarom, hogy összetörd magad.

-Nem fogom.-nevetett és leakasztotta a ruháit a szárítóról.

Felöltöztünk és elmentünk Julianért. 

A kocsiban ülve végig Melody figyeltem ahogy a telefonját babrálta. 

-Mi a baj?

-Nincs semmi.-mosolygott.-Csak Ellel levelezek.

-Azt hittem van valami..

-Nem dehogy.

-Akkor jó! Mit szólnál ha miután felvettük Juliant elmennénk együtt az állatkertbe? Amikor Julian a hasadba volt akkor is állatkertbe mentünk!

-Ez remeg ötlet!-mosolygott! 

-Akkor meg van a mai programunk is.

Leparkoltam az autóval mivel megérkeztünk a tervezett helyre. Bementünk és amikor meglátott Julian a rám ugrott. Szorosan öleltem magamhoz apró kisfiamat és pusziltam meg. 

-Úgy hiányoztál.-ölelt még szorosabban.

-Te is nekem.-pusziltam meg újra.-Mit szólsz ha elmegyünk az állatkertbe?

-Juj az nagyon jó lenne!-csillantak fel a szemei.

-Akkor nyomás pakold össze a játékaid és indulunk rendben?

-Aha.-bólintott.-Imádlak apu.-puszilt meg.

-Én is kicsim nagyon.

Felszaladt a lépcsőn, de akkor vissza nézett.

-Apa segítesz?

Bólintottam és utána mentem. 

-Hát itt meg mi történt?-néztem végig a játékokkal teli szobában.

-Brendonnal játszottunk.-kuncogott.

-Na de akkor gyere gyors szedjük össze és mehetünk az állatkertbe.

-Ülhetek majd a nyakadba?

-Szeretnél?

-Aha.-nevetett és odaszaladt hozzám, majd megölelt.-Apa?

-Igen?

-Megígéred, hogy sose hagysz el engem?

-Megígérem kicsim..megígérem..

Összeszedtük a játékokat és levittük. Betettem a kocsiba Melody cuccaival együtt. Elköszöntünk Brendontól és elindultunk az állatkertbe.

48. Fejezet-Békülés-Veszekedés

Sziasztok!:)

Úristen köszönöm a 6. díjamat köszönöm a komikat az oldal megjelenítést! Köszönök mindent!♥ Meghoztam az új részt, de érzem, hogy ez miatt ki fogtok nyírni...A föld alá fogok kívánni..Eskü félek a reakciótokra, de szeretném tudni azért milyen lett.:) Ez a rész és még 1-2 aztán pedig vége ennek a blognak, de jön a folytatása amiről majd értesülni fogtok hogy hol lesz.:)) addig is szeretném ha komiznátok és hát remélem nem akadtok ki ezen a részen..:c

Jó olvasást!♥

Mikor felkeltem nem tudtam beazonosítani a helységet. Felültem az ágyon, de rögtön vissza is kellett feküdnöm, mert a fejem majd szét robbant. Fekve néztem szét a szobában végül felismertem hol vagyok. Harry szobájában. De mit keresek én itt?! És ha én itt ők hol? Melody és Harry akkor hol vannak? És mitől fáj ennyire a fejem? Mi van velem!? Elővettem a zsebemből a telefonom és a képernyőre néztem 11:05-öt mutatott. Hát akkor ideje kelni Zayn. Jelentettem ki magamban, végül óvatosan, de kimásztam az ágyból. Kinyitottam az ajtót, de senki nem volt ott, pedig ilyenkor mindenki fent rohangál. A szoba ajtók mind csukva voltak. Az enyém felé vettem az irányt. Benyitottam és akkor esett le minden mit műveltem múlt éjszaka. A szekrény a földre döntve a fiókok kihúzva a függöny leszakítva és minden olyan üresen állt a szobába Perrie nélkül. Fájt, hogy elveszítem így a piába menekültem..Persze megint megcsináltam..Megint mindent elrontottam, most már fél is tőlem..Ügyes vagy Zayn..Beléptem a szobába és rendet raktam, majd felvettem egy tiszta ruhát és lementem a többiekhez. A szúró, égető tekintetek amik engem figyeltek borzasztóan fájdalmasnak éreztem. 

-Jó reggelt .-köszöntem mosolyogva, de választ azt nem kaptam.

Felnyúltam a szekrénybe kivettem egy fejfájás csillapítót aztán kinyitottam a hűtőt. Csináltam magamnak egy szendvicset és leültem a fiúk mellé tévézni.

-Mit nézünk?-tettem fel a kérdést kicsit szórakozottan.

Választ újra nem kaptam. Mindannyian felálltak és felmentek a szobába. Egyedül éreztem magam..Nem állt velem senki szóba..Sírni akartam, de férfi vagyok csak nem fogok sírni..Így hát megettem az általam összedobott kaját. Mikor végeztem vele, felvettem a cipőm és sétálni indultam. Úgy láttam a legjobbnak, ha kiszellőztetem a fejem. Kimentem a meleg nyári Londoni utcára és elindultam. Hogy merre akartam menni, azt én sem tudom..Csak sétáltam és sétáltam. Utam közben végig rugdostam egy kis kavicsot, amit valaki egyszer csak megállított. Felnéztem és megláttam. Kisírt szemei csillogtak a napsütésben szőke haja vállán pihent, de amikor meglátta kivagyok ledermedt.

-Ne bánts! Kérlek ne!

-Nem akarlak! Eszem ágában sincs..Sajnálom..Sajnálom amit tegnap tettem. Kérlek ne haragudj!-fogtam meg a kezét.

-Nem tudok rajtad eligazodni..Egyik nap még meg akarsz erőszakolni másik nap pedig azt akarok hogy megbocsássak?

-Tudom hibáztam. Nagyon nagyon hibáztam. De amikor szakítottál a piába menekültem és mikor már részeg voltam megláttam rólad azt a képet azzal a fickóval..

-Zayn figyelj! Az a kép nem az igazságot tükrözi! Ő egy rokonom és eszem ágában sincs vele csókolózni, csak véletlenül történt a puszi szájra. Elhiszed? 

-De akkor mért szakítottál velem?

-Nem tudom..Talán azért mert nektek is indul a turné, nekünk is és nem lesz egymásra időnk..

-Perrie! Rád mindig lenne időm! Neked mindig tudnék szakítani..Kérlek b..-nem hagyta, hogy befejezzem a mondatom. 

Felpipiskedett karjait nyakam köré fonta és megcsókolt.

-Szeretlek Zayn Malik!

-Én is nagyon szeretlek!-csókoltam meg újra.

/4 ÉVVEL KÉSŐBB/

*Harry szemszöge*

-Hova mész?-tettem fel nyersen a kérdést Melodynak.

-Buliba..

-Ilyen ruhába?-mutattam végig a ruháján.

-Bajod van vele?

-Anyuka vagy bassza meg! A melleid mindjárt kiesnek a ruhából..és a seggedről nem is beszélve, hogy majdnem kilátszik...

-És akkor? Fiatal vagyok!

-Meg anyuka! Ja és azt se felejtsd el, hogy férjed van! 

-Harold állj már le! Most hogy van egy 4 éves fiam és 4 éves házasságban élek nem mehetek bulizni? 22 éves vagyok! 

-Nem mondta senki, hogy nem mehetsz, de gondolkodj már! Ilyen ruhába!? 

-Mi ezzel a bajod?

-Az, hogy úgy nézel ki mint egy kurva! A sminked is olyan meg minden! 

-De most mi van ebbe? Neked ez mért baj?

-Mert a feleségem vagy...

-Megcsalni nem foglak..

-De Melody van egy fiad is..Ne lásson már úgy téged mint egy ribanc..

-Jó elég! Most volt elegem ebből! Attól, hogy fiam van nem bulizhatok?! 22 éves vagyok és fiatal! Nem fogom kihagyni ezeket a pillanatokat az életemből!

-Nem mondtam, hogy hagyd ki de vegyél vissza a stílusból...Én is voltam 22 és kevesebbet buliztam mint terveztem. Feladtam, megváltoztattam néhány dolgot az életemben azért, hogy veletek lehessek! És tudod nem volt szükségem egy gyerekre..Julian csak egy teher volt számomra...

-Igen?! Szóval egy teher volt neked a FIAD?! Rendben Styles..Megértettem.-fordult el tőlem.-Megértettem.

-Melody várj! Nem úgy értettem!-indultam felé.

-Ott maradsz! Ne gyere hozzám közelebb!-mutatott az ujjával.

-Kicsim, ne haragudj..Nem gondoltam komolyan.

-Szerinted én jó kedvemből szültem 18 évesen?! Szerinted nekem olyan könnyű volt?! Őszintén szerinted nekem szükségem volt rá?!-kezdett el sírni.

-Melody...-közeledtem felé.

-Mondtam, hogy maradj ott!-fordult meg és felszaladt a szobánkba.

*Melody szemszöge*

Mit képzel magáról?! Szerinte én jókedvemből szültem?! Sose gondoltam volna, hogy Harry ilyet mond nekem..Az utóbbi időben egyre többet veszekedtünk..egyre durvábbakat..De ilyet sose vágott a fejemhez sose. Kihúztam a bőröndöket az ágy alól és beledobáltam a cuccaimat és Julian cuccait is, majd leindultam a lépcsőn. Harry a nappaliban ült. Amikor észrevett, rögtön odaszaladt hozzám.

-Melody ne haragudj...

-Harry most már mindegy..Legyél boldog nem megyek bulizni! Haza megyek apához! Majd ha elgondolkoztál azon amit mondtál, csináltál hívj...

-Már tudom, hogy hibáztam..

-Csak sajnos nem tudom elhinni...-nyitottam ki az ajtót és kisétáltam rajta. 

Harry jött utánam, de nem érdekelt. Bepakoltam a bőröndöket az autóba végül én is beszálltam. Beindítottam a motort és a gázra léptem, de akkor Harry a kocsi elé ugrott. Hirtelen a befékeztem és kiugrottam a kocsiból.

-Te normális vagy?-ordítottam.-Meg akarsz halni?

-Ha elveszítelek akkor igen.-fogta meg a kezem.-Melody ne menj el!

-Harry hagyj békén!-húztam ki kezeimet övéi közül.

-Hova akarsz menni?

-Oda ahova te nem!-néztem rá lenézően, majd megfordultam.

-Melody.-tette kezét a vállamra.

-Mit akarsz?-néztem rá.

-Téged.-húzott magához.

-Engedj el! Engem elveszítettél! 

-De hova akarsz menni? Mindjárt éjfél!

-Azt majd én tudom. És épp ez mindjárt éjfél, Julian pedig még nem alszik! 

-Anyu jössz?-szólt Julian a kocsiból.

-Egy perc kicsim.

-Melody kérlek maradjatok itt. Beszéljük meg..

-Harry elmegyek. Engedj el!-fordultam meg és beszálltam a kocsiba.

Harry lehajtott fejjel ment a kapu felé, amibe egy óriásit belerúgott. De nem érdekelt. Újra a gázra léptem és elindultunk. 

-Anya hova megyünk?

-Brendonhoz.-mosolyogtam.

-És apa mért nem jön?

-Mert nem ér rá. 

-Kár...

A további utunk csendben telt, mivel elaludt, majd végül odaértünk Brendon házához. Kiszálltam a kocsiból, majd  becsöngettem.

-Melody?-lepődött meg.

-Látod.-mosolyogtam.

-Hát te?-ölelt magához.

-Itt aludhatnánk ma Juliannal?-néztem fel rá.

-Persze! Úgy is egyedül vagyok.

-Köszönöm.-ugrottam rá.

-Nanana..-nevetett.-Mi ez a szexi ruha rajtad?-nézett végig rajtam.

-Bent mindent elmesélek.-mosolyogtam.

Kivettem a kocsiból a már alvó Juliant. Felvittem a szobába és betakartam majd ki óvatosan kinyitottam az ajtót, hogy nehogy felkeljen, de nem sikerült. 

-Anyu?

-Igen kicsim?.-ültem le mellé az ágyra.

-Szeretlek!

-Én is.-puszilta meg.

-Hány óra?

-Késő van már, úgyhogy aludj jól.-mosolyogtam. 

Szemeit lehunyta én pedig lementem Brendonhoz a nappaliba.

-Na mesélj húgi.-ölelt magához.

-Összevesztünk Harryvel...

-Megint?! Ebben a  hónapban már ez a harmadik veszekedésetek...

-Tudom..-lábadt könnybe a szemem.

-Jajj csak ne sírj!-szorított még jobban magához.-Nem akarlak ilyen állapotban látni!

-Nem fogok sírni.-mosolyogtam.-Csak tudod olyan rossz..

-Elhiszem...

Elmeséltem Brendonnak mindent ami történt, végül visszamentem Julianhez a szobába. Bemásztam mellé a nagy ágyba és magamhoz öleltem. Az apró kis teste mindig megnyugtatott. Mindennél jobban szerettem a kisfiamat. Az egyik legjobb dolog ami velem történt az életben az hogy ő hozzánk jött.

Reggel amikor felébredtem tudtam, hogy vissza kell mennem Harryhez..Meg kell vele mindent beszélnem. Julian nem volt mellettem, de tudtam, hogy Brendonnal van..Kikeltem az ágyból, majd felvettem egy cicagatyát hozzá illő kék pólóval. Lementem az emeletről és megpillantottam Brendont Juliannel autókázni. Elmosolyodtam a látványon majd közelebb mentem hozzájuk.

-Jó reggelt.-mosolyogtam.

-Anyuu!-ugrott a nyakamba Julian.

-Jó reggelt kicsim.-pusziltam meg.-Jót aludtál?

-Nagyon! Brendon nekem adott egy autót nézd!-nyomta a szemem elé.

-Kinyomod a szemem.-nevettem.-Ez nagyon szép.

Julian nevetni kezdett és letettem a földre.

-Szia.-ölelt meg a bátyám.-És te jól aludtál?-mosolygott.

-Uhum.-mosolyogtam vissza.-Figyelj most el kell mennem, meg kell beszélnem a dolgokat Harryvel. Vigyáznál addig Julianre?

-Persze! Imádom a kis srácot! Jól el leszünk! Ugye haver?

-Aha.-kiáltott.

-Köszönöm. Megpróbálok sietni jó?

-Rá érsz nyugodtan.

-Imádlak bátyó!

-Én is húgi, de vigyázz magadra!

-Vigyázok.

Felvettem egy vans cipőt és kimentem a kocsihoz. Beindítottam, majd elindultam. Kis idő után megérkeztem a tegnap este elhagyott házhoz. Mély levegőt vettem és bementem a kapun, majd az ajtón is benyitottam. Ami fogadott sokkoló volt..Tányérok a földön összetörve. Néhány helyen vérfoltok. A tükör összetörve. A Harryvel vett közös házunk egy horror házzá változott. Beljebb sétáltam egyenesen a lépcső felé ahol tegnap összetört szívvel sétáltam le. A falat véres ujjfoltok "díszítették". Remegő lábakkal léptem a lépcsőre és indultam felfele rajta. Amint felértem a hálószoba ajtón lévő törött szívet pillantottam meg elsőnek..Közelebb mentem hozzá és akkor láttam meg, hogy az is vér volt. Remegő kezeimet a kilincsre nyomtam és óvatosan benyitottam. Az fehér ágyneműn piros ujjnyomok voltak, de Harry nem volt ott. Kijöttem onnan és Julian szobájához vettem az irányt. A kék színű ajtó hibátlanul nézett ki. A kezem egyre jobban remegett. Lenyomtam a kilincset és kinyitottam azt is. És ott a földön megláttam őt. Megláttam Harryt a földön ülve a falnak dőlve Julian egyik plüssét szorongatva. Sírt. Bementem az óriási gyerek szobába ahol bent volt Harry. Közelebb sétáltam hozzá és leguggoltam elé. Olyan volt mint egy megsebzett kisgyerek..csak éppen ő 25 éves volt, nem 6..Nem nézett rám. A földet bámulta. 

-Harry..-suttogtam.-Mit csináltál?

Várt és csak vártam a válaszra, de nem kaptam. Amennyire közel mentem hozzá amennyire bírtam. 

-Harry legalább nézz rám.-nem nézett.-Harry kérlek! Mi történt itt? Legalább szólalj meg! Mond azt hogy élek vagy nem tudom de mondj valamit!-kezdtem el sírni.

Ültem mellette és csak sírtam, de ő meg sem mozdult. 

-Harry! Az isten szerelmére! Csak nézz rám, csak szólalj meg! Mindegy mit csinálsz csak csinálj valamit!

Felnézett. Arca sápadt volt, de nem lehetett róla leolvasni semmit. Ott ült  a fal mellett és nézett. Nem csinált semmi többet. Megfogtam a kezét és megpusziltam.

-Mi történt? Harry kérlek mond el mi történt. Miért véres minden lent és miért véres a kezed is? Mi történt? Harry kérlek szépen.-tört ki belőlem a zokogás.-Betörtek? Bántottak? Könyörgöm mondj valamit!

-El..-suttogta..-El kell válnunk.

6. Díj.*-*

Köszönöm a díjat Demetriának.♥

1. Tedd ki a képet!

2. Írj 11 dolgot magadról!

1. Majdnem elsírtam magam amikor megkaptam a 6. díjamat.:'3
2. Január óta gitározni tanulok.
3. Ez az első blogom.:)
4. Egyszer megnyertem egy csendéletfestő versenyt.:$
5. Alsóban mindig én nyertem a mesemondó versenyeket.:D
6. 6 évesen kaptam az első telefonom, mert ott alvós táborba mentem.:3
7. Ha elutazok valahova mindig elhagyom valamimet.xd legutóbb a londoni úton hagytam el a fül hallgatom.:D
8. Kiskoromban olyan rendszerető voltam, hogy még a szőnyeg rojtjait is megigazítottam.^^ (ez mára már elmúlt.:D )
9. 3 évesen letenyereltem egy forró vasalót.xd
10. Fél évesen leestem az ágyról és berepedt a fejem.xd
11. 3.-os koromig szoptam az ujjam.:c 

3. Válaszolj 11 kérdésre!

Hol laksz? Szegeden.:3

Kedvenc város? London*-*

Kedvenc banda? One Direction.♥

Miért? Mert ők a One Direction.♥:D

Szemed színe? Kék.*-*

Kedvenc állatod? Bátyám.♥:3

Meg vagy elégedve a blogoddal? Az elejével nem, de a végével igen.:)

Kedvenc tantárgy? Angol.:) (bár nem vagyok valami jó belőle.:c )

Mindig önmagadat tudod adni? Általában igen, de van amikor nem megy..

Életcélod? Ki szeretnék költözni Angliába és nagy családot szeretnék.:'3

Sportolsz? Egy ideje már nem, de kb 6 évet úsztam 3 évet majoretteztem és 3 évet társas táncoltam.:)

4. Írj 11 kérdést!

1. Szerinted meglenne elégedve a kis kori éned a mostanival?
2. Voltál már igazán szerelmes?
3. Érdekel mások véleménye?
4. Legnagyobb álmod?
5. Ha most bármit csinálhatnál mi lenne az?
6. Milyen szuper erőt választanál magadnak, ha lehetne?
7. Apás vagy anyás vagy inkább?
8. Mit szoktál csinálni ha unatkozol?
9. Nyári szünetben mi az első dolgod felkelés után?
10. Szeretnél majd gyerekeket?
11. Szerinted mi a legjobb dolog az életben?

5. Akinek/akiknek küldöm a díjat.

Ab ovo~A kezdetektől fogva ♥